Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-18 / 29. szám
CÉLUNK AZ EMBER HARMONIKUS FEJLfiUESE Beszélgetés MICHAL HRUSKOVIC professzorral, az SZLKP KB kulturális osztályának vezetőjével * * • 1976 18. r 3 1 A nyári pihenő, a szabadságok ellenére kulturális dolgozóink is — pártunk XV. kongresszusa határozatainak szellemében átgondolt, hatékonyabb munkával készülnek a választásokra és más fontos eseményre. Szocialista kultúránk időszerű kérdéseit, tennivalóit az alábbi beszélgetés során elemeztük. • A CSKP XV. kongresszusán megfelelő mértékben foglalkoztak szocialista kultúránk feladataival is. Hogyan értékelhetjük kulturális életünk szempontjából ezt a nagy jelentőségű tanácskozást? — Elsősorban arra szeretném felhívni a figyelmet, amit gyakran nem is tudatosítunk: az ember, aki egy területen, mondjuk kulturális fronton dolgozik, a dokumentumokban csak az e szakaszra vonatkozó részeket keresi. Ha így cselekszik, gyakran érheti csalódás. Nem is kell talán hangsúlyoznom, mennyire helytelen ez a szempont. Ugyanis a kulturális dolgozóknak — hogy továbbra is a példánál maradjunk — alaposan át kell tanulmányozniuk az egész dokumentumot, tehát a gazdasági és más kérdésekkel — például a szocialista demokrácia problémáival, az ideológiai neveléssel — foglalkozó részeket is, hiszen ezek közvetlenül összefüggnek a kultúrával, meghatározzák annak feladatait. Ugyanúgy például a vállalati igazgatónak, szövetkezeti elnöknek és másnak, ismernie kell a kultúránkkal kapcsolatos teendőket is, hiszen a szocialista kultúra nemcsak a művészek, a népművelők és más kulturális dolgozók, hanem egész társadalmunk ügye. A kultúra alapja a munka és az emberek közötti viszony kultúrája. Tulajdonképpen mindennek van kulturális szempontja, minden tettet minősíthetünk, vagyis az kulturált, nem kulturált, sőt kimondottan kultúraellenes lehet. Arra kell törekednünk, hogy valamennyi emberi tevékenység, megnyilvánulás a dolgozókat formálja, kommunistává nevelje, kommunista tulajdonsággal ruházza föl. Ezt hangsúlyozták pártunk XV. kongresszusán is, mert szocialista kultúránknak ez a legfontosabb feladata. • Mit jelent ez a művészeti életünkben? — Elsősorban sokkal igényesebb, átgondoltabb munkát. Persze, nem elég, ha azt mondjuk, biost már jobban fogunk dolgozni, ehhez politikai, személyi és egyéb feltételeket kell teremtenünk. Gyakori hibánk, hogy csupán tervezünk, de arra már nem terjed ki figyelmünk, céljainkat miképpen és mikor valósítjuk meg. A szerkesztőségek felelős munkatársainak, a dramaturgoknak, kulturális intézményeink dolgozóinak egyik sürgős feladata, hogy magasabbra tegyék a mércét. Ne érvényesítsenek szubjektív szempontokat, ne helyezzék bizonyos csoport vagy egyén érdekeit a társadalmi érdekek fölé. Fel kell számolni a ma még gyakran előforduló következetlenségeket és elvtelenségeket. A művészi alkotások megítélése igazi és helyes fokmérője a marxista-leninista esztétika, annak kritériumai. Főleg a kritikusoknak kellene ezt alaposan ismerni, hozzáértően alkalmazni. Gyakran tapasztalhatjuk, hogy ßgy-egy alkotásról homlokegyenest ellenkező vélemények jelennek meg a lapokban. Ennek az lehet az oka, hogy a szerzők különböző pozíciókból indulnak ki. Vagyis nem mindannyian tudományos és főleg nem marxista—leninista elvek alapján bírálnak. Ez a megállapításom természetesen nem azt jelenti, hogy ellenezzük a vitákat. Sőt, kimondottan hiányoljuk az értelmes irodalmi, művészeti eszmecseréket, amelyek elvszerűen tisztázzák a vitás kérdéseket, illetve hozzásegítenek megoldásukhoz. Bátrabban kellene bírálnunk is. El kellene érnünk, hogy az eszmeileg, vagy művészileg hibás, gyenge alkotásokról a szerző és mások fejlődése, s a közönség tisztánlátása érdekében kellően megalapozott bírálatok jelenjenek meg. — Mindez, persze, nem megy máról holnapra. Kritikusainkat nevelnünk kell, hogy egyre szakszerűbbek, tájékozottabbak legyenek. Többet törődhetnénk a fiatal kritikusok ideológiai és esztétikai nevelésével. Jobban bekapcsolhatnánk irodalmi, művészeti életünk vérkeringésébe a tehetséges egyetemistákat, a leendő kritikusokat, irodalomtörténészeket, hogy tapasztalatot gyűjtsenek és elméleti tudásukat gyakorlati munkával gyarapítsák. Csak átgondolt, következetes és türelmes munkával teremthetünk pezsgő és tartalmas irodalmi, művészeti életet hazánkban. • Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a szabad idő értelmes kihasználásának igénye, s ezen belül az amatőr művészeti mozgalom szerepe. Ügy vélem, ezeknek az időszerű feladatoknak a megoldásában a művelődési otthonok, szövetkezeti klubok a mostaninál nagyobb szerepet tölthetnének be. — A szabad idő kihasználása olyan probléma, amelynek több összetevője van. Az első követelmény, hogy értelmesen, tartalmasán gazdálkodjunk szabad időnkkel. Ez elsősorban az iskolai nevelés, a felnőtteknél pedig a különböző átgondolt propagáció feladata. Arra kell nevelnünk az embereket — és ebben a tömegtájékoztatási eszközök is nagyon sokat segíthetnek —, hogy tudjanak választani az egyre sokasodó lehetőségek közül. Átgondoltan és vonzóan kell hangsúlyoznunk a könyvolvasás, a színház-, film-, hangverseny- és tárlatlátogatás fontosságát, valamint az egyéni érdeklődésnek megfelelő foglalkozások — kézimunkák, fényképezés, motorizmus, turisztika, sport, amatőr művészeti tevékenység — stb. értelmét a mai ember életében. — Az említett probléma további fontos része az, amit említett, tehát a kulturális létesítmények kihasználása. Valóban, e téren is sok a javítanivaló. Elsősorban a fiatalokat kell bevonni a munkába. Nekik sokoldalú az érdeklődésük, ez a sokféle igény lehetne a művelfföési otthonok illetékeseinek iránytűje a munkában. Ugyancsak fontos feladatunk a falvakban, városkerületekben működő tömegszervezetek és kulturális szövetségek munkájának összehangolása. Ez a helyi és a körzeti nemzeti bizottságok feladata. E terv szerves részét képezhetné a CSEMADOK munkája is, amely a magyar nemeztiségű dolgozók körében fontos és sokoldalú népművelői tevékenységet fejt ki. Az eredményes kulturális tevékenységhez politikai, személyi, anyagi és más feltételek is szükségesek. Ezeknek a megteremtése is elsősorban a nemzeti bizottságok egyik fontos feladata. • Pártunk XV. kongresszusának határozatai teljes mértékben irányadóak hazai magyar kulturális életünkben is. Véleménye szerint ezen a szakaszon melyek a legfontosabb tennivalók? — A csehszlovákiai magyar kultúrának éppen olyanok a feladatai, mint a cseh és a szlovák kultúrának. Napjaink egyik legfontosabb követelménye, hogy igényesebbek legyünk önmagunk és mások munkájával szemben. Ez többek között annyit is jelent, hogy a különböző kulturális rendezvényeket színvonalasabbá, tartalmasabbá tegyük s ezután teljes mértékben megfeleljenek kultúrpolitikai céljainknak és a közönség növekvő igényének. Nem elégedhetünk meg az átlagossal, fel kell számolnunk a közepes, de a miénk elvet« Ugyancsak közös feladatunk a szocialista internacionalizmus elmélyítése társadalmi életünk valamennyi területén, tehát kulturális vonalon is. A hazai magyar dolgozókat jobban és átgondoltabban kell megismertetni a szlovák és a cseh kultúra értékeivel, a szocialista országok, főleg a Szovjetunió dolgozóinak életével. A hazai magyar kultúra is sokat segíthet abban, hogy dolgozóink jogos büszkeséggel vallják magukénak szocialista társadalmunk eredményeit. A kultúra eszközeivel is harcolni kell a szűklátókörű nacionalizmus különböző megnyilvánulásai ellen. El kell érnünk, hogy polgáraink minden haladó gondolkodású dolgozót egyformán tiszteljenek, függetlenül attól, hogy melyik nemzethez, illetve nemzetiséghez tartozik. A legfontosabb mérce az, hogy az ember tehetségével miképpen szolgálja a világ forradalmi átalakításának nemes ügyét. Egyik állandó és fontos feladatunk hangsúlyozni azokat a történelmi tényeket és eseményeket, amelyek összekötnek bennünket. Ez annyit jelent, hogy nemzeteink és nemzetiségeink forradalmi múltját, szocialista hagyományait kell még jobban ápolnunk. Ezek a fontos célok arra köteleznek valamennyi illetékest, hogy még hatékonyabban munkálkodjanak a szlovákiai magyar kultúra minőségi fejlődése érdekében. Ez a kultúra a csehszlovákiai és az egyetemes magyar kultúra szerves részét képezi, alkotóeleme az alakulóban levő szocialista világkultúrának és fontos szerepet tölt be a két baráti szocialista ország életének kölcsönös megismerése érdekében. • Véleményem szerint a szlovák és a cseh közönség még nem ismeri eléggé a hazat magyar kultúra értékeit. Egri Viktor, Rácz Olivér, Duba Gyula és mások műveit alig vagy keveset fordítják szlovákra, még ritkábban csehre. A Magyar Területi Színház több figyelemre méltó előadásáról csak néhány szlovák szakember tud. Mit tehetünk ennek a helyzetnek a javításáért? — Ha törvényszerűnek és szükségszerűnek tarU juk a szocialista társadalmak nemzeti és nemzetiségi kultúrájának fokozatos közeledését és integrálódását, s ha a hazai magyar kultúrát a csehszlovákiai kultúra szerves részének is elismerjük, akkor ezeknek a tényeknek kultúrpolitikai gyakorlatunkban, tehát a kiadók munkájában, a színházak dramaturgiájában, a rádió és a televízió műsorában is érvényesülni kell. Ugyancsak fontos, hogy legjobb hazai magyar művészeinket politikailag és erkölcsileg is elismerjük, tehát különböző díjakat, kitüntetéseket adományozzunk nekik, és más formában is kifejezzük társadalmunk megbecsülését. Tudatosítanunk kell azt is, hogy csupán a legjobb alkotásokat érdemes lefordítani, illetve bemutatni. Véleményem szerint is a hazai magyar kultúrának számos ilyen értéke vap, amely megérdemli, hogy a szlovák és a cseh közönség megismerje. Úgy vélem, az lenne a leghelyesebb, ha a szlovákiai írók szövetségének magyar szekciója, esetleg a CSEMADOK által kinevezett bizottság javaslatot készítene a fordításra érdemes művekről s ezeket a kulturális intézmények illetékesei — színházak, a televízió dramaturgjai, valamint a könyvkiadók munkatársai — fokozatosan megvalósítanák. Ezt a fontos feladatot természetesen nem lehet a véletlenekre bízni. Ezért javasoljuk, hogy a szervező mukát a Szlovák Szocialista Köztársaság, illetve a Cseh Szó-» cialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma vállalja. Rendszeres figyelmet szentelhetne ennek a kérdésnek a Szlovák Nemzeti Tanács, valamint a Cseh Nemzeti Tanács kulturális és oktatásügyi, bizottsága is. Mi az SZLKP KB kulturális osztályán ugyancsak napirenden tartjuk a hazai magyar alkotások szlovák, illetve cseh nyelvre való fordításának kérdését, hiszen ez is elmélyítheti, tovább erősítheti nemzeteink és nemzetiségeink testvéri kapcsolatát. • A párt és állami szervek megfelelően gondoskodnak hazai magyar kultúránk fejlődéséről. Államunk évente különböző formában. jelentős összeggel segíti azoknak a kulturális intézményeknek a munkáját, amelyek a szlovákiai magyar kultúra fejlődésében kulcsfontosságú szerepet töltenek be. Ennek ellenére néhány kulturális intézményünk helyiségproblémákkal küzd. A Madách Kiadó dolgozói például nem megfelelő helyiségekben dolgoznak, a Magyar Területi Színház pedig székhelyén, Komáromban, albérletben játszik. Ismerjük az objektív nehézségeket, de olvasóinkkal együtt mi is kíváncsiak vagyunk, miképpen lehet segíteni ezen az állapoton? — A kulturális intézmények megfelelő elhelyezésének a kérdése nem csupán hazai magyar probléma, ugyanezzel a gonddal küzdenek a szlovák és az ukrán együttesek is. Iparunk és szocialista mezőgazdaságunk dinamikus fejlődése következtében országunkban nagy mértékben emelkedett az életszínvonal, új városnegyedek jöttek létre és minden tekintetben megváltozott falvaink arculata is. Ezek a nagyszabású építkezések nagy beruházásokat igényeltek és szinte teljes mértékben lekötötték az építőipari kapacitásokat. A kulturális intézményeket, különösen a városokban, újjáépített helyiségekben helyezték, el, egy-két kivételtől eltekintve. Főleg a színházak és a könyvtárak dolgoznak — ahogy ön találóan jellemezte — albérletben. Ezek az objektív problémák. Vannak azonban szubjektív okok is. Nem mindenhol és nem mindenki méri föl a kultúra pótolhatatlan szerepét a kommunista társadalom építésében. Brezsnyev elvtárs már az SZKP XXIV. kongresz- szusán hangsúlyozta: — „A kultúra, a művelődés és a megfelelően művelt emberek nélkül a kommunizmus éppúgy elképzeltetetlen, mint az anyagi, technikai bázis nélkül.“ Ugyanezt a gondolatot húzta alá a XXV. kongresszuson is: „Szükségesnek tartjuk, hogy az anyagi feltételek szüntelen fejlesztésével párhuzamosan növeljük népünk eszmei, erkölcsi és kulturális színvonalát. Ha nem teszünk így, akkor utat nyitunk a polgári és kispolgári életszemléletnek, szokásoknak.“ Ha tehát a kultúrának és a művelődésnek a fejlett szocialista és a kommunista társadalom építése során ilyen nagy fontosságot tulajdonítunk, akkor városainkban, falvainkban, továbbá a járásokon és a kerületekben az illetékeseknek az új lakótelepek építésénél gondolniuk kell a kulturális létesítményekre is. Nem kívánhatjuk ugyanis, hogy művelődési otthonokat, különböző klubokat csak állami költségvetésből építsünk. Az üzemeknek, gyáraknak, különböző fokú szakszervezeti bizottságoknak, valamint a földművesszövetkezeteknek megfelelő anyagi eszköz áll a rendelkezésükre ahhbz, hogy kulturális létesítményeket építsenek. így tulajdonképpen dolgozóikról gondoskodnak, lehetővé teszik számukra, hogy szabad idejükben megfelelően művelődjenek és szórakozzanak. A gyárak és üzemek és a szövetkezetek kulturális alapjai olyan tartalékok, amelyeket sürgősen ki kell használnunk, hiszen anyagi lehetőségeik sokkal nagyobbak, mint a nemzeti bizottságoké. Ügy vélem, ilyen formában lehetne rövidesen megoldani a Magyar Területi Színház és más kulturális intézmény helyiséggondjait. Arra is szükség van, hogy a (kerületi, járási, helyi] nemzeti bizottságok segítő kezet nyújtsanak és megszervezzék ezt a gyümölcsöző munkát. Országos viszonylatban arról kell meggyőznünk a különböző ipari üzemek, gyárak és szövetkezetek vezetőit, valamint a társadalmi szervezetek dolgozóit, hogy a kultúra iránti gondoskodás társadalmi szempontból rendkívül fontos és időszerű, mert ezáltal a legfőbb termelőerő, az ember műveltebben, felkészültebben végzi majd a munkáját. SZILVÄSSY jözsef
