Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-29 / 28. szám, szombat

Oj alkotásokat a szocializmus és a teke jegyében (Folytatás az 1. oldalról) értelmezik a művész küldetését szocialista tár­sadalmunkban. Országunk, amely ezernyi szálakkal nőtt a szí­vünkhöz és valamenyiünk számára a legdrágább kincs, a bölcsőnk és hazánk. Felvirágoztatá­sáért a munkások és más dolguzók több gene­rációja dolgozott, harcolt, forradalmi tetteket hajtott végre. Forradalmi tetteiket, vágyukat, ál­maikat hazájuk sorsa határozta meg. Népünk igyekezetét, s ezen belül művészeink alkotómun­káját egyetlen nagy cél szabta meg: az ország dolgozóinak boldog és virágzó otthont nyújt­son, életük egyre gazdagabb, örömtelibb. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom magasra törő lángja megvilágította azt az utat, amely e cél valóra váltásához vezet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom alapvető társadalmi vál­tozások korát nyitotta meg, amikor a forradalmi harcokból, verejtékes munkából és nagyszabású társadalomformáló tervekből a Szovjetunióban új társadalmi rendszer született, amely felszaba­dította a dolgozókat az elnyomás alól és egy­úttal egyre erőteljesebben befolyásolta a világ- történelmet. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom — melynek évfordulójára ebben az évben emlékezünk — soha ki nem alvó fényével im­már hat évtizeden át a világ foradalmi erőinek és munkásságának utat mutat a haladás, a szebb jövő felé. Az, ami nemzedékek hő vágya és álma volt, hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása után nálunk is reális lehetőséggé vált. E reális lehetőséget szocialista építőmunkánk révén egy­re gazdagabb tartalommal töltöttük meg, s így vált és válik mindinkább valósággá. Dolgozóink nemcsak munkájukban, hanem tudatukban is rögzítették: új korszak kezdődött, az anyagi és szellemi szférában egyaránt, megértették, hogy munkájukkal, aktivitásukkal hazájuk és az egész világ haladásáért dolgoznak. Ez a mi biztonságunk, büszkeségünk, jogos elégedettségünk és derűlátásunk forrása. Sike­reink nem tesznek elbizakodottá bennünket, de büszkeségünket és optimizmusunkat nem tépáz­za meg semmilyen nehézség, sőt esetleges át­meneti sikertelenség sem, mert terveinkből egy­re gazdagabb és sokrétűbb valóság válik. Látjuk, hogy mindössze három évtized alatt mennyire megváltozott hazánk arculata, dolgozó népünk élete, s a mindennapos, látszólag Szürke munka milyen csodálatos gyümölcsöket terem. Látjuk azt is, hogy mennyire megváltozott világunk, és az erők viszonya, érezzük azt a hatalmas és feltartóztathatatlan energiát, amely révén hazánk és az egész világ történelmének új, dicső feje­zeteit írjuk. Ebből adódik az a törvényszerű tény is, hogy művészeink, kulturális dolgozóink döntő többsége a húszas évektől kezdve a mun­kásosztállyal és kommunista pártunkkal együtt tevékenykedik a Nagy Októberi Szocialista For­radalom eszméinek jegyében. Az egész világ mozgásban van. Szocialista világrendszerünk erősödik, gyaranrtia anyagi és szellemi értékeit, s így gazdag? jgt dolgozóinak életét. Az imperializmus világát belső ellent­mondások és válságok rengetik meg és héjáik úgy keresnek kiutat, hogy be szeretnék árnyé­kolni napfényes művünket, országaink és nem­zeteink testvéri kapcsolatát. Mi azonban nem engedjük meg, hogy az atomháború fergetegé- ben, amely minden eddigi háborús katasztrófá­tól ezerszer szörnyűbb lenne, elpusztuljon a mi művünk is, az, amit évtizedek szorgalmas mun­kájával szocialista országainkban felépítettünk és tovább építünk. Szocialista világunknak — amelynek élén a Szovjteunió áll a kommunista társadalom építésének grandiózus példájával, a tudomány és a technika vívmányai gyors és tel­jes kihasználásával és fáradhatatlan békekez­deményezésével — megfelelő ereje van ahhoz, hogy megvédje építőmunkánk eredményeit. Ugyanakkor tántoríthatatlanul harcolunk a vi­lágbékéért, a nemzetközi kapcsolatok enyhülésé­ért, az általános leszerelésért, a népek közötti megértés és együttműködés eszméiért, amelyek valamennyi ország népének vágyai és érdekei Tudatosítjuk: a mi munkánk is szükséges ah­hoz, hogy a világ szebb és jobb legyen. A mű­vész nem kiválasztott emberfölötti lény, vala­miféle elitnek a képviselője, hanem a dolgozók nagy közösségének tagja, része, s az a hiva­tása, hogy alkotómunkájával új gondolatokkal, szépséggel gazdagítsa az embert, fejlessze tár­sadalmi tudatát és munkásszolidaritását, szebbé tegye erölcsi és érzelmi világát, örömöt és bol­dogságot nyújtson, a nemzetek közöttti testvé­riség és együttműködés nemes eszméit hirdesse. Magasabb történelmi fokon ezekkel a nemes gondolatokkal és tettekkel éltetjük művészetünk és kultúránk hagyományait, tovább gazdagítjuk kultúránk legnagyobb egyéniségeinek hagyaté­kát, akik számára a nép szolgálata mindig a legnemesebb célt és küldetést jelentette. Petr Bezruő haragos tőkésellenes tiltakozásának magvai a bányászok lelkében megfelelő talajra találtak, majd forradalmi erővé változtak, s ma pedig azoknak a haladó hagyományát jelentik, akik bányáink szorgalmas gazdái, sorsuknak urai és irányítói. Smetana Hazám című műve elmélyíti hazaszeretetünket, s ma is gazdag ér­zelmeket, nemes gondolatokat vált ki bennünk. Aleš festményei életörömünk, büszkeségünk for­rásai. Ugyanígy azt szeretnénk, ha a mi kortárs művészetünk, amelyet népünk és országunk éle­tének ezernyi forrása táplál, szintén ilyen ne­mes érzelmeket, gondolatokat váltana ki, gaz­dagabbá tenné a felszabadult ember életét. Az­zal a költővel együtt, aki leírta, miképpen ago­nizál a kapitalista társadalmi rendszer és szo­cialista világrendszerünk hogyan virágzik, mind­annyian, akik társadalmi céljaik megvalósítá­sáért becsületes munkával fáradozunk, elmond­hatjuk: szebbé tesszük a jövőt és azért tevé­kenykedünk, hogy a világ minden részét a béke fénye ragyogja be. Büszkén hirdetjük nemzeteink együvé tarto­zásának nemes gondolatát, amelyről a múltban számos költőnk — Hviezdoslavval az élen — vallott, s amelynek életereje a CSKP által ve­zetett forradalmi harcokban, különösen pedig a Szlovák Nemzeti Felkelésben mutatkozott meg. Amikor a fasiszta sötétség éveiben a Banská Bystrica-i rádióban elhangzott Samo Chalúpka felszólítása a Pusztítsd el!, ez egyúttal azt is jelezte, hogy hazánkban népünk életében új fejezet kezdődött. Ez a harc a szocialista át­alakulásban érte el célját, amely a cseh és a szlovák nemzet életének legnagyobb történelmi értéke. Boldogok vagyunk, hogy tetteinkkel és erőfe­szítéseinkkel beilleszkedünk egy szélesebb nem­zetközi családba. A Szovjetunió és a többi szo­cialista ország művészeivel együtt közös célért, szocialista életünk fejlesztéséért és gazdagítá­sáért munkálkodunk. E nagyszabású tevékenysé­günkben jó barátokra és segítőtársakra találunk különböző világrészek haladó gondolkodású mű­vészei és más dolgozói között, akikkel az igazi humanizmus gondolatai kötnek össze bennün­Jirina Svorcová érdemes művész felolvassa a művészeti alkotószövetségek nyilatkozatát. (CSTK -- telefoto) két. Olyan humanista gondolatoké és szándéko­ké, amelyek révén nemcsak egy szűk rétegnek, hanem millióknak tudunk munkát, szabadságot és létbiztonságot nyújtani, s kielégítjük anyagi és szellemi igényeit. Éppen ezért a helsinki békekonferencia Záró­nyilatkozata alapján országok és földrészek ha­tárain át nyújtjuk baráti jobbunkat. Tudatosít­juk: az igazi művészet és az igazi kultúra a nemzetek és az emberiség fejlődését, a népek közötti barátság, az emberek boldogulását és a béke ügyét szolgálja. Éppen ezért azonban meg­vetjük azokat, akik önzésük, gőgösségük vagy elitelméleteik alapján, sőt júdáspénzért, bárhol a világon — nálunk is akadt a renegátoknak és árulóknak ilyen maroknyi csoportja — elsza­kadnak a néptől, tetteikben nem vesznek tudo­mást a dolgozók életéről, igazi érdekeiről és az erőviszonyok logikájából adódóan az impe­rializmus antihumanista erőinek eszközeivé vál­nak, a nemzetek közötti viszálykodás hirdetőivé süllyednek. A fejlődés arról győz meg bennün­ket, hogy a világon erősödik a béke és az együttműködés hirdetőinek tábora és éppen az igazi kultúra válhat a népek közötti megértés elmélyítésének egyik leghatékonyabb eszközévé, mert minden művészi alkotás, amely az élethez és az ember ragygó jövőjéhez kötődik, a hu­manista gondolatok békegalambja, amely vala­mennyi földrész népéhez eljut. Ezekről a kérdésekről szeretnénk elgondol­kodni a kongresszusainkon is. Alkotó munkán­kat a művészetnek a szoicalista társadalomban betöltött jelentős, szép és elkötelezett küldeté­se alapján fogjuk értékelni. Egyúttal a jövőbe is tekintünk, mert lépést akarunk tartani dol­gozóink alkotómunkájával, napjaink dinamikus fejlődésével, gyümölcsözően szeretnénk kihasz­nálni teljes alkotó szabadságunkat, amelyet társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszá­ban nyújt. Szeretnénk, ha az új alkotásaink a téma gazdagságával és a művészi ábrázolás színvonalával, sokrétűségével egyre inkább ki­elégítenék kortársaink mindinkább növekvő és differenciálódó kulturális igényeit és érdeklő­dését. Meggyőződésünk, hogy szocialista társadal­munkban, amelyre büszkék vagyunk és tehetsé­günkkel hozzájárulunk felvirágoztatásához, e nemes gondolatok révén valóra válthatjuk azo­kat a célokat is, amelyeket a művészeti alkotó­szövetségek kongresszusainak határozatai fo­galmaznak meg. Hisszük, hogy ezek a dokumen­tumok nemcsak a művészeti alkotószövetségek tagjainak, hanem valamennyi művészünk és kul­turális dolgozónk ihlető forrásául szolgálnak majd. Meggyőződésünk, hogy a kongresszusi programok művészi tettekben, új regényekben, költeményekben, zenei alkotásokban, festmé­nyekben, szobrokban, drámai és filmalkotások­ban realizálódnak. Meggyőződésünk, hogy a következő években új művészi alkotások születnek, amelyek dolgo­zó népünk érdekeit szolgálják és összhangban vannak szocialista társadalmunk humánus cél­jaival és vezető erejének, Csehszlovákia Kom­munista Pártjának politikájával. Jan Kozák megnyitó beszéde A CSEH ÉS A SZLOVÁKIAI ÍRŐK SZÖVETSÉGÉNEK BIZOTTSÁGA A CSEH ÉS A SZLOVÁKIAI KÉPZŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK BIZOTTSÁGA A CSEH ÉS A SZLOVÁKIAI ZENEMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK BIZOTTSÁGA A CSEH ÉS A SZLOVÁKIAI DRÁMAI MŰVÉSZEK SZÖVETSÉGÉNEK BIZOTTSÁGA A CSEHSZLOVÁKIAI MŰÉPÍTÉSZEK FÖDERÁLIS SZÖVETSÉGÉNEK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA Ma itt azért jöttünk össze, hogy művészeti alkotószövetsé­geink kongresszusai előtt rá­mutassunk munkánk értékeire, a művész rendkívüli igényes és felelős társadalmi küldetésére abban a nagy korszakban, ame­lyet a szocializmus építése jel­lemez és amelyben dolgozó né­pünk teljesíti a szocialista tár­sadalom új, nagyarányú fejlesz­tésének programját, amelyet a CSKP XV. kongresszusa ha­gyott jóvá. Mindannyian őszintén örü­lünk annak, hogy a CSKP XV. kongresszusa nagyra értékelte a kultúra és a művészet fejlő­dését azokban az években, amelyekben kommunista pár­tunk Husák elvtárs vezetésé­vel kivezette társadalmunkat a mély válságból és újonnan fel­virágoztatta szocialista életün­ket. Ez a megbecsülés kötelez bennünket. Ha megvizsgáljuk művésze­tünk tiszteletreméltó eredmé­nyeit, azokat az eredményeket, amelyeket a művészek hazánk felszabadulása 30. évforduló­jának és a CSKP XV. kong­resszusának tiszteletére alko­tott műveikkel értek el, tudato­sítanunk kell, hogy ezek az eredmények csak az egész or­szág, az összes dolgozó közös és nagy művének részeként születtek és születhettek meg. Az új művészeti alkotások fi­gyelmének homlokterében a dolgozó ember élete áll, azé az emberé, aki korunk minden jelentős eseményének és cse­lekedetének alkotója. Éppen ebben a nehéz időszakban vett számos művész munkássága új lendületet, a műveket az alko­tó ihlet jellemezte és kikris­tályosodott a művészek munká­jának szocialista jellege. Művé­szetünket számos területen a fiatal és reménytkeltő tehet­ségek, a fiatal művészek egész áradata újította meg. Sok olyan rendkívüli értékű irodal­mi, képzőművészeti, drámai és zenei mű született, amelyek a mai emberhez szólnak, és át­hatja őket a társadalmunk nyújtotta biztonságból fakadó derűlátás. Művészetünk fejlődésével és sikereivel párhuzamosan ku- darcba fulladtak azok a kísér^ letek, hogy művészetünket kül­földön elszigeteljék. Művé­szeink egész sor kiváló alko­tása az egész világon megér­demelt elismerésben részesült, és joggal tekinthető az egész haladó szocialista művészet tar­tozékának. Nagyra értékeljük, hogy ol­vasóink, nézőink és hallgatóink tájékozottak a haladó nemzet­közi kulturális élet kérdései­ben, hogy az emberek megis­merkedtek a haladó külföldi művészek legjobb irodalmi, ze­nei, képzőművészeti és drámai alkotásaival. Idén tavasszal a művészeti al­kotószövetségek csehországi és szlovákiai kongresszusain, majd később az országos kongresszu­sokon értékeljük munkánkat A kongresszusokon ugyancsak megvitatjuk a szocialista mű­vészet feladatait, további felvi­rágoztatásának kérdéseit a XV„ kongresszus programjával össz­hangban, mert ez a program számunkra alkotóerőt adó for­rás lett. Azt is jelképesnek tekint­jük, hogy kongresszusainkra abban, az évben kerül sor, ami­kor az emberi társadalom tör­ténete legnagyobb eseményé­nek, a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomnak 60. évfor­dulóját ünnepeljük meg. Ez a forradalom felszabadította az embert és olyan, addig elkép­zelhetetlen kulturális és mű­vészeti értékeket adott az em­beriségnek, amilyenek létreho­zására a tőkés világ nem volit képes. A szovjet művészet ar­ra tanított és tanít bennünket,, hogy a művészet csak akkor erős és vonzó, ha az igazságot,, a néphez való hűséget, a nép életét és egy igazságosabb vi­lágért vívott harcát ábrázolja. Felszólalások a nagygyűlésen VILIAM ZÄBORSKÝ nemzeti művész A cseh és a szlovák drámai művészek ezekben a napokban szintén a kongresszusra készül­nek. Az eddigi értékelések egy­értelműen igazolják, hogy 1972 óta színházművészetünkben is jelentős kultúrpolitikai, művé­szeti és társadalmi eredménye­ket értünk el. Színészeink és színházi dolgozóink döntő több­sége tettekkel igazolta odaadá­sát pártunk politikája iránt. Az elmúlt években számos új ope­ra és dráma született, amelye­ket nemcsak a cseh és a szlo­vák színpadokon, hanem a Szov­jetunióban és más szocialista országokban is sikerrel mutat­tak be. Sokat fejlődött filmmű­vészetünk is, ezt többek között számos hazai és külföldi feszti­váldíj is igazolja. Számos új, színvonalas tévéjátékot mutat­tak be, amelyek dolgozóink mai életével foglalkoztak, és nagy visszhangot váltottak ki a né­zők körében. Ezek az eredmé­nyek pártunk kultúrpolitikájá­nak helyességét igazolják. JAROSLAV GRUS festő, nemzeti művész Pártunk sokoldalú, megfon­tolt gondoskodása kulturális életünkről teljes mértékben megmutatkozott képzőművésze­ti életünkben is. A különböző jelentős politikai évfordulók alkalmából kiírt pályázatokra számos értékes, eszmei és mű­vészi szempontból egyaránt színvonalas képzőművészeti al­kotás született. Nagy pozití­vumként tartjuk számon, hogy ezek az alkotások elsősorban mai életünk egy-egy mozzana­tát ábrázolják és hozzájárul­nak dolgozóink ideológiai és esztétikai neveléséhez. A sza­badság fogalma mindig konk­rét politikai, szociális és kultu­rális összefüggések között rea­lizálódik. Fejlett szocialista tár­sadalmunk megfelelő feltétele­ket teremt ahhoz, hogy érvé­nyesítsük alkotó szabadságun­kat és polgári jogainkat és olyan alkotásokat hozzunk lét­re, amelyekkel dolgozóinkat, társadalmunkat szolgáljuk* VLADIMÍR MEDUNA ' professzor, érdemes művész A műépítészetnek és a város- rendezésnek, mint valamennyi művészeti ágazatnak sajátos jegyei, jellegzetességei vannak. Mi, olyan létesítményeket ter­vezünk, amelyek annyira költ­ségesek, hogy ezeket csak a társadalom képes realizálni. Mi olyan épületeket és más léte­sítményeket tervezünk, ame­lyek évszázadokon át hirdethe­tik műépítészeink tehetségét és társadalmunk sokoldalú gon­doskodását. Műépítészeinknek és városrendezőinknek olyan feltételek állnak a rendelkezé­sükre, amelyekről az elődeik a múltban csak álmodhattak. At említett kiváló feltételek árrá kötelezik műépítészeinket, hogy állandóan jobb, technikai, gaz­dasági és művészi szempontból igényesebb munkát végezzenek, törekedjenek arra, hogy a lé^- tesítmények teljes mértékbert kielégítsék népünk és társadal­munk igényeit. Dr. ZDENKO NOVÄCEK, zenetudós A szlovákiai zenekultúra szo­cialista társadalmunkban sohá nem tapasztal fejlődést ért el-. Számos új, nemzeti opera szü­letett, több szimfonikus alkotáá látott napvilágot, amelyről kül­földön is elismeréssel szóltak és több zeneművet nagy siker­rel be is mutattak. Bratislava és más szlovákiai város zenei élete egyre gazdagodik. Sokat tettünk a zenei nevelés terén is. A Zeneművészeti Főiskola^ több konzervatórium, sok mű^ vészét» alapiskola sokoldalúan képzett fiatalokat nevelt és ne­vel. Fontos eredményként köny: velhetjük el azt is, hogy az új alkotásokban alkotó módon ér­vényesül a szocialista realizmus módszere és ezekben az alko­tásokban az esztétikai és az ideológiai hatás dialektikus egységben érvényesül. BOHUMIL ŔÍHA író, nemzeti művész Szeretem hazámat, élni és alkotni csak szülőhazámban tu­dok. Éztizedeken át azon igye-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom