Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-26 / 52. szám
ÚJ szó AZ IDEOLÓGIAI MUNKAJOBB MINŐSÉGÉÉRT ES HATÉKONYSÁGÁÉRT A forradalmi kommunista pártok — a munkásosztály és az összes dolgozók élcsapata — kongresszusainak jelentős, egyre növekvő a szerepe. Ha ez általánosságban érvényes, annál inkább vonatkozik a szocialista társadalomra, éspedig azért, mert a szocialista országokban a marxista—leniniista pártok uralkodó pártok, tevékenységükkel közvetlenül összekapcsolódik a társadalom építése és az új ember nevelése bonyolult kérdéseinek megoldása. A szocialista országok kommunista és munkáspártjai (a nem antagonisztikus baráti osztályokkal és rétegekkel együtt) nemcsak a munkásosztály, hanem az egész nép és az állam élcsapataként is fellépnek. Ezért egy-egy kongresszusuk a szó szoros értelmében össztársadalmi esemény. A kommunista forradalmi pártok kongresszusai jelentőségének ez a meghatározása teljes mértékben vonatkozik a CSKP XV. (kongresszusára, melynek jelentősége annál nagyobb, hogy a fejlett szocialista társadalom építése programjának kitűzése mellett Csehszlovákia újkori történelmének egyik legsikeresebb időszakáról adott számot. Tehette ezt a burzsoá propaganda és a jobboldali opportunisták epés, rosszindulatú „jóslásai" ellenére, hogy az új párt- és állami vezetés hatalomra kerülésével és az úgynevezett „agytrösztökkel“, szellemi kapacitásokkal, vagyis a jobboldali opportunizmus és revizionizmus exponens képviselőivel való leszámolás után a csehszlovák társadalom, úgymond, feltartóztathatatlanul csődbe jut. A pártnak és az egész társadalomnak a CSKP XIV. és XV. kongresszusa közötti időszakban kifejtett erőfeszítései, konkrét eredményei, homlokegyenest ellentétben állnak ezekkel a jóslatokkal. „Az elmúlt öt év — állapította meg jogos elégtétellel a kongresszusi beszámoló — a gazdaság és szociálpolitika terén elért eredményekkel a legsikeresebbek közé tartozik a szocializmus építésének történetében államunkban." Illusztrációképpen nyilván elég rámutatni az ipari és a mezőgazdasági termelés elért növekedése ütemére a népgazdaság szerkezetében bekövetkezett változásokra, új, korszerű termelési ágazatok bevezetésére. Igen jelentős a köztársaság egyes körzeteinek gazdasági ki- egyenlítése terén elért haladás. „A CSKP XV. kongresszusa felelősen és büszkén állapíthatja meg — ahogy azt a kongresszuson aláhúzta Husák elvtárs —, hogy leküzdöttük a népeink gazdasági, politikai és kulturális életében és az állam egyes körzetei között mutatkozott nagy különbségeket. Népeink egyetértésben élnek közös hazánkban." A párt céltudatos erőfeszítéseinek eredménye kus társadalmi haladástól kitalált elmélettel magyarázta, különválasztva ily módon a konkrét eredményeket a szocialista társadalmi rendszertől. Csehszlovákia példája mutatja, hogy éppen a szocialista rendszer az a bázis, amelyből törvényszerűen következnek a nagy horderejű társadalmi változások, sikeresen oldunk meg olyan problémákat is — mint az idézett példában —, amelyeket a tőkés társadalmi (rend meg sem kísérelt megoldani. A szocialista Csehszlovákiának a CSKP XIV. és XV. kongresszusa közötti sikeres fejlődését dokumentáló tények olyan nyilvánvalóak és meggyőzőek, hogy legnagyobb ellenségeink sem hunyhatnak szemet fölöttük, akár akarják, akár nem, kénytelenek tudomásul venni őket. A magyarázatot azonban nem szocialista társadalmunk igazi hajtóerőiben, hanem irracionális okoskodásokban keresik. Valamiféle rejtélyről, majdnemhogy „keleti csodáról" beszélnek: egyesek állítólagos, titkos külföldi kölcsönnel magyarázzák ezt, a „legbeavatottab- bak" úgy jellemzik, mint párt- és ál- lamvezetésünk megfontolt s arra irányuló igyekezetének megnyilvánulását,-hogy eltereljék laz emberek figyelmét a politikai történésekről, és érdeklődésüket kizárólag az anyagi javakra összpontosítsák. Ezek mind az antikommunista propaganda arzenáljába tartozó érvek; lényegük nem más, mint a csehszlovákiai dolgozó ember durva megsértése, műveltségbeli és kulturális fejlettségének alábecslése, a szocialista Csehszlovákia állampolgárai érdeklődésének az egyszerű fizikai szükségletek szintjére való korlátozása. Ez a sajátos csehszlovákellenes kampány az antikom- munizmus jelenlegi taktikájában gyökerezik. Az antikommunista propaganda elavultnak, megcsontosodott- nak és dogmatikusnak igyekszik feltüntetni mindent, ami a szocialista államokban összefügg a marxista-leninista elvek következetes megtartásával az elméletben és a politikában, az egész gyakorlati tevékenységben, tehát következetes megtartásával azoknak az elveknek, amelyektől a szocialista fejlődés sikere függ. Ugyanakkor nagy hangon, rafináltan és találékonyan propagálják a rene- gátság minden megnyilvánulását, a marxizmus—leninizmustől és a proletár internacionalizmustól való legkisebb elhajlást. Neon véletlenül lépnek fel az antikommunista propagandában kétes hősökként mindazok, akik a szocializmust, a szocialista hazát, saját népüket hazulról vagy az emigrációból gyalázzák. Ezek a tendenciák állandóan erősödnek, „tudományos" alapokra helyezik őket, igyekeznek nagyobb, szuggesztívabb hatást gyakorolni, megpróbálva elkendőzni vagy kiforgatni az igazságot, a reális szocializmusról, saját helyzetükről, s így dezorientálni az embereket itthon és külföldön. 197B. XII. 26. Az ideológiai munkában jobban meg kell becsülni ezt a tényt, rá kell mutatni annak a jelentőségére, hogy egy emberöltő alatt alapjaiban sikerült átalakítani hazánk egykor elmaradott területeit, az emberek tudatába jobban be kell vésni a gazdaság és a politika összekapcsolódását. Arra a lenini tanításra támaszkodva, hogy a politikának elsőbbséget kell élveznie a gazdasággal szemben, az emberek tudatában el kell mélyítenünk a felismerést, hogy egyedül a szocialista állam politikája hat aktívan a gazdaságra, az egész társadalom fejlődésére. Annál is időszerűbb ez a feladat, mert a burzsoá propaganda mindig lekicsinyelte a szocialista országnak a fejlődésben elért eredményeit, illetve, amennyiben nem tudta túltenni magát az objektív tényeken, a szocialista országok fejlesztésében elért eredményeken, ezeket valamiféle automatiAz elért jelentős pozitív eredmények számunkra nem jelentenek rejtélyt. Jutalma ez a párt politikai irányvonalának, annak a programnak megvalósításáért folyó harcban kifejtet szívós, céltudatos munkának, amely megfelel dolgozóink vágyainak és reményeinek, a jelenlegi csehszlovák társadalom reális lehetőségeinek. Nincs szó itt tehát semmiféle rejtélyről, hanem törvényszerűségről, amelyet objektív tényezők határoznak meg. Eszmei-politikai szempontból főként három ilyen tényezőre kell rámutatni, amelyek alapvetően meghatározó jelentőségűek. Mindenekelőtt azt a tényt kell kiemelni, hogy megújult kommunista pártunk marxista- leninista jellege. Nem véletlenül válik a társadalom forradalmi élcsapatának kérdése az egyre elkeseredettebb Ideológiai küzdelemnek tárgyává nemzetközi méretekben, a kommunista mozgalmat is beleértve. Saját keserű tapasztalataink meggyőzően bizonyítják, hogy a forradalmi párt kérdése, annak kérdése, képes-e megbízhatóan teljesíteni vezető szerepét a társadalomban, alapvető feltétele a társadalom szocialista fejlődése sikerének. Hiszen nem titok, hogy társadalmunk legnagyobb sikereit akkor érte el, amikor a párt ólén szilárd, a marxista elvekhez hű vezetés állott. „A XIV. kongresszus programja teljesítésének alapfeltétele volt — állapítja meg a központi bizottság a CSKP XV. kongresszusán Husák elvtárs által előterjesztett jelentésében —, hogy elfogadta az egész párt. E program lebontása és megvalósítása folyamán pártunk tovább szilárdult, érett, tökéletesítette munkastílusát és módszereit, s így növelte akcióképességét és megszilárdította vezető szerepét." Ezért fordított törvényszerűen akkora gondot a XV. kongresszus a kommunista párt politikája hatékonyságának növelésére, vezető szerepére a társadalom életének valamennyi területén; kiindulva az arról szóló lenini tanításból, hogy mindenekelőtt a párt akcióképességétől függ, hogyan tudunk sikerrel megbirkózni a jelen időszakban az egész társadalom előtt álló igényes feladatokkal. A legjelentősebb vívmány — a nép bizalma Az elmúlt időszak legértékesebb és legjelentősebb vívmányai közé tartozik a tény, hogy mélyül a nép bizalma a párt iránt, hogy lényegesen tovább szilárdul a dolgozók egysége a kommunista párttal, a szocialista építés megbízható szervezőjével. Ebből törvényszerűen következik az egész eszmei-nevelési terület kötelessége, hogy sokoldalúan hozzájáruljon a kommunista párt erejének és harckészségének szilárdításához, a kommunista párténak, amely biztosítéka az új szociálisan igazságos, szocialista és kommunista társadalom fejlődésében elérendő további sikereknek. Annál jelentősebb és időszerűbb feladat az, mert mint a CSKP XV. kongresszusa hangsúlyozza „a fejtett szocialista társadalom építésében előttünk álló feladatok nagyok és bonyolultak. Növelik az igényeket mindenekelőtt magával a párttal, egységével, vezető szerepével szemben a társadalom életének valamennyi területén a párt mindenfajta politikaiszervező és eszmei munkájának színvonalával és hatékonyságával szemben, a párt sorainak erősítésével és minőségi szintjének emelésével szemben." Jelentős tényező volt — amely hozzájárult a társadalmi élet dinamikájának megújításához a párt eszmeinevelő munkájának sokoldalú kibontakozása s ehhez nyomán az ember nevelésében elért haladás, ami egyike a szocialista és a kommunista társadalom építése legfontosabb törvény- szerűségeinek. Űjra helyreállt a teljes politikai, szociális és állampolgári biztonság, az emberek megértették, hogy a fejlett szocialista társadalom építésének programja, amelyet a CSKP XIV. és XV. kongresszusa dolgozott ki, teljes összhangban van saját érdekeikkel, teljes mértékben magukévá teszik s öntudatos, alkotó munkájukkal aktívan kiveszik részüket megvalósításából. A kongresszus elé terjesztett jelentés teljes joggal látja a sikerek forrását, a szocialista rendszer erejét és legyőzhetetlenségét a dolgozók széles tömegeinek öntudatos alkotó tevékenységében: „Az emberek kezdeményezése, tudása és munkaszeretete a legnagyobb gazdaság nálunk. Ha helyesen vannak kitűzve a feladatok, ha jó a munka- szervezés, s az emberek látják az eredményeket, ha tudják, hogy saját maguknak dolgoznak, szocialista hazájuknak — kimeríthetetlen erő ez. Ha helyes lelkesedésük és kezdeményezésük irányítása, képesek —- mint mondani szokás — hegyeket is elmozdítani." Az elért eredmények megcá- folhatatlanul bizonyítják, mennyire megnövekedett dolgozóink alkotó aktivitása és szocialista meggyőződése. A fejlődés most következő szakaszában ezért még nagyobb hangsúlyt kell heilyeznünk az emberek erkölcsi nevelésére, szüntelenül emlékezetemben tartva L. 1. Brezsnyevnek az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott szavait, hogy „semmi sem fejleszti úgy a személyiséget, mint az élethez való aktív hozzáállás, az aktív viszony a társadalom iránti kötelességekhez, amikor a szavak és a tettek egysége a magatartás mindennapi normájává lesz". Ennek megfelelően úgy kell szervezni az eszmei-nevelő munkát, hogy az aktívan hozzájáruljon minden egyes személy és az egész társadalom felelősségének és fegyelmezettségének növekedéséhez, mindazoknak a jelenségeknek következetes leküzdéséhez, amelyek teljesen idegenek szocialista társadalmunk számára. Az egész eszmei-nevelési terület érdeklődése továbbra is elsődlegesen arra irányul, hogy segítségére legyen az embereknek a marxista—leninista világnézet elsajátításában, hogy azután ennek alapján önállóan és a dolgok ismeretében el tudjanak igazodni a társadalmi életben, a kor eseményei között, hogy mély belső meggyőző dés alapján hatékonyan kivegyék részüket a szocializmus építésének történelmi művéből. A proletár internacionalizmus semmivel sem helyettesíthető (És végül a harmadik tényező, amelyet ugyanígy külön ki kell emelni: a proletár internacionalizmus. Ennek elveit maradéktalanul érvényesíteni kell az egész társadalom életében. A Szovjetunió, az egész szocialista világközösség felé való következetes orientálódás kialakította népünk alkotó és gyümölcsöző munkájának kedvező feltételeit és biztosította szocía-- lista fejlődésünket. Nem véletlenül hangsúlyozza a XV. kongresszus: „Az elért sikerek meghatározó forrásainak egyike a szocialista közösséghez való tartozásunk." A szocialista internacionalizmus, amely a világ forradalmi erőivel való harcos szolidaritásban és különösen a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival való egységben és együttműködésben testesül meg, a következő időszakban is meghatározó tényezője lesz szocialista és társadalmi előrehaladásunk sikerességének, éspedig ugyanúgy, ahogy — szilárd meggyőződésünk szerint — a proletár internacionalizmus elvei hatalmas, semmivel sem pótolható fegyvert jelenítenek, amelyeknek döntő, kulcsfontosságú a jelentősége a kommunista pártra, a munkásosztályra, az egész forradalmi és felszabadító mozgalomra nézve. Az internacionalizmus lehetővé teszi, hogy szervesen összekapcsoljuk a munkásosztály és a világméretű kommunista mozgalom, az emberiség felszabadításáért folyó egész harc általános, fő céljait a specifikus nemzeti érdekekkel. A Gustáv Husák elvtárs áltat" beterjesztett kongresszusi beszámoló szavaival élve: „Számunkra, csehszlovákiai kommunisták számára, szerencse, hogy a fejlett szocialista társadalom építésében szoros együttműködésben haladunk előre a szovjet kommunistákkal és u többi testvérpárttal“ Számunkra a proletár internacionalizmus döntő eleme — ahogy azt amnak idején a felejthetetlen Element Gottwald megfogalmazta, akinek nemrég ünnepeltük 80. születési évfordulóját — viszonyunk a Szovjetunióhoz. Minél inkább előrehalad a tartós szociális átalakulások folyamata az egész világon, annál intenzívebb lesz a nemzetközi osztályharc, amely különösen a Szovjetunióhoz, a béke, a haladás és a szocializmus fő biztosítékához fűződő viszonyra összpontosul. Ezért a szocializmusért folyó harcról beszélni és- ugyanakkor szovjetellenes pozíciókon állni szerényen szólva üres utópista ábrándozás, éppúgy, ahogy lehetetlen elképzelni a szocializmust a mostani világban a Szovjetunió, ennek gazdasági, politikai és elméleti-tudományos jjotenciálja nélkül. A Szovjetunió a világméretű szocializmus sorsáért vállalt teljes felelősséggel áll az élen a forradalmi erők táborában. JA cikk befejező részét az Oj Szó következő vasárnapi számában közöljük.) Irta: VASIL BEJDA, a CSKP KB propaganda- és agitációs osztályának vezetője
