Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-11-07 / 45. szám
Emeletes lakóházak koszorúzzák a fiatal község főutcájának mindkét oldalát EMELETES HÄZAK A MOCSARAK HELYÉN • AZ ÖSSZEFOGÁS KITŰNŐ EREDMÉNYEKHEZ VEZET • TERVSZERŰ TELEPÜLÉSFEJLESZTÉS 197B. XX. 7. o N W Dúsan termő szántóföldek között kígyózik az országút végtelenbe tűnő szalagja. A természet, az őszi táj teljes pompájában bontakozik ki a robogó autóbusz utasai előtt. Sárguló kukoricatáblák és frissen szántott földek váltják egymást, a távolból piros tetős tanyák integetnek. Az autóbuszban pirospozsgásarcú tanyasi gyerekek és ügyes-bajos dolgaik intézésére igyekvő idősebb emberek utaznak. Telnek-múl- nak a percek, míg feltűnnek a falu első házai, s néhány pillanat múlva szusszanva megáll az autóbusz a faluközpontban. A vidám gyerekek siserahada megindul az iskolába, az utasok közül többen a helyi nemzeti bizottság épülete felé igyekeznek. Vrbová nad Váhom — Vágffizes — olvasom az út menti táblák egyikén a komárnói (komáromi) járás legfiatalabb községének nevét. Az út mentén vadonatúj családi házak sorakoznak. Sok közülük emeletes. Az elmúlt években sokat változott Vágfü- zes. Felavatták az új óvodát, új üzletben szerezhetik be az élelmiszert, esténként korszerű higanygőzlámpák ontják fényüket az utcákon, melyekről eltűnt a sár és a por. Nem csoda, hogy a vágfüzesiek bizakodással tekintenek a jövőbe. A község legidősebb lakosainak egyike a 78 éves Öllé Erazmus. Azok közé tartozik, akik a település „hőskorában“, a húszas években költöztek át ide a túlsó partról, Gútáról. Öllé bácsi beszélgetésünk során felelevenítette a küzdelmes időket. Emberek, arcok, események villantak meg az emlékezés köd- fátyolán át az idős ember szavai nyomán, aki egy nagy és küzdelmes kor élő tanúja. A helyi nemzeti bizottság földszintes épületében Skulec László elvtárs, a hnb elnöke egészítette ki visszaemlékezéseit. A „sziget“, ahogyan az idősebbek még ma is nevezik ezt a Vág és a Nyitra folyó közé beékelődött területet, néhány emberöltővel ezelőtt még a legelők, rétek, mocsarak és füzesek birodalma volt. Amerre csak a szem ellátott, vadvizek és füzesek váltották egymást. Az emberek a századforduló idején kezdték elhódítani a természettől ezt a tájat. Fokozatosan kialakult a járás egyik legnagyobb kiterjedésű tanyavilága, amely a felszabadulást követően is néhány évig életmódjában és szokásaiban egyaránt megőrizte érintetlenségét. A tanyasi emberek a maguk erejére utava, elszigetelten éltek. Ka- meniőná (Keszegfalva) hat kilométernyire, a Vág folyó túlsó partján van, a járási székhely pedig több órányi járóföldre. A tanyavilágot Keszegfalva irányában kompjárat kötötte össze a külvilággal, míg Komárom irányába úttalan utak vezettek. Áradások vagy nagyobb esőzések idején a sártengerré váló tanyavilágból egyedül a Vág menti töltésen lehetett biztonságosan kijutni. A tanyák több száz méteres, olykor több kilométeres távolságokra voltak egymástól. Orvosért, segítségért, jó tanácsért vagy bevásárlás végett messzire kellett menni. Az emberek egyedüli találkozóhelye a kocsma volt. A villanyt csak hírből ismerték. Petróleummal világítottak. A külvilágtól való elzártság folytán nemzedékeken át változások nélkül folyt itt az élet. Az első köztársaság idején az egyre öntudatosodó szegényparasztok és nincstelenek közé is eljutott az új eszmék áramlata, a kommunista sajtótermékek és a pártsejtek agitátorai révén. A tanyavilág életében a felszabadulás hozta meg az első változásokat. Teltek, múltak az évek, s fokozatosan megváltozott a tanyasiak élet- és gondolkodásmódja is. Az akkortájt közigazgatásilag még Keszegfalvához tartozó tanyavilágban 1952-ben alakult meg a földművesszövetkezet. A közös gazdaság a kezdeti nehézségek leküzdése után a hatvanas években indult virágzásnak, összefogott a tanyavilág, s ez az összefogás sokrétű fejlődést hozott magával. Ám az új társadalom adta lehetőségek közepette sem volt töretlen a település fejlődése. Az 1954-ben bekövetkezett árvíz mintegy száz házat döntött romba a falu kialakulásának csíráit akkor már magában hordozó településen. A tanyasi embereket azonban keményebb fából faragták, semhogy kedvüket szegte volna az újrakezdés. Rövidesen újra felépültek a házak, amikor közel egy évtized múltán újra jött az árvíz ... Ezerkilencszázhatvanötnek Vágfüzes történetében is szomorú csengése van. A dühöngő elemek lettek úrrá ezen a tájon is, de nem soká. A pusztítás után ismét újra kellett kezdeni, de ekkor már nem voltak egyedül az árvízkárok, az otthonok helyreállításában. összefogott az ország népe. Vágfüzes helyreállításában a csehországi náchodi járás dolgozói segítettek, önzetlenül. Az első villanyégő még az 1965-ös árvíz előtt, 1959-ben gyulladt ki a tanyavilágban, s egy évvel később már csaknem mindenüvé eljutott a villanyáram. Ma már egyetlenegy félreeső tanya kivételével mindenütt van villany. A vezetékek ide is eljutatták a szórakozási, művelődési lehetőséget. A mai vágfüzes! szövetkezet 1961-ben a helybeli és a kingyesi efsz társulásával alakult meg. A közős gazdaság 963 hektár összterületű, ebből 724 ha a szántóterület. A jól gazdálkodó szövetkezet az elmúlt években a szemes kukorica termesztésében ért el figyelemreméltó eredményeket. A szövetkezet vezetősége messzemenően támogatja a fiatalokat. A házasulandók stabilizációs kölcsönt kapnak, s évente négy lakásegységből álló, emeletes lakóházakat építenek számukra. Vágfüzes lakóinak hangyaszorgalma egyre több napfényes új otthont és közcélú létesítményt teremtett. Épült, szépült a település, csak a járási székhellyel összekötő út hiányzott még. ősszel és télvíz idején csak üggyel-bajjal jutott el a mentőautó, az orvos a betegekhez. A járnftívek sorra elakadtak a sárban, hófúvásban. A súlyos betegeket olykor kompon át szállították Keszegfalvára. A szövetkezet fejlődésére is fékezően hatott az országút hiánya. Az 1965-ös árvíz után két évre megépült az aszfaltozott út, s az első autóbuszjárat is megindult. Egyre többen kértek építési engedélyt. Az új építkezéseket azonban már tervszerűen az országút két oldalán összpontosították. így alakult ki a község központja. Ha nehezen is, az emberek végül mégis megértették, hogy mindannyiuk közös érdeke megköveteli a tanyavilág fokozatos felszámolását, az új község kialakítását. Sok-sok munka után végül, nyolc évvel ezelőtt, 1968. június 30-án a települést községgé nyilvánították. A falubeliek, a hnb tisztség- viselői és a képviselők hosszú estéken át törték a fejüket, hogy mi legyen a falu neve. Végül valaki azt ajánlotta, hogy a vidék arculatára oly jellemző Vág folyó és a füzesek nevének összevonásából Vág- füzesnek nevezzék ©1 afc új községet. A találó elnevezést mindannyian elfogadták. Az elmúlt választási időszakban sem volt hiány lelkesedésben és összefogásban Vágfüzesen. Gyalogjárókat építettek, korszerűsítették az iskolát, felépült a ravatalozó, elkészült a közvilágítás és a hangosanbeszélő hálózata. Oj élelmiszerüzlet épült, s a Jednota fogyasztási szövetkezet is bekapcsolta hálózatába a községet. Három évvel ezelőtt adták át rendeltetésének az új óvodát, amely 30 gyermek második otthona. A községnek saját postája, egészségügyi központja van. Hetente két napon rendel az orvos. A vízvezeték-hálózatot 1970—71-ben építették ki. A lakóházak mintegy 80 százaléka a felszabadulás után épült Vágfüzesen. Az elmúlt időszakban kibővítették a kultűrházat, a szövetkezet dolgozói számára emeletes, háromszobás, összkomfortos lakások épülnek. A vízvezeték, a garázs és a központi fűtés ma már a lakások természetes tartozékai. A hnb elnöke azt is elmondotta, hogy a' falu lakosságának ma már mintegy 60 százaléka a faluközpontban lakik. Terveikről szólva megemlítette, hogy szeretnének egy közös irodaházat építeni a szövetkezettel. Oj otthont kap majd a posta, a tűzoltószertár, méltóbb körülmények között működhet majd az egészségügyi központ és a fiatalok új házasságkötő-teremben mondhatják majd ki a boldogító igent. Évente 4—5000 méter hosszú gyalogjárdát szeretnének építeni. Oj kultúrházra is nagy szükség van már, s az iskola mellett napközi otthont is kell építeni. A tervekben, elképzelésekben tehát nincs hiány a fiatal községben. De lelkesedésben, összefogásban sem, mert ez Itt a fejlődés, az előrehaladás nélkülözhetetlen hajtóereje. NÉMETH ISTVÁN 914 A község helyén egy emberöltővel ezelőtt még lápok és füzesek terültek el — mondja Öllé bácsi (A szerző felvételei) v . / I / I ; i Skulec László
