Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-11-14 / 46. szám

Austen Ildikó az Arachne varrógépet kezeli A ki hosszabb idő után lá­togat el a Toni (Tanyi) Len- és Kenderfeldolgoző Üzem­be, már alig ismer rá a ko­máméi járás egyik legrégibb ipari létesítményére. A Bratisla­va felé vezető főútról a község központjában balra tér le a gépkocsi, majd rövid út meg­tétele után az üzem előtti parkolóhelyen áll meg. Az eme­leti irodában Susik Imre igaz­gató fogad, akitől megtudom, hogy az üzemnek már közel nyolc évtizedes múltja van. Egy régi cukorfeldolgozó he­lyén Fiedler János nagybirtokos 1899-ben lentilolót alapított. Kezdetleges módszerekkel, min­den gépesítés nélkül lenrostot és kócot állítottak itt elő. A magántulajdonban levő üzem századunk húszas éveiben indult komolyabb fejlődésnek. Ekkor állították üzembe az el­ső, külföldön vásárolt gépeket, s a dolgozók száma is rohamo­san nőtt. Később áztatómeden­céket építettek, majd a máso­dik világháború idején a hadi­ipar szolgálatába állították az tizemet. Emberhez méltatlan munkafeltételek között folyt a termelés a felszabadulásig, illet­ve az államosításig. Hazánk iparának államosítá­sa után a tanyi üzem a Len- és Kenderfeldolgozó Vállalathoz került. Rövidesen új gépeket szereltek fel, a járások területi átszervezése után azonban mind nagyobb gondot okozott a nyersanyag beszerzése. A kö­zép-szlovákiai járásokból, sőt még a cseh országrészekből is vásároltak lent. Nem is csoda, hogy a nagy szállítási költsé­gek veszteséget okoztak az üzemnek. A felettes szervek ezért 1966-ban elhatározták, hogy megszüntetik a len fel­dolgozását. Ettől kezdve már csak kenderrostot és kócot ké­szítettek. Az üzem életében az elmúlt tervidőszak gyökeres változáso­kat jelentett. Erről Susik elv­társ a következőket mondotta: — A felsőbb párt- és állami szervek határozata alapján üze­münk tovább bővült, korszerű­södött. Három évvel ezelőtt, 1973 áprilisában raktuk le az új üzemrészleg alapjait. Felépíté­se és az új gépek beszerzése mintegy 40 millió koronás be­ruházást igényelt. Az új mun­kacsarnokban ez év februárjá­ban kezdődött a nem szövött bútorhuzatok gyártása. Bútor- textilt ezzel a? eljárással ha­zánkban csak a mi üzemünk­ben készítünk. A próbaüzeme­lés alatt 200 ezer folyóméter ARANÄB elnevezésű, csomago­lóanyagnak használt textíliát gyártottunk. Jelenleg a korsze­rű gépsorokon a hazai textil­ipari kutatóintézetekben kikí­sérletezett BÁRNÁL 4 elnevezé­sű bútortextilt gyártjuk. — Milyen problémák merül­tek fel az új üzemrészleg be­indítása után? — Az első félévben mintegy 350 ezer folyóméter nem szőtt textilanyagot készítettünk. Az itt készült anyagok festését megfelelő berendezések hiányá­ban jelenleg Liptovsky Miku­lásban és Ruzomberokban koo­perációban végzik. A festés filmnyomásos eljárással törté­nik. A tervezett mennyiség elő­állítása nem várt nehézségek­be ütközött, amelyek a festés utáni szárításból eredtek. A festés után ugyanis a bútortex­til visszakerül üzemünkbe, s in­nen szállítjuk a megrendelők­höz. Vállalatunk vezérigazgató­sága ezért újabb kapacitásokat keresett festés céljából. A le- vicei (lévai) textilüzemmel folytatott legutóbbi tárgyalások jó kilátással biztatnak. így a szállítási költségek is alacso­nyabbak lesznek. Remélem, hogy e probléma megoldása után még az év vége előtt si­kerül behozni a lemaradást. Az igazgató a továbbiakban azt is elmondotta, hogy az új részleg beindításával az üzem évi árutermelése a régi tízsze­resére növekedett, s eléri a 70 millió koronát. A dolgozók ter­vezett létszáma 100 fő, a mun­kaerő 70 százaléka nő. Az egy dolgozóra jutó tervezett évi ter­melékenység 700 ezer korona, ami nemcsak járási, de kerüle­ti viszonylatban is jelentős. Az új részleg építésével pár­huzamban új kazánházat, transzformátorállomást és szo­ciális épületet is építettek. Az utóbbiban kaptak helyet az iro­dák és büfé is. Újjáépítették a kenderrost tárolására szolgáló raktárát, a karbantartó részle­get és a garázsokat, s teljesen felújították az üzem úthálóza­tát. Más gyökeres változásokra is sor került az üzemben. Korsze­rű öltözők, társalgók állnak a dolgozók rendelkezésére. A dol­gozók a munkahelyeken hűtő­gépben tárolhatják tízóraijukat. A páti fürdőben üzemi nyara­lójuk van, s a szakszervezeti üdültetés keretében évről évre mind többen töltik nyári sza­badságuk egy részét hazánk kü­lönböző tájain. A munkakörülmények a régi tilolóban is javultak. Hogy csak egyet említsünk: kicserél­ték a műhelycsarnok régi meny- nyezetét, 700 köbméterrel na­gyobb lett a csarnok belső te­re. Ez lényegesen csökkentette a levegőben lebegő por kon­centrációját. A szakemberek utánpótlása és felkészítése terén előrelátó volt az üzem vezetősége. Negy­venen a holíői üzemben sajátí­tották el az új gépek kezelésé­hez szükséges tudnivalókat. Az új dolgozókat pedig már hely­ben tanítják be. A megváltozott munkakörülmények folytán a szocialista munkaverseny is fel­lendült az üzemben. Jelenleg öt szocialista munkabrigád dolgo­zik itt és példájukat egyre töb­ben követik. A beadott újítások száma és értéke az elmúlt évekhez viszonyítva az ötszö­rösére emelkedett. Üzemi vi­szonylatban a tervezett átlag- kereset 1845 korona, az áztatá- si szakaszon dolgozók keresete azonban a 2400 koronát is el­éri. Üzemi szocialista kötelezett­ségvállalásukban a dolgozók a termelés folyamatosságának biz­tosítására, a veszteségek csök­kentésére és anyagtakarékos­ságra törekednek. Az új rész­leg beindulásával lehetőség nyílt a pártszervezet szociális és korösszetételének javítására, mert az üzem vonzóvá vált a fiatalok számára. A dolgozók nagyra értékelik a felsőbb szer­vek részéről megnyilvánult kez­deményezést és bizalmat, s a termelés hatékonyságának nö­velésével, az áru minőségének további javításával arra töre­kednek, hogy továbbra is mél­tók legyenek „Az építésben szerzett érdemekért“ állami ki­tüntetésre, amelyet 1974-ben vettek át. A beszélgetés után az igaz­gató üzemlátogatásra invitált. A tágas, világos, légkondicionált munkacsarnokban végigkísér­tük azt a hosszú és bonyolult folyamatot, melynek folyamán a műszálas alapanyagokból a korszerű gépek, valamint a ta­nyi lányok és asszonyok ügyes keze munkája nyomán, mintás és színes bútorhuzatok készül­nek. — A gépi berendezések rész­ben hazai gyártmányok, rész­ben a szocialista országokból származnak — magyarázza kí­sérőm. — Hat lengyel gyártmá­nyú kártológépsor dolgozik a csarnokban. A cérnázógép az NDK-ban készült, míg az Arach­ne elnevezésű varrógépek, me­lyeknek az új eljárásban nagy szerepük van, hazai gyártmá­nyok. A legfontosabb alapanyagot, a viszkózaszálat a bratislavai Juraj Dimitrov Vegyi Művek szállítják, míg a poliamid var­róanyag a Chemlon nemzeti vállalat humennéi üzeméből származik. Az alapszövetet, melyre felviszik a viszkózaré- teget, a Liptovsky MikuláS-i Május 1. Üzem gyártja. A ter­mékek mintegy 90 százalékát a hazai bútoripar vásárolja meg. A legnagyobb szállítmányok a Tatra Bútorgyár pravencei üze­mébe és a topolcanyi Mier Bú­torgyárba irányulnak, de a bú­torgyártással foglalkozó terme­lőszövetkezetek részéről is nagy az érdeklődés, melyet jelenleg még korántsem tudnak teljes egészében kielégíteni. De milyen anyagot is rejt tu­lajdonképpen a talányos BÁR­NÁL 4 elnevezés és hogyan ké­szül ez a nem szövés útján elő­állított textília? A kérdésre Paszternák Antal mérnök a kö­vetkező magyarázattal szol­gált: — A viszkózaszál bálákba préselve érkezik üzemünkbe. Ezt széttépik, vagy ahogyan szaknyelven mondják — farka­solják. Az anyag ezután egy csővezetéken át a kártológép­sorra kerül, amely szálaira bontja az anyagot. Innen kerül az átkötő, illetve varrógépre, melynek segítségével ritka szö­vésű előanyagra viszik. Az anyagot jelenleg még más üze­mekben festik, de a jövő év harmadik negyedében ezt a munkafolyamatot is helyben vé­gezzük el. A filmnyomással szemben egyszerűbb eljárást al­kalmazunk, melynek során pa­pírról közvetlenül visszük rá a nyomást az anyagra. Az új el­járást és az Arachne elnevezé­sű gépet hazai kutatómérnökök dolgozták ki. Jirí Plistil mér­nök kollektívája a libereci Tex­tilipari Kutatóintézetben 1973 óta dolgozik ennek az anyag­nak az előállításán, illetve ki- fejlesztésén. A szövött anya­gokkal minden tekintetben áll­ja a versenyt, sőt egyes tulaj­donságait tekintve azoknál jobb. Jó a kopásállósága, szakítószi­lárdsága, az eljárás előnye pe­dig. a magas termelékenység­ben rejlik. Egy megfiatalodott, korsze­rűsödött üzem életébe nyertünk rövid bepillantást. Amint azt az előbbi példa is mutatja, az új technológiai eljárások alkalma­zásával, célszerű munkaszerve­zéssel a többszörösére lehet nö­velni a termelést olyan régi és nagy múltú kisüzemekben is, mint amilyen a Tanyi Len- és Kenderfeldolgozó Üzem. NÉMETH ISTVÁN A kártológépsorok egyikén Patócs Rozália és Kór Katalin dolgozik Paszternák Antal mérnök és {ifi Pliitil mérnök, a Libereci Textilipari Kutató­intézet munkacsoportjának vezetője elégedetten szemléli az ój részleg termékét (A szerző felvételei) 1976. b Botortextil - ói eljárással Látogatás egy megfiatalodott üzemben

Next

/
Oldalképek
Tartalom