Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-19 / 51. szám
Bratislava áj városnegyede — Dúbravka — este ... (M. Borodácová, CSTK-fel vétel] egyéni, csoport- és össztársadalmi érdekek dialektikus egységének objektív feltétele, a dolgozók érdekeltek lesznek a termelés fejlesztésében, a munka hatékonyságának és minőségének növelésében min den területen. Ezzel sikerült a történelem folyamán először kiküszöbölni a különbséget az egyéni és a társadalmi érdekek között, mivel a meghatározóként jelentkező társadalmi érdek érvényre juttatásával egyszersmind megtörténik a kollektívák és az egyes emberek igényeinek kielégítése is. Noha a szocializmusban megvan az egység az összes dolgozók alapvető érdekeinek tekintetében, ez nem valósul meg önmagától, hanem a fejlődés minden egyes szakaszában űjra és újra meg kell szilárdítani és egybe kell hangolni. Érvényes ez a társadalmi csoportok, az egyének és a társadalom közötti kapcsolatokra. Az egység kialakításának formái különbözőek. Jelentős szerepet játszik azonban az anyagi és erkölcsi ösztönzés kölcsönös összhangja. Arról van szó, hogy az erkölcsi ösztönzések csak akkor lehetnek hatásosak, ha helyesen érvényesül a végzett munka mennyisége és minősége szerinti díjazás elve, ha megvan a munkafegyelem és jó a munkaszervezés. Ellenkező esetben az erkölcsi ösztönzés hatástalan. Társadalmunkban azért olyan fontos ma a munkatermelékenység növelése, a termelés racionalizálása, mert ezzel növekszik a társadalom gazdasága, a nemzeti jövedelem, s ennek következtében az egyes dolgozók is természetesen nagyobb bérre, jövedelemre tesznek szert. Az emberek öntudata növekedésének az a lényege, hogy tudatában vanA szocialista társadalom, az előző társadalmi rendszerektől eltérően, a tömegek tudatos tevékenysége következtében alakult ki. Nem fejlődhet másként, mint azáltal, hogy a dolgozók megtanulják érteni és irányítani a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit, melyekncK ismeretét tudományos elemzéssel a párt közvetíti a számukra. A társadalmi mozgás nem történhet ösztönösen, mivel a termelés szocialista módját, a gazdasági viszonyokat, szellemi és kulturális értékeket csak olyan tevékenységgel lehet kialakítani, amely tudományos elméletből indul ki. A növekvő öntudat ezért a társadalom egyre fontosabb mozgatóerejévé, a fejlődés szükséges tényezőjévé válik. A fejlett szocialista társadalom építésének időszakában minőségileg új követelményeket támasztunk a szubjektív tényezők szerepével szemben, mivel a fejlődés adott szakasza megkövetel bizonyos műveltségi szintet a szakmailag és politikailag képzett, megfelelő erkölcsi kvalitásokkal rendelkező emberektől, tudatos felelősséget feltételez a társadalommal szemben, reálisan kitűzött célokat és az e célok eléréséhez szükséges megfelelő eszközök keresését igényli. Az a tény, hogy növekedőben van a szubjektív tényezőnek, az ember aktivitásának és öntudatosságának jelentősége, kifejezésre jutott a párt XV. kongresszusának tanácskozásán, amit a beterjesztett jelentés úgy fejez ki, hogy ,/2 párt arra törekszik, hogy az emberek elsajátítsák a tudományos világnézetet, hogy ez lehetővé tegye számukra a társadalmi haladás tendenciáinak, a kor eseményeinek megértését, hogy mély belső meggyőződés alapján hathatósan kivegyék részüket a szocializmus építése történelmi művének megvalósításából“. A tudományos világnézet magva a szocialista tudatnak; ennek jelentősége növekszik a fejlett szocialista társadalom építésével. A szocialista társadalomnak egyre több egymással összefüggő és egymástól függő feladattal kell megbirkóznia, mert a társadalom életének valamennyi területét — gazdasági, politikai, ideológiai oldalát — harmonikusan kell fejleszteni és a fejlődés magasabb szakaszaiban állandóan összhangba kell hozni. Társadalmunk állandóan fejlődik, szüntelen mozgásban van, mely mozgás összekapcsolódik az ellentmondásokkal és a megoldásukra irányuló igyekezettel, az új és a régi harcával. Az ellentmondások léte és a megoldásukra irányuló erőfeszítés volt a mozgatóereje a társadalom egész eddigi fejlődésének. A szocializmust megelőző társadalmi-gazdasági formációkban meghatározó szerepet játszottak a magántulajdonon alapuló viszonyokkal és a társadalmi osztályok ellentétes érdekeivel összefüggő engesztelhetetlen ellentétek. A szocialista forradalom választóvonalat jelent a társadalmi fejlődésben, minőségileg eltérő viszonyokat alakít ki az emberek között, s ezzel megváltoztatja az ellentétek jellegét, kiküszöbölésük formáit és módjait is. Ezek egészen más jellegű' ellentmondások, elkerülésük megköveteli összehangolásukat, egymáshoz való közelítésüket. A fejlődés ellentmondásai kiküszöbölésének eredménye a magasabb fejlődési szakaszok elérése és a társadalom általános előrehaladása. A szocialista társadalmat nem lehet ellentmondások nélküli társadalomnak minősíteni, amelyben tartós nézetazonosság, abszolút egység uralkodik. A fejlődés egyetlen elért fokát sem lehet egyszer s mindenkorra adottnak és változtathatatlannak tartani. A szocialista társadalom egységére állandóan törekedni kell s a fejlődés minden egyes szakaszában ismételten fel kell újítani ezt az egységet. A materialista dialektika, amelyet Lenin a marxizmus lelkének, mozgatóerejének tartott, megkívánja a valóság alapos tanulmányozását sokféle megjelenési formájában, és ezért kizárja a jelenségek felületes megítélését. A problémák metafizikai, szubjektivista elferdítése és megítélése ellentétben áll a materialista dialektikával. A dialektikus gondolkodás és megismerés kritikai; képes összefüggéseikben, ellentmondásaikban és fejlődési tendenciáikban megítélni a jelenségeket és lehetővé teszi a marxizmus—leninizmus számára, hogy olyan tanítás maradjon, amely új tudományos ismeretek és történelmi tapasztalatok alapján fejlődik. Az objektív dialektikus törvényszerűségeket tiszteletben kell tartani a szocialista építés valamennyi szakaszában. Tudni kell idejében reagálni a megérett szükségletekre, tudni kell tárgyszerűen s a lehetőségekkel összhangban megoldani a problémákat, nem szabad önelégültségbe esnf az elért eredmények tudatában, mivel az, ami elegendő volt tegnap, semmi esetre sem lehet elegendő holnap — ebbén található az értelem az új iránt, ez a ma forradal- misága. Ez pedig nem egyszerű követelmény. Ezért a fejlődés minden szakaszában meg kell érteni, mi az, ami új, haladó, s mi az, ami fékezi a haladást. A negatív jelenségek leleplezése, a fogyatékosságok kritikája azonban egyszersmind pozitív- hozzáállást jelent, jelenti felhasználását mindannak, ami pozitív, amit a megelőző fejlődés hozott magával. Ebben határozható meg a dialektikus tagadás lényege. A szocializmusban sem egyszerű folyamat a régi harca az újjal. A haladó irányzatok a jelenben is az emberek régi gondolkodásmódjába és magatartásába ütköznek, a formalizmusba, kényelemszeretetbe, egoizmusba és a kispolgári gondolkodásmód más megnyilvánulásaiba, olyan munkamódszerekbe, amelyek megfeleltek a tegnap feladatainak, de nem felelhetnek meg ma. Az öntudatos dolgozók aktivitása, kezdeményezése és áldozatkészsége sokszor az irányítás és a szervezés terén mutatkozó fogyatékosságokba ütközik. Az új iránti érzék azt jelenti, hogy harcolni kell az adott munkahelyen azokkal, akiknek még régi a gondolkodásmódja. Akár tudatában vannak ennek, akár nem. És nem mindig a társadalmi fejlődés alapvető problémáiról van szó, hanem mindennapi életünkről, arról, ami egyenként mindannyiunkat érint. Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy le kell küzdeni a középszerűséget, azokat az elképzeléseket, hogy az, ami elég ma, elég lesz holnap is. Az, aki képes megtalálni a jobb és hatékonyabb megoldásokat, akinek nem közömbös az, ami körülötte történik, aki képes kiállni a helyes döntésekért és szembeszállni a helytelenekkel, forradalmi magatartást tanúsít. Jelentős erőt képviselnek az új megvalósításáért folyó harcban a szocialista brigádok. Bizonyságát adják annak, hogy lehet jobban dolgozni, hogy az ember képes túltenni önmagán, hogy a középszerűség elleni harc nem mesterségesen kitalált valami, hanem a kor fontos követelménye. A fejlett szocialista társadalom dialektikus fejlődésének sajátossága, hogy a dolgozók öntudatos kollektívákban való egyesülése, az aktivitás és a kezdeményezés kibontakozása azoknak az érdekeknek a lényegéből adódik, amelyek kifejezik helyzetüket. visszatükröződnek tudatukban és tevékenységre ösztönzik őket. A szocializmus új -érdekközösséget, az érdekek új egységét jelenti, mivel kiküszöbölte a magántulajdont és a dolgozók kizsákmányolását. E viszonyok között megteremtődik az nak tevékenységük társadalmi kihatásának, tudják, hogy ami előnyös a társadalom számára, az ő saját érdekeinek is megfelel. Az érdekek ezen objektív dialektikus egységében lehet ma megtalálni az emberek öntudatnövekedésé nek alapját, aktív és kezdeményező tevékenységük forrását. „Az emberek alkotó tevékenységében — mondotta előadói beszédében a XV. kongresszuson Husák elv tgrs — vannak a szocialista társadalom legsajátabb, állandóan megújuló és kimeríthetetlen forrásai. Ami feladatunk kioontakoztatni a dolgozók aktivitását mind a termelési folyamatban, mind az egész tár sadalmi életben.“ Napról napra meggyőződünk arról, hogy a dolgozók többsége a társadalmi élet valamennyi területén kiveszi részét az ellentmondások feltárásából, az érdekek egybehangolásából, a fogyatékosságok bírá latéból és kiküszöböléséből. Ezért fogadják el egy öntetűen a kritikai elemzés módszerét, amely kifejezésre jut a központi bizottság valamennyi határozatában és benne foglaltatik a XV. kongresszus dokumentumaiban. A dolgozóknak érdekükben áll a fejlődés adott szakaszán felmerülő objektív ellentmondások mi előbbi leküzdése. Ilyen ellentmondások például a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közötti viszony, a gazdaság fejlődésének extenzív tényezői. A dolgozók tudatában vannak annak, hogy meg kell lennie az összhangnak a szocialista termelési viszonyok és az irányítási formák között. Észre kell venni, hogy a társadalom életének egyes területei nem fejlődnek egyenletesen, egyesek elöl járnak, megelőzve másokat [mint például különböző eszmék, tudományos ismeretek), mások visszamarad nak és nem felelnek meg a növekvő követelményeknek (mint pl. az erkölcsi aspektusok az em berek cselekedeteiben], A pártszervek minden egyes határozata tulajdon képpen „diagnózisa“ az adott viszonyoknak, ellentmondásoknak. E határozatok célja az összhang bi zonyos mértékű megteremtése. Érvényes ez a be ruházási feladatokra, a bérrendszerre, az adókra, az árakra és a szociális intézkedésekre vonatkozó ha tározatokra. Ezek eredményeképpen a társadalom életében létre kell jönnie a kívánatos összhangnak, harmóniának. 1978. A párt a megismerési folyamatban összességében fogja fel. értékeli a társadalmi fejlő dést és leleplezi az ellentmondásokat, amelyek az. objektív társadalmi folyamatokból következnek, de azokat is, amelyek az emberek tevékenységében mutatkozó fogyatékossságok nyomán keletkeznek és szubjektív okaik vannak. Ezek az egyes dolgozók elégtelen tapasztalatainak lehetnek a következményei, továbbá az alacsony elméleti színvonalnak, a prakticizmusnak, a konzervativizmusnak s ugyanígy XII. 19. a meg nem felelő munkamódszereknek. A XV. kong resszus is rámutatott, hogy „a fogyatékosságok több ségének, amelyekre kritikailag rámutatunk, szub-•» jektív okai vannak“. Forrásukat az irányító, tervező- és szervező munka fogyatékosságaiban kell keresni. Társadalmunk további fejlődése megköveteli, hogy a szubjektív tevékenység az adott feltételek között összhangban legyen az objektív szükségletekkel. A mutatkozó ellentmondásokat — legyenek bár okaik objektív vagy szubjektív jellegűek — nem lehet elhallgatni és megkerülni. Felismerésük és idejében való megoldásuk elősegíti kialakítani a dolgozók erkölcsi-politikai egységét, amely a szocialista tudaton alapszik, s ez elkerülhetetlen feltétele a fej- lelt szocialista társadalom építésének. (rl MILENA RANDOVA UÜ ÚJ SZÚ Tá rsadalmunk tejlfldésének dialektikája
