Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-31 / 44. szám
Az egész világon sokat kísérleteznek villamos autómotor kifejlesztésével, amelynek nagy előnye, hogy zajtalan és nem bocsát ki égésterméket. Persze van egy nagy hátránya is: eddig nem sikerült olyan akkumulátorokat fejleszteni, amelyek lehetővé tennék hosszabb út megtételét. A lengyelországi Centra akkumulátorgyártő üzem kutatóintézetében a mérnökök és konstruktőrök egyik csoportja újabban a sorozatban gyártott Fiat 126p típusú kiskocsiba 4 kW teljesítményű villanymotort épített be. Az áramot tizenegy 42 ampéros akkumulátor szolgáltatja, ezeket azonban rövidesen új típusú akkumulátorral cserélik fel. A kísérletek javában folynak. A kiskocsik természetesen csak városi közlekedésre lesznek alkalmasak, ahol nem kell nagy távolságokat megtenni. Lenti képünkön: ilyen az elektromo- bil motorháza.. VEZETÉSTECHNIKA ES BALESETELHARlTAS Egy felmérés tanulságai Az út mentén bokrok. Az egyik mögül vizsgabiztos „leselkedik“. Abban a pillanatban, amikor a gyorsan közeledő fekete személygépkocsi túlhalad a jelzésen, megnyom egy gombot, s az úttestre, közvetlenül a jármű elé egy sárga műanyaghordó repül. A járművezető villámgyorsan és teljes erővel fékez. A kerekek blokkolnak, a jármű megcsúszik s oldalával a hordónak ütközik. A vizsgabiztos a járművezetőhöz siet és megnyugtatja: „A többiek sem csinálják jobban.“ Aztán fogja a hordót és ismét „lesbe áll“ a bokor mögé. A járművezető pedig tudatára ébred, hogy még sok mindent meg kell tanulnia. Nem volt egyedül. A New York államban megrendezett tesztelésen száz gépkocsivezető — hatvan férfi és negyven nő — vett részt a kijelölt útszakaszon, s közülük harmincnégyen vizsgáztak a fent említett módom A 34-ből 33 nem tudta, hogyan kell eljárni olyan helyzetben, amikor a jármű elé váratlanul akadály kerül. A 33 közül 20-an teljes erővel fékeztek, blokkolt kerekekkel a hordónak ütköztek és továbbcsúsztak. Némelyik kisodródott egészen az útszélre. Ketten annyira elvesztették tájékozódásukat, hogy azt sem vették észre, hogy gépkocsijuk megfordult, s az ellenkező irányban folytatták útjukat. Tizenhárom gépkocsivezető nem reagált az akadályra egyáltalán: bizonyos értelemben „megdermedtek“ és frontálisan a hordónak ütköztek — más szóval, nem látták annak lehetőségét, hogy az ütközést elkerüljék. Csupán egyetlen járművezető viselkedett helyesen: a nagy sebesség ellenére a kormányt először hirtelen jobbra, majd nyomban balra rántotta, s Így az akadályt kikerülte anélkül, hogy. fékezett volna. A nem szakemberek közül egyedül ő tudta, hogy a modern gépkocsik konstrukciója nagy sebesség esetén is lehetővé teszi a hirtelen irányváltoztatást az akadály kikerülése érdekében, természetesen nem megfelelő pillanatban történő fékezés nélkül. A járművezetőnek megfelelő tapasztalatokkal és bátorsággal kell rendelkeznie, meg kell bíznia az adott konstrukciójú gépkocsi menettulajdonságaiban. A bátorságot természetesen nem szabad könnyelműséggel és kockáztatással helyettesíteni. Az ilyen bátorság sok járművezetőnél hiányzik. Nincs merészségük a gépkocsi tulajdonságait kihasználni. A tesztelésből kiderült (a hordóval való kísérlet csupán egy része volt), hogy bár az útszakasz teljesen biztonságos volt, a gépjárművezetők —•, két-három kivételtől eltekintve — meg sem közelítették annak lehetőségét, hogy kihasználják a próbakocsi tulajdonságait. A kanyarokban feleslegesen lassították. A járművezetők többsége úgy v<í)i, hogy gyorsabb kanyarvétel esetén a gépkocsi felborul, vagy a kerekek elvesztik a talajjal való érintkezésüket. Ez a nézet helytelen. Nézzük még egyszer a gyakorlatot: a sárga műanyaghordó a váratlanul úttestre lépő gyalogost, főként pedig az úttestre futó gyermeket jelképezte. Beigazolódott, hogy a gépkocsivezetők túlnyomó többsége képtelen ilyen helyzetben helyes manőverezéssel elejét venni a balesetnek, vagyis kikerülni a veszélyeztetett személyt, megelőzni sérülését vagy halálra gázolását. Ebből az a tanulság, hogy a gépkocsivezetők többsége még nem sajátította el a mb- dern gépkocsik manőverezési lehetőségeit. A gépkocsi sokkal több biztonságot képes nyújtani, ha a járművezető felkészült és meg van rá a képessége, hogy a gépkocsi stabilitását, manőverezési lehetőségeit jobban kihasználja. A járművezetőknek meg kell tanulniuk jobban uralni a gépkocsit. Ezt bizonyítja az említett teszt is, amelyen nem kezdők, hanem átlagosan 19 éves gyakorlatot szerzett gépkocsivezetők vettek részt. Az elmondottak semmiképpen sem jelentik azt, hogy a gépkocsivezetők gyorsabban vezessenek, mint gddig, nagyobb sebességgel, mint amilyenre képesek. Ellenkezőleg. A teszt arra hívja fel a figyelmet, hogy a lassú vagy a túl gyors közlekedés önmagában nem elegendő a közlekedési baleset elhárításához. Szükséges még az is, hogy a járművezető ne elégedjen meg azzal, amit tud, és céltudatosan törekedjen saját vezetéstechnikájának tökéletesítésére. Mert a biztonságos közlekedés nem a lassúságban rejlik, hanem a jármű tökéletes uralásában minden körülmények között. [A Svét motorú nyomán — k) Eles fémlemezek az útburkolatba építve — ilyen drasztikus intézkedéseket kezdenek alkalmazni az NSZK-ban. tgy akarják a járművezetőket rákényszeríteni arra, hogy az autópályára való ráhajtáskor a helyes forgalmi sávba soroljanak be, s ne térjenek le az ellenirányba, ami a veszélyt jelző táblák ellenére sorozatosan megtörténik. Így tehát, aki irányt téveszt, nem jut messze, mert „felszabdalt* gumiabronccsal ugyebár közlekedni nem lehet... A KÖ2ŰTI JÁRMÜVEK FORGALOMBAN TARTÁSÁNAK MŰSZAKI FELTÉTELEIBŐL (8.) A Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium 1975. május 20-án kelt 90 Tt. sz. hirdetményének ismertetése (Folytatás a múlt heti számból.) A hátsó helyzetjelző ködlámpának külön kapcsolásúnak kell lennie, s a helyzetjelző lámpákkal és a hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpával együtt kell világítania. A hátsó helyzetjelző ködlámpa bekapcsolt állapotát az 1977. I. 1. előtt forgalomba helyezett járművek szerelvényfalán zöld vagy narancssárga, az 1977. I. 1. után forgalomba helyezett járművek szerelvényfalán narancssárga fényt kibocsátó visszajelző lámpának kell jeleznie. • A MEGKÜLÖNBÖZTETŐ ÉS FIGYELMEZTETŐ LÄMPÄKRÖL Azokat a motoros járműveket, amelyek különleges feladatok teljesítésé- biztosítják, egy vagy két megkülönböztető fényt kibocsátó lámpával kell felszerelni. Kék villogó fényt kibocsátó megkülönböztető lámpával fel kell szerelni: — a tűzvédelem járműveit, amelyek műszaki alkalmasságát 1972. VII. 1 után hagyták vagy hagyják jóvá; — A fegyveres testületek járműveit, amelyeket az illetékes minisztérium jelölt ki különleges feladatok teljesítésére; — az egészségügyi és bányai mentőszolgálat jármüveit; — a Szövetségi Belügyminisztérium által kijelölt járműveket. (A tűzvédelem azon járművei, amelyek műszaki alkalmasságát 1972. Vil. 1. előtt hagyták jóvá, piros villogó fényt kibocsátó lámpával vannak felszerelve). Narancssárga villogó fényt kibocsátó figyelmeztető lámpával fel kell szerelni — az út és közmű fenntartására szolgáló munkagépeket és gépkocsikat' — az olyan motoros járműveket amelyek méretei — vagy rakományuk méretei — meghaladják a megengedett legnagyobb méreteket, amennyiben így rendelkezik a járműtípus műszaki alkalmasságát jóváhagyó, vagy az út rendkívüli használatát engedélyező szerv; — az olyan motoros járműveket, amelyeknek a műszaki alkalmasságát jóváhagyó szerv ezt elrendeli. A HANGJELZŐ BERENDEZÉSEKRŐL Minden motoros járművet — a 8 km/óra legnagyobb konstrukciós sebességet nem meghaladó lánctalpas járművek kivételével — fel kell szerelni hangjelző berendezéssel. A járműre csak olyan hangjelző berendezés szerelhető, amelynek hangja folyamatos, egyenletes magasságú és erősségű vagy harmonikus ak- kordú. Olyan hangjelző berendezést, amelynek hangja éles, felbontott akkordú —. síp. sziréna, csengő, gong stb. — használni tilos. (Szirénával vagy más váltakozó hangmagasságú és hangerejű berendezéssel csak a megkülönböztető fény- és hangjelző berendezés használatára jogosult gépjárműveket szabad felszerelni.) A JÁRMÜVEK CSATLAKOZÓ SZERELVÉNYÉRŐL A vontatásra használt motoros, járműveket megszabott méretű csatlakozó szerelvénnyel kell felszerelni. A berendezésnek olyannak kell lennie, hogy önmagától ne oldódjék ki, és a pótkocsi ne kapcsolódjék le Az egy tengelyes, 3,5 tonna megengedett legnagyobb összsúlyt meg nem haladó pótkocsi vontatására használt személygépkocsi kapcsoló szerelvényének ISO 50 típusú gömbcsatlakozásúnak kell lennie. A BIZTONSÁGI ÖVÉK FELSZERELÉSÉRŐL Az 1969. január 1. után üzembe helyezett személygépkocsik első üléseit 12 éven felüli személyek számára biztonsági övvel kell felszerelni a karosszériában elhelyezett megielelő pontokon rögzítve; a biztonsági öv felszerelése nem kötelező az eddig nem nyilvántartott és ideiglenes rendszámtáblával közlekedő járművekben. Az 1976. január 1. után gyártott vagy importált sze- mélygépkocsik karosszériájában megfelelő rögzítési elemeknek kell lenniük a hátsó üléseknél is. Az 1969. január 1. előtt üzembe helyezett személygépkocsik első ülését csak akkor kell biztonsági övvel felszerelni, ha karosszériájukban előírásos rögzítési pontok vannak. KÉTPONTOS ÉS HÁROMPONTOS RÖGZÍTÉSŰ BIZTONSÁGI ÖVÉK A biztonsági övnek hárompontos rögzítésűnek kell lennie. A hárompontos biztonsági öv a diagonális és a hasöv kombinációja. Kétpontos biztonsági öv felszerelhető, de csak: — billenő, toló, vagy leemelhető tetős járművekben; — középső ülésen; ilyen ülésre csak hasöv szerelhető; — mezőgazdasági és erdészeti traktorokban, önjáró mezőgazdasági és erdészeti gépekben és mozgó munkagépekben. Kétpontos rögzítésű biztonsági öv lehet: 1. diagonális. amely a válltól vezet a törzsön keresztül és amely egy rögzítőponton a karosszéria padlójához vagy megfelelő rögzítőelemekkel az ülés oldalához, a másik rögzítő elemmel pedig a karosszéria padló fölötti hátsó vagy oldalsó részéhez van rögzítve; 2. hasöv. amely megfelelő elemekkel két ponton van rögzítve a karosszéria padlózatához, vagy oldalához. A karosszériában levő rögzítési elemeknek 7/16—20 UNF 2 B menetű csavarral kell lehetővé tenniük a biztonsági öv rögzítését. A Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium által meghatározott időponttól kezdődően biztonsági övvel kell felszerelni a személy- gépkocsik hátsó ülését, a tehergépkocsik vezetőfülkéjének üléseit, az autóbuszok vezetőüléseit és a távolsági autóbuszok utasüléseit. A Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium által meghatározott időponttól kezdődően a személygépkocsik hátsó üléseit és a távolsági autóbuszok utasüléseit biztonsági övvel fel kell szerelni gyermekek számára is. A SZEMÉLYGÉPKOCSIK PÓTKOCSIJÁRÓL A pótkocsi megengedett legnagyobb összsúlya nem haladhatja meg a vonó személygépkocsi önsúlyának 80 százalékát. A személygépkocsi pótkocsiját személyszállításra használni tilos. Amennyiben az illetékes köztársasági szerv a pótkocsi típus műszaki alkalmasságának jóváhagyásakor nem rendelkezik másként — a személygépkocsi pótkocsijának megengedett legnagyobb sebessége a 80 km'órát nem haladhatja meg. Folytatjuk
