Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-28 / 48. szám
Beethoven szerepében N eve hallatára a nagy spanyol festő, Francisco Goya alakja idéző- dik fel emlékezetünkben, jóllehet ezt a férfias, markáns egyéniségű színészt már korábban is láthattuk néhány filmben és a nagy sikerű Goya- alakítás óta is vállalt szerepet. Legutóbb a Beethovenről készült nagyszabású NDK-produkcióban állt felvevőgép elé. Donatasz Banionisz, az élenjáró szovjet-litván művész érett színészként, 1959-ben került kapcsolatba a filmmel, Vitautasz Zsalakjavicsusz litván rendező felfedezettjeként. Első filmszerepét olyan jelentős színházi alakítások előzték meg, mint Pavel Korcsagin (Az acélt megedzik című Osztrovszkij-mű- ben), Rómeó, Hamlet, Banquo (Shakespeare drámáiban), majd Don Quijote, aztán Willy Loman (Az ügynök halálában). Tizennyolc évi sikeres színpadi szereplés után szánta rá magát a filmezésre, Zsalakjavicsusz Adóm ember akar lenni című alkotásában. Teljesítményével nem volt elégedett, mást, többet várt önmagától, a filmtől, hiányolta azt a közvetlen kapcsolatot, amely a színházban alakul ki a közönség és a színész között. Fenntartásai ellenére a film bűvkörébe került, s nem tudott ellenállni a kísértésnek, így habozás nélkül igent mondott, amikor Zsalakjavicsusz felkérte őt az Egy nap története című filmjének főszerepére. Aztán újabb szerep következett: Vajtkusz kolhozelnök a Senki sem akart meghalni című filmben, ismét Zsalakjavicsusz rendezésében. A balladái hangvételű alkotás — mely a második világháborút követő idők litván falvaiban garázdálkodó nacionalista bandák ellen vívott harcról szól — nemcsak a Szovjetunióban aratott sikert, hanem kedvező fogadtatásra talált az 1966. évi Karlovy Vary-i nemzetközi seregszemlén is. Donatasz Banionisz a filmben nyújtott teljesítményéért megkapta a legjobb férfialakítás díját. Ezzel a szereppel egyszerre ismert lett a filmesek körében. Több ajánlatot is kapott, de Donatasz Banionisz főként a drámai műfajt érzi sajátjának, ezért csak ritkán vállal szerepet más műfajú alkotásokban. Egy-egy ilyen „kirándulás“ azonban felfrissülést, erőgyűjtést jelent számára, s ezekben a szerepekben sem hazudtolja meg önmagát, kiváló jellemábrázoló képességét. Szívesen mókázott az Autót loptam vidám jeleneteiben, majd A kis hercegben, és színészi eszközeinek egész arzenálját felvonultatva jelenítette meg Legyejnyikov felderítőt, a valóságból merített kémtörténet hősét a Holt szezonban. Egy évvel később pedig szerepet vállalt az olasz—szovjet koprodukcióban készült Vörös sátorban, az Umberto Nobile tábornok, olasz sarkkutató drámai sorsáról és az Italia léghajó katasztrófájáról szóló filmben. (A kalandtörténetben olyan hírességek is szerepeltek, mint Claudia Cardinale, Peter Finch, Sean Connery, Hardy Krüger.) Donatasz Banioniszt a filmesek már régen úgy ismerik, mint a klasszikusok kiváló színházi megszemélyesítőjét, ezért nem csoda, hogy felfigyelt rá Grigorij Kozincev is, s meghívta a Lear király filmváltozatában Alban hercegének szerepére. Még ugyanabban az évben, 1970-ben pedig Konrad Wolf kérte fel, vállalja el tervezett Goya-filmjének a főszerepét. A Lion Feuchtwanger lenyűgöző regénye alapján készült filmben Banionisz híven érzékeltette a 18. század egyik legnagyobb művészének viharos és ellentmondásos életét, s játékával igazi művészi élményt nyújtott. A filmet az 1971. évi moszkvai filmfesztiválon a bíráló bizottság különdíjjal jutalmazta, s ez a kitüntetés Banionisz tehetségének-művészetének is újabb bizonysága. S tulajdonképpen ennek a szerepnek köszönhette, hogy neve végre országvilág előtt ismert lett. Egy évvel később, 1972-ben Cannes- ban részesül elismerésben; a Solaris című szovjet filmnek — melyben ő játssza a főszerepet — a zsűri külön- dljat adományoz. Stanislaw Lem tudományos-fantasztikus regényének film- változatában Kelvin pszichológus szerepét alakította. Aztán újabb „kiruccanás“ következett a „könnyű műfaj“ világába, főszerep a Tröszt akcióban. Az 1976-os év ismét jelentős állomás Banionisz művészetében: az elmúlt hónapokban fejezte be a Német Demokratikus Köztársaságban a Beethovenről készülő film forgatását. S úgy hírlik. hogy a nagy zeneköltő zaklatott és viharos életéről szóló alkotásban Beethovent elsősorban mint egyszerű embert láttatja, mindennapi életének sodrában. A film egy nagy szerep és egy nagy színészi játék varázslata. A filmsikerek Donatasz Banioniszt azonban nem szédítették meg: nem maradt hűtlen a litván Panevezsisz Színházhoz, mely már 35 éve az otthona, s ahol Shakespeare, Ibsen, valamint orosz és szovjet drámaírók műveiben játszhatott. Ebben az évadban Strindberg Haláltáncában lép színpadra. És ma sem titkolja, hogy jobban szereti a színházat, mint a filmet, pedig már húsz filmszerep van mögötte. Történelmi személyiségek, híres egyéniségek és mai emberek — így jellemezhető Donatasz Banionisz színészi profilja. S hogy élményszerű, meggyőző játékának mi a titka? A művész nemes tulajdonsága, az, hogy egész sorsot és drámai akaratot tud varázsolni a figurákba, önmagával téve teljessé a szerepeket. ftölgyessy) Donatasz Banionisz (a képen balra) az idei Karlovy Vary-i filmfesztiválon a nemzetközi bíráló bizottság tagjaként vett részt. A felvételen Konrad Wolf rendezővel láthatjuk. (Z. Mináíová felv.) bon, majd Kőszeg festői házai között életre kelt a XVIII. századi Lubló. Sok 9záz statiszta, közel félszáz színész és népes forgatócsoport fáradozott rajta, hogy Lubló élete és Kaszparek legújabb feltámadása minél el- varázsolóbb legyen. És egyszer csak közöttünk járkált Kaszparek Mihály. A valóságos meg a kísértet. Ott sétált Somló Tamás operatőr kamerái előtt, hogy láttán — iskola után — még ma is összefutottak a gyerekek. A regény és a legenda hősét Cserhalmi György kelti életre. Felesége, Jablonszky Mária — Bordán Irén. Ljubomirszky, a kísértet létét kétségbe vonó sztaroszta — Márkus László- A főbíró — Ráday Imre. Erőss Ágost, a király — Kállai Ferenc. Strang, a kísértetjárás okát és mikéntjét nyomozó megbízott — Garas Dezső. A szép Csernyiczkyné — a román fii-, mekből ismert erdélyi színésznő — Nagy Réka. Annuska, a szolgáló — a főiskoláról most kikerült Bánfalvi Ági. S környezetükben olyan kitűnőségek bukkannak fel, mint többek között Bánhidi László, Simor Erzsi és sok más budapesti és vidéki művész. Az újra feltámadott Kaszparek Mihály az elmúlt hetekben mutatkozott be a közönségnek, s megkezdte — bizonyára hosszan tartó és sikeres — körútját a magyar és külföldi filmszínházakban .,. (fenyves) N agy újság van ám,' emberek! Kaszparek uram újabb feltámadását éljük. Az ismert borkereskedő, akit 1718-ban lopás és hamis mérés vádjával perbe fogtak, majd elítéltek, már a maga korában legenda lett. A borpincékből hazavezető utakon, a mélységes mély éjszakákon, a szeszköz és az álomvilág határán, félig dülöngélve és félig már alva többen is találkoztak vele a festői utcákon. Kíséret nélküli kísérteiként járt, s riogatta még az asszonyoktól sem félő borisszák lelki ismeretét is. Ahogy teltek-múltak az évek, különböző történetek tapadtak nevéhez. Ezekből az itt-ott felbukkanó históriákból szőtte hajdanán Mikszáth Kálmán a maga regényét, a Kísértet Lüblónt, mely ügy támasztotta fel az egykori Kaszpaneket, hogy mindjárt a klasz- szikusok világába is emelte. Az ily módon halhatatlanná nemesedett lub- lói kísértet azután nemzedékek kedvelt olvasmánya lett, s volt idő, hogy egyszerre tucatnyi újságíró meg irodalomtörténész nyomozta, bogozta valóságos históriájának alapját. Kaszparek uram — most már a Mikszáth-mfl lapjairól — újra feltámadt! Bán Róbert rendező filmesítet- te meg magával ragadó történetét. Romantikus-kalandos történet ez,, fordulatos, látványos, ugyanakkor izgalmas és szórakoztató. Akárcsak a könyv. Mert a megfilmesítő Bán Róbert legfőbb elve az volt: Hűség Mik- száthoz! Azután ez év tavaszán a filmgyárGaras Dezső és Bánfalvi Ági a Kísértet Lublón egyik jelenetében (Inkey Alice felv.) KASZPAREK URAM OIARR FELTAMADA! 1978. XI. 28. N líl lO GOYA, BEETHOVEN ES A TÖBBIEK
