Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-28 / 48. szám
Reggeltől napestig Hatalmas, gyönyörű kerthez hason- . lftható a jurovái (dercsikai) Barátság Efsz 4234 ha-nyi területe. Ha az ember egy nap leforgása alatt akarja bejárni az őszi reggeleken ködbe vesző mezőit, s ha az Abony alatt húzódó vasútvonaltól az öreg Dunáig mindent látni akar, nem indulhat el gyalog; gépkocsiba kell ülnie, úgy kell végigbarangolnia a közös gazdaság határát. A Barátság Efsz 1976. január elsején alakult a Kráfoviőove Kraőany-i f királyfiakarcsai), Kostolné Kracany-i (egyházkarcsai), a jurovái és a bakai szövetkezetek társulásával. Az utóbbi már előzőleg társult a Trstená na Ostrove-i (nádasdi) szövetkezettel. Korán reggel indulok körutamra. A királyfiakarcsai telepen már ilyenkor is serény munka folyik. A telep rendezett, tiszta udvaráról nagy teljesítményű gépek, kombájnok, ekéket vontató 180 lóerős traktorok, hatsoros cukorrépa-betakarító gépek rajzanak ki egymás után a határba. A takarmánvozók a napi takarmány szállításával vannak elfoglalva. Az istállókban már folyik az etetés. A nagyüzemi munka itt is jó feltételeket teremt az ésszerű gazdálkodáshoz. A szövetkezet pontosan teljesíti húseladási tervét. Az 1200- as sertésistállóban két asszony látja el a munkát, váltott műszakban. Itt már csaknem minden gombnyomásra működik: elég egy mozdulat, és a kitűnő tápanyag egyszerre jut- a sertések elé. Az udvaron a főzootechnlkussal találkoztam. Lukovics Gusztáv Bartal János részlegvezető társaságában siet a sertésistálló felé; ma méréseket végeznek, ellenőrzik a sertések súly- gyarapodását. A telep tágas műhelycsarnokában a meghibásodott gépek javítását végzik. Az őszi munkák dandárja idején egyetlen gép sem maradhat ki a feladatok teljesítéséből, s az olyan nagy szövetkezetben, ahol a traktorok száma is megközelíti a százat, mindig akad valami javítanivaló. Kissé tovább, két hatalmas csarnokban Sidó Béla bácsi vezetésével a kertészet asszonyai szorgoskodnak: tisztítják, szárítják, ládázzák a hagymát, amely a gondos ápolás után nagyszerű termést hozott. A telepről Egyházkarcsa felé veszem az irányt. Az út bal oldalán mintegy száz hektárnyi területen magas művelésű, fiatal szőlő pompázik. Nagyszerűnek ígérkező befektetés volt ez még a királyfiai szövetkezet részéről. A gyenge minőségű, kavicsos-homokos talajú földeken, ahol a búza csak szerény hozamokat adott, már teremnek a gyöngyöző, aranyló nedűt adó édes fürtök, s a telepítés művelése a karcsaí asszonyoknak szinte kifogyhatatlan munkalehetőséget biztosít. Az őszi színekben pompázó szőlő, amely az idén adta az első kiváló minőségű fürtöket, s melynek jövőre további részei válnak termővé, nagy anyagi befekte tést, s szakszerű és fáradságos munkát igényelt. Az országúton egy szürke Trabant közeledik. Megismerem a gazdáját, Bankó mérnököt, a speciális növény- termesztés vezetőjét. A szőlőbe indult, ahol Simon Józsi bácsi csoportja az akácoszlopokat helyezi a földbe. A szőlő nagy részében betonoszlopok fehérlenek a sárguló levelek között, de az új telepítésekhez már akácoszlopokat használnak; azt j mondják, hogy ez gazdaságosabb és célszerűbb. A szőlő melletti táblán, amelyen néhány héttel ezelőtt még sárguló kukoricaszár aranylott az őszi napsütésben, már zöldell a jövő évi kenyér, a búza. A növénytermesztés dolgozói valóban megérdemlik a dicséretet a jól végzett munkáért. Stollár András főmérnökkel és Horváth Vince mérnökkel az élen, akik időt és fáradságot nem kímélve szervezték, irányították a munkát, s ha kellett, szombaton és vasárnap is kint voltak a határban a traktorosokkal, a betakarítást, a talajelőkészítést és a vetést végző dolgozókkal. Fáradozásuk nem volt hiábavaló. A csallóközi róna legfontosabb terméke több mint ezer hektáron szívet derítőén zöldell a Barátság szövetkezetben. A vezetőség állandóan szem előtt tartja a CSKP XV. kongresszusán kitűzött nagy célokat, azt, hogy „fokozatosan — néhány éven belül — önellátók legyünk szemesekből, és tovább növeljük az önellátás mértékét az élelmiszer-termelésben“. A szövetkezet legszebb búzatáblája a cukorgyár közelében terül el 185 hektáron. Ilyen táblákon már kitűnően érvényesülnek a nagy teljesítményű gépek, itt mutatkozik meg legjobban a társulás, a nagy mező- gazdasági vállalatok létesítésének előnye és jogosultsága. A traktorosok sem hanyagolhatják el gépeiket. Könnyebb meghúzni egy meglazult csavart, mint kicserélni az eltörött, tönkrement részeket. Az egyik S-180 traktor személyzete, a a Hájas—Méhes páros, műszakváltás közben az ekét is ellenőrzi, hogy a munka zavartalanul menjen A cukorgyár előtt a bratislavaí műútra fordulok, hogy megtekintsem a cukorrépa szedését Sólymos alatt. A hatalmas répatáblán méltóságteljesen halad egy hatsoros karajozó és egy ugyancsak hatsoros szedő, mellettük pótkocsikat vontató traktorok váltják egymást. Az egyik pótkocsiba a répafejeket „fújja“ a karajozó, a másikba pedig a szedő szalagja viszi a répát. A tábla végén Ján Kliment mérnök, a szövetkezet főgépe- sftője, valamint Budai László műhely- vezető vizsgálgatják, hogy milyen munkát végeznek a gépek. Ám a két tapasztalt gépkezelő neve Is papírra kívánkozik. Majer Géza és Lentulay Rudolf az értékes gépekre vigyázva igyekeznek gyors és jó minőségű munkát végezni. A répakara jozásról a takarmány- ellátás jut az ember eszébe. A szövetkezet gazdasági vezetői, élükön Kovács István mérnökkel, a szövetkezet elnökével, valamint Bartal Rudolf alelnökkel a heti gre- miális üléseken állandóan hangsúlyozzák, hogy a rendkívül aszályos nyár miatt megkülönböztetett figyelmet kell szentelni a takarmányalap biztosításának. Ezért minden mellék- terméket tartósítanak, hogy az állat- állomány átteleltetése a helyzethez képest jó és zökkenőmentes legyen. A lucerna és a silókukorica után most már a répafej is az egyházkarcsai szárítóba kerül, ahol értékes granulátumot készítenek belőle. Ez a szárító is új létesítmény, rendeltetésének megfelelően a termelés iparosítását szolgálja, s hasznosságát már ez az év is igazolta. Kéményo most is füstöl, amióta elkészült, azóta szinte szünet nélkül üzemel. Az egyházkarcsai részlegre érkezve megállapíthatom, hogy már folyamatban van a községből a telepre vezető út portalanítása. Itt is megnyilvánul a vezetőség igyekezete, hogy a dolgozóknak kulturált, szép munkakörnyezetét teremtsen. Innen a kanyargós úton Dercsika felé vészem az irányt. A csatorna melletti útszakasznál tábla figyelmezteti a gépkocsivezetőket, hogy ezen a tájon sok a vad. A tábla valóban igazat mond: az utat szegélyező diófák mögött lépten-nyomon felbukkannak a legelésző és csipegető fogoly- és fácáncsapatok. Hol egy megriadt fácánkakas, hol pedig egy tapsifüles szalad át az úton. A szövetkezet határa bővelkedik vadban, s ez nem mindig jó a közös nek. Dercsika, Baka és Nádasd határában ebben az évben a vaddisznók is felbukkantak, rengeteg kárt tettek a kukoricásokban. A vezetőség gyors intézkedéseket tett a vadak riasztására és kilövéssel történő ritkításukra. A szövetkezetnek Dercsikán és Bakán van kertészete. Az előbbiben inkább paprikát, kelt, káposztát és karfiolt, Bakán viszont főleg paradicsomot termesztettek, gépi vetésű eljárással. A tervezettnél jóval nagyobb bevételt hozott a szakszerűen irányított kertészet. Bankó Mátyás mérnök, aki közben szintén ideérkezett, elmondta, hogy a fólia alatti termesztés távolról sem olyan egyszerű, ahogy azt a kívülálló látja. Állandóan tanulmányozni kell a szakirodalmat, figyelni a kísérleti termesztés eredményeit. A szövetkezet kertészetében jövőre is a paprika dominál majd, emellett, uborkát, salátát, paradicsomot és hagymát is fognak termeszteni. Az utóbbi ebben az évben kellemesen lepte meg a szövetkezet dolgozóit, a tervezett 9000 koronás bevételnek csaknem a dupláját hozta. A tervezett 30 hektár paradicsomból 20 hektárt vetőgéppel vetnek el, a többit pedig hagyományosan palántákkal ültetik be. Késő délutánba nyúlik az idő, mire végigjárom a dercsikai telepet, s továbbindulok Baka, Nádasd felé. Magam mögött hagyva Dercsika utolsó házait, máris feltűnnek előttem a Dunát övező lomblevelű erdők. Az út jobb oldalán őszi repce zöldell olyan haragos színben, mintha nem is novembert, hanem áprilist írnánk. Távolabb a zsenge búzavetés nedves szálain felcsillan a lenyugvó Nap lángvörös fénye. IVANICS ISTVÁN Az idén szüretelt először a jurovái Barátság Élsz. Képünkön a szüretelő asz- szonyok egy csoportja 1978. XI. 28. Az erőgépek napi karbantartását a szövetkezet két brigádközpontjában a karbantartók végzik. A karcsai brigádközpont karbantartói elégedettek az Auras berendezéssel Rácz László felvételei
