Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-14 / 46. szám
KORSZERŰ NÉPSZÍNHÁZÁT AKARUNK Nemrég olvastam a Színház című lapban: szinte minden magyarországi vidéki színház problémáiról, sikereiről vagy bukásairól többet tudnak, mint a Békés megyei lókai Színház működéséről. Természetes tehát, hogy amikor Békéscsabán jártam, első utam a színházba vezetett. A társulatot amolyan futó ismerősként már ismertem, hiszen két éve a Magyar Területi Színház vendégeként szerepeltek Szlovákiában. A társulat művészi munkájáról, céljairól LOVAS EDIT igazgatóval beszélgettem. ILLÉS ENDRE A SZÍNHÁZRÓL A színház soha nem lehet közömbös. A színház vállalta tegnap, ma és mindenkoron, hogy kimondja: mi az igaz és mi a hamis. A színház sejtelem is, de sejtelmessége sohasem homály: kristálytiszta logika, ez a lényege. Az előre megérzés szorongása nélkül a színház nem is színház. A meztelen valóság didereg, a színház feladata, hogy felöltöztesse. A hazugság mindig díszes ruhákban pöffeszke- dik, s a színház kötelessége, hogy levetkőztesse. A színház átformálja a világot, hogy megadja tisztább értelmét. A színház sebezhető, de az igazi színház sérthetetlen. A színház parazsat tart a kezében, de sohasem melengetheti az értelmetlenség parázshalma fölött. A színház szegénységi fogadalmat tett, hogy ne rontsa meg semmilyen kísértés. De maga a színház igazában gazdagság, olyan gazdag világ, melyben esténként még a véletlennek is szerep jut: a színház az a világ, melyben végül a véletlen is a Rendbe és a Lényegbe torkollik. » A tágasság több világosság — a felismerés korunk fizikájának egyik alaptörvénye. A színház is a törvényt teljesíti: kitágítja a játékot, és tá- gabbra, világosabbra varázsolja az ember világát. A színház az egyenrangúak világa, színpadán is, nézőterén is. Nagy vívmány. Ősi vívmány. Ne adjuk fel. Mostanában sok szó esik a színház válságáról. Válságban lehet a kocsi, a vonat, az autó, a repülőgép — egyik kiszoríthatja a másikat. De a szárny, a madár szárnya sohasem kerülhet válságba — azzal mindig repülni fognak. A színháznak is ilyen megront- hatatlan szárnya van. A színpadon születő játék szállni tud és száll is, mint a madár. Mint a költészet. Mint az emberi képzelet. • Bevezetőül néhány adatot szeretnék megtudni a színházról. — Az egyik legfiatalabb hivatásos magyarországi színház vagyunk, hiszen 22 évvel ezelőtt alakultunk. Társulatunknak 34 színész a tagja. Évente 10—11 bemutatót tartunk, 400 —410 előadáson szerepelünk, a megyeszékhelyen kívül még 25 helyen lépünk föl rendszeresen. Évente több ízben játszunk klasszikusokat, régi és új magyar drámai művet, szocialista országok színműveit, zenés vígjátékokat és gyermekdarabokat. • Köztudottan olyan vidéken játszanak, amely a múltban a legelmaradottabbak közé tartozott, s ennek a ténynek ma is vannak olykor nyomai. — Valóban. Itt Békésben, a „Viharsarokban“ még mindig nagyfokú az ember kiszolgáltatottsága a természetnek, a szabadság nyomában járó lehetőségek még nem ivódtak elég mélyen az ember leikébe. Itt, ahol egy talpalatnyi földért, falat kenyérért, a létminimumért való küzdelemben évszázadok teltek el a felszabadulás előtt, lehet-e csodálni, hogy az anyagi javak megszerzése, a tárgyi kultúra elsajátítása áll a vezető helyen? A szellemi kultúrához való jog még nem tudatosodott eléggé, annak ellenére, hogy ez az a megye, ahol apák együtt tanulnak a fiukkal, ami önmagában is hatalmas eredmény. A szellem napvilágának felragyogtatása az agyakban és szívekben: itt fokozott mértékben nem csupán joga, hanem kötelessége színházunknak. Ogy is fogalmazhatnánk, hogy ezer év bűneit próbáltuk meg három évtized alatt jóvátenni, nem kevés sikerrel. • Mi a színház művészi célja, s a közönség miben és mennyiben befolyásolja a műsorpolitikájukat? — Igazi népszínház szeretnénk lenni. Ogy akaruk korszerű művészetet bemutatni, hogy a ma emberét foglalkoztató gondokról, örömökről szóljunk. Korunkban is megtalálható, az önzés, az anyagiasság, a tragédiákhoz vezető kispolgá- riság. Műsortervünkben következetesen célba vesszük ezeket a rossz jellemvonásokat. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindezt nem a zsurnalisztika, tehát a napi problémák szintjén tesszük, vagyis nem vulgarizálva szólunk, hanem a művészet, pontosabban a színjátszás eszközei révén idézünk föl emberi, társadalmi konfliktusokat, dilemmákat. Eszközeinkkel igyekszünk hozzásegíteni az embereket erkölcsi, világnézeti tisztánlátásukhoz, belső életük rendezéséhez. A közönség ezt igényli a színháztól, és eltaszít mindenfajta hazugságot. • A plakátokról ítélve a színháznak viszonylag sok a bérletese. Mi a véleménye a bérletről s hatásáról a színház munkájára? — Az utóbbi időben általánossá vált szakvélemény szerint színházi világunk egyik legnagyobb vívmánya és egyben katasztrofális csődje a bérletrendszer. Egyik oldalról ugyanis szép és nemes dolog, hogy egy munkás- vagy parasztember évente többször kedvezményesen ellátogathat a színházba. Ugyanakkor azonban a bérlet nemcsak a siker vagy a bukás tényét homályo- sítja el, hanem nagyon megnehezíti a tájékozódást abban, hogy műsorunk megfelel-e a közönség igényének, s melyik bemutató tetszett, melyik nem. Természetesen azért ennek felmérésére vannak eszközeink, de nálunk minden előadásra kevesebb bérletet adunk ki, mint amennyi a színház férőhelye, tehát mégis nyomon követhet- hetjük a közönség reagálását. • Milyen helyekre járnak tájolni? — Csak ott fépünk föl, ahol a korszerű színjátszáshoz megfelelőek a körülmények. Inkább a környező falvak nézőit hozzuk be egy-egy megfelelő művelődési otthonba, de az előadások művészi színvonalából jottányit sem engedünk. Itt is aránylag sok a bérletes. Azt viszont mindenhol kikötjük, hogy ha nem gyűlik össze legalább száz néző, lemondjuk az előadást, függetlenül attól, hogy mennyi a bérletes, tehát az eladott jegy. Emiatt azonban idáig csak egyszer mondtuk le az előadást. • Sokat hallottunk már arról, hogy az önök színháza sokoldalúan foglalkozik a gyermekekkel, megkülönböztetett figyelmet szentel nekik. — Napjainkban, a tudományos-technikai forradalom korában gyors ütemben fejlődnek a technikai tudományok, s előretört ezeknek az oktatása is. Ogy véljük azonban, hogy a személyiség kialakulásában a humán tudományoknak, különösen pedig a komplex esztétikai nevelésnek nagy szerepe van. Színházunk e téren nagyon sokat tehet és tesz is. Nálunk több művészi ágazat — zene, irodalom, képzőművészet, tánc — összehatásával neveljük színházlátogató gyermekeinket. Azok a gyermekek, akik három évvel ezelőtt ültek be először a színházba, már megismerkedhettek mesejátékkal, operával, balettel. Adatok igazolják, hogy azok a gyermekek, akik rendszeresen járnak színházba, sokkal jobban tanulnak, gondolkodásuk árnyaltabb, érzésviláguk pedig gazdagabb. Nemrég vezettük be az úgynevezett családi bérletet, amelynek az a célja, hogy szülőknek, gyermekeknek közös művészi élményt szerezzünk, hozzájáruljunk a család emberformáló szerepének elmélyítéséhez. • Kérem, ismertesse olvasóinkkal idei műsortervüket. — A Volponéval kezdtük az évadot, majd Zsuhovickij, a nemrég föltűnt fiatal szovjet író Próbatétel című drámáját mutattuk be. A soron következő bemutatók: Kertész Ákos: Névnap, Tóth Máté Miklós: Két nap az akácosban, Urbán Ernő: Uborkafa. Ezt zenés irodalmi show követi, Azok a régi szép házasságok címen, melyet a Magyar Televízió is közvetít majd. Három zenés vígjátékot viszünk színre f Sardou—Szenes: Váljunk el, Braginszkij—Rjazanov: Ma éjjel megnősülök. Kállai— Inocent Vincze Ernő: Tavaszi keringő). Magyar közmondásokból, népi játékokból állítottuk össze a Lánc, lánc, eszter- lánc című gyermekelöadásun- kat. Legifjabb nézőinknek mutatjuk be Öz, a nagy varázsló című zenés mesejátékunkat. • Végezetül arra kérem, mondja el, milyen a kapcsolatuk a csehszlovákiai színházakkal. — Figyelemmel kísérjük a csehszlovákiai színjátszás eseményeit. Színházművészetük magas színvonalát igazolta a Szlovák Nemzeti Színház néhány héttel ezelőtti békéscsabai vendégszereplése is. Baráti kapcsolatot tartunk fent a zvo- leni J. G. Tajovsk? Színházzal, s jó barátokra találtunk a komáromi Magyar Területi Színház vezetőiben, művészeiben is. Szeretnénk e színházakhoz fűződő kapcsolatainkat rendszeresebbé, sokoldalúbbá tenni. szilvAssy jűzsef A Hradec Králové-i Győzelmes Február Színház újszerű előadásban mutatta be a Hamletet Pavel Ríinskj címszereplésével. Felvételünkön őt láthatjuk TERVEK ÉS GONDOK Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a csehszlovákiai színjátszás színvonala európai mércével mérve is magas, annak ellenére, hogy a kritikusok időről időre teljes joggal bírálnak néhány előadást. Színházaink külföldi vendégszerepléseinek kedvező visszhangja is az előző állításomat igazolja. Természetesen ez nem vezethet önelégültséghez, semmittevéshez. Tovább kell lépnünk, hiszen az igények egyre magasabbak, a közönség még színvonalasabb előadásokat vár tőlünk. Javítanunk kell a fiatal színészek szakmai oktatásának színvonalát. Különösen az operastúdiókban kell növelni a színvonalat, több figyelmet kell fordítanunk a megfelelő hangsúlyozás, kiejtés és a mozgáskultúra kérdéseire. Másik időszerű probléma színházaink rossz állapota. Épületeink többsége korszerűtlen, távolról sem felel meg a mai követelményeknek és fez nagymértékben gátolja a művészi munkát és végső soron befolyásolja az előadások színvonalát is. További fontos feladatunknak tartom a színházak differenciálódását. Vannak olyan társulatok — közéjük tartozik a prágai Nemzeti Színház is —, amelyek nem sokat kísérletezhetnek, gazdag hagyományuk ezt nem teszi lehetővé. Ogy vélem azonban, hogy az ilyen színházak kísérleti, stúdió- színpadokat létesíthetnének, s így színesíthetnék, ha úgy tetszik, korszerűsíthetnék műsorpolitikájukat. Mi a prágai Nemzeti • Színházban a Cseh Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumával együttműködve tervet készítünk elő, amely megszabja a három társulat koncepcióját, profilját. Készülünk már a prágai Nemzeti Színház 1983—84-es jubileumi évadjára is, amikor társulatunk megalakulásának 100. évfordulóját ünnepeljük majd. Az elmúlt évadok előadásairól szólva elmondhatjuk, hogy a prágai Nemzeti Színház sikeresen megoldotta a válságos évek okozta gondokat. Műsorpolitikánk, dramaturgiai tervünk társadalmunk igényeiből indul ki. Igyekszünk korunk emberi és társadalmi kérdéseire művészileg igényes és vonzó formában választ adni. Sikerült megfiatalítanunk színészgárdánkat is. Meggyőződésem, hogy a prágai Nemzeti Színház eszmei és művészi szempontból egyaránt képes sikeresen teljesíteni azokat a feladatokat, amelyekre a gazdag hagyományok és a mai elvárások alapján hivatott. PREMYSL K0C1 érdemes művész, a prágai Nemzeti Színház igazgatója 1976. XI. 14. io
