Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-12-05 / 49. szám
izénegy család a zem- galai járásban (Lettország szíve) egy szép napon úgy határozott, hogy a közösbe adja szegényes mezőgazdasági felszerelését és öt lovát. Így alakult meg, közvetlenül a fasiszta megszállók kiűzése után az egyik legelső lett kolhoz. Merész, egyben sok mindenre kötelező nevet adtak a kolhoznak: Nakotne, vagyis Jövő. Az egykori béresek ezzel is jelezni kívánták, hogy ők is meg fogják teremteni a jólétet. Az alapító tagok között volt Artúr Cikste, a kolhoz jelenlegi elnöke. ,.Elnök, küldj ide egy bulldózert!" — Nemrég — mesélte nekem Artur Cikste — kint jártam a tanyán, az öreg Bervoldnál. Egyenesen nekem esett: „Elnök, küldj ide egy bulldózert! Tüntessétek el innen ezt a tanyát, mert már én is szeretnék ember módjára élni, úgy, ahogy a többiek a faluban. Elnézést, hogy túlságosan előreszaladtam ezzel az epizóddal, csak azt kívántam jelezni, hogy az emberek lépést tartanak a korral. Éppen ezért most visszakanyarodom, s elmondom, milyen is ma az élet Nakotnéban. „Kari a négyzeten" (így becézik tréfásan Karl Karlovicsot, a főkönyvelőt) a számok nyelvén beszél velünk. Az őszi búza átlagtermése hektáronként: 47 mázsa. Az évi tejhozam tehenenként: 4150 liter. A telepen évente 8 ezer sertést nevelnek. A kolhoz évi jövedelme: 4,5 millió rubel. A munkaképes kolhoztagok száma: 800. Van tehát itt pénz, és nem is kevés. Ilyen anyagi helyzetben a régi módon élni, távol a korszerű létformáktól, a kolhoztagok ezt egyszerűen megengedhetetlennek tartják. Ezt lényegében mindenki megérti, ám a sok évszázados tanyarendszertől nem tudnak máról holnapra megválni. Ezért nincs mit csodálkoznunk azon, hogy amikor a kolhoz közgyűlésén az új település alapítása került napirendre, a legellentétesebb nézetek ütköztek meg. Ám mégis megszületett a határozat: hozzákezdenek az építkezéshez! Ennek ellenére, különösen az öregek, nem fogadták valami kitörő lelkesedéssel az új terveket. Nakotne település gyors fejlődésnek indult. Az utóbbi öt évben emeletes lakóházak jelentek meg, összesen 100 lakás kulcsát adták át a tulajdonosoknak, jó néhány tucat korszerű családi ház épült. Oj áruházzal és étteremmel gazdagodott a község. A klub, a kávézó mindig népes. Az elkövetkező két évben felépül egy új művelődési otthon, sőt a téliesített úszómedence is. S ahogy nőtt az új település, és egymás után jelentek meg a kulturális, kereskedelmi és szolgáltatási intézmények, egyre jobban felengedett a tanyasiak bizalmatlansága. Mind többen határozták el magukat, hogy ők is beköltöznek Nakotnéba. Hiszen mi tagadás, a tanyai életformát egy napon sem lehet említeni az új település kényelmével. Ám nem ez volt az egyedüli ok, ami kimozdította az öreg Bervoldot és szomszédait a tanyáról. A falu még valamit kínált: közelebb kerülhettek az emberek egymáshoz és végre búcsút mondhattak a tanyasi elzártságnak. Ma Nakotnénak hetventagú kórusa van, színjátszó csoportja, esztrádegyüt- tese, több sportszakosztálya működik. Még egyebet is terveznek, ami közelebb hozza az embereket, örömtelivé teszi munkájukat, tartalmassá a pihenésüket. S ezek nem álmok. A kolhoznak megvan a maga szociális fejlesztési terve, amelyben pontosan ki vannak * Janis Rajnis (1885—1929) — neves lett költő, drámaíró. Uldis és Bajba a „Fájj, szelecske!" c. népszerű színdarabjának hősei. " „A házak csapatokba verődnek" — így nevezte el Imant Auziny lett költő esszégyfijteményét. A többi között arról olvashatunk itt, hogyan búcsúznak a ház lakói az öreg tölgyfától, amely tíz nemzedék felnövekedésének és fáradsáos munkájának volt szemtanúja. S ugyanitt olvashatunk arról is, hogy emberek megbarátkoztak az új látképpel: a kőházak tömbjeivel. Jelölve a határidők is. A tagság együttesen alakítja, honosítja meg az új életformát. S ez az életstílus jellemzi az egész köztársaságot. Egy szociológiai felmérés azt-mutatja, hogy a tanyasiak 37 százaléka máris át szeretne költözni a falvakba, az elkövetkező években ugyancsak sokan akarják otthagyni a tanyát. — A különálló ház, majorság, amit valamikor életcélnak tekintett a lett paraszt, napjainkban már lassan elveszti vonzerejét — állapította meg a lett szociológus. Milyen legyen Nakotne? Miután eldőlt a település építésének a kérdése, új probléma vetődött fel: milyen is legyen Nakotne? Jó néhány tervezőiroda típusterveit nézték meg. Egy sem tetszett. Valami eredetit, sablonmenteset akartak, ami harmonikusan egyesíti magában a városi komfortot a helyi adottságokkal és a gyermekkortól megszokott életformával. Végül is amellett döntöttek, hogy NakotA kolhoz 800 dolgozójára évi majdnem 5 millió rubel jövedelem jut. A kolhoz idén egymillió rubelt irányzott elő lakóház építésre ne felépítéséhez külön tervet készítenek. Henrik Silgalis, neves litván építészt bízták meg ezzel a feladattal. A kolhoz harminc vezető szakembere, Cikste kolhozelnökkel együtt, a terv legapróbb részleteit is figyelemmel kísérte. így született meg az új terv, amely egyesíti a városi építkezés mai lendületét a falusi leleményességgel, s mindamellett jól szolgálja a célszerűséget. Kivételes figyelmet fordítottak a zöldövezetek kialakítására, minden egyes fáért harcoltak. — Tudják, mit jelent a falunak hat kis tölgy?! — esett kétségbe Cikste, amikor a repülőklub építése miatt ki kellett irtani néhány fát: ami még a tanyavilágból maradt Itt. — Figyelmeztetem magukat, hogy a jövőben egy gallyat sem engedünk levágni! S olyan megfontoltan, mintha egy- egy színt kellene vászonra festeni, úgy ültették át a tanyasi hársfákat, jázminokat, orgonákat. Megtervezték a virágágyásokat is, amelyekhez a lettek különösen ragaszkodnak. Jól beilleszkedik ebbe a képbe a tömbszerű építési mód. Nem sorban, hanem tömbösen helyezkednek el a házak; ugyanakkor — a zajártalom kiküszöbölése céljából — úgynevezett csendzónákat, parkosított területeket iktattak be. Mindez igazi falusi nyugalmat áraszt, ahol az emberek együtt és mégis külön élnek. A tanyavilág lassan a múlté. Néhány év múlva teljesen eltűnik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy le kell mondani a megszokott életforma valamennyi összetevőjéről, ha csupán egy részét is, de meg kell őriznünk. Ahogy az egyik csendes kis rigai utcában is megtalálható a „PUT“ vejni kávéház. Nevét a legnépszerűbb lett dal első soráról kapta: Put, vejni — „fújj, szelecske!“ Sötét tölgyből készített, a parasztházakban honos bútorok, háziszőttes függönyök, s a helyzethez illő hangulatos világítás fogad bennünket. Az alma és az üröm ízére emlékeztető üdítő ital „Uldis és Bajba“-nak keresztelték. A Rajnis* hőseinek felidézése ebben a környezetben jóindulatú mosolyt, enyhe nosztalgiát vált ki. Ugyanezt a hangulatot árasztják Nakotne körvonalai, csak sokkal erőteljesebben, hangsúlyozottabban. Hangulatos paraszti, és mégis korszerű, megtalálható itt a 800 férőhelyes hang- versenyterem, mellette békésen megfér a raktár, benne a télire eltett őzlábgombákkal telt dézsákkal. Az egyedi tervezésű építkezés — költséges. Ám Cikste fel van háborodva, ha valaki szemére veti, hogy fölösleges kiadásokba veri a kolhozt. — Úgy építünk, hogy az unokáinkra is gondolunk! — mondja. — Csakis úgy! ★ „A házak csapatokba verődnek, így kívánják fogadni az új évezredet.“** Amint eszünkbe jutnak a lett költő sorai, magam előtt látom, hogyan vág a bulldózer az öreg Bervold tanyájának, hogy eltüntesse a föld színéről. ALEKSZANDR JEGOROV, Lityeraturnaja Gazeta Fotó: TASZSZ 1976 XII. 5. □ tMm ffl TAHYAYUG :3 a o aj m (0 fi '« X fi '03 a N o A 0 X * M B 6» .S *c a <8-5 hl 2 = £ 05 01 ZZ ja a +* N '03 M > '03 u ZZ 03 a~ * « .2 ~ * g. 00'S .-48 C/3 "
