Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-18 / 29. szám

Magyar expedíció Pápuaföldre Dr. Bodrogi Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia Népraj­zi igazgatóhelyettese a szerző­je egy érdekes tudományos ki­adványnak az Új-Guinea szige­tén lakó pápuák művészetéről és kultúrájáról. A könyv nagy visszhangot keltett Pápuaföl­dön, amely 1975. szeptember 16-án nyerte el függetlenségét. Abban az időben létesítették Angoranban, a Sepik folyó partján az ország Nemzeti Kul­turális Központját, és ennek vezetője, Dennett asszony meg­hívta dr. Bodrogi Tibort. Meg­hívásában ezeket írja: „Az or­szág függetlensége kikiáltásá­nak alkalmából néprajzi mú­zeumot akarunk létesíteni, és nagyon hálásak lennénk, ha rendelkezésünkre bocsáthatna publikációkat és dokumentumo­kat. Különösen a Budapesti Néprajzi Múzeum tulajdonában levő pápua szobrokról készült fényképfelvételek érdekelné­nek .. Dr. Bodrogi Tibor a napok­ban munkatársával dr. Boglár Lajossal elutazott Pápuaföldre. A Pápua Néprajzi Múzeum szá­mára magukkal viszik az ösz- szes hozzáférhető kiadványo­kat és anyagokat, köztük a Bu­dapesti Néprajzi Múzeumból az „Óceánia művészete“ kiállítás teljes dokumentációs anyagát. A magyar tudósok Pápuaföl­dön fénykép-, film- és hangdo- kumentácíót akarnak készíteni a mai pápuák művészetéről, kultúrájáról, életéről és szoká­sairól. Az expedíció el akar látogatni Arop szigetére is, amelyet eddig etnogfáfiailag még nem térképeztek fel. A tu­dósok hosszabb ideig kívánnak élni a bennszülöttek között, hogy a legtökéletesebben megis­merkedjenek mindennapi éle­tükkel. BUDPRESS 18. H A táncdalénekesno pereskedik Connie Francis, az ismert amerikai táncdalénekesno kije­lentette: többé nem tesz hang- versenykörutakat, csak stúdió­ban hajlandó énekelni. Az ok: a népszerű énekesnőn egy New York környéki motelben erősza­kot követett el egy késsel fel­fegyverkezett merénylő. Az ál­dozatot kórházban ápolták, majd hosszabb ideig idegorvosi kezelésre szorult. Maga az ügy mindennapi, hiszen az Egyesült Államokban 1974-ben több mint- 55 000 hasonló bűncselekményt jelentettek, s a hatóságok sze­rint a nem jelentett ügyek szá­ma ennek sokszorosa. Connie Francis azonban a széles nyil­vánosság elé lépett, amikor kártérítésért perelte a szállo­dát, mert az „nem biztosított jól zárható szobát“. Hosszú pe­reskedés után a bíróság elma­rasztalta a Howard Johnson mammutvállalatot, megítélte a kért kártérítést: hét és fél mil­lió dollárt Connie Francisnak — 150 000-et a férjének. A jó­módú sztár kijelentette, hogy nem a kártérítés reményében, hanem nőtársai érdekében vál­lalta a számára — érthetően — kínos nyilvános bírósági el­járást. Több évi szünet után fel­tehetően végrehajtják majd az ítéletet a mintegy 600 amerikai halálraítélt egy részén. Többet közülük fegyveresen elkövetett nemi erőszakért ítéltek a leg­súlyosabb büntetésre. Tilos a dohányzás Szocsiban, a híres Fekete-tenger parti szovjet üdülőköz­pontban — legalábbis nyilvános helyeken — több mint egy hónapja tilos a dohányzás. Dohányzást tiltó táblákat helyeztek el a jürdőhely valamennyi szanatóriumában és üdülőjében, az éttermekben és más nyilvános helyeken s erősen korlátozták a cigaretta árusítását az üzletekben. A szanatóriumok és üdülők személyzete elsőként mondott le a dohányzásról. A város és a tengerpart jó levegőjének megőrzése és az olt üdülők egészségének védelme érde­kében hozott szokatlanul szigorú intézkedéseket a nyár folyamán milliós forgalmat lebonyolító jürdőhely vendé­gei természetesen különböző érzelmekkel fogadták. Az eltelt egy hónap legfontosabb tanulsága mégis az, hogy Szocsi idegenforgalma nem csökkent. Ugyanakkor több ezren szoktak le a dohányzásról, belátva, hogy a pompás tengeri levegő és a fürdőzés regenerációs hatását nem érdemes nikotinnal „ellensúlyozni“. Június elején Szocsi egyik főutcáján hatalmas tablót helyeztek el ezzel a fel­irattal: „Aki Szocsiban szokott le a dohányzásról, hagyja itt aláírását ezen a táblán“. Július elejére a tabló teljesen megtelt autogramokkal és máris újabb aláírásgyűjtő táblát kellett felállítani. Az egyik üdülővendég aláírása mellett ezt a feljegyzést hagyta: „Ami a feleségemnek húsz éven keresztül nem sikerült, azt Szocsi két nap alatt elérte: leszoktam“. Különös eset Alex Monroe él és virul hó­napokkal azután, hogy gyászoló családja végső búcsút vett tőle nyitott koporsója fölött a flo­ridai Miamiban. Monroe egy év­vel ezelőtt megszakította kap­csolatát családjával, és csak a napokban tért vissza városába. Egy régi ismerőse gépkocsiból pillantotta meg őt, majd meg­állt és hogyléte felől érdeklő­dött. A fatális tévedés „áldo­zata“, Alex Monroe természe­tesen tagadta, hogy kísértet volna, és a találkozás után azonnal megindította az eljá­rást saját „feltámasztása“ ér­dekében. A városi " rendőrség éles eszű nyomozói hamarosan kiderítették, hogy két Alex Monroe élt magányosan Miami belvárosában, alig hat háznyi­ra egymástól. Nemcsak nevük, koruk, testmagasságuk és sú­lyuk egyezett meg, de az arcu­kat csúfító sebhely is hajszál­ra azonos helyen volt. A hason­mások azonban sohasem talál­koztak és nem is tudtak egy­másról. A véletlen pedig úgy hozta, hogy a másik Alex Mon­roe halálakor a rendőrség az élő családját értesítette. Az utóbbi Alex Monroe családtag­jai most azon fáradoznak — egyébként teljesen sikertelenül, hogy megpróbálják visszasze­rezni a vadidegen temetésére költött dollárokat. Elkelt a hastingsi csatatér A hastingsi csatatér, ahol 1066-ban angol csapatok utol­jára hódoltak meg honi terüle­ten külföldi hódítók előtt, né­hány napja árverésen elkelt. A műemlékek védőinek legna­gyobb örömére: állami kézbe került. A lankás hastingsi csa­tatér ma egy földbirtok része. A kétszáz hektáros birtokon majorság és egyéb épületek áll­nak. A tulajdonos meg akart szabadulni az adótehertől és ár­verésre bocsátotta tulajdonát. Az árverésen, amelyet London előkelő Mayfair negyedének egyik kis színházépületében rendeztek meg, forró légkörben, 450 000 font sterlingnél kezdő­dött a licitálás. Végül a kala­pács 690 000 font sterlingnél koppant. A környezetügyi mi­nisztérium nevében a kormány­nak vásárolták meg a becses földtulajdont, amelynek törté­nelmi emlékeit állami kézben hagyják, többi részét később értékesítik majd. illllllllllll Az ostravai Észak morvaországi Energetikai Vállalat szakembereinek csoportja tavaly október óta Kubában tartózkodik, ahol részt vesz a Mariel-San ta Clara energetikai rendszer építésében. A Ha­vannától nyugatra levő marieli villanyerőmű ötödik aggregátumát most fejezik be. Ennek kapaci­tása 100 megawatt lesz. Az ostravai vállalat szak embereit az elosztóállomás felszerelésével bízták meg. Szocialista felajánlásaik sikeres teljesítése u tán a kollektívának a „Kubai KP első kongresszu­sának brigádja“ nevet adományozták. A képen: M iroslav Siansky, Milan Snéhota és Josef Filip a 220 kilovoltos megszakítóberendezést szerelik. (Felvétel: P. Pimper — CSTKJ Francia vandálok Lengyel kozmetikai készítmények A varsói Pollena-Uroda vállalat már nyolcvan éve gyárt kozmetikai cikkeket, termékei azonban csak a 60-as években kezdték az ország határain kívül is meghódítani a piacot. Ab­ban az időben az Uroda for­radalmi változásokon ment át. A termékek minőségére kedvező hatással volt az újonnan létesített kutatóla­boratórium és az üzemi konstrukciós iroda, amely kivette részét a gépek és be­rendezések jobb korszerűsí­téséből, valamint a termelés automatizálásából. A Pollena-Uroda jelzésű kozmetikai készítmények kezdtek dijakat nyerni ott­hon és külföldi kiállításokon. Aranyéremmel tüntették^ ki az üzem több készítményét: a Lawenda és az Alibi köl­nivizet és az éló virágot tartalmazó Chat noir kölnit. Az 1974-es Incheba vegyipa­ri nemzetközi vásáron aranyéremmel tüntették ki a Wars elnevezésű férfi koz­metikai cikkeket. A híresebb készítmények közé tartozik továbbá a ráncképződést gátló krém, a Zsensen krém, a „Byö moze" és a „Beata“ parfüm vagy a Pollena bo­rotvakrém. Az Uroda gyár évente 20—30 új készít­ményt hoz piacra. Az üzemnek 1500 dolgozó­ja van, 80 százalékuk nő. Nem éppen könnyű a mun­ka a szűk, öreg gyárépüle­tekben. Ennek ellenére az üzem dolgozói 1975-ben megszerezték az első helyet a munkabiztonsági és higié­niai versenyben, amelyet a szakminisztérium írt ki. Mi­vel az alkalmazottaknak az új gyárépületekre még egy ideig várniuk kell, a válla­lat vezetősége igyekszik a jelenlegi körülmények kö­zött a lehető legjobban meg­szervezni a munkát, egyes üzemegységekben ki akar­ják küszöbölni a túlságosan nagy zajt, és rugalmasabb lesz az üzemen belüli anyag- mozgatás is. Az üzem pél­dás abban is, hogy különböző szociális szolgáltatásokat, vállalati üdültetést és üze­mi orvosi ellátást nyújt, kü­lönösen nődolgozóinak. ROMAN MERNICZEK A minap Lille városában egy tizennyolc emeletes toronyház leégése után — egy halott volt, ketten súlyos égési sérüléseket szenvedtek — a nyomozók meg-, állapították, hogy előzőleg a toronyházban vandálok tönkre­tették a telefonokat és a tűzol­tó készülékeket. Pedig ki ne tudná, milyen következmények­kel jár, ha a biztonsági előírá­sokat nem tartják meg egy ilyen toronyházban? Hogyan le­hettek ennyire felelőtlenek a vandálok, hogy egész családok életét tették kockára. Betört ajtók, festékkel össze­kent (alak, feldúlt osztályter­mek, ripityára tört székek és iskolapadok. Mindezt a mód­szeres pusztítást Aubervilliers- ben, szellemileg elmaradott gyermekek intézetében lehetett tapasztalni. De nem a gyerme­kek hajtották végre, hanem — bizonyos „látogatók“. Akik el­vittek minden mást is, ami a kezük ügyébe akadt: csavarhú­zót és fúrót. Meglehet, hogy jó hétvéget akartak ezzel maguk­nak. De utána élelmiszert is el­emeitek. Távozás előtt pedig még a bútorzatnak estek neki. Aztán felgyújtották egy fűtő­olajjal teli raktárt is. Minden ok nélkül. Csak úgy, csak hecc­amerikai táncdalénekesno kije­lentette: többé nem tesz hang- versenykörutakat, csak stúdió­ból. Kietlen nagy lakótömbök. Unalom. Minden iránti gyűlö­let és megvetés. A városok a. fiatalkori bűnözés melegágyai. És a vandalizmuséi. Ki a vandál? Mindenki és senki. Becsületes ember, aki csak véletlenül vagy unalmában firkál a telefonfülke falára. H 48/170 főiskolai végzettséggel élettársat keres. Lehet leány, öz­vegy vagy elvált. Gyermek nem akadály. Lehet bármily foglalko­zású. Nem iszom, nem dohány­zóm. Bratislava mellett lakom. Saját kertes házam van. Jelige: Minden levélre válaszolok. 0-828 ■ 70 év körüli férfi magához illő nőt keres 65 éves korig. Lehető­leg munkásnő legyen. Jelige: Kö­zös érdek. 0-836 ■ Mindened van és mégis nem Jó egyedül, ezért írjál. 55/160 in­telligens, özvegy nyugdíjas hiva­talnok (nem iszákos, nem do­hányzó, szlovákul is beszélő) ma­gához illő, jó tulajdonságokkal rendelkező, magányos, karcsú nő ismeretségét keresi — házasság céljából. Hajtási jogosítványom van. Fényképes levelekre válaszo­lok. Jelige: Hit, remény, szeretet. 0-849 Gazfickó, aki a rongálás ked­véért rombol. A jelenség nem új. De a városiasodás üteme szerint egyre terjed. Mind lát­hatóbbá válik és mind módsze­resebbé. A felelősök mind azt vála­szolják: „A gyors, névtelen és olcsó vandál tett nem jósolható meg elő . Ritka a tettenérés. Az állandó felügyelet lehetet­len. A büntetlenség gyakorlati­lag biztosítva van.“ A tömegközlekedési eszközök a vandálok tevékenységének kedvelt színhelye'. Ami új, a„ felbosszantja őket. Haragusz- nak az első osztályra is. A földalatti világban a vandaliz­mus aszerint növekszik, aho­gyan odafönt változik a hely­zet. Egyik helyen azért, me-t egy új városrész benéjxesü’, másik helyen azért, mert egy ifjúsági szállás nyílt meg, a harmadik helyen azé-t, mert a vinceness-i liget eg'dk szombat esti bálján telt ház volt, és nem engedték be több száz fia­talt. Ilyenkor azután a metró- állomások pedjait megrongál­ják, a folyosókon a falak tele lesznek feliratokkal, a rágógu­mi- és cukorkaautomaták ki­ürülnek, még a bennük levő pénz is odalesz. A metró felügyeletén mond­ják: Öt-hat hónapja lehetetlen rendben tartani egyes vonala­kat, így például a Montreuil- Pont de Sevres vonalat. Boulog ne-i fiatalok egy bandája ga­rázdálkodik itt, láttuk már őket, de tetten érni és elfogni nem tudtuk. Januárban 500 pa­dot vertek szét, februárban ■ Eladó Dunaszerdahelyen két­szobás, konyhás családi ház fcart- tel. Ár megegyezés szerint. Bár­mikor megtekinthető. Vétel után azonnal beköltözhető. Nemes Lász­ló, Maié Dvorníky 222. Dunajská Streda-i tárás 0-841 köszönetnyilvánítás ■ Fájdalomtól megtör! szívvel mondunk köszönetét a „Povodie Dunaja“ somorjai üzeme dolgozói­nak, rokonoknak, szomszédoknak és mindazoknak, akik 1976. május 25-én elkísérték utolsó útjára a tragikus körülmények között el­hunyt szerető férjet és édesapát. Csörgő Zoltánt a gabéíkovői temetőbe. Külön köszönetét mondunk a szép búcsúbeszédért, koszorúkért és virágadományokért. Gyászoló felesége és három kisfia 0-837 410-et . LE FIGARO

Next

/
Oldalképek
Tartalom