Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-25 / 30. szám
A zongora tetején már ott állt a rövid lábú cukor- katartő meg a jól Ismert hegyezetlen ceruza. — No isten hozott, Palinko, Isten hozott — olvadozott Gross néni, ő ugyanis semmit sem mond rendesen. (Csak ha árulkodik. Olyankor bezzeg tud rendesen beszélni!) Felemelte a cukorkatartó tetejét! — A moserke már vár. Fütyülök a moserkédre, gondoltam dühösen, mint mindig. Cukorkával édesget, mint a lovat szokták ídomítás előtt. Csak ő ceruzát használ korbács helyett. Azzal csap rá az ujjaimra, ha nem tudom rákényszeríteni valamelyiket, hogy helyesen ^nyomogassa a zongorabillentyűt. A ceruzát persze ugyancsak kiélvezem, mert mást játszani bal kézzel és megint mást jobb kézzel nem tudok, és soha meg sem tanulok. De még nagyobb gyötrelem szopogatni a kemény cukorkát ha netalán véletlenül sikerül valami. Mert ezt a műveletet hangtalanul, illedelmesen kell végeznem. — Hát gyakorolhatunk, Palinko, Palinko kedves, gyakorolhatunk? Nem gyakorolhatunk; nem gyakorolhatunk, sziszegném oda neki, hogy lássa, mennyire utálom. Csakhogy ez nem érné meg, mert Gross néni, bár édes, akár a méz, de olyan csípős is tud lenni, mint a paprika. Mézes paprika — habaha! Inkább becsapom őt, ha tudom. Amikor fejével diktálni kezdi az ütemet, elkapom a szemem kibodorított angyalhajáról, hogy ne emlékeztessen a karácsonyra, és gyorsan fellapozom A baba temetését, az egyetlen szerzeményt, amelyet tudok. Felnézek a ráncos arcra, jelezve, hogy kezdhetjük, és a billentyűkre csapok, hogy tanárnőm megkezdhesse a kor- nyikálást:: Egyet, kettőt, hármat, négyet... Sikerült. Szerencsémre Gross néninek rosszabb az emlékezőtehetsége, mint a krokodilus- nak, a földkerekség legbutább állatának. A baba temetését már pontosan hatodszor játszom neki, persze szünetekkel. A zongora- óráknak legalább felét a Há- nyón töltöttem az utóbbi Időben. Ma a fiúknak, de főleg Vilo Kruzliaknak be akartam mutatni a krisztiániás lesiklást. Eddig mindig csak egyenesen ereszkedtünk le a Hányóról. Nekifutás, pár ugrás lefelé a meredek lejtőn, aztán hosszú lesiklás sarokkal mélyen belemerülve a fekete salakba. Ezen a héten — elsőnek begyakoroltam a krisztiániát is. Itt persze nem olyan egyszerű ez, mint a puha hóban. A Hányó mesterséges hegy, és a salak, amelyből összeállt, olyan éles, mint az üvegcserép. Rettentően magas. A tetején gépház van, gép húzza fel drótkötélen a vasműből a salakkal teli vagonokat. Éjjel-nappal. Időtlen idők óta. A hő szebb ugyan, mint a salak, de a Hányó jobb — nyáron is bármikor használható. Csak persze nem szabad elesni. Azonnal leradírozza az emberről a bőrt. Tisztálkodni pedig a kórházba kell menni, mert a húsba vájúdott salak nyomban gennyed, ami magas lázzal jár. Úgyhogy a Hányó egyáltalán nem holmi kényes beszariknak való. De A baba temetését csakugyan prímán tudom. A kottát sem kell néznem játék közben. — Stopp! — kiáltott fel vá-. ratlanul a néni. összerezzentem. A néni rám meresztette a szúrós, színehagyott szemét: — Palinko. most szépen bemutatja a sort, hol játszik. A kottát! Én hatökör, elfelejtettem fordítani! Leleplezett. — Mi ez, Palinko?! — rikácsolta vékony hangon, felhúzva az „o“-t egészen a mennyezetig. Mi volna? Semmil Ilyen helyzetben legokosabb, ha semmit sem szól az ember. Azt aligha hinné el, hogy a múltkor feladott leckét játszom, amit szorgalomból fejből megtanultam. Ahhoz túl jól ismer. Mondanom sem kell, hogy ezután csaknem sötétedésig kínozott. Még a cipőmet is ott felejtettem, tornacipőben mentem haza, csak otthon vettem észre. Engem bizony nem látsz viszont egyhamar, mézes paprika! Megírom édesanyámnak, hogyan kínoz engem itt közös erővel az egész család, sőt még mindenféle idegeneket is segítségül hívnak. Elvégre nem engedheti, -hogy ott leheljem ki a lelkemet... ★ Gross néni olyan sokáig magánál tartott, hogy már nem mehettem el benézni a nagyolvasztók pofájába. Sötétben borzalmasak. Ha éppen csapolás van, egészen a tüzes torkuk mélyére látni. Lángot okádnak pokoli sistergéssel. Az óriási vöröslő szörnyetegek körül derékig meztelen kohászok ugrálnak nagy kalappal a fejükön. Ha este kint vagyok, mindig elszaladok a Tizenketten végére, hogy közelebbről lássam őket. Vagy meredek kertünkön át felkapaszkodom a Felső sorra, és onnan bámulok lefelé. Ilyenkor látom az egész vasművet, amely a hosszú szűk völgy elejétől egészen a végéig húzódik. A völgy annyira szűk. hogy az embereknek a mere dek hegyoldalba kellett építkezniük. Az utcákat egymás fölé vájták, házak pedig mindegyiknek csak az egyik oldalán vannak. A Felső sor is ilyen egy házsoros utca. Ott nem mozoghatok kedvem szerint, mert abban lakik a nagymama legidősebb lánya, Berta. Nem azért, mintha ő is porolóval fenyegetne, azt egyáltalán nem mondhatom. Berta néni finom teremtés. De csókolgat a kifestett szájával, meg ölelget, úgyhogy csupa púder leszek tőle. — Szegénykém — olvadozik —, teneked örökre itt kellene' maradnod, a végén csak faragnánk belőled valamit. Még csak ez hiányozna! Miközben megpróbálom kiszabadítani magam, hogy a kölnivíz bűze meg ne fojtson. Berta néni rákacsint a nagyma mára. — De bántsd szegénykémet, ő talán nem tehet róla, hogy ennyire vad. Többet kellene együtt lennie a mi Igorkánk- kal. Igorkát csak dugják be a Fiatjukba, és a Fiattal együtt tűzzék a kalapjuk mellé. Ha egyszer feljönne a ^Hányóra, úgy lependeríteném, hogy a kórházban maga a főorvos úr egy álló napig smirglizné róla a salakot. Igorka persze nagyon jól tudná, hogy miért kapott tőlem. Felfuvalkodott hólyag. Dehogyis jönne ő fel a Hányóra! Berta néni nem ment férjhez „rangián alul“. Martin bácsit hatszázhármas hordja a vasműbe, és Berta néninek nem kell dolgoznia, mint az én anyámnak. Ő csak süt, főz, és a virágot rendezgeti a vázában. — A mi Bertuskánknak reprezentálnia kell — mondogatja büszkén a nagymama. Reprezentálni aligha azt jelenti, hogy mindig ugyanazzal a régi. keksszel kinálgasson. Ezt meg is teszi, abban nincs hiba. A Felső soron csínosabbak és nagyobbak a házak. A gyerekek szintén csínosabbak — és butábbak, mint lent miná- lunk. Vilo Kruzliak kivételével. Nagymama szerint a Felső soron a levegő .is sokkal jobb. „kitűnőbb“. (Nem tudja megbocsátani a vasműnek, hogy öreg napjaikra átköltöztette őket a Tizenkettesre.) Énszerintem is mindenütt kitűnő itt a levegő, de csak annak, aki szereti a sűrű, büdös füstöt. Mert' itt Karambulábgn annyi a füst meg a korom, mintha a völgyben éjjel-nappal legalább ötven mozdony járna ide-oda. Természetesen nem villanymozdony. Amikor idejöttem, úgy köhögtem, mint egy beteg bivaly. Már úgy látszott, hogy megfulladok és nyugtom lesz. De mégsem vittek haza Porubkába. édesanyám inkább mézet meg málnaszörpöt küldött nekem — nagymama pedig szépen elhordott mindent Bertuskának és Igorkának Ez borzasztóan feldühített. Annyira feldühített, hogy abbahagytam a köhögést, és meg szoktam az itteni levegőt. Ogy-ahogy. De az iskolából soha sincs kedvem hazamenni. Bár néha egészen jól érzem magam a nagyszüleimnél. Néha viszont olyan lárma van ott, amilyet otthon sohasem értem meg, no. ha tele van a ház gyerekekkel meg normális emberekkel. Olyankor nagy a ricsaj, amikor a nagymama rossz kedvében van. Amikor rájön a rapli, ahogy nagypapa mondja. A legrosszabb az, hogy sohasem lehet tudni, mikor és miért robban. Egyszer megkérdeztem a nagyapámtól. — Sokat akarsz tudni — nevette el magát. — Azt hiszem, jobb volna ha a meteorológiai intézethez fordulnál. Én már majdnem negyven év óta élek nagyanyáddal, de a szeszélyeit előrejelezni bizony máig sem tudom. Ha rájön a rapli, az va lóságos elemi csapás. Ciklon Mína hurrikán. Mína nagymamámnak a keresztneve. Mína. vagy Minka. Olyankor hívja így nagyapa, amikor nagymamának jókedve van és vasárnap uzsonnát hoz nekünk az öreg körtefa alá az udvarra. Ha rossz kedvében van nagymama, nagyapa kint áll a ház előtt és szivarozik. Persze csak ha .sikerül kilógnia. Ebben a dologban egyformán vagyunk: ha nagymama haragszik, nem engedi, hogy kiosonjunk. Nem volna, aki hallgassa őt! Csakhogy nagyapa mesterien el tud párologni. Csaknem mindig megszökik nagymama elől. Az utcán várja ki azután angol hidegvérrel, míg elvonul a hurrikán. — Mindig össze kell kötni a kellemeset a hasznossal, — mondja oktatólag. Nagyapa szerint a hasznos: megmenekülni a hurrikántól, a kellemes pedig: nyugodtan elszívni egy szivart. A házban még a nyugalom óráiban sem dohányozhat. Mivelhogy Gross néni olyan sokáig magánál tartott, egyenest haza kellett mennem. Óvatosan közeledtem a kiskapuhoz, gondoltam, talán ott találom nagyapát szivarral a kezében. De nem volt ott. Csak a bolondos Éva ugrőis- kolázott a kapunkban a járdán, mint egy megkergült kecskegi- da. • Az ugrőiskolát persze éppen oda rajzolta, ahol nekem át kell mennem. Rá se hederítettem. — Miért kaptál ki máma? — Mi közöd hozzá! Törődj a a magad dolgával! — mondtam neki, és becsaptam a kiskaput az orra előtt. Bolonduljon, aki után akar, én fütyülök rá. Otthon nyugalom volt. Nagymama egy tányér mákos tésztát fett elém egy kis abroszra. De azután odaült a zongorához, sőt dudorászni kezdett, csakhogy megkeserítse a számban a világ legjobb vacsoráját. Ki tudja, nagymama talán igazán azt hiszi, hogy én semmire sem vágyom úgy, mint a mákos tésztával édesített hangversenyre! Esküszöm, azt hiszi! Mert amikor befejezte az éneklést, rám mosolygott a zongora mellől, és csicseregve megkérdezte: — Még? És én ütődött, gyáva kukac rábólintottam, pedig már minden fogam fájt a sok muzsikától. Alig bírtam türtőztetni magam, komolyan mondom, egy hajszál híja volt, hogy felugorjak és elkezdjek üvölteni. mint egy sebzett farkas. Nagyapa a Filatelísta Szemlét olvasta az állólámpa alatt és időnként csúfondárosan rám hunyorított a szemüvege fölött. Ö jól tudja, mennyire szeretem én a zenét. Ezt Gross né ni is tudja meg édesanyám is, és az egész Tizenkettes, hisz nemegyszer látták már, hogyan hajszol a nagymama a szeretett zongoraórára. Ezt nagymamának is tudnia kellene. Hacsak már el nem felejtette, hogy elagyabugyált a délután. Persze a legjobban nekem kellene tudnom. És nem vigyorogni gyáva szélkakas módjára. Sőt még tapsolni is hozzá, akár egy hülye csimpánz. Nagymama biztosan azt gondolta, hogy a zongorajátéknak örvendezem annyira. Pedig én csak azért színleltem örömet, hogy el ne romoljon a kedve. Még az ágyban sem tudtam megérténi, mi történt ' velem tulajdonképpen. Csak annyit éreztem, hogy valami rossz, amire irtóan ráfizethetek. Bosszantott, hogy Karambu- lában olyan dolgokat csinál az ember, amilyeneket nem akar, és azután türelmetlenül bűnösnek érzi magát. Nálunk Porubkában eszembe sem jutna hogy így alakoskod iám. Csakhogy itt, ha nem alakos- kodsz, akkor szegény neveletlen, vad kölyök vagy. Egykettő re hozzálát valaki a nevelésedhez, és kezdődik a kutya élet. Nem akarom, hogy kutya életem legyen. Ezért néha megteszem, amit várnak tőlem. Most már rájövök, mi az. Mint ma este is. Azelőtt egyáltalán nem tudtam, és találgatnom sem igen akaródzott, de ki is tört a balhé folyton. Kétszer, sőt háromszor is napjában. Igaz, sokszor az ellenkezője is megtörtént. Hogy például vártam a megérdemelt büntetést, s helyette megdicsértek. Kit ne zavarna az ilyesmi? Már bizony igen szeretnék hazamenni Porubkába. Hadd jöjjön helyettem valaki más, akit majd nevelni fognak. Való vagy Pefo. Ök éppolyan unokák, mfnt én. nem igaz? Ezt bizony így megírom édesanyámnak. KŰVESDI JÁNOS fordítása Klára Jarunková A derék tengerés: apádat az Atlanti-óc ga mellé. Meg nem nem egyenesen a í kellett volna kiszab ta, hogy apád csűr radt, és végső kü: hullámmal a hideg szakában. Így szólt — Küzdjél a végs vagy, magam mellé A hullám, megijei szik kezéből az e: a Gondviselőre. Ör már. Nemrégen Grc között vezetett át a: rult a válla. Az eg land kapta el, a mé tán meg lépten-nyoi a jéghegyeknek. í egyet, felivel mint fejét dühödten felka méterrel magasabb hitvány északi hulla összeborzolódott, zú és a Jeges-tenger irányt. És ment, sz ben úgy morajlott, hullámnak morajlan Apád — isten nyu sokkal azelőtt hagyt fülkét. A nap végi rendben volt, a hal ezek a pokoli oldal rasztották volna el kormánykeréknél. A egy hajókötél fesz megkapaszkodik be volna a hajó orráná De apád szörnyen fá ra gondolt és tér anyád járt az eszébe akkor is szerette, mi lágon sem voltál, de feledkezett meg. É dőlt: Ha a fiam nem 1 csillagok állásán, i se tengerész, se mái ember. A derék tengerésj aki az Atlanti-óceán tárt bérelt a menny gerészek számára, apádnak: — Figyelj, Andrus De ő nem hallott! volt már. A hullám hajót, megpörgette, tudta megragadni a lám már fönn is te ten, és átlódította ton. Tudod, fiam, meg szer te is a korlátc Bizony, a férfiember: történik ilyesmi, d< kell térnie a hajóra, háromszor belepotty be — az Atlanti-óce tengerbe meg a Ke hogy mindig vissza Hiába. A hullám á a korláton. Ott rm az meg sodorta. A volt ám a lelke, hi és ez a hidegség A ruhái elnehezült ember ilyenkor les és a tengernek adja. a viharkabátot, azt adta, majd az ingét i te. Ekkorra már v és könyörgütt a de Gondviselőjéhez: — Gondviselőm, b gedj megfulladnom! Ám a Gondviselő apádnak: — Küzdjél még! I Apád, akinek má káját átjárta a hűl gyón fáradt volt, i a Gondviselőt: — A férfiember sz el a vég? — Hogy mikor j csak rám. Egy féri« kell küzdenie ellen világon sem volné én törvényem a ten * Mai észt fró
