Új Szó, 1977. január (30. évfolyam, 1-30. szám)
1977-01-04 / 3. szám, kedd
Tartalmas, vonzó könyvek A MLADÉ LETÄ KIADÓ MAGYAR PUBLIKÁCIÓI 8$3Ü3 ÚJ FILMEK A Mladé Letá Kiadóvállalat gyermek- és ifjúsági könyveinek egy része magyar nyelven jelenik meg szlovák festők és grafikusok illusztrációival. Előzetesként elmondhatjuk, hogy e művészeti ág — a gyermek- és ifjúsági irodalom — Szlovákiában a felszabadulás után indult fejlődésnek, míg a modern szlovák illusztrációs művészet csak a bratíslavai Képzőművészeti Főiskola megalapítása, azaz a februári győzelem után. A Mladé Letá Kiadóban megjelent il iusztrült gyermek- és ifjúsági könyvek nagyszerű lehétőséget nyújtottak a képzőművészek új, szocialista generációjának. A Fulla, Sokol, s a fiatalabbak — Hlož- ník, Dubay és Zmeták — létrehozta értékeknek köszönhetően a szlovák grafikai alkotások és illusztrációk világviszonylatban is előkelő helyre kerültek. Sőt, az előbb említettekhez olyan egyéniségek zárkóztak föl, mint Brunovský, Bombová, Cipár, Gergelo- vu, Leois, Zimka és mások, akik egész sor nemzetközi elismerést szereztek. Először tekintsük« át a modern szlovák művészet megalapítójának, az egyik legjobb szlovák illusztrátornak, Ľudovít Fullának a művészetét. A Mladé Letá Kiadóban jelent meg a népi mondókák gyűjteménye, a Kását fáz a kisegér, valamint Pavol Dobšinský meséi, Az arcinyagancsos szarvas címen. A könyveket Barbócz Ilona és Tordon Ákos fordította s Ľ. Fulla nemzeti művész illusztrálta. Fulla mindkét esetben a szlovák népi és nemzeti hagyományokat követi, ezeket helyezi át a jelenbe. Illusztrációi rendkívül nagy igényességről tanúskodnak, a szlovák népművészetből erednek és hűen kifejezik a mű tartalmát. Alkotásaiban ismét megkapnak a tipikusan fullai meleg színek, amelyeket finom árnyalatokba visz át. Ez Fulla művészetének Jellemző vonása. A könyvek illusztrációi tulajdonképpen két csoportba sorolhatók: az egyikbe az ún. egész oldalas alkotások, amelyek Fulla nagyszerű festészetére emlékeztetnek. A másik csoportot a tollrajzok, illetve kisebb kreációk alkotják, ezek lényegében a művész grafikai alkotásainak a folytatásai. A szlovák Illusztrációs művészet másik nagy egyénisége Vincent Hloznik. A Münchhausen báró vidám kalandjai (E. Chmelová könyvét Tordon Ákos fordította) illusztrációiban különleges, színekkel kifejezően kiegészített rezgő vonalakkal lepett meg. A szín nála nem csupán díszítő jelentőségű, egyenrangúan egészíti ki a rajzot. A kompozíciós feszültséget dramatikus töltéssel fokozza. Ebben a könyvben (az előzőekkel szemben) kifejezőbb Ľudovít Fulla illusztrációja a szlovák népmesékhez a nagyobb formák és a részletek közötti feszültség. Hlož- ník kitűnően megteremti az illusztráció aImoszféráját. Miroslav Cipár illusztrálta Mária Durícková A hófehér hercegnő című könyvét (a fordítás Vércse Miklós munkája). Cipár több nemzetközi díj nyertese, alkotásaiban pontosan bánik a formával, jól használja az igényes elemeket, s ezeket a kompozíciós feszültségben nagyszerűen fokozza. Kitűnően komponál, mindig meglepően használja a sziluetteket, a cselekmény hordozóit. A színekkel érzékenyen bánik. Az illusztrációk szín- megosztását egyenletesen oldja meg, egyik szín sem dominál fölöslegesen. Viera Bombovát, az SZSZK állami díjas művészét nem kell külön bemutatnunk, p illusztrálta Samuel Czambel Kondás Jankó meg az aranyhajú lány című könyvét. Ezek az illusztrációk bizonyítják, hogy Viera Bombová művészete a legjob bak közé sorolható. A művész módszere egyedülálló, pontos és művészetileg tiszta. Bombová színérzéke nem mindennapi. Illusztrációiban nem lépésről lépésre követi az irodalmi alkotást, egyes, drámaian feszült mozzanatokat ragad meg, s ezeket ragasztja össze. Érdekes vonalvezetése nyomán or- namentális elemek születnek. A színhatás kitűnő összhangban van a drámai feszültséggel. Vladimír Machaj A kakas, a tyúk és a piros eső című könyvhöz készített illusztrációt (Mária Majerová meséi alapján írta Tordon Ákos). Machaj alkotásaiban pontosan követi az optikai látásmódot, ebből vezeti le az illusztrációt. A szín- traktátum a meleg sárgán alapszik, amelyet legtöbbször egy hidegebb, többnyire kékbe menő színárnyalat fokoz. Az illusztrációk pozitívuma a részletek iránti élénk , érdeklődés. Az említett részletek pontosságuknál fogva kitűnően szem- léltetők. Az Elment a kecske a vásárba című könyvet Pelrovácz István fordította. A műhöz Stefan Cpín készített rajzokat. Ebben a könyvben a művész a lineáris rajz elveiből indul ki, azaz nem formálja az alakot, nem teremt teret, de respektálja az illusztráció terjedelmét. A színek játékosak, díszítő jellegűek, mintegy kitöltik az élő rajzot. Éppen tiszta formái, üde, játékos lírája miatt kedvelték meg a gyermekek annyira a Štefan Cpín illusztrálta könyveket. Tomáš Janovic könyvét, Az egy udvarnak sok lakóját {fordította Tordon Ákos) Ludék Maňásek illusztrálta. A művész kitűnt igényességével, a részletek tisztaságával, pontos és formailag tiszta kifejezésmódjával. A leporelló nem hat for- malisztikusan, sőt ellenkezőleg, inspirálja a gyermekeket és aktív együttműködésre serkenti. Maňásek illusztrációs művészete magas színvonalú. Irena Tárásává tette vonzóbbá Mária Durícková másik könyvét, a Tipke meg Topká-t (Hosszú Ferenc fdrdítása). A művész ezekben az illusztrációkban nem teremt teret, az illusztrációk inkább díszítő elemként hatnak. Ügyes az illusztrációk területi széthelye- zése. A díszítő elem Tarasová- nál nagyon gazdag, kifejező és ez képezi kompozíciójának magvát. A színek fokozó sze- repűek, széthelyezésíik tiszta és egyenletes. E rövid áttekintés is igazolja, hogy az elmúlt évben a Mladé letá Kiadó tartalmas és vonzó kiadványokat nyújtott át hazai magyar gyermekeinknek is. JURAJ FUCHS Távoli táj k özeli művészete A jelenkori kubai festészet tárlata A Bratislavai Kultúra Házában közösen rendezett tárlaton a mai kubai festészettel ismerkedhet a látogató. A Kubai Népköztársaság a huszonegy évvel ezelőtt felszabadult szigetország állandóan fejlődő társadalmához hasonlóan pik- túrájuk is a formálódás és megújulás állapotában van. Mind a társadalomnak, mind a művészetnek alakulását a forradalmi események határozzák meg. Az alkotások fokozzák a kubai nép minden rétegének szépérzékét. A kubai festészet palettájának gazdag és változatos színeit jelző kiállítás különböző művészegyéniségeket, többféle festői stílust mutat be. Közös jellemző tulajdonságuk a mai élethez fűződő sokoldalú kapcsolatuk. Élményeiket realista fogalmazással, vagy a szimbólumok nyelvén jelenítik meg. Égövi, táji és nemzeti sajátságai határozottan érvényesülnek. Közlésüknek és ábrázolásuknak eltérő zamata megkapó. A műfaji szempontból érdekes jelenség a portré uralkodó szerepe. Nálunk szokatlan méretben, a valóságosnál jóval nagyobb formában festik az arcmásokat. Nem az egész alakot, többnyire csak a fejet oldalnézetben. Különös színhatások háttérből emelkednek ki a gondosan megfigyelt, gyöngéden vászonra vetett finom vo- nású komoly arcok, kifejező, tündöklő szemek, érzékeny, telt, ívelt ajkak és a selyme-- sen omló sűrű hajak, meg a halvány, húsos szirmú virágok. A mély érzelmek tükröződése növeli hatásukat. (N. Lopez: Leány, Afrika és A. Solero: Fiátalok). A. Menéndez kompozíciójáról boldog, mosolygó, az életet szerető fiatal párok tekintete merül egymásba. J. M. Pérez képbe foglalja „Kuba Petőfijét": Jósé Mariinak, a költőnek, az újságírónak és a filozófusnak vonásait, aki az 1895-ös szabadságharc élén állott és vértanúhalált halt. A munkás hétköznapot veszi ecsetjére J. Santos Oj műszak című vásznán. Szálas, napbarnította, nagy kalapos dolgozók hajolnak a munka örök ritmusában a forróságot lehelő mező betakarításra váró dús termése fölé. T. Sanchez Táján fénybőség ömlik el. E. Garda Pena Mace- tája ragyogó színköltemény. Hagyományos díszítő jelleg és stilizáló pompa nyilvánul meg a délszaki természet, a p^lmaligetek, különös virágok, egzotikus madarak s a bűvös tájnak szerves részét képező emberi alakok megjelenítésében (S. Moreno: Séta a pálma ligetben, Hazatérés a szép és nagyszerű útról). M. Moinello olajképei dekoratív kompozíciók. Kecsesen sikló halak, növények, tágra nyílt szemek együttese zöld, meghatározhatatlan elemben. S. Serpe olva- tag színekkel, elomló formákkal érzékelteti a Szerelem dalát. C. Poense művén a Tejút születése allegorikus költői, nyilván ősi mítoszból merítő kompozíció. A kubai festők közül csak egy van túl az ötven esztendőn, többségük 28—34 esztendős. Az ország különböző vidékeiről származnak. A havannai Állami Művészeti Iskolában vagy más városok képzőművészeti tanintézeteiben tanultak. Számos egyéni és csoportos tárlaton vettek részt valamennyi szocialista országban, ezen kívül Franciaországban, Svédországban, Finnországban, Japánban és Kongóban. Néhá- nyuk művészetét már elismerő díjak és kitüntetések fémjelBÁRKÁNY JENÖNÉ A FELELEM FILMJE m mm asm m (nyugatnémet) Rainer Werner Fassbinder neve már régen ismert a nemzetközi filmvilágban. A nyugatnémet csodagyerek az utóbbi években ugyanis számos figyelemreméltó alkotást készített, olyan haladó " mondanivalójú filmeket, melyekben elítélte a rideg és képmutató szellemet s erős kritikai éllel szólt arról, hogy az ember saját konvencióinak a foglya. Most vetített filmje szervesen illeszkedik haladó mondanivalójú alkotásainak sorába. A rendező nem első ízben foglalkozik a Nyugat-Németor- szágban dolgozó vendégmunkások helyzetével. Évekkel ezelőtt láthattuk a Katzelmacher című fHmjét, melyben leplezetlen nyíltsággal tárta fel a kapitalista társadalom „tisztes“ polgárainak képmutatását, ál- humanista magatartását. A félelem filmjében Fassbinder az emberi kapcsolatok ábrázolásában azonban még mélyebbre hatol. Az idős takarítónő és a fiatal marokkói vendégmunkás kapcsolatának különös története kihívás minden nézőnek. Fassbinder tárgyilagos nyíltsággal, az érzelmek és szimpátiák kikapcsolásával mutatja be a hatvan éven feliiii asszony szerelmi viszonyának kibontakozását a gyermekeinél is fiatalabb arabbal. Az asszony egy csapásra áthágja a német polgári erkölcs íratlan szabályait, nem viselkedik öreg asszonyhoz illően, s nemcsak hogy idegennel, de színes bőrűvel „szűri össze a levet“ és még azzal is izgatja környezetét, hogy ezt nem is szégýelli. Szomorú, idegenszerű arab zenével kezdődik a film. Egy müncheni kiskocsmát látunk, ahol néhány arab vendégmunkás lézeng. Itt ismerkedik meg Ali az idős asszonnyal. Az arab HAMIS PÉNZ csak pár szót tud németül, mégis jólesik neki, hogy Emmi beszélget vele. Ali csak nagy nehezen képes elmagyarázni, milyen körülmények között la* kik a munkásszálláson. A film következő részében nyomon követhetjük, hogyan válaszol a külvilág Emmi „rendhagyó“ viselkedésére; gyermekei megtagadják, a boltban nem szolgálják ki, munkatársai elhúzódnak tőle, még a lakásból is ki akarják túrni. Aztán az arab feleségül kéri az asszonyt, összeházasodnak. Emmit már nem üldözi a külvilág. Kettőjük érzelemvilá^át az asszony azonban ki szol gállat ja barátnői kíváncsiskodásá- nak, Ali ezért elhagyja... A film befejező képsoraiban az arab munkást kórházban látjuk. A vendégmunkások az elszigeteltség, az emberi kapcsolatok hiánya miatt idegbetegek vagy gyomorbajosok lesznek. Az utolsó kép Alit mutatja a kórházi ágyon. Végtelenül hosszú, megmerevedett kép — Fassbinder kedvenc kifejezési eszköze, hogy megállítja a képet, a mozgást, így kényszerítve állásfoglalásra a nézőt. S amint perceken át a mozdulatlan vendégmunkást látjuk, egyszerre megértjük az arab korábbi tetteit, magatartását, megértjük különös, természetellenes kapcsolatát, kétségbeesését, és azt is, hogy Emmit elsősorban embernek tekintette, ő jelentette számára a kapcsolatot a részvétlen, rideg világgal. Erős kritikai hangvétel jellemzi Fassbinder filmjét, ennek ellenére az alkotás végkicsengése optimista, mert azt sugallja, hogy az igazán mély és őszinte emberi kapcsolatokat nem ingathatja meg a hamis és képmutató erkölcs szelleme sem. (francia) Fulbert Taupin festő (Robert Hirsch alakítja) már régen belenyugodott abba, hogy festményei nem fognak díszelegni egyetlen képtár falán sem. Szerény megélhetését abból az aprópénzből fedezi, amelyet a párizsi kávéházak vendégeinek portrékészítéséért kap. jelentős fordulat következik be életésé bamba festő nem is sejti, hogy pénzhamisítók karmai kö zé került. A papírpénz „csaknem“ tökéletes. De mivel nem egészen, a festő a rácsok mögé kerül. S hogy a film végén mégis szabadlábon látjuk? Vígjátékról lévén szó, ez nem csoda; a börtönből azonban igen hosszú az út a civil életbe. Jelenet a francia vígjátékból; a Koscina ben, amikor megismerkedik Lucille-lel, a kis színésznővel jSylva Koscina játssza). Megrendelést kap, hogy „művészien“ fesse ki a színésznő barátjának lakását. Aztán újabb megrendelés: a színésznőnek új szerepéhez nagy papírpénzre van szüksége. A jóhiszemű, kisFILMVILÁG □ Kétféle Casanova-film is készült, illetve készül Rómában. Igaz, a kettő között nem kicsi a különbség. Az a film, amelyet Federico Fellini forgatott a kétszáz éve halott velencei szerelem- és életmű- vészről, le akarja Casanovát taszítani a talpazatról; amolyan nagyzoló öreg obsitosnak mutatja meg, aki visszaemlékezéseiben mesél ifjúságáról. A másik Casanova-filmet, a téma szatirikus változatát Franz Antel rendezi, címe: Casanova és képen Robert Hirsch és Sylva Yves Robert, az ismert francia rendező sziporkázó humorú, szellemes vígjátékot kreált az alapötletből. A film tempója friss, s ha egy-egy fordulat: nem is hat újszerűen, a vígjáték egészben véve szórakoztató. —ym — társai. Főszereplői: Tony Curtis és Marisa Mell. □ Köztudott, hogy Charlie Chaplin eltiltotta leányait a filmezéstől. Ennek ellenére Geraldine után Victoria, majd Josephine is ezt a pályát választotta. A most sorban utánuk következő Jane is alighanem követi nénjei pályáját: állandó vendég az egyik párizsi stúdióban, ahol Maurice Ronet és Charles Vanel partnernőjeként forgat 1977. I. 4.
