Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-28 / 48. szám

CSTK és Könözsi István felvételei JÖVŐNK k I ilvánvaló, hogy fejlett szocialista társadalmunkban |^\/ a kultúra egyre fontosabb szerepet tölt be. A tudó- / mányos-technikai forradalom korában egyre keve­sebb — s mindinkább csökkenni fog — azoknak a száma, akik rendszeres művelődés, továbbképzés nélkül tudnak élni, dolgozni. Pártdokumentumok hangsúlyozzák a szocia­lista életszemlélet és életmód térhódításának a fontossá­gát, s állami szerveink is megfelelő figyelmet szentelnek a közművelődés kérdéseinek. Lehetőségeinkhez mérten nem fukarkodunk az anyagi eszközökkel sem: új, korszerűen föl­szerelt iskolák, laboratóriumok, művelődési otthonok és klubok ezt ékesen bizonyítják. Gyakorlatban mindez már bonyolultabb, hiszen a fel­ismerésnek, túlzás nélkül leírhatjuk, korparancsnak érvényt is kell szerezni. S ez bizony egyáltalán nem köny- nyű feladat. Példák igazolják: nagyon nehéz munka, és sok gonddal jár a művelődéshez, szórakozáshoz szükséges lehe­tőségek megteremtése, de legalább ilyen nagy feladat — ha nem nagyobb — a lehetőségek kihasználása. S ho­vatovább az utóbbi problémáról- fogunk egyre többet be­szélni, vitatkozni. — Nehéz dolog manapság még télen is idecsalni az em­bereket — panaszkodott az egyik művelődési otthon igaz­gatója, amikor azt fájlaltam, hogy több rendezvényen a szereplők száma meghaladta a nézőkét. — Szabad idejük­ben fusiznak, a -ház körül foglalatoskodnak, este meg leül­nek a tévé elé. Főleg nyáron sokat utazgatnak, de a tájak, országok nevezetességei kevés embert érdekelnek. Jobbára csak nagy eszem-iszomokra költik a pénzüket. A véletlen mindjárt szolgált cáfolattal: kétségtelen, hogy nem kevés az ilyen rossz példák száma, de például néhány kilométer­re ettől a falutól egy hasonló művelődési otthonban és ugyanolyan rendezvényen többször telt ház volt. Azt is ész­revettem, hogy a művelődési otthon igazgatója nem az ob­jektív nehézségeket számlálta, hanem ötleteket sorolt föl: milyen rendezvényeket szeretne szervezni, amelyekre azok is eljönnek, akik ma még csak a kocsmába járnak rend­szeresen. Elgondolkoztató példa. Társadalmi életünk minden szakaszán egyre többet be­szélünk a munka minőségéről, s nemcsak beszélünk, hanem e követelmények szerint igyekszünk dolgozni is. El kell ér­nünk, hogy végre népművelődésünkben is ezek a kritériu­mok legyenek a mérvadók. Nagy hiba, ha e téren megfe­ledkezünk a társadalmunkban, s így természetesen az em­berek igényeiben és érdeklődési körében végbement válto­zásokról, s tíz, húsz évvel ezelőtti ízlésekhez, igényekhez mérjük népművelői munkánkat, s ehhez Igazítjuk a rendez­vényeket is. Ma már nem elég kimutatni, hogy havonta, évente hány előadást, tanfolyamot és műsort rendeztünk. Fontos felmérni azt is, milyen eszmei, nevelési, esztétikai célokat tűztünk ki, és mennyi valósult meg belőlük. Tény: az emberek igényesebbek lettek és — ne féljünk ki­mondani — kényelmesebbek. De az nem igaz, hogy mdn­(Folytatás a 2. oldalon) íftjní 1976. november 28. VASÁRNAP BRATISLAVA IX. ÉVFOLYAM 48. szám Ára 1 korona SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ÉRDEKÉBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom