Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-25 / 30. szám
nyovszky forgatása közben döbbentem rá, mennyire fontos, hogy az ember" megteremtse közvetlen környezetében a jó közérzetet. A világot könnyű boldogítani, de próbáljuk csak meg a feleségünket boldoggá tenni. Ha megfelelően, tisztességgel, szépen, szeretettel rendben tudjuk tartani a családunk gondolkodását, vágyait, érzelmeit, akkor már nagyon sokat tettünk. Ha ezentúl a világnak is adtunk valamit, akkor az már egészen szép dolog. Nem jó szépeket mondani a világnak, s otthon közben borzasztó állapotban élni. A közvetlen szomszéddal meg kell tanulnunk szép békességben, termő együttműködésben élni. A második szomszéddal már könnyebb. Nincs ott a kerítés, amelyen áthaj- lik hozzá a fám, az övé átnő hozzám. Ha jó érzéssel örülni tudunk egymás gyümölcsének, mely ezeken az átnövéseken termett, ha szép szomszédi barátsággal meg tudjuk kóstolni egymás gyümölcsét, és türelemmel át tudjuk nyújtani a szomszédnak a hozzánk lepottyant érett gyümölcsöt, mert az őt illeti meg — akkor minden rendben van. • Mit tart a színész legnagyobb buktatójának? — A tartós, nagy sikert. Igen veszedelmes dolog. Megszűnik a színésznek a környezettel való természetes kapcsolata. Maga sem tudja, hogyan, elveszti a reális ítélőképességét s azzal önmagát is. Számos színészi tragédiát láttam már emiatt. • Az előbb a jeleséget, a családot említette. Mint krisztusi korban levő jérjinak, önnek is van családja. Felesége — Létay Klára — ismert zongoraművész. Hogyan jut ideje a családra? — A gondok azért mindig megvárják az apukát. Két gyerekem is van. Két fiam. Attila és Csaba. Atti az idősebb, 10 éves. Egyébként ő is zongorázik ... Elég tűrhetően. • A focin kívül tudom, nagy szenvedélye az irodalom. Sokat szerepel az irodalmi színpadon. Mit ad önnek a versmondás? — Sokat. A versmondás a színészi mesterség nagy próbája és fontos mérőműszere. Itt nincs rendező, nincs súgó. Az embernek egyedül kell kiállnia, egymagának kell megoldania a feladatát. Nagy lelki felemelkedés számomra, ha elmondhatom néha Illyés Gyula, Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Nagy László, Csoóri Sándor és mások egy-egy versét. • A tv-fesztivál kapcsán megkérdezném: a színész szempontjából mit tart fontosabbnak, a színházat, a filmet, vagy a televíziót? Hogyan vélekedik a televízióról? — Ma, azt hiszem, mindhárom egyformán fontos. Mondanom sem kell, hogy a színház nélkül a színész egyszerűen nincs. A mesterség szempontjából 'rendkívül fontos. A színház ellenőrzi, a színház „tartja formában“ a színészt. A film a nagyvilágban képvisel bennünket. A televízió az országgal biztosítja a kapcsolatot. Sokan kigyót-békát kiabálnak a televízióra. Persze, ha rossz a program, lehet. De úgy vélem, a televízió a kor igényeinek megfelelő intézmény. És nem igaz, hogy veszélyes konkurrencia volna a színháznak, irodalomnak, sportnak. Az élmény minősége magasabb, ha az ember színházban nézi a színjátékot, a pályán a jó focimérkőzést, ha olvassa a szép verset. Ezt az emberek tudják. Persze, a folytatásos tv-fil- met csak tévében lehet nézni, és hálásak vagyunk érte, ha a televízió jóvoltából szemtanúi lehetünk például egy űrsétának. KÖVESDIJÁNOS tékmodorban, játékstílusban abszolút kiváló volt Darvas Iván. Űk tehát azok a mesterek, akiktől nagyon sokat tanulhattam én is és számos más korombeli színész Is. Űk voltak a nagy elődök, belőlük táplálkoztam. — Régóta dédelgetett álmom, hogy ha majd Idősebb leszek, eljátszom a Lear királyt. Persze, úgy érzem, elkerülhetetlen, hogy egyszer majd eljátsszam Az ember tragédiája Adám- ját vagy Luciferjét. Erre már kaptam is ajánlatot, de több okból nem kerülhetett rá sor. Tudom, hogy egyszer eljátszom egyiket, úgy érzem, mindkét figura bennem van. • Általában milyen szerepeket érez magához közel? | 16 kérdés Juhász Jácinthoz • Shakespeare-ről beszéltünk. Sok színész számára ő az igazi próbakő. Sokak vágyálma, hogy életre keltsék valamelyik nagy figuráját. Mi az a nagy szerepe, melyet szeretne ön is egyszer eljátszani? A gyermekkorról • A színészi mesterségről ® Ornahel Tamásról •• A színház, a film és a televízió kapcsolatáról és sok minden másról Vratislav Tachezy felvételei Juhász Jácint, a kiváló magyar színművész egy hetet töltött Prágában, a XIII. nemzetközi tévéfesztivál vendégeként. Elmondhatjuk, hogy a fesztivál egyik legnépszerűbb külföldi vendége volt. Élve az alkalommal, beszélgetést készítettünk vele. Az interjúból — ha csupán nagy vonalakban is — kirajzolódik Juhász Jácint emberi és művészi alakja. • Ha valakit igazán meg akarok érteni, először mindig a gyermekkora % után kutatok. A gyermekkor ugyanis döntő módon meghatározza egész életünket. Hol és hogyan teltek gyermekévei? — Nagyon folyamatos és aktív élményem a gyermekkor. Faluról származom. A gyermekkor „nagy felfedezéseit“ Mogyoródon, egy Budapesthez elég közel eső faluban tettem. Szüleim parasztemberek. Apám amolyan „hivatal nélküli“ faluválasztotta, faluvezér volt (csak azért mondom, hogy volt, mert ő ma Budapesten él és virágkertész). Sokan jártak hozzá tanácsért. Azokban a mozgalmas években nem volt könnyű eligazodni az élet dolgaiban. Igen korán megismerkedtem azzal a szóval, hogy — gond. A falu gondja-baja sokszor ránehezedett a házunkra és eltakarta előlünk a napot... Vagyis gyermekkorom nem volt túlságosan derűs. Persze azért a csínytevésekből sem maradtam ki. • Nem szeretném, ha félreértene, több újságíró kolléga faggatta a Be- nyovszky-filmröl, Ornahel alakjáról. En most másképpen tenném fel ugyanazt a kérdést: Lehetségesnek tartja, hogy a „haragos-keserű“ gyermekkornak lélektanilag volt némi szerepe az ördögi Ornahel megszületésében? — Aligha. Omahelhez emberileg természetesen semmi közöm. Sohasem vállaltam vele lelki közösséget. Megvetem a bosszúnak minden formáját. Mindig kívülről, tehát objektiven néztem Ornahel Tamás rossz Indulatoktól fűtött ellentmondásos énjét. Ez megkönnyítette feladatomat. Megpróbáltam elképzelni, milyen lenne, ha élt volna. • De térjünk vissza a gyermekko- hoz. Ön kis híján sebészorvos lett, vagy testnevelő tanár és ma mégis színész. Szolgált-e a gyermekkora olyan élménnyel is, mely a színművészeti pálya felé terelte? — Azt hiszem igen. Még általános Iskolás koromban a színjátszókor tagjaként eljátszottam a Mátyás király és a szegényember című darabban a szegényembert. Gyönyörűséges megrendülés volt számomra az a felfedezés, hogy valami érdekli az embereket, hogy valamire odafigyelnek. Horváth tanár úr, az énektanárom hívta fel rá a figyelmem az előadás után, hogy mocorog bennem valamiféle színészvér. • Mit adott önnek a falu? — Sokat. Olyan energiatartalékot, amit városi gyerek egyszerűen nem kaphat. Azonkívül egészséges életérzést és hitet önmagámban. És falun valahogy jobban kiélheti az ember természetes szabadságvágyát. A természettel való állandó kapcsolat az ember érzelmi életét is igen pozitívan befolyásolja. Megőrzi érzelmi har móniáját, lelki egyensúlyát. • Gimnazista kora óta mégis városi, pesti. Hogy van ez mégis? — így hozta az élet. Tanulni akartam. • Mikor végezte el a színművészeti főiskolát? — 1965-ben. • Es végzés után azonnal belekerült a budapesti színházi élet forgatagába? — Nem. Vidéken kezdtem a pályát. Veszprémben. De előszerződésem volt a Madách Színházhoz, 1965—67- ben voltam a veszprémi színháznál. Ogy érzem, ott játszottam el azt a szerepet, atoll első jelentősebb színpadi tettemnek számít. Ez egy fiatal magyar szerző darabjának a Bohócnak a főszerepe volt. Mondanivalója: egy fiatalember beilleszkedése az adott világba. Ebből én mint pályakezdő színész is okultam. Azonkívül megtanultam egy lényeges dolgot, hogy a darab menet közbén születik meg, átformálódik. Amiben a színésznek Is része van. • Nagy színészelődei közül kiktől tanult legtöbbet? — Még főiskolás koromban nagyon vonzott Shakespeare, így természef tesen az őt játszó színészek is. A külföldiek közül elsősorban Laurence Olivier volt az ideálunk. Nagy szerencsének tartom, hogy később közel kerülhettem Gábor Miklóshoz. Főiskolásként ott statisztáltam mellette a Hamletben. Egymondatos szerepecské- ket játszottunk. Estéről estére több mint kétszázszor együtt voltam vele a színpadon, tehát alkalmam volt látni azt is, ahogyan készül, azt is, ahogy játszik, s hogy mikor fáradtabb, mikor kell külön energiát fordítania a játékra. Ez igen jó iskola volt. Főiskolás koromban Bessenyei Ferenccel is alkalmam volt együtt játszani. Vele már pagyobb szerepekben. Például ő Dantont alakította s én mellette egy francia forradalmárt. Ű is nagy hatást tett rám. Főleg ők ketten jelentettek igen sokat színésszé érésemben. Később ugyancsak sokat tanultam Latinovits Zoltántól. Egyfajta szíhészi magatartást. Néha túl sokat is átvettem tőle, amit talán nem is kellett volna. De vállalok mindent. Bizonyos já— Közismert, hogy a szerep többnyire a színész alkatától függ. Az éles szemű Latinovits' már a legelején figyelmeztetett rá, hogy nem lesz könnyű eldönteni, alkalomnál fogva milyen típusú szerepet tudok majd igazán jól alakítani. Ugyanis Igen széles az érdeklődési köröm. Eleinte negatív, kemény szerepeket osztottak rám. E korszakomban jelentős állomásnak tartom Illyés Gyula Kegyen- cét, melyben a hóhért játszottam. Ez már a Madáchnál volt. Azért fontos állomás ez, mert sikerült úgy játszanom, hogy a kollégák elfogadtak, a szakma befogadott. Ez nagy megnyugvást jelentett számomra. Azután változás állt be, csupán lírai szerepet játszattak velem. Később ezt is, azt is. Végül is megoldódott a dolog. Alkatomnak megfelelően. Kollégáim tréfálkoznak is velem. Mondván: „Hát ismét csak beskatulyáztak, Jácint. Most aztán totál — sokoldalú színésznek.“ • Filmszerepei közül melyeket tartja lényegesnek? — Erre nehéz válaszolni. Szinte valamennyi Jancsó-filmben játszottam. Azt hiszem, mind lényeges. Igen fontosnak tartom Kertész Ákos Makráját. A lényeg szerintem az, hogy 1. az ember soha ne legyen elégedett önmagával, 2. minden munkában igyekezzen tudása legjavát nyújtani, 3. alkotó módon együtt tudjon dolgozni a rendezővel. Ezeken áll, vagy bukik a siker. Jancsón kívül jól együtt tudok működni Makk Károly- lyal, Kósa Ferenccel, és jól megértettük egymást a szlovák Igor Ciellel, a Benyovszky-film rendezőjével is. A kritika jogos és jogtalan bírálata ellenére a Benyovszky-sorozat igen fontos állomás az életemben. • Miért? — Előtte már dolgoztam együtt franciákkal, németekkel, de a Be1976. VII. 25.
