Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-25 / 30. szám

Az idős lady elpanaszolja a polgármesternek, hogy manapság sok lány sortban jár az utcán. — Mit szólnának az emberek, ha például az ön felesége Is sort­nadrágban mutatkozna? — Azt mondanák, hogy nem szerelemből nősültem, hanem ér­dekházasságot kötöttem! SZERELMI HÁROMSZÖG (Szarik!) SZÖVEG NÉLKÜL (Pavliha) Az oktató ellenőrzi a kezdő gépkocsivezető ismereteit: — Képzelje el, hogy nagy sebességgel robog, és közben leesik az egyik kerék. Mit csi­nál akkor? — Beletaposok a gázba, és igyekszem utolérni! • A dzsungelben az utazók egy bennszülöttel találkoznak, aki bőszen veri a dobot. — Ismerem ezt a ritmust — suttogja az egyik kutató a másiknak: — vizet kér. Mind­járt ellenőrizzük. — Mondja, kérem — fordul a bennszülötthöz, — maga ügye esőt kér az istenektől? — Eltalálta — feleli a benn­szülött. — Helyesebben szólva: lakatost keresek, hogy megja­vítsa a vízvezetéket! Az anglikán templom lelké­sze sehogy sem tudja megér­teni egyik hívének viselkedé­sét. Ez a hívő ugyanis, vala­hányszor odaviszik hozzá az adománygyűjtő perselyt, így szól: — Nekem bérletem van. A lelkész végül megkérdi: — Mit jelentsen ez? — Tudja, kérem, két hónap­pal ezelőtt tévedésből tíz font sterlinget dobtam be a persely­be ... • Az ügyvéd a következő táv­iratot küldi ügyfelének: „Ma éjszaka elhunyt a nagy­nénje, és nagy vagyont hagyott önre. Rendes temetést, balzsa­mozást vagy hamvasztást ren­deljek számára?“ Hamarosan megérkezik a vá­lasztávirat: „Rendelje meg mindhármat, semmi kockázatot nem aka­rok.“ SZÖVEG NÉLKÜL Elek Tibor rajza •HHEKBOTflK. A bankár megkérdi a kerületi rendőrfőnöktől, hogy mit tud a bankigazgatói állásra pályázó jelöltről. A rendőrfőnök rövid gondolkodás után így válaszol: — Csak annyit mondhatok, hogy igazi gentleman... egészen az ujjlenyomatáig! — Mikor jöttök megnézni az új lakásunkat? — Azon a napon, amikor akarod. — Ejnye! Ez bajos, pont ak­kor nem vagyunk otthon. 1976 I. 25. a Szerény csomaggal érkezett meg egy alkalommal Atlan­tic City legelőkelőbb szállodájába a fiatal CHARLIE CHAP­LIN. Mikor elébe tették a vendégkönyvet, látta, hogy a lis­tán csupa illusztris név sorakozik: X. herceg és kísére­te... Y. hercegnő és kísérete ... és így tovább. Chaplin pillanatig gondolkozott, majd, hogy le ne'ma­radjon az arisztokrácia mögött, elegánsan bejegyezte: — Charlie... kísérete: később! FEDERICO FELLINI, az olasz filmművészet költője, meg­hívót kapott egy nagy filmrendező-konferenciára. Fellini- nek azonban semmi kedve sem volt a konferenciázáshoz. Mikor néhány kollégája már nagyon szorongatta, hogy jöjjön el a megbeszélésre, Fellini amolyan „fellinis“ őszin­teséggel kijelentette: — Nem megyek. A legtöbb ilyen rendezői összejövetel ugyan is a következőképpen zajlik le: az egyik résztvevő arról beszél, amihez nem ért, a másik nem ért ahhoz, ami­ről beszél. ]EAN GABIN, a nagyrangú francia filmszínész, egy tisz­teletére rendezett fogadáson nagyon belelendült a köréje sereglet hölgykoszorú dicséretébe: — Minden asszony gyönyörű — hirdette lelkesen. — Számomra csúnya nő nem is létezik. Egy dáma, akire semmiképpen sem illett ez az általá­nosító rajongás, ki akarta ugratni a nyulat a bokorból. — Egyszóval, drága mester, én is próbára tehetem az ízlését — közölte kihívóan. — Mondja meg nyíltan, a sze­membe: ugye, engem sem tart csúnyánakl — Asszonyom — vágta rá Gabin —, ön is, mint minden nő, égből pottyant angyal. Azzal a kis különbséggel, hogy ön pont az orrára esett. BÉKÉS ISTVÁN gyűjtése Az .ifjú lány így kesereg a barátnőjének: — .Milyen nagy kár, hogy a tábornokok akkor nősülnek, amikor még csak hadnagyok! — A vőlegényem fűt-fát ígért. .. — És betartotta a szavát? — Igen. Vett egy növényha­tározót. Alázatos szívvel jelentem be, hogy rájöttem a végső, nagy megoldásra. . Az ügy nem egészen egyszerű. Még az intenzív szelle­mi életet élő ember sem jön rá mindennap végső, nagy megoldásokra. Nekem Is jó ötven évig tartott, de — s ez külön öröm — még jókor érkezett. A dolog lényege, hogy izgalmas hírt olvastam az újság­ban. Gustav Schimert professzor, a müncheni egyetemi klinika kutatója megállapította, hogy egyetlen cigaretta elszívása tizenkét perccel rövidíti meg az ember életét. Egyetlen cigaretta. Tizenkét perccel. Mindig tudtam, hogy átkozott szenvedély ez a füstölés, küzdöttem is ellene kézzel-lábbal. És nem Is egészen eredménytelenül. A közvetlen környezetemben akad olyan egyén, aki személyes agitációm hatására csak az elmúlt évben kéthavonként különböző alkalommal szokott le vég­leg a cigarettáról, ami nem csekélység. De sosem gondol­tam volna, hogy a dolog ennyire veszélyes. Tessék talán egy cseppet velem számolni. Ha'napi egy cigaretta elszívása tizenkét perccel rövidíti meg az ember életét, akkor napi tíz cigaretta elszívása tízszer tizenkét perccel. Százhúsz perccel. Két órával. Ötven cigaretta elszívása tíz órával. Száz cigaretta elszívása húsz órával. Iszonyú rágondolni, hogy aki százhúsz eigarettát szív, az naponta huszonnégy órával rövidíti meg az életét. Már arra sincs ideje, hogy egy cigarettát elszívjon. Aki pedig, ne adj isten, napi százharminc cigarettát szív el, az ma anyira megrövidítette az életét, hogy már teg­nap a boldogabb vadászmezőkre költözött. Csodálatos dolog a tudomány, és Gustav Schimert pro­fesszor nagy ember. Mert ezzel még nincs ám vége. Egy cigarettát körülbelül öt perc alatt lehet elszívni. Viszont ugyanaz a cigaretta tizenkét perccel rövidíti meg az életet. Nem győzöm sajnálni öreg barátomat, Guidó bácsit. Guidó bácsi nyolcvanéves, és hatvan éve negyven cigarettát szív naponta. Tehát — ha jól szoroztaün — 876 000-szer 12 perccel rövidítette meg az életét, ami 175 200 órának, vagyis 7300 napnak, szóval 20 esztendő nek felel meg. Rossz rágondolni: ha Guidó bácsi sosem szokik rá a dohányzásra, akkor ma nem nyolcvan, hanem százéves is lehetne. Csodálatos dolog a tudomány, és Gustav Schimert pro­fesszor nagy ember. Mert felfedezése most már feltétlenül eszlméletre ébreszti a dohányosokat. — Gyerekek — mondja majd a családfő —, ma öt cigi­vel kevesebbet szívok, mert este Columbo van a tévében. És itt a végső, nagy megoldás, amire rájöttem. Ugyanis eddig sem cigarettáztam, de most természetesen még kevésbé fogok. Ha mostanáig húsz cigarettát nem szívtam el naponta, mától kezdve kétszázra nem gyújtok rá. Legfőbb ideje, hogy tegyek végre valamit a halhatatlan­ságomért. PETERDI PÁL DIETRICH KNACH: NEHÉZ BEKERÜLNI Mayer idegesen járkál fel- alá a folyosón, és mindun­talan az órájára pillant. Furcsa, már fél tíz, és a laboratóriumban teremtett lélek sincs! Végül megjele­nik egy ember a kulcsokkal, és Mayer odarohan hozzá: — Jónapot! Mayer vagyok! Az önök laboratóriumába osztottak be ... — Nagyon örvendek, Dr. Walter vagyok. Mindjárt megismertetem a kollégái­val. Kezdjük a mi kedves laboránsnőinkkel... — Dr. Walter megrántja az egyik ajtót, de az zárva van. — Ű, igen ... egészen elfelej­tettem: Lieschen figyelmez tetett. hogy reggel hajat fes­tetni megy. egész hétig kel­lett várnia, míg rákerült a •sor a fodrásznál. Gertrud pedig elkísérte, hogy ta­náccsal szolgáljon ... Ez pedig Di* Dürrer dolgozó- szobája. Egy pillanat... ő •miért ’nincs itt? Megvan! Megbízható lakatost keres, tudja, ripityára törte a Wartburgját. Mellette dol­gozik Kwarm kolléga. Ma, ha nem tévedek, szenet szál­lítanak a lakásába. Szom­szédját, Kochot, valószínű­leg csak holhapután vagy A KOLLEKTÍVÁBA! még később láthatjuk. Már álló hete otthon gunnyaszt: a televíziószerelőt lesi. — És ki szokott ennél az asztalnál ülni? — érdeklő­dik Mayer. — Ez a hely már két hó­napja üres. Funk kolléga itt hagyott bennüket. Neki, ké­rem szépén neih volt ínyére az a nyugodt, hivatalos lég­kör, amely nálunk a labo­ratóriumban uralkodik. Szü­letett bajkeverő, ha őszinte lehetek. Ezentúl ez az ön helye, és remélem, ön azon­nal bekerül a mi kis kollek­tívánkba, értékelni tudja a munkastílusunkat.. . Öröm­mel beszélnék részleteseb­ben a leendő munkájáról, sajnos azonban mára várom a mázolókat. Valamit kér­dezni akart. Mayer kolléga? — Igen, dr. Walter Tudja, a dolog úgy áll. hogy ma érkezik a nővérem Mag- deburgból, és szeretnék ki­menni elébe az állomásra .. — Menjen csak, Mayer kolléga, látom, ön értelmes ember. Semmi kétségem afe­lől, hogy ön bizonyára kol­lektívánk oszlopos tagja — lesz! GELLERT GYÖRGY fordítósa SZÖVEG NÉLKÜL Kesztyűé Ferenc raj2a A kopaszodó vendég meg­kérdi a borbélytól: — Mondja, kérem, nincs ön­nek valami jó szere kopaszo­dás ellen? — De van, signore. Nagy­szerű, mondhatni csodatevő szerem van, amely dús hajat varázsol a tar koponyára. — Akkor ön miért nem hasz­nálja? — érdeklődik gyanak­vón a vendég, és a borbély csillogó, kopasz fejére sandít. — A dolog úgy áll, hogy ezt a szert a segédem árusítja. Lát­ja, milyen dús hajkoronája van?! Így mi ketten szemlél­tetjük, hogyan fest a fej a hajvizünk alkalmazása előtt és után! — Nem értem, miért lelke­sedik Miss Jones hangiáért. Hiszen Miss Smith hangterje­delme gazdagabb! — Viszont Miss Jones papá­ja sokkal gazdagabb! Jensen naphosszat ül hor­gászbottal a kezében, s közben állandóan feszülten figyeli egy ismeretlen, aki szótlanul guny- nyaszt néhány lépésre tőle. Jensen végül elveszti türelmét és megkérdi: — Mondja, maga miért nem horgászik? — Mert nincs hozzá türel­mem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom