Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-31 / 44. szám
Június 29-én indultunk Léníri- grádból, a Moszkvai pályaudvarról. Több mint kétszáz, Leningrad egyetemén és számos főiskoláién tanuló külföldi diák. Szocsiba, a Vijiarmadár nemzetközi diáküdülőbe utaztunk, hogy kipihenjük a vizsgaidőszak fáradalmait, s erőt gyűjtsünk az új iskolai évre. Leningrádban mindössze 14 Celsius-fok volt, esett az eső> az éles nyugati szél belopta a nagyvárosba a tenger illatát. Itt még tavasz volt, s mi elindultunk a nyárba. 42 órai utazás után végre megérkeztünk. Minden csodálatos volt. Kényelmes szobák,' kitűnő konyha. Az erkélyek előtt a kora délutáni szellőben suttognak a pálmafák nehéz levelei, illatoznak a magnóliabokrok. Alattunk a tenger, mögöttünk a Kaukázus erdős csúcsai, felettünk egy izzó tűzgolyó, a déli Nap. Az első estét információgyűjtéssel töltöttük. Megismerkedtünk a tábor napirendjével, megtudakoltuk új barátaink névé1 szobaszámát. . Nevek, nevek . Nagyon igyekeztünk megjegyezni a sok idegen hangzású nevet, de ez eléggé nehezen ment. 31 országból jöttünk, s így érthető, hogy még az üdülés végén is a „Te, figyelj csak ide ..típusú megszólítás volt a leggyakoribb. Libáimban harcolnak Augusztus negyedikén mindenki rohant, gyakorolt, szervezett Másnapra terveztük a tábor hivatalos, ünnepélyes megnyitóját, erre készültünk mind- ahányan. Este fáradtan, de boldogan és elégedetten ültünk a parkban. Mindent előkészítettünk. s most jólesett a pihenés. Valaki újságot böngészett a lámpafénynél. S akkor kezdődött Egy cikkre mutatott, s szó nélkül továbbadta. A lap kézről kézre járt. Hallgattunk. Nem találtunk szavakat. Libanon egész területén folytak a harcok a lobbolda) fegyveresei és a hazafias erők. valamint a PFSZ összevont alakulatai között. A legvéresebb összetűzések a főváros, Bejrut területén voltak és Teli Zaatar palesztin menekült tábor környékén, amelyet a falangisták már hetek óta ostromzár alatt tartottak. A libanoni, szíriai, palesztin fiúk ott ültek köztünk a padokon. Szüleik, testvéreik, barátaik mellett csapódnak be a nehéztüzérség lövedékei. S talán nem mindig csak mellettük. Miért? Miért dúl testvérháború azok közt, akik idáig együtt harcoltak, együtt küzdöttek, szenvedtek közös céljaikért? Testvérek voltak, s ellenségek lettek. Mi vagy ki okozta ezt a változást? Ki húz hasznot az ártatlanok szenvedéséből? Megválaszolatlan kérdések sora nehezedett ránk. Az volt az érzésem, hogy az arab fiúk tudják a feleleteket. Ismerik a teljes Igazságot, de nem akarják szavakba önteni. Nem mintha félnének az Igazságtól, de a gondolatok csak az embert magát kínozzák, a szavak pedig sokkal kegyetlenebbek. Kímélni akartak minket. Féltek, hogy talán elrontják gondtalan üdülésünket. Azt gondolták, ha ők hallgatnak, majd mi sem beszélünk erről, egyszerűen elfeledjük a dolgot. De a gazságra nem lehet nem odafigyelni. Nem lehetett tovább hallgatni A táborban összebarátkoz- tunk. Egy-egy ország képviselői kultúrműsort állítottak ösz- sze, sportversenyeket szerveztünk, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy közelebbről megismerjük egymást. Egyek lettünk. Irak és a Lengyel Nép- köztársaság állami ünnepéről már együtt emlékeztünk meg, együtt örültünk vietnami barátainkkal. Hiszen a két Vietnam egységes szocialista köztársaság lett. Az évtizedekig tartó harcot fényes siker koronázta. Mindez jó alkalom volt arra, hogy politikai előadásokat, nagygyűléseket, vitákat szervezzünk. Köztudott, hogy a napsütötte strand és a hűs tenger roppant csábító, ám ennek ellenére a „sajtóközpont“ mindig megtelt. Örömmel vettük tudomásul. hogy kevés köztünk a kispolgári, apolitikus nézeteket valló fiatal. Mindenkinek van politikai meggyőződése, véleménye, s habár a viták sokszor nagyon harciasak voltak, nem fordult elő. hogy előbb-utóbb nem jutottunk közös nevezőre. Csak egyszer tartott a vita túl hosszú ideig. A téma Libanon volt, s talán éppen ezért volt a hangulat nagyon is puskaporos. De végre kellett erről beszélni. Bűnös kerestetik A „sajtóközpont“ nagyon kicsinek bizonyult. A legtöbben a fűben ültek. Még szerencse, hogy gyülekezőhelyünknek csak tetőzete volt, oldala nem így a terjeszkedés nem okozott problémát. A vitaindító Faruk volt. Libanonból jött a Szovjetunióba. Amikor téli szünidőre januárban hazautazott. Libanon már a polgárháború tüzében égett. Romba dőlt házak, feldúlt üzletek, gyászruhás emberek, friss sírhantok fogadták. — Higgyétek el, nem tudtam megérteni, ki kivel és miért is harcol. A sajtó, a rádió ellent mondó híreket, a különböző pártok és szervezetek legtöbbször érthetetlen röplapok és falragaszok özönét zúdították a lakosságra. Teljes volt a káosz — S ezt a politikai cirkuszt még a szíriaiak bravúros fellépése tökéletesítette — jött egy palesztin közbeszólás. A szíriai fiúk felháborodása határtalan volt: — Ne állítsátok azt, hogy Szíria népe és Szíria kormánya egy és ugyanaz! Sajnos, nálunk még a „nép“ és az „állam“ nem jelent egyet. A szíriai arabok sohasem fognak harcolni a libanoni és palesztin arabok ellen Ezt ne feledjétek!“- Akkor most miért harcolna -a katonákat kényszeríthetik. A hűségesküt sokféleképpen lehet értelmezni. De a néptömegek hallatják szavukat. A diákok tüntetnek. egész sor gyárban sztrájkok törtek ki a tiltakozás jeléül. — Szíriát nem lehet egyértelműen elítélni -- kezdi védőbeszédét Mahmud. — 2.5 millió palesztin menekült éj az ország területén. Én is ott nőttem fel és soha senki nem éreztette velem, hogy idegen vagyok. Szíria az otthonom ott él a családom Menekülttáborban. de mégiscsak Szíriában. — Egyet mondjatok meg nekem — kérte a német Gert vagy kétórai vitatkozás után. — Ki húz hasznot az arabok testvérharcából, egységes frontjuk széthullásából? —. Az, aki ellen alakult — jött a készséges válasz palesztin oldalról. — Izrael! Az amerikaiak. A kapitalisták A pénz! Elkéstünk a vacsoráról, de megtaláltuk a „bűnöst“. Megértettük. hogy bizonyos körök nem tudják elviselni, hogy az arab államok gazdagsága, természeti kincsei azok kezébe kerüljenek akiket egyedül megillet: az arab nép Kezébe Hogy elérjék céljukat, nem riadnak vissza a legsötétebb, legoesmá- nyabb módszerektől sem mint amilyen például a polgárháború kirobbantása. Tel! Zaatar elesett Szocsi már csak szép emlék: a szovjet emberek vendégszeretete. féltő gondoskodása a csodálatos természet, a barátok. Ezt nem lehet elfeledni. Olvasom az újságot: Berlin, Damaszkusz. Varsó. Helsinki, Havanna, Bejrút.. Mintha barátaimról kapnák híreket. Bejrút. Ebből a városból már hónapok óta csak véres harcokról szóló hírek érkeznek. A legszomorúbb nap eddig talán mégis augusztus 12-e volt. Hősi harcok után Teli Zaatar elesett. A védőket lemészárolták. De nemcsak azokat. Gyerekek, öregek nők lelték halálukat. Volt, akit golyó ölt meg, mást az éhség, vízhiány, alattomos betegségek. A falangisták ünnepeltek. Megsemmisítették a palesztinok felszabadító harcának központját. De nem magát a mozgalmat. az eszmét. Azt nem lehet ágyúkkal szétlőni. XXX A harcok még mindig folynak. Libanonban nem mohamedánok és keresztények harcolnak egymással, mint ezt Nyugaton fennhangon hirdetik hanem az uralkodni vágyók és azok akiken uralkodni szeretnének. Ez a polgárháború osz- tályharc, s kimenetelétől nemcsak Libanon további sorsa függ, hanem a többi arab államé is. Libanon problémái a közel- keleti válságban gyökereznek, az arab—izraeli ellenségeskedésben. Izrael agresszivitása, a kapitalista nagyhatalmak gazdasági érdekeltsége nélkül nem lennének a palesztinok milliói hontalanod, nem szólnának a fegyverek- Libanonban. GÜRFÖL ZSUZSA Augusztus 12 — a palesztin menekülttábor a libanoni jobboldali erők kezébe került._ Felvételeink a menekülttábor elfoglalása után készültek (Telefoto: CSTK — UPIJ
