Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)

1977-01-22 / 21. szám, szombat

SZABADSAGOT és függetlenséget AFRIKA ELNYOMOTT NÉPEINEK 'A Szakszervezeti Világszövetség irodája múlt év január 17-e és 22-e közötti hetet a Dél-afrikai Köztársaság, Zimbabwe és Namíbia dolgozóival és népeivel való szolidaritás hetévé nyilvánította. A világ haladó közvéleménye így ad hangot szolidaritásának a három dél-afrikai ország sokat szenvedő népeivel, akik a faji megkülönböztetés, a fajüldöző rendszer kegyetlenkedései ellen, nemzeti és gazdasági függetlenségü­kért, szabadságukért harcolnak. Az afrikai kontinens déli részén fekvő három országban a fehér bőrű kisebbség uralkodik, hatalmuk a kizsákmányolá­son, a faji megkülönböztetésen és elnyomáson alapul. A há­rom ország népét a fehéruralom megdöntéséért vívott küz delem hozza közel egymáshoz. DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG 1 223 618 négyzetkilométernyi területen 26129 000 lakos él (ebből 18 629 000 afrikai, 4 320 000 fehér, 2 434 000 színes bőrű vagy mulatt és 746 000 ázsiai származású). A Dél-afri- kai Köztársaság kormánya ke­gyetlen apartheid politikát folytat. Ez főleg a fekete bőrű lakosság rezervátumainak léte­sítésében, „a bantu-törvény­ben“ és a fajüldöző rendszer más igazságtalan törvényeiben, intézkedéseiben és rendeletei- ben jut legszembetűnőbben ki­fejezésre. A fehér kisebbség kisajátította az ország terüle­tének 86 százalékát, elsősorban a természeti kincsekben gaz­dag országrészeket és a ter­mékeny földeket. „A bantusz- tánokat“ (néger rezervátumok] a hasznavehetetlen, terméket­len területeken alakították meg. Itt még tengődni is csak alig lehet, de megélni semmi­képpen, ezért keresnek az af­rikaiak a „fehér zónákban“ munkát és megélhetést, ahol a feketék ugyanazért a munkáért a fehérek bérének csak egyhe- tedét kapják. „A bantu-törvény“ értelmé­ben néger csak különleges en­NAMÍBIA területe 824 292 négyzetkilomé­ter, 800 000 lakosa van, s ebből mindössze 100 000 a fehér. A legtermékenyebb föld 90 szá­zaléka a fehér telepesek tulaj­donában van. A mezőgazdaság főleg növénytermesztéssel és karakuljuh-tenyésztéssel fog­lalkozik. A fehérek ellenőrzik a gazdaságilag értékes terüle­teket, az ipart és a nyers­anyagforrásokat. Namíbiában sok gyémántot, aranyat, rezet, uránércet, ólmot, cinket, vaná- diumot, germániumot és más értékes ásványkincset bányász­nak. S ha figyelembe vesszük az ország stratégiai szempont­ból előnyös fekvését, azonnal megértjük, miért akarják a dél­afrikai fajüldözők minden áron kezükben tartani Namíbiát. A Dél-afrikai Köztársaság kormánya Namíbiában is apart­heid és kizsákmányoló politi­kát folytat. Namíbia a múltban német gyarmat volt, majd az első világháború után a Nép- szövetség a Dél-afrikai Unió igazgatása alá helyezte. A faj­üldöző unió Namíbiát a máso­dik világháború után, 1949-ben tulnak el a börtönökben. A múlt évben a köztársaság bör­töneiben 92 foglyot kínoztak halálra, köztük kiskorúakat is, s tapasztalhattuk a kormány kegyetlen megtorló módszerei­nek következményeit: Sowetó- ban és az ország különböző városaiban 525 tüntetőt ölt meg a rendőrség, és százakat meg­sebesítettek. Az afrikai lakosság nemzeti felszabadító harcát a Dél-afri­kai Kommunista Párt (1921. július 30-án alapították meg] és az Afrikai Nemzeti Kong­resszus (1912. január 8-án ala­kult) irányítja. A két illegali­tásban működő párt összehan­golja tevékenységét, s 1961 óta fegyveres ellenállást szervez. Céljuk, hogy megdöntsék Vor- ster apartheid rendszerét, és az országban megalakítsák az afrikai többségkormányt. ténylegesen annektálta (ötödik gyarmatként erőszakosan ma­gához csatolta). A Dél-afrikai Unió 1961-től viseli a Dél-afri­kai Köztársaság nevet. A Dél-afrikai Köztársaság namíbiai megbízatásának az ENSZ-közgyűlés 1966. október 27-i határozata vetett véget. Az ország igazgatását az ENSZ Namíbia-tanácsának kellene végeznie. A pretoriai kormány azonban nem engedi meg a ta­nács tagjainak, hogy Namíbia területére lépjenek, és figye­lemre sem méltatja az ENSZ- közgyűlés és a Nemzetközi Bí­róság határozatát mely leszö­gezi: a Dél-afrikai Köztársaság Namíbiát (azt az afrikai elne­vezést az ENSZ 1968 óta hasz­nálja) törvénytelenül igazgat­ja, és megtagadta irányítószer­vei visszahívását Namíbiából. A Dél-afrikai Köztársaság Na­míbia területén további rezer­vátumokat akar létesíteni a né­gerek számára. A terméketlen körzetekbe zárt néger lakosság a fehér kisebbség olcsó mun­kaerő-tartalékául szolgálna. Az ország egész gazdasági éle­tét a fehér kisebbség irányít­ja. A nép felszabadító harcát az 1958-ba u alapított Délnyugat­afrikai Néppárt (SWAPO) ve­zeti, amely már átesett a fel­szabadító mozgalmak kezdeti nehézségein, s 1963-ban meg­kezdte partizánegységei kikép­zését. Első fegyveres akcióját 1966. augusztus 26-án hajtotta végre. A hazafiak azóta már több merész hadművelet során érzékeny csapást mértek a fajüldöző rendszer egységeire. A SWAPO harcol a kizsákmá­nyolás ellen, a felszabadulá­sért és egy olyan állam meg­alakításáért, amelyben a feke­ték és fehérek egyenjogú pol­gárok lennének. ZIMBABWE területe 389 400 négyzetkilomé­ter. Az országban 6 millió 100 ezer ember él, ebből 283 000 fehér. A felszabadító mozga­lom képviselői a 60-as évek elején elhatározták, hogy a volt angol gyarmat neve (Dél- Rhodesia) helyett a Zimbabwe afrikai elnevezést használják. A fehér kisebbség fajüldöző kormánya lan Smith-szel az élén, 1965. november 11-én egy­oldalúan függetlenné nyilvá­nította Rhodesiát, amit a szom­szédos Dél-afrikai Köztársaság elismert. A rhodesiai fajüldö­zők 1970-ben kikiáltották a Rhodesiai Köztársaságot. Az 1971. november 24-én megkö­tött angol—rhodesiai egyez­mény gyakorlatilag törvényesí­tette az új rendszert az ENSZ- felhívások és határozatok, va­lamint a világ legtöbb államá­nak tiltakozása ellenére. Zimbabwe is megmozdult, s harcol a faji megkülönböztetés ellen a nemzeti függetlensé­gért. A kisebbségi fehér kor­mány fajüldöző politikája el­len küzd az 1961. december 17-én megalakult Zimbabwe Afrikai Népi Szövetség (ZA- PU), az 1963-ban szervezett Zimbabwe Afrikai Nemzeti Szövetség (ZANU) és az 1971 októberében létrejött FROLIZI (Zimbabwe Felszabadításáért Harcoló Front). Az afrikaiak­nak csak 1971-től van hivata­losan engedélyezett politikai szervezetük: az Afrikai Nem­zeti Tanács (ANC). A felszabadító mozgalom tag­jai 1966 óta partizánharcokat folytatnak. A ZAPU és az Afri­kai Nemzeti Kongresszus tag­jaiból szervezett csapatok 1967-ben közösen kezdtek ak­ciókat a Smith-rezsim fegyve­res erői és a Rhodesiában ál­lomásozó dél-afrikai katonai egységek ellen. A fegyveres harc Zimbabweban csak akkor ér véget, ha megalakul az or­szág népét képviselő többségi kormány. Smith fajüldöző re­zsimje már nem sokáig tud el­lenállni a zimbabwei hazafiak csapásainak. Az imperialista körök min­denáron igyekeznek megállíta­ni a történelem kerekét és meghosszabbítani a dél-afrikai országok fehértelepes kor­mányzatainak hatalmát. De minden hiábavaló próbálkozás­nak bizonyult, ezt igazolja többek között Tanzánia, Mo­zambik, Zambia, Angola és Botswana elutasító válasza, amelyet Ivor Richard, a genfi Rhodesia-konferencia brit el­nöke kapott csődöt mondott dél-afrikai körútja során átme­neti ideiglenes kormányalakí­tási javaslatára. A Smith- és Vorster-rendszer hiába várta, hogy sikerül a jogaikért küz­dők táborában zavart kelteni és döntő csapást mérni a sza­badságért harcoló fegyveres erőkre. A lusakai csúcsértekez­let résztvevői teljes diplomá­ciai és katonai támogatásukról biztosították a Magabe és Nko- mo vezette hazafias frontot. A ma véget érő szolidaritási hét folyamán az egész világ dolgozói fokozott mértékben — sztrájkok és más akciók szervezésével — nyilvánították ki szolidaritásukat a Dél-afri­kai Köztársaság, Namíbia és Zimbabwe sokat szenvedő, a szabadságért és függetlensé­gért harcoló népeivel. Összeállította: K. B. József Attila nánje Kabátom hajtókáján fekete szalag. A kérdező, amikor azt feleltem neki, hogy a néném halt meg, zavartan tér át más témára. Volt, aki utóbb be is vallotta: azért nem tulajdonított gyászomnak nagyobb jelentőséget, mert azt hitte, a nagynéném halt meg. Köznyelvünkből hovatovább kivész néném szavunknak .idősebb nőtestvérem’ jelentése. Kiszorította a nővér, amely eredetileg csak nőtestvért jelentett, korjelölés nél­kül akár a fivér, amely a választékosnak hatni akaró nyelvben szintén polgárjogot nyert, de még idáig nem tudja helyettesíteni bátyám, öcsém szavunkat. A fivér nyelvújítási szó, 1842-ben bukkant föl. Sokáig annak tartották nyelvészeink a nővér-1 is (a német Schwester magyarításának), de előkerült nyelvtörténeti szövegben 1602-ben is, tehát a magyar nyelvfejlődés ma­gától megteremtette. Túlságosan azonban nem terjedt el korábban, csak amikor a nyelvújítás — a fivér-rel együtt — ismét megalkotta. A nővér vagy a fivér azonban egy információval keve­sebbet ad, mint a nénje vagy húga, illetőleg a bátyja vagy öccse. A nővér csak annyit mond, hogy valakinek a nőtestvére; erre legtöbbször nincs is szükség, hiszen a szövegösszefüggésből, sőt többnyire a keresztnévből egy­értelmű, hogy a testvér nő (például Bözsi testvérem). A régi magyar rokonságnevek azonban azt a többletet is tartalmazzák, hogy a beszélőnek idősebb vagy ifjabb test­véreiről van-e szó, s egyszersmind a nemüket is megje­lölik. Am a nővér újabban (a nyelvújítási jelentésétől elté­rően) nem általában a .nőtestvér’, hanem az .idősebb nő­testvér, tehát a hagyományos nénje értelmében válik álta­lánossá: a húga még nem avult el. Ennek nyilván az az oka, hogy a néném, nénje túlságosan parasztosnak ér­ződik, a nővérem, nővére finomkodóbb. Az irodalomtörté­nészek is folyton József Attila nővéréről írnak, amikor Jolánt emlegetik. Maga a költő nem: ő következetesen néném-et írt. Ebben a versben is: Lidi nénémnek öccse itt. Ratu kán pesti rokona hejh burzsoál hejh proletár! —• én, József Attila iÜt vagyok! Ha valaki kételkednék, hogy Lidi nénje azonos jalán- nal, nézze meg a kritikai kiadásban az első változat szö­vegét („Lucie nénémnek fénye itt...“) és a vers kísérő­levelét: „a te neved lesz az első szüvegszó a könyvben“ — s így is volt a Nincsen apám, se anyám című kötet­ben‘ PÉTER LÁSZLÓ Egy kényszerházasság fötbontása Egyik lapunkból megtudtuk, hogy házasságok nemcsak önkéntes elhatározásból, hanem toliforgatói önkényből is köttetnek. „Vaszary János és Csók István... nyilvánosan felszólaltak egy hatósági rendelkezés ellen, erre mind a kettőt nyugdíjazták. Ekkor nyitotta meg V.(aszary) J.(ános) a szabadiskoláját, már csak azért is hozzámen­tünk“. A hozzámentünk szónak önkényes egybeírása többszö­rös kényszerházasságot hozott létre a rotációs papíron. A valóságban a festőjelölteknek továbbra is csak tanulni volt kedvük mesterüktől, nem pedig életközösségre lépni vele. Ezért, szakmai tudásuk és emberségük gyarapítása végett (ő) hozzá mentek, hozzá jártak, mikor megnyitot­ta szabadiskoláját. Kétféle hozzá szavunk létezik. Az egyik a ragozhatat- lan igekötő, a másik a személyragokkal ellátható határo­zószó: hozzám, hozzád, hozzá, hozzánk, hozzátok, hozzá­juk. Az igekötő bizonyos helyzetekben elválhat ugyan igé­jétől, tipikusan mégis szóösszetételt alkot vele: hozzá­ad, hozzáfog, hozzáír, hozzájut, hozzámegy. Ezzel szem­ben a ragozható határozószó nem alkot összetételt az utána következő igével, így mindig külön szóba írandó: hozzá adja a lányát (nem tehozzád); hozzá megy felesé­gül (nem hozzám); hozzá szólt (nem pedig hozzátok); hozzá írta a költeményt (nem más valakihez). Akkor sem szabad megfeledkezni az igekötő és a ha­tározószó eltérő írásmódjáról, ha párhívogató hirdetést te­szünk közzé az újságban: ,,25 éves, magas, karcsú, spor­tot és természetet kedvelő, lakással rendelkező diplomás lány keresi hozzávaló, jó megjelenésű, intelligens férfi is­meretségét, házasság céljából“. Az egybeírt hozzávaló jelző, habár olcsóbb, mégis rossz megoldás itt, mert nem azt erősíti, amit az üzenetküldő szavakban kifejezett. Hogy tudniillik csak a fölsorolt kö­vetelményeknek megfelelő személlyel tudja elképzelni a frigyet, azaz: hozzá illő, hozzá való társat keres. A hozzá­való összetétel inkább ételreceptbe kívánkozó főnév. Te­hát egy másfajta „főzőcskében“ kaphat majd helyet. HERNÁDI SÁNDOR A prágai Strojimport külkereskedelmi vállalat nagy teljesítményű numerikus vezérlésű gépeket szállít Magyarországnak. Az egyik ilyen gép a WHN—9-es típusú horizontális fúrógép, amelyet a varnsdorfi TOS vállalat gyárt. I Felvétel: Karol Žilinský) 1977. I. 22. k» eímveg gedéllyel hagyhatja el a rezer­vátum területét. Évente 600 000 afrikait vetnek börtönbe e ren­delet megsértése miatt, de a négereket még ennél sokkal ki­sebb bűnökért is kegyetlenül büntetik. A Dél-afrikai Köztár­saságában évente száz embert ítélnek halálra és sokan pusz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom