Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-12 / 50. szám
I * A tokiói sportcsarnok, amelyben az 1964-es olimpia úszóversenyeit rendezték, s ahol 1977-ben majd a műkorcsolyázó világbajnokságot, valamint a jégkorong VB B-csoportjának mérkőzéseit bonyolítják le, volt nemrég a nemzetközi tornaverseny színhelye. Érdekes: míg a férfiak összecsapását négyezren tekintették meg, alddig a nők versenyére nyolcezren voltak kíváncsiak. Függetlenül a nézőszámtól, mindkét tornászvetélkedő nagyon érdekes esemény volt, s a szakemberek is nagy figyelemmel követték. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy e rangos sporteseményt 1970 óta immár hagyományosan minden esztendőben megrendezik Nagoyában és Tokióban, a japán tomasport két melegágyában. Ezért veszi mindenki természetesnek, hogy a világ legjobbjai szinte kötelességüknek tekintik az e tornán való részvételt. Legutóbb is — valóban csekély kivételtől eltekintve — ott volt mindenki, akinek a tornasportban neve és rangja van. De vajon milyen tanulságot vontaik le a látottakból az erre hivatottak? Kezdjük a férfiakkal. A verseny a fiatal szovjet tornászok fölényének jegyében zajlott le. Még nincs két esztendeje, hogy a viliág tornasportját értékelve néhány szovjet ígéret nevét említettük azzal, hogy fel kell rájuk figyelni, mert tőlük rövidesen jelentős nemzetközi sikerek várhatók. Nos, Tyihonov, Markelov és Tkacsev nem okoztak csalódást. Tyihonov egymaga három számot nyert, teljesítményével igazolta, nem véletlenül tart ják a szovjet tornászok első számú olimpiai reménységének, arról nem is beszélve, hogy Moszkváig még sokat fejlődhet. A lólengésben Magyar, gyűrűn Cukahara, lóugrásban pedig Horide győzelme nem számított meglepetésnek, annál inkább a kanadai Delesalle második helye a lólengésben. Helytállt az NDK-beli Jensch és Nikolay. A fiatalok elég sok kockázattal adták elő kűrjüket, azzal a megindoklással, hogy a holnap magas színvonalú gyakorlatait már ma ki kell próbálni és a versenyeken minél gyakrabban előadni. E téren is a szovjet versenyzők jeleskedtek, tettek tanúbizonyságot fejlődésükről. A női mezőny tagjai Nagoyában még nem, de Tokióban már csillogtatták tudásukat. Köztük is feltűnt egy-egy versenyző, aki nem tartozik a tornásznagyhatalmak képviselői közé. A kanadai Kelsalle műszabadgyakorlata például teljes elismerést érdemelt. A közönség kedvencévé vált — a román Comaneci és Ungureanu távollétében — Nelli Kim, a csinos és rokonszenves, háromszoros olimpiai bajnok szovjet tornásznő vált, pedig lábsérülése miatt csak a gerendán és talajon szerepelt. Hogy mindkét szeren az első helyen végzet, az kivételes tudását tükrözi. Nemcsak a közönség zárta szívébe, hanem a szakemberek is elismeréssel nyilatkoztak teljesítményéről, és kijelentették, hogy Kim a jövő évi prágai Európa-bajnokságon a román lányok legnagyobb ellenfele lesz. A szovjet tornásznők itt is bebizonyították, hogy náluk nincsenek prohlémák az utánpótlással. Kimen kívül Davidova és Grozdova is az első helyen végzett, tehát mind a négy szeren szovjet győzelem született. A férfiakhoz hasonlóan a nőknél is figyelemreméltó teljesítményt nyújtottak az NDK-beli fiatalok; Steffi Kräker, Marion Kische és Bärbel Krause. Az*olimpia után a tornasportban is „őrségváltásra“ került sor, s bár alig múlt el négy hónap a montreali események óta, már mindenütt a következő, Moszkvában sorra kerülő olimpia sikeres szereplését szem előtt tartva készítik terveiket és irányítják a leg jobbak felkészülését. Montrealban egészen rendkívül magas színvonalú versenyeket, láthattunk, s már nem csodálkozunk, amikor a lányok duplaszaltóval „egészítik ki“ az egyes szereken végzett gyakorlataikat. Azt is biztosra vehetjük, hogy a fiatalok fejlődése töretlen lesz, de hogy milyen mértékben, arról a következő évad rendezvényei már választ adhatnak. A korhatár a férfiaknál is, de elsősorban a női mezőny tagjainál évről évre csökken. A 13 esztendőn át versenyző és az idén visszavonult többszörös olimpiai bajnoknő, a szovjet Ludmila Turiscseva erről így nyilatkozott: „A gyerekek gondtalanabbak, s így könnyebben sajátítják el a legbonyolultabb gyakorlatokat és a kockázatot is kevésbé tudatosítják. A legékesebb példa erre a 15 éves Comaneci olimpiai helytállása.“ Igaz viszont, hogy a tökéletesen kivitelezett gyakorlatokból hiányzott az egyéniség kisugárzása. De hogyan is lehetne egy 14—15 éves kislány egyéni ség? Hol vannak azok az idők, amikor Latinyina, Asztahova nőies előadásmódjában gyönyörködhettünk! A nemzetközi szövetség határozata értelmében a női mezőnyben 14 éven aluli fiatalok nem szerepelhetnek. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a nemzeti válogatottak átlagos életkora 16—17 év. így azután érthető, hogy a kislányok nyolcéves korukban kezdik a kemény munkát, ami pedig nem játék, hanem nagyon komoly teljesítmény. Sajnos, a fiatalok esetében, ez visszatükröződik a különben rendkívül pontosan előadott programjukon, amelyből gyakran hiányzik a gyermekded, játszi könnyedség. Ezt viszont ők nem tanulták. Hogy milyen lesz a folytatás, mit hoz a jövő, az a nemzetközi szövetségen múlik. I kollár I GRIMMER oj feladatok ekln A sikeresen szereplő sportolók életében is többször előfordul, hogy a múltról, a kezdet kezdetéről kell nyilatkozniuk. Amikor azután véget vetnek versenyzői pályafutásuknak, visszavonulnak, akkor tényleg elérkezett a visszapillantás, az emlékezések ideje. Gerhard Grimmert, az NDK sífutó kiválóságát a múltban röviden bemutattuk olvasóinknak, hiszen ismételten részt vett a Csorba-tónál hagyományosan megrendezett Tátra Kupa versenyein, s nemegyszer ünnepeltük mint győztest. Most, a síidény kezdetekor bejelentette visszavonulását. Sportjához azonban nem lesz hűtlen, mert a Vorwärts Oberhof hadseregklubnál vállalt funkciót és így a húszéves versenyzői pályafutása alatt szerzett tapasztalatokat továbbra is értékesítheti. Nemrég ünnepelte 33. születésnapját, ezúttal kivételesen családi körben, aminek hozzátartozói örültek a legjobban. Felesége, Ellen, rendkívül boldog, hiszen most már gyakrabban lesz a családfő otthon és több idő jut a szórakozásra is. Grimmer természetesen nem született sífutónak, sőt a sikerekre is sokáig kellett várnia. Hányszor felmerült benne a gondolat, hogy jobban tenné, ha abbahagyná! Ez azonban csak átmeneti csüggedés volt. Míindig visszanyerte lelki egyensúlyát és még nagyobb szorgalommal folytatta, mint addig. Helmut Aschenbach, első edzője, így emlékezik a kezdetre: — Gerhard semmiben sem különbözött a többi fiataltól, sőt nem is volt köztük a legjobb, de kétségtelenül a legszorgalmasabb. Pontosan, néha „túlórázva“ zokszó nélkül végezte a rárótt feladatokat. Az első években azonban hiábavalónak' tűnt fel a lelkiismeretes munka, egyszerűen nem tudott a legjobbak (közé betörni. Egy-egy kudarc után úgy érezte, hogy az volt az utolsó versenye. Szerencsére mindig sikerült meggyőznöm és nem bánta meg. 1959-ben már ott volt a legjobb fiatalok között. Először egy körzeti versenyen lett második, majd az NDK ifjúsági bajnokságán nyert ezüstérmet. Elmondhattuk, hogy a szorgalom, a becsületes munka meghozta gyümölcsét. Amikor 1965-ben 30 kilométeren országos bajnokságot nyert, úgy érezte, végleg sikerült bekerülnie az élvonalba. Mily nagy volt azután csalódása, amikor néhány héttel később Kavgolovban a 15 kilométeres távon csak 71. lett. — Ez a nagyon gyenge eredmény annyira letört, hogy napokon át nem tudtam szabadulni a visszavonulás gondolatától. Tény, hogy nem ringattuk magunkat tévhitben, tudtuk, hogy akkor, a 60-as évek ben a világ legjobbjaival, az északi országok versenyzőivel még nem vehettük fel a küzdelmet. Az NDK sífutóit akkor csak Közép-Európa legjobbjainak könyveltek el. A kavgolovi kudarc után sokat gondolkoztam és arra a megállapításra jutottam: félúton nem szabad megállni. Egy esztendővel később azután az oslói világbajnokságon 50 km-en kilencedik lettem. Ilyen előkelő helyezéssel NDK-beli sífutó előttem nem dicsekedhetett. Grimmer olimpiai szereplését mindig balszerencse kísérte. Az 1968-as grenoble-í versenyekre való felkészülését betegség zavarta meg. Négy évvel később Sapporóban egy alattomos vírusos influenza akadályozta meg a sikeresebb szereplésben. „Most aztán komolyan abba kell hagynom“ — jelentette ki mély lemondással a verseny után. De nem lett volna Grimmer, ha ezt komolyan gondolta volna. — Mindez pillanatnyi elkeseredés volt. Néhány órával később már más nézetet vallott. Akkor töltöttem be Jiarminoadik életévemet, és az előző évben a világbajnokságon ezüstérmet nyertem. Nemcsak másoknak, elsősorban magamnak akartam bebizonyítani, hogy igenis meg lehet birkózni a legnehezebb feladatokkal is. Nem mindig sikerült, de hát ez az élethez, a sporthoz tartozik. Grimmernek az 1970-es Csorba-tói világbajnokság 50 km-es versenye adott önbizalmat. 45 kilométernél még első volt, de lábizomgörcsöt kapott és visszaeset a harmadik helyre. Ekkor, illetve az utolsó öt kilométeren tudatosította, végig lehet, sőt kell bírni. 1974-ben Faludban az 50 km-es távon végre sikerült álmait valóra váltani: világbajnoki aranyérmet nyert. Mégsem elégedett teljesen pályafutásával. — Őszintén bevallva: legnagyobb célom, egy olimpiai érem megszerzése volt, hogy nem sikerült, ez egy kicsit örökké fájni fog. Az idén Seefeldben közel álltunk ahhoz, hogy yáltónk érmet nyerjen, s akkor azután 50 km-en az ötödik helynél valószínűleg jobban végeztem volna. De erről most már kár elmélkedni. A versenyzésnek vége, de jönnek az új feladatok! (M Ő ÍJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. FSszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István ás Csetö János. Vezető titkár: Gál László. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 189 . 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29, gaz daságj ügyek: 506-38. Táviró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava. VolgogradskáS. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bra tislava, PROBANYOMAS. Hirdetöiroda: Vajonského nábrezie 15, II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Az Oj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt 14,70 korona. Az Üj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13.— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogod minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Üstredná expedíció tlace, Gottwaldovo námestíe 48/VII. A SUTI regisztrációs száma: 5/2. ► Nelli Kim (balról) és Nadia Comaneci már Montrealban is szoros küzdelmet vívott az elsőségért. Kettőjük párharca a jövő évi prágai Európa-bajnokságon csemegének ígérkezik (ŰSTK felv.) | Gerhard Grimmer kitűnő küzdőszelleméről volt nevezetes. A falu m világbajnokságon 1974-ben SO-es rajtszámmal indult az 50 kilométeres távon és aranyérmet nyert (CSTK felv.)
