Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-07 / 45. szám
k felezését követően újjáépítettek, mivel a várost fasiszta bombatámadások pusztították. Az utak és gyalogjárdák tömkelegét mindenütt füves sávok, fák és magas bokrok szegélyezik. Az ősz fantasztikus színeket festett a murmanszki utcákra. Még ősszel is virágok pompáznak a házak előtt, őszirózsák nyílnak és a mi krizantémjainkhoz hasonló virágok. Az itteni emberek nagyon szeretik a virágot. Üvegházakban télen is 200 különféle bokrot, növényt és virágot nevelnek. A kertészkedőket bakai kertészek látják el rendszeresen palántákkal, akik különrepülőgépen szállítják Murmanszkba a virágokat és a bokrokat. Ogyessza. Vlagyivosztok, Novorosszijszk, Leningrad és Murmanszk a Szovjetunió legnagyobb kikötővárosai, azonban csak a legutóbbiról mondható el, hogy a sarkkörön túl fekszik. Ezenkívül még egy különlegessége van a murmanszki kikötőnek. Annak ellenére, hogy a sarkkörön túl, vagyis a kemény fagyok térségében fekszik, mégis képes hajók fogadására. Hogy miért? Ez a meleg Golf-áramlatnak köszönhető. Az Atlanti-óceánból egészen Murmanszkig eljutnak a Golf-áramlat meleg hullámai, s ezért a Kóla-félsziget mély fjordja még a legkeményebb fagyok idején sem fagy be. A természetnek ez a különleges ajándéka tette lehetővé, hogy a cár 1916. szeptember 21-én kelt rendeletére felépítsék Murmanszk kikötővárost. Az első faházakat a mai Murmanszk területén hadifoglyok kezdték építeni. Amikor a Szovjetunióban győzött az Októberi Forradalom, a városkának mindössze 3000 lakosa volt, míg a másodé világháború kirobbanásának előestéjén már 117 000. És ma? Murmanszk lakosainak száma napjainkban mintegy 340 000. Ez a szám azonban szinte naponta gyarapodik. A murmanszki hajók szinte a világ valamennyi tengerén megtalálhatók. A sarkkörön túli kikötőben íeggyakrabban a skandináv országok, Nagy- Britannia, Kanada és az USA zászlóival fellobogózott hajókat látunk. A Murmanszkból a legrövidebb az út Kanadába például a gabonaszállító és egyéb hajók számára. Sok országba éppen Murrnanszkon keresztül tudják eljuttatni leggyorsabban a vasat, nikkelt, alumíniumot vagy a szovjet ipar más, kész termékeit. A murmanszki Honismereti Múzeum Kóla-félszigetet ábrázoló térképén a sarkkörön túl kigyulladnak a kis villanykörték. A piros villanykörte vasércet jelent. A fehér: bauxitot, a narancssárga: rezei A zöld: nikkelt. A kék: apatitlelöhelyeket. Tehát Murmanszk jelentősége egyre növekszik. A forradalom előtt itt csupán néhány tízezer, fagyot bíró ember élt, túlnyomórészt tengerészek, halászok, bányászok, építészek, tanítók, orvosok. Napjainkban gyors ütemben folyik a sarkkörön túli kikötő fejlesztése a legmodernebb gépi berendezések segítségével, fokozatosan automatizálják az árukirakást/valamint a kohókban, bányákban és gyárakban a legmegerőltetőbb munkákat. Tízszer annyi iskola van a városban, mint a forradalom előtt, s a tanítás színvonalát-egyáltalán nem hasonlíthatjuk össze a forradalom előttivel. Murmanszk térségének saját főiskolái vannak. Minden lakótelepnek külön könyvtára van, de könyvtárak és mozik a hajókon is találhatók. A forradalom előtt a megközelítőleg akkora területen, mint hazánk, csak két orvos működött, és a két kórház húsz beteg befogadására volt alkalmas. Napjainkban a városban 1200 szakorvos gyógyítja a betegeket. Az utcán számlálom a sötétkék egyenruhás férfiakat, akik jellegzetes, szalagos tányérsapkát hordanak. Megtudom, hogy Murmanszkban minden második családban valaki tengerész. Aki nem tengerész, annak mindenképpen köze van a halászathoz. A város például a szovjet északitengeri halászflotta otthona, amely a világon a legnagyobbak közé tartozik. Nem csoda, hiszen a Barents-, vagy a Fehér-tengerben több mint 120 fajta hal él, 12 fajtát halásznak, s a városban azonnal konzerválják is. A hajók évente 11 millió métermázsa halat szállítanak a kikötőbe, főleg heringet és tőkehalat. Ezek túlnyomó része már kész konzervek formájában hagyja el a halászhajókat, mivel a modern halászhajók egyben valóságos élelmiszeripari kombinátok is, amelyek azonnal feldolgozzák és tartósítják a halakat. Murmanszk közelében naponta halászhajők tucatjai halásznak. És hogy hová vetik hálójukat, nem csupán a véletlen dolga. Ugyanis a mai halászok felhasználják elődeik sokéves tapasztalatait és a tudomány legújabb Ismereteit. Murmanszkban több mint negyven éve működik a sarkköri halgazdasági kutatóintézet. Az intézet 15 hajója nem csupán a Barents-, a Fehér-tenger part menti vizeit szántja. A szovjet kutatók együttműködnek angliai, norvégiai és izlandi kollégáikkal. Amikor a hajó kifut a tengerre, a kapitány részletes térképet kap arról, hol található a legtöbb hal, és a kifutást követően további információkat közölnek vele. E hajók csak néhány hét múlva térnek vissza a kikötőbe, amikor a fedélzet alatti rész már megtelt több vagon halkonzervvel. Amikor a raktárak megtelnek, a kapitány jelt ad a visszatérésre Murmanszkba, ahol várja őket a család, a feleség, a gyerekek, a barátok, és az őszinte baráti légkör, amelyet a szovjet emberek tudnak teremteni. Itt a sarkkörön túl is. JÁN BLAZEJ A Szovjetunió ötödik legnagyobb kereskedelmi kikötője (A szerző felvételei) A száguldó vonat ablakain kívül sokszínű, tovasuhanó vidékeket hagyunk magunk mögött. Erdei fenyőket, fűzfákat, nyírfákat, tűlevelűket és szürkészöld füvet. A falevelek sárga, piros, bíbor színekben tündökölnek. Az égbolt gyönyörű égszínkék, azonban kék színt nemcsak a magasban látni, hanem itt-ott a földön is, mivel gyorsvonatunk gyakran tavak mentén, vagy éppen folyókat átszelő hidakon száguld. A figyelmes utazó a kék színt olykor-olykor megpillantja a fű között is, mert kilométereket utazunk mocsaras vidéken keresztül. A vonat étkezőkocsijában párolgó borscs mellett ülők. Ha 59 évvel ezelőtt utaztam volna ide az első vonattal, az útra kenyeret, szalonnát, kolbászt kellett volna magammal vinnem. Nemcsak azért, mert az akkori vonatokat még nem szerelték fel étkezőkocsival. Az úti kellékek csomagjába egy fejszét és több csomag gyufát is be kellett volna csomagolnom. Akkoriban a mgi Murmanszk vidékére ugyanis egy hétig tartott az utazás. A menetrend csak hozzávetőleges tájékoztatást adott, mivel a vonatok télidőben gyakran egy-két napot is vesztegeltek a hóviharok miatt, és az utasoknak lapáttal kellett elhányniuk a hótorlaszokat a sínekről. Még 15 évvel ezelőtt is csaknem 60 órát tartott a Moszkvából Murmanszkba vezető út. És a mi expresszünk? Moszkvából este indultunk és harmadnap korán reggelén már ki is szánhattunk a murmanszki végállomáson. A moszkvai pályaudvartól Murmanszk 2094 kilométerre fekszik. A gyorsvonat ezt az útszakaszt 36 óra 16 perc alatt teszi meg. Valaki felteheti a kérdést, ugyan minek utazni másfél napot vonattal, amikor modern sugárhajtású repülőgéppel az utazás nem egészen három óráig tart?! Akinek útja azonban nem sietős, bizonyára nem bánja meg a háromnapos vonatozást, mert az ablakból gyönyörű látvány nyílik, olyan, mintha film peregne az ember szeme előtt. A vidék kilométerenként változik. A fák egyre kisebbek, erdei fenyőt már csak itt-ott látni, de egyre több a tátrai törpefenyőhöz hasonló fa. Este 8 éra van, és a nap még mindig nem nyugodott le. A vidék megváltozott. Az eddigi lapos síkságból dombok nőttek ki, amelyek eltakarják a nap vörös korongját, de felettünk mégis folyton világos van, mint amikor a színházban valaki hátulról a kulisszák mögül világít. Este 9 óra után az égbolt elsötétül, és az eddig kerek hold helyett egy hatalmas kékes, szürkés, rózsaszínes csí- kozású, állandóan hullámzó fény, az úgynevezett sarki fény világít. Nem tudom, vajon meg tudnék-e szokni véglegesen Murmanszkban. Évente 9, sőt 10 hónapon keresztül kell fűteni, június 24-én fel kell készülni az év leghosszabb nappaljára, amikor a Nap 107 napon keresztül egyáltalán nem nyugszik le, de télen 52 napon át egyszer sem jelenik meg a láthatáron. Ilyenkor délután is olyanok a látásviszonyok. mint nálunk virradat előtt, ezért az utcai lámpák megszakítás nélkül éjjel-nappal világítanak. A Lenin-sugárút on állok. Ez egyike azoknak az utcáknak, amelyeket a második világháború be1978. XI. 7. 1 Az Arktika-expressz a sarkkör felé tart Mí lMMffiMfH < . n<
