Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-28 / 27. szám, péntek
Az amerikai hadügyminiszter a SALT-ról Teljes a Carter-kormány Washington — Harold. Brown, az Egyesült Államok hadügyminisztere kinevezése óta újságírókkal első ízben tartott nem hivatalos találkozóján kijelentette: a stratégiai fegyverek korlátozásáról folytatandó tárgyalásokon elképzelhető egy olyan „kétlépcsős“ SALT- megállapodás, amely első szakaszában nem foglalná magába a vitatott amerikai szárnyasrakétát és a szovjet „Backfire“ bombázót. (Ismeretes, hogy a két fegyvertípus körüli huzavona volt az egyik oka annak, hogy mindeddig nem sikerült tető alá hozni az újabb SALT- megállapodást.) Brown nyilatkozata pontosította a Carter-kormányzat e kérdésben az elmúlt napokban elhangzott állásfoglalásait. Carter elnök vasárnap egy interjúban leszögezte: nem fogja megengedni, hogy a két fegyvertípus okozta nézeteltérések akadályt jelentsenek egy új SALT-megállapodás megkötésének útjában. Vance külügyminiszter később egy „magyarázó“ nyilatkozatban kifejtette: Carter nyilatkozatát nem szabad úgy értelmezni, hogy a szárnyasrakéta és a „Backfire“ kérdését a jövőben teljesen figyelmen kívül hagyják. Ray Marshall kijelölt munkaügyi miniszter szenátusi jóváhagyásával immár teljes egészében összeállt Carter kormánya. A szenátus szerdán csaknem ötórás vita után 73 szavazattal 20 ellenében Marshallt megerősítette tisztségében. A konzervatív szenátorok fő kifogása az volt, Ray Marshallt — megítélésük szerint — túlságosan szoros szálak fűzik a szakszervezetekhez. Robert Byrd, a szenátus demokrata többségének vezetője szerdán azt ajánlotta Carter elnöknek, hogy elődjét, Mike Mansfield volt szenátort nevezze ki a pekingi amerikai összekötő-hivatal (követség) vezetőjévé. A 73 éves Mansfield az amerikai diplomáciai kapcsolatok felvételének egyik fő szószólója és több ízben járt a Kínai Népköztársaságban. Jólértesült forrásokra hivatkozva jelentette a francia hír- ügynökség szerdán, hogy valószínűleg Bili Moyers-t, a Fehér Ház Johnson elnöksége idején működött szóvivőjét fogják kinevezni a CIA igazgatójának. James Carter szerdán rendkívüli hatalmat kért a kongresszustól, hogy megtehesse az általa elengedhetetlennek ítélt szükségintézkedéseket a rendkívüli hideg okozta fűtőanyagválság leküzdésére. Jody Powell sajtótitkár szerdán nyilvánosságra hozta, hogy Carter elnök megtiltotta a Fehér Ház telefonbeszélgetéseinek lehallgatását. Mondale Londonban folytatja tárgyalásait Nyugat-Berlin — Walter Mondale, amerikai alelnök bonni látogatása után kétórás villámlátogatásra Nyugat-Berlinbe utazott. A megérkezése után mondott rövid beszédében hangsúlyozta, hogy az új amerikai kormány Carter elnökkel az élén biztosítani szeretné Nyugat-Berlin biztonságát és ezt a feszültség enyhülésének politikájában látja. Hangoztatta továbbá az amerikai politika realizmusra való törekvését. Első helyre tette a Kelet és Nyugat közötti feszültség csökkentésének fontosságát, hozzátéve, hogy az Egyesült Államok ebben számít Nyugat-Berlin hozzájárulására. Aláhúzta az 1971-es négyoldalú egyezmény jelentőségét. Mondale kétórás nyugat-berlini tartózkodása után Rómába érkezett. Giulio Andreotti olasz miniszterelnökkel a nemzetközi kérdésekről, valamint Olaszország és a többi kapitalista ország gazdasági válságáról tárgyalt. Mondale támogatja Olaszországnak azt a követelését, hogy az Egyesült Államok nyújtson egymillió dolláros kölcsönt. Az amerikai alelnök nézete szerint a csaknem 20 százalékos inflációra való tekintettel a válság leküzdéséhez vezető út nem lesz akadálymentes. Mondale és Andreotti megkülönböztetett figyelmet fordítottak a stratégiai atomfegyverek csökkentésére. Mondale szerint várható, hogy az e kérdéssel foglalkozó szovjet—amerikai megbeszélések haladást érnek el. Hozzátette, hogy hasonló a véleménye James Carter új amerikai elnöknek is. Mondale ezután találkozott Giovanni Leone köztársasági elnökkel. Olaszországi látogatását befejezve tegnap délután az USA alelnöke Londonba repült, ahol tárgyalásokat folytat James Callaghan brit miniszterelnökkel. Kommentárunk NÉHÁNY_ j SORBAN VORONYEZS városát a Nagy Honvédő Háború Érdemérem I. fokozatával tüntették ki. A város a kitüntetést a háborúban tanúsított hősiességéért és a népgazdaság fejlesztésében elért eredményeiért kapta. Dr. SZEKÉR GYULA, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsa elnökének helyettese és Belarmino Castilla, kubai miniszterelnök-helyettes Havannában ünnepélyes keretek között aláírta a magyar—kubai gazdasági, műszaki-tudományos együttműködési vegyesbizottság 6. ülésszakáról készült jegyzőkönyvet. A LIPCSEI Marx Károly Egyetem diákjai és az egyetemen tanuló külföldi diákok aláírókampányt szerveztek ahhoz a levélhez, amelyet az ENSZ főtitkárának küldtek azzal a követeléssel, hogy bocsássák szabadon a chilei politikai foglyokat. BEFEJEZŐDTEK Púja Frigyes magyar külügyminiszter és Charles Samba Cissokho, a Mali Köztársaság külügyminiszterének hivatalos tárgyalásai. AZ AMERIKAI szenátus 93 szavazattal, ellenszavazat nélkül olyan határozatot fogadott el, amely sajnálkozását fejezi ki azért, hogy a francia igazságszolgáltatás szabadon bocsátotta Abu Daud palesztin vezetőt. EDWARD GIEREK, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára befejezte négynapos indiai hivatalos látogatását és tegnap reggel Új-Delhiből hazautazott. Edward Gierek meggyőződését fejezte ki, hogy a látogatás eredményeként tovább erősödik a lengyel—indiai barátság. — A DÁN Kommunista Párt megkezdte az előkészületeket a kormány által előrehozott, február 15-re kitűzött parlamenti választásokra. A Dán Kommunista Párt mind a 103 választási körzetben indítja jelöltjeit. A VSZK dolgozói nagy számban vesznek részt abban a szocialista versenyben, amelyet a vietnami kommunisták kongresszusán kitűzött feladatok teljesítéséért indítottak. BELGIUMBAN a tavalyi év folyamán 79 milliárd 445 millió belga frankot költöttek katonai célokra, ami a dolgozók széles rétegeit sújtotta. A közel-keleti szakaszos megoldás csődje A PFSZ képviselői hajlandók részt venni a genfi értekezleten Moszkva — Pavel Gyemcsen- ko, a moszkvai Pravda kiküldött tudósítója a lap csütörtöki számában beszámol a közel-keleti helyzetről, a térség problémáinak megoldásában érdekelt felek álláspontjában végbement változásokról. Felhívja a figyelmet azokra az arab és nyugati lapokban egyre gyakrabban olvasható megállapításokra, hogy a közel- keleti probléma szakaszos megoldását szorgalmazó kísérletek sikertelenek maradtak, kimerítették lehetőségeiket. Még e politika szószólója, Kissinger volt amerikai külügyminiszter is kénytelen volt elismerni, hogy „a dolgok logikája folytán most a kérdések egészét felölelő átfogó megoldáson van a sor“. Az átfogó megoldás eszköze az 1973. decemberében néhány napig ülésezett, s azóta munkáját szüneteltető genfi közel-keleti békekonferencia. Ami az érdekelt felek konkrét állásfoglalását illeti, Egyiptom és Szíria a közelmúltban nyilatkozatban támogatta a genfi értekezlet rövid időn belül történő felújítását, és Jordánia is kész részt venni a tanácskozáson. Bár a Palesztina! Felszabadítás! Szervezetet mindeddig nem hívták meg a konferenciára, vezetői, a moszkvai Pravda tudósítója szerint, nem zárkóznak el a részvétel elől. Izrael álláspontja e kérdésben még mindig igen távol áll a realitásoktól. Ami a közel-keleti problémakör egyik legbonyolultabb oldalát, a palesztin, kérdést illeti, Izrael ma már nincs olyan helyzetben, hogy tagadja e probléma létét — hangsúlyozza a Pravda tudósítója — az izraeli kormány azonban még mindig elutasítja a palesztin állam létrehozásának gondolatát, és nem hajlandó elfogadni a PFSZ-nek a genfi konferencián való részvételét. Jelentős erőt képviselnek az országban azok a szélsőséges csoportok is, amelyek mereven elutasítják az elfoglalt arab területek bármely részéről történő kivonulás gondolatát is. AZ EGYIPTOMI KORMÁNY HIVATALOS KÖZLEMÉNYE Kairó — Mahmud Szalem miniszterelnök elnökletével Kairóban ülést tartott az egyiptomi kormány, hogy elemezve a múlt heti véres zavargások következtében kialakult helyzetet és intézkedéseket hozzon az ország gazdasági problémáinak megoldására. Az ülésről kiadott hivatalos közlemény többek között utal arra, hogy a törvény bünteti a tüntetéseket, sztrájkokat és a kormány betilt minden megmozdulást. A nyugati hírügynökségek jelentése szerint a csaknem 80 halálos áldozatot követelő események kirobbantásáért a minisztertanács a kommunistákat tette felelőssé. A 2842 millió dolláros deficit csökkentésére és a gazdasági bajok orvoslására a kormány Abdel Moneim El-Kaiszuni gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettes vezetésével miniszteri csoport felállításáról hozott döntést. Ennek feladata lesz átfogó megoldás kidolgozása a problémák felszámolására. A kormány ezenkívül elhatározta azt is, hogy növelik a közigazgatási alkalmazottak és a banktisztviselők fizetését. Félhivatalos egyiptomi lapjelentések szerint ez körülbelül 10 százalékos emelkedést jelent majd. Hamisító módszerek Külföldi sajtóvéíemények az antikommunista központok tevékenységéről Moszkva — Minden szovjet napilap ismertette tegnap a TASZSZ jelentését az önjelöltek csoportjának provokációs tevékenységéről, akik a charta ’77 elnevezésű rágalmazó pamfletét összetákolták. Idézik J. Záruba műépítész, a Károly Egyetem munkatársának levelét, amelyben fényt derít arra, milyen módszereket hasz1977„ I. 28. A vereség, amelyet az MSI (Olasz Szociális Mozgalom) nevű újfasiszta párt a tavaly júniusi parlamenti választásokon szenvedett, nyugtalanságot, keltett a neofasiszták soraiban, s vita tárgyává tette, hogy helyes e az a taktika, amelyet a vezetőség, élén Giorgio Almiranteval, Mussolini volt államtitkárával választott. Az újfasiszták egy része úgy vélekedik, hogy a régi célokat „elegánsabb“ módon kell érvényre juttatni. Azt szeretnék elérni, hogy a közvélemény ne vonjon egyenlőségjelet az Olasz Szociális Mozgalom és a fasizmus, a fasiszta bandák terrorista tevékenysége közé. Az a meggyőződésük, hogy csak így szerezheti meg az újfasiszta párt a széles közvélemény támogatását, s az ebből következő magasabb számú képviseletet az olasz parlamentben. Az újfasiszta küldöttek és szenátorok körülbelül 25 tagú csoportja, amely élén a király- párti Covelli áll, december végén megalakította az ún. „Nemzeti Demokráciát", amely egy új szélsőjobboldali párt magvá- nak szerepére hivatott. Az olasz újfasiszták legnagyobb sikerüket 1972-ben érték el. Ekkor Rómában a választók 16, Palermóban 15,2, Messinában 17 százaléka szavazott rájuk. Az Olasz Szociális Mozgalom újfasiszta párt a képviselőházban 56 mandátumot szerzett a korábbi. 30-cal szemben. A szenátusi választások alkalmával az újfasiszták 26 helyhez jutottak a korábbi 13- mal szemben. Az Olasz Szociális Mozgalom a kereszténydemokrata és a kommunista párt után a harmadik legerősebb párttá lett az olasz parlamentben. E sikeres választások dúst. Az 1972-es májusi választásokon a szavazatok 8,7 százalékát kapták, ami nem volt elegendő alap ahhoz, hogy megkíséreljék a hatalom erőszakos megszerzését. Az újfasiszták akcióikkal saját maguk leplezték le szándéEllentétek az olasz újfasiszták soraiban után Almirante, az MSI vezetője olyan biztos volt helyzetének szilárdságában, hogy nyilvános nagygyűlésen híveit „a kommunistákkal való fizika! összecsapásra“ szólította fel. Az újfasiszták zavargásokat, bombamerényieteket, provokációs tüntetéseket szerveztek, s nem átalottak fegyvert használni politikai ellenfeleik ellen. Az ilyen akciók célja az volt, hogy nyugtalanságot keltsenek az országban s így előkészítsék a terepet a „rend bevezetésére“, magyarán a fasiszta puccsra. Az olasz újfasiszták néhányszor valóban reakciós fordulatot készítettek elő és e céljaikhoz sikerült megnyerniük a hadsereg és a katonai elhárítás néhány jelentős személyiségét. Az újfasiszták azonban még a 70-es évek elején — amikor a választásokon tagadhatatlan sikert értek el — sem engedhették meg maguknak a köztársaság elleni nyílt támakaikal. A nyilvánosság rájött arra. hogy a „szociális mozgalom“ vezetői csak az alkalomra várnak, hogy eltiporhassák a burzsoá demokráciát, s hasonló rendszert vezethessenek be. mint amilyen Olaszországban Mussolini idején volt. A tavaly júniusi választások eredménye is megerősítette ezt a felismerést: az MSI a képviselőházban márcsak 35 mandátumot szerzett s a szenátusi képviselőinek a száma 26-ról 15-re csökkent. Épp ez a vereség okozta azokat a súrlódásokat, amelyek aztán az Olasz Szociális Mozgalmon belüli viszályokhoz vezettek. Almirante továbbra is szélsőjobboldali pozíciókon áll, s elutasítja Covelli és barátai taktikáját, amely szerint az MSI- nek demokratikusabb álarcot kellene öltenie. Nem akarja elhatárolni magát az olyan felforgató csoportoktól, amelyek a múltban az olasz újfasiszták minden összejövetelének és nyilvános gyűlésének nélkülözhetetlen résztvevői voltak. Már az a tény, hogy Covelli decemberben önálló csoportot hozott létre, az MSI-n belüli mély ellentétekről tanúskodik. Almirante tántoríthatatlan álláspontját legjobban az dokumentálja, hogy keresztülvitte: azokat a képviselőket és szenátorokat, akik részt vettek a „Nemzeti Demokrácia“ nevű csoport megalakításában, kizárják az Olasz Szociális Mozgalomból. Covelli az elmúlt napokban bejelentette, hogy a februárban tartandó kongresz- szuson a „Nemzeti Demokráciát“ új politikai pártként alapítsák meg. Már most világos, hogy e párt alapítóinak nem érdeke az újfasizmustól való igazi eltávolodás. Covelli egyre hangsúlyozza, hogy a párt elsőrendű feladata a „kommunizmus és a marxizmus elleni energikus harc folytatása“ lesz. Manco képviselő azt hangoztatta, hogy az újfasiszták új politikai pártja megalapításának a fő célja: „több tekintélyt és nagyobb súlyt“ szerezni az olasz politikai életben. Az új neofasiszta párt megalapítását tehát kísérletnek tekinthetjük arra. hogy a mozgalom mentse, ami még menthető, s kedvezőbb színben igyekezzék feltűnni a nyilvánosság előtt. Ugyanakkor ez valójában az újfasiszta párt eddigi politikája sikertelenségének a beismerését jelenti. JAN BLANSKÝ náltak fel a pamflet szerzői az aláírások megszerzésére. J. Záruba nyilvánosan visszavonta nevét a charta ’77 aláírói közül. Beismerése jól szemlélteti azokat a módszereket, amelyek segítségével a nyugati antikommunista központok a szocialista országok „közvéleményét“ kifejező hamisítványokat Igyekeznek összetákolni. Szófia — „Visszavonom az aláírásomat“, „Hamisító módszerek“ — ilyen címekkel ad hírt a bolgár sajtó J. Záruba leveléről, amelyben visszavonja nevét a charta ’77 aláírói közül. Az újságok hangsúlyozzák, hogy a csehszlovák sajtó hasábjain nyilvánosságra hozott levél azokról a módszerekről tanúskodik, amelyekkel a nyugati kommunistaellenes közopntok hamisítványaikat a szocialista országok közvéleményeként igyekeznek feltüntetni. Tanaka a vádlottak padján Tokió — Tokióban csütörtökön délelőtt megkezdődött az első Lockheed-per, amelynek fő vádlottja Tanaka Kakuei volt konzervatív pártelnök és miniszterelnök. Tanakával együtt foglal helyet a vádlottak padján volt személyi titkára, valamint a Marubeni kereskedő cég három volt vezetője. Tanaka ellen az a vád, hogy 1973 és 1974 folyamán a Marubeni cég vezetőinek közvetítésével 50 millió jen megvesztegetési pénzt vett fel az amerikai Lockheed cégtől és visz- szaélt miniszterelnöki tisztségével. A vád képviselői az első tárgyalási napon ismertették a száz gépelt oldal terjedelmű vádiratot, amely részletesen taglalja a Lockheed megvesztegetési botrány történetét és Tanaka botrányban játszott szerepét.
