Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-25 / 30. szám

1978. VII. 23. N C/3 A politikai pártok az osztálytársadal­mak szükségszerű termékei. Az egyes osztályok legöntudatosabb és politikailag legaktívabb tagjai hozzák létre, hogy képviseljék valódi vagy vélt érdekeiket, megfogalmazzák programju­kat, tömörítsék erőiket, s hogy a párttal szervezett formát teremtsenek harcuknak az osztályok közötti küzdelemben. A hirdetett célok és a tettek számos pártnál nem azonosak. A reakciós osztá­lyok és pártjaik politikai törekvései szem­ben állnak a dolgozó osztályok érdekei­vel, és ezért kénytelenek hamis jelsza­vakkal leplezni igazi céljaikat. A haladó osztályoknak nincs szükségük ilyen kö­dösítésre, nyíltan hirdetik céljaikat, sza­vaik és tetteik szükségszerűen egybeesnek. Minél következetesebben érvényesül párt­jaiknál a szavak és a tettek egysége, annál kedvezőbbek a lehetőségeik politi­kai befolyásuk növelésére. A történelmi pártok azoknak az osztá­lyoknak a politikai szervezetei, amelyek a társadalmi termelési mód egy-egy alap­vető korszakához kapcsolódnak és az osz­tály alapvető érdekeiért, a társadalmi ha­ladásért szállnak síkra. Ilyenek a mun­kásosztály forradalmi pártjai, a kommu­nista pártok. A munkások, a dolgozó emberek többségénél a kommunista párt fogalma azonosul az igaz üggyel, az el­nyomottak, a kizsákmányoltak felszaba­dításával, az önfeláldozó hősiességgel, kö­vetkezetességgel, mindazzal, ami a becsü­letes emberek munkájának, harcának ér­telmét jelenti. A párt világos irányt ad mindazoknak, akik az emberibb, jobb élethez vezető utat keresik, megmutatja a célhoz érés nem mindig könnyű, de reális, a valóság feltételeihez legjobban alkalmazkodó útját. A kommunista párt­ban társakra találnak mindazok, akik dol­gozni akarnak önmagukért és másokért, s ez megsokszorozza erejüket s még a legelesettebbeket is legyőzhetetlenné te­szi. Ez a magyarázata annak, hogy száz­ezrek, milliók azonosulnak a kommunista párttal, és semmilyen áldozattól nem riad­nak vissza. A reakció terrorjával szemben — ha kell — még a börtönt is vállalják. Párt vagy mozgalom még soha nem adott az emberiségnek annyi nemes, bátor és hőslelkű harcost, mint a kommunista párt, a kommunista mozgalom. A kommunista párt erejét, nagyságát, történelmi szerepét ellenfelei, sőt még a jóhiszemű emberek is gyakorta harcosai­nak valamiféle érzelmileg túlfűtött fana­tizmusával magyarázzák. Kétségtelenül nagy jelentősége van a párt iránti érzel­meknek, de ebben a vonatkozásban nem ez a döntő. A legfontosabb -- és ez ha­tározza meg az érzelmeket is — hogy a párt egész tevékenységét a tudomá­nyos felismerésre építf. S maga a párt sem a véletlen teremtménye, ha­nem nagyon is tudatosan — a szükség­leteknek és a proletár osztályharc törvényszerűségeinek megfelelően — alakul és formálódik. Ez szabja meg jellegét, felépítését, működésének belső törvényeit. Milyen ez a párt, milyenek a törvényei, hogyan fejlődik? A kommunista pártról szóló tanítások a marxizmussal egyidejűleg születtek és annak szerves részeként fejlődtek. Marx és Engels, a munkásosztály politikai har­cainak szervezői és vezetői — koruk leg­haladóbb eszméit továbbfejlesztve — a mozgalom tapasztalataiból kovácsolták azokat az elmélet t alapokat, ame­lyekre a kommunista pártok épülnek. A munkásosztály új típusú pártjainak megszületését a történelmi fejlődés tűzte napirendre, ennek felismerése és az új típusú párt megteremtése Lenin nevéhez fűződik. Az imperializmus és a proletár- forradalmak korszakában — hangsúlyozta Lenin — a munkásosztálynak új típusú pártra van szüksége. Az új azt a lényegi változást jelenti, hogy a párt a marxiz­mus tanításaihoz híven ismételten a pro­letárforradalmat, a proletárdiktatúrát tűzi célul. A forradalmi harc vezetésére alkalmas párt megteremtése szükségszerű volt. Le­nin munkásságában végigkísérhetjük a párt megteremtéséért folytatott harcot éppen úgy, mint a pártnak a forradalmi harc különböző fejlődési szakaszaiban be­töltött vezető szerepét. Az eltérő körülmények és feltételek — melyek közt ezek a pártok a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom hatására meg­alakultak — kiforratlansága tette szük­ségessé, hogy fogyatékosságaik ellensú­lyozására tömörüljenek egy nemzetközi szervezetben. A III. Internacionálénak (Komintern), amely 1919-ben alakult és 1943-ig működött, történelmi érdemei vannak abban, hogy a kommunista pártok lenini típusú párttá fejlődtek. Kimagasló szerepük volt az osztályküzdelmekben, történelmi érdemük az antifasiszta harc megszervezése, irá­nyítása a második világháború időszaká­ban, a népi, nemzeti, demokratikus és szocialista mozgalmak fellendítése az utóbbi évtizedekben. A kommunista mozgalom több mint 120 éves történetén végigvonul a párt fej­lődésének kettősége: egyrészt alkalmassá tenni önmagát a munkásosztály történel­mi harcainak vezetésére, feladatainak megoldására — az osztályharc konkrét feltételeihez igazodó programmal, straté­giával, taktikával és szervezettséggel biz­tosítani a kor változó követelményeinek megfelelő önfejlődést, korszerűsödést; másrészt védelmezni önmagát, alapesz­méit, szervezeti rendjét az opportunizmus különféle- válfajaival szemben, harcolni fizikai fennmaradásáért, visszaverni a reakció terrorját. A második világháború után kialakult új világhelyzetben a szocializmus építése az országok egész sorában igazolja és alátámasztja a pártról és vezető szerepéről szóló alapvető marxista-leninista tanítá­sokat. A kommunista pártok vezetésével már 14 országban győzött a munkáshata­lom, épül a szocialista társadalmi rend­szer. Létrejött a szocialista világrendszer, a nemzetközi proletariátus legnagyobb történelmi vívmánya, harcának gyümöl­cse és legfontosabb támasza. Csehszlovákia népei szabadságának ki­vívása, a szocialista forradalom győzelme hazánkban is elválaszthatatlan a kommu­nista párt irányító, szervező munkájától. Pártunk a népi forradalom viharában szü­letett. 55 éves fennállásának olyan dicső­séges állomásai vannak, mint a párt bol- sevizálása, az antifasiszta ellenállás meg­szervezése, a felszabadulás után a népi demokratikus forradalom győzelme és a proletárdiktatúra kivívása, a szocializmus alapjainak lerakása 1948 februárjában és a szocialista társadalom építésének si­kerei Csehszlovákia Kommunista Pártja a szo­cialista társadalom vezető ereje, az élet minden területén érvényesíti vezető sze­repét. A kommunista párt vezető szere­pével kapcsolatos kérdésekre akkor ad­hatunk helyes választ, ha a- mai kor va­lóságából indulunk ki, ha a korszak leg­főbb jellegzetességeit vesszük szemügyre, ha egyaránt figyelmet tanúsítunk az osz­tályharc külső és belső feltételeinek. Korunkban a nemzetközi osztályharc fő területe az imperializmus és a szocializ­mus világrendszere között folyó küzdelem. Az imperializmus fő stratégiai célja a szocialista világrendszer megsemmisí­tése. Ebbe a harcba a fegyverzet egész arzenálját veti be: a nyílt katonai be­avatkozástól, az agresszív katonai tömbök kiépítésén, a nyílt ellenforradalmi erők támogatásán — lásd az 1968/69-es idő­szakot —, az ideológiai diverzión, a po­litikai és gazdasági nyomáson át a belső ellentétek nacionalista felszításáig és a taktikai „segélyekig". A szocialista világrendszer valamennyi antilmperialista erő fő bázisa, a nemzet­közi proletariátus nyílt forradalmi köz­pontja — ezért különösen nagy felelősség hárul a szocialista országok kommunista pártjaira. A nemzetközi és a hazai ta­pasztalatok egyaránt tanúsíthatják, hogy a szocialista országok ereje, politikai szi­lárdsága, fejlődésének üteme, a külső és belső ellenség elleni harckészsége egye­nes arányban áll a munkásosztály mar­xista-leninista pártjának vezető szerepé­vel. A munkásosztály csak a marxista— leninista típusú politikai szervezet veze­tésével vívhatja ki hatalmát, érheti el szocialista céljait, az új társadalom, a szocializmus felépítését, a kommunizmus győzelmét. Ha csak saját tapasztalatainkból indu lünk ki, megállapíthatjuk, hogy a munkás­hatalom fennmaradása, ereje, szilárdsága, az előrehaladás valamennyi eredménye el­választhatatlan a párt helyes politikai felismerésétől, szervező, mozgósító mun­kájától. Ez megsokszorozza a dolgozók teremtő, alkotó aktivitását, figyelmüket a helyes célokra, a fő irányba összpon­tosítja. A történelmi tények és tapasztalatok egész sora bizonyítja, hogy a munkás- osztály döntő ereje élcsapatának, pártjá­nak szervezettségében, egységében, vas­fegyelmében rejlik. . Az ellenforradalom sohasem azzal kezdi: „le a munkáshata- lommal“, „vesszen a szocializmus“, „éljen a kapitalizmus“. Valahányszor támadásba lendült a munkások hatalma ellen, elő­ször a kommunista pártot vette célba, megpróbálta szembeállítani a munkásosz­tályt, a dolgozókat a forradalmi párttal. Az ellenforradalmi erők 1968-ban megkí­sérelték a kommunista párt likvidálását Csehszlovákiában is. A szektarianizmus és a dogmatizmus elleni harc ürügyén poli­tikai, ideológiai hajszát indítottak min­den elvhű kommunista ellen, a terror légkörét alakították ki körülöttük. A „konzervativizmus" bélyegét sütötték min­denkire, aki fellépett a marxista-leni­nista elvek védelmében a kispolgári anar­chizmus ellen, a szocialista demokrácia, a párt lenini normái, a szovjetbarátság, a munkáshatalom védelmében. Így próbálta az ellenforradalom revizionista segédcsa­patán keresztül saját céljaira, törekvései­nek legalizálására felhasználni a pártot. Megkönnyítette ezt számukra a dubceki pártvezetés cselekvési határozatlansága, illetve a szavak és a tettek különválása, a jobboldallal szembeni teljes békülékeny- ség. Pártunk új Központi Bizottsága kive­zette társadalmunkat a válságból, leküz­döttük az ellenforradalom torzításait, rö­vid idő alatt konszolidáltuk népgazdaságunkat is. A XIV. kongresszus már merész célo­kat tűzhetett a társadalom elé. A sikerek légkörében tanácskozott legutóbb pártunk XV. kongresszusa, mely a fejlett szocia­lista társadalom felépítésének népszerű programjával tovább szilárdította tekinté­lyét és vezető szerepét. Husák elvtárs a kongresszus beszámo­lójában így fogalmazta meg a legfőbb feladatokat: „Megnyerni az embereket politikánk­nak — ez az emberek körében minden­napi nevelőmunkát, türelmes meggyőzést és egyéni példamutatást jelent. Ez a munka kitartást, türelmet, az emberhez való pozitív viszonyt, az ember gondjai és problémái megértését feltételezi. Poli­tikai gyakorlatunkból sohasem szabad kivesznie e lenini gondolatoknak: kap­csolatot teremteni a tömegekkel, köztük élni, ismerni gondolkodásukat, megköze­lítésük módját, állandóan megnyerni bi­zalmukat. Tartós feladatunk: a párt és a nép egységének szilárdítása, a nép kez­deményezésének kibontakoztatása, a tö­megek tapasztalatainak általánosítása po­litikai-gazdasági céljaink eléréséért." Ez a kommunista párt gyakorlati-poli­tikai tevékenységének legnagyobb jelen­tősége. SZOMBAXH AMBRUS A Kommunista párt gyakorlati-politikai tevékenységének jelentősége IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllllIllllllllllllllllllB Hírek a r -/■ Szovjetunióból • Szovjet és bolgár faki­termelő munkások, mérnö­kök nyolcadik éve dolgoz­nak együtt a Kötni ASZSZK- ban. Ezalatt több nagy faki­termelő telepet létesítettek, és a fából mindkét ország részesül. A közös munkáról nemrég könyv jelent meg Sziktivkarban. A Baráti szív­vel című kötet riportjai és cikkei a gazdasági integrá­ció új formáiról, a szovjet— bolgár barátság fejlődéséről szólnak. ★ • Szinte példa nélkül áll a moszkvai Bábszínház egyik műsorának, a Rendkí- vüli hangversenynek a si­kersorozata: huszonkilence- dik éve van a műsoron, több mint 5000 előadást ért meg. Eddig 110 szovjet vá­rosban mutatták be, és 23 ország 109 városában ven­dégszerepeltek vele. Magát a darabot többször felújítot­ták és új műsorokkal gazda­gították. ★ • A Belorusz Tudomá­nyos Akadémia Központi Botanikuskertjének munka­társai módszereket dolgoz­tak ki a polocki kőolajfel­dolgozó területének és kör­nyékének parkosítására. Több mint száz fafajta, cserje és virág ellenállóké­pességét és légtisztító képes­ségét próbálták ki. A leg­megfelelőbbnek a juhar, a fehér és a sárga akác, vala­mint az ezüsthárs bizonyult. ★ • Dagesztánban, az aku- sai járásban azzal kísérle­teznek, hogy a Kaszpi-ten- ger vizével öntözzék a szán­tóföldeket. A tengervíz ter­mészetes sóoldat, amelyben a különböző ionok semlege­sítik egymást, ezért a növé­nyekre ártalmatlan. Ha si­kerülne tengervízzel öntözni a part menti földeket, több mint félmillió hektár aszá­lyos területet hasznosíthat­nának ezen a vidéken. ★ • A Pamir hegységben a Zorkul-tó vidékén madárvé­delmi területet létesítettek. Az indiai lúd [Anser indi- cus) viselkedését tanulmá­nyozzák itt a kutatók. A madarat már felvették a rit­ka és kiveszőben levő állat­fajok jegyzékébe, az ún. Vö­rös Könyvbe. Az indiai lúd pamíri, minden évben Pa­kisztánból költözik át az Észak-Pamírba, télre pedig visszarepül a melegebb tá­jakra. * • Iránban három halte­nyésztő üzem épül szovjet közreműködéssel, és Irán ezen kívül öt halászhajóból és egy halászati vezérhajó­ból álló flottillát is vásárolt a Szovjetuniótól. Azok a mérnökök, kapitányok, gé­pészek és laboránsok, akik az iráni haliparban fognak dolgozni, szovjet főiskolá­kon tanulnak. ★ • A türkméniai Altin- Tyepe régészeti lelőhelyein végzett ásatások alapján tu­dósok úgy vélik, hogy a pusztai állatok közül az em­ber a tevét háziasította el­sőként. Az i. e. III. évezred­ből származó kul túrrétegek­ben ugyanis tevecsontokat és tevét ábrázoló agyagjáté­kokat találtak, a ló és a szamár háziasításának vi­szont ekkor még semmi nyoma sincs. ★ • Bszak-Kaukázusban el­ső ízben most bukkantak ős­kőkor végi település nyo­maira. Adigeföldi és lenin- grádi régészek Dél-Kubány- ban, a Fekete hegyek bori- szovói szurdokában részben már feltárták a neandervöl­gyi ember lakóhelyeit, a sziklák között. Az egyik barlangban ősember-marad­ványokat, összesen mintegy kilencezer darab használati tárgyat és vadászszerszámot találtak. úTcél

Next

/
Oldalképek
Tartalom