Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-24 / 43. szám
V 976. 24. Uso mzs A Mladá Boleslav-i Autógyárban a régi típusok gyártásával párhuzamosan megkezdődött az új Skoda 105 és 120 típusú személygépkocsik gyártása, amelykböl az év végéig 8000 darab kerül a hazai piacra. A lOO/UO-es típusok szerelését a jövő év első negyedében fokozatosan megszüntetik. A számítások szerint az új típusú kocsikból a kővetkező években több mint egymillió darabot gyártanak. A felvételeken: az egyik szerelőszalagon már az úf típusok készülnek. [A CSTK felvétele) Korszerűbben A Honvédelmi Szövetség szlovákiai autósiskolái végzik 87 százalékban a gépjárművezető-képzést, amihez megfelelő anyagi és műszaki bázisuk van. Szlovákiában a járási székhelyeken jelenleg 33 autósiskola működik, s ezeknek a központi községekben 70 állandó és több mint 80 átmeneti vagy ideiglenes tanfolyamuk van. A Honvédelmi Szövetség autósiskoláinak közlekedési nevelőmunkájához tartozik a gépjárművezetők kiképzésén kívül az óvodás és az alapiskolás gyermekek, a második ciklusú iskolákba járó fiatalok, az egész lakosság, a magáugépjármű-ve- zetők és a hivatalos sofőrök közlekedési nevelése. 1973 óta egyes autósiskolákban a kiképzés több részből áll. Ezt a rendszert fokozatosan az összes autósiskolában bevezetik. A tanfolyam része az elméleti oktatás a tanteremben, a trenazsér-. a gyakorlótéri kiképzés, és csak ezután következik a közúti gyakorlat és a karbantartás-oktatás. Az elméleti kiképzésben teljes mértékben felhasználják az audiovizuális eszközöket, és a Modi- fika típusú kommunikátorokat. Ez utóbbiból jelenleg 18 található Szlovákiában. A trenazsér kiképzést eddig 23 járásban vezették be. Az idén további öt helyen kezdik el az ilyen kiképzést. 1979-re már mindenütt lesz trenazsér. Az óvodás és az alapiskolás gyermekek közlekedési nevelését az autósiskolák dolgozói társadalmi munkában végzik, elsősorban beszélgetések, előadások, közlekedési versenyek megrendezésével Autütolvajok Több mint egymillió gépkocsit loptak el tavaly az Egyesült Államokban. Az autók értéke mintegy másfél milliárd dollár. Ez 205 százalékkal több mint 1960-ban volt. Akkor azonban az autótulajdonosok 87 százalékának sikerült visszakapnia kocsiját, tavaly csak 69 százalékuknak. Egyes gépkocsikat, a tolvajok karambolozott kocsik rendszámával látják el, másokat szétszedik és pótalkatrészként értékesítik. Több ezer gépkocsit kicsempésznek az országból, hogy külföldön adják el. AZ ORVOSBetegek és sérültek szállítása Nem a hivatásos mentőszolgálat járműveivel s azok gépkocsivezetőivel foglalkozunk ma. Írásunk azoknak s azokról szól, akik a közúti forgalom részeseiként oly helyzetbe kerülhetnek, hogy teher- vagy személygépkocsijukat kell a beteg- vagy sérültszállítás szolgálatába állítaniok. Baleset vagy tömegkatasztrófa esetén ilyen eset mindenkivel előfordulhat; az elsősegélynyújtás mindenkinek törvényszerű kötelessége s ide tartozik a sérültnek orvoshoz vagy kórházba szállítása is. Ámde nem mindegy, hogyan bánunk az elszállítandó sérülttel vagy hirtelen megbetegedett emberrel. Már a balesethelyzetből való kiszabadításnak, a kimentésnek is megvannak a veszélyei, amelyek súlyosbíthatják a sérült állapotát s ehhez hozzájárulhatnak a szállítás folyamán ható ártalmak. E veszélyek nagyrészt elháríthatók és megelőzhetők, ha a szükséges gyorsaság mellett is körültekintően járunk el. Az eredményes kimentés első alapfeltétele a sikeres elsősegélynyújtásnak. Néha nehéz roncsok alól, egymásnak ütközött járművek közül, belülről zárt vagy eltorzult ajtajú kocsiból kell kiszabadítani egy vagy több sérültet. Előfordulhat, hogy a kimentés művelete műszaki megoldásával már maga is további sérülés veszélyével jár. Azt a megoldást kell választani, amely a sérültet a legkevésbé veszélyezteti, amely a kisebb kockázattal Jár. Tapasztalt mentőorvosaink azt szorgalmazzák, hogy a mentőszolgálat, a tűzoltóság és más testületek egységeinek ilyen esetekre modern emelő, fémvágó és egyéb műszaki felszerelésük és képzésük is legyen. , A baleset helyszínéről az orvosi ellátás helyére a lehető legrövidebb- időn belül kell elszállítani a sérültet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy bármilyen állapotban azonnal kocsiba helyezzük és elindulunk vele. A közvetlen életveszéllyel fenyegető állapoton azonnal segíteni kell: a helyszínen kell elvégezni az életmentő beavatkozásokat, tehát elhárítani az elvérzés veszélyét, szabaddá tenni a lég- utakct s ha szükséges, a tüdőből tüdőbe fúvás módszerével pótolni a légzést. Ha a légutak elzáródnak, a sérült nem jut levegőhöz és hiába is szállítanánk a leggyorsabban, perceken belül meghal. Ha valamelyik gépjárművezető olvasónk úgy érzi, nem eléggé jártas a segélynyújtás és életmentés alapismereteiben, iratkozzék be a Csehszlovák Vöröskereszt tanfolyamára, ahol nemcsak elméleti, hanem gyakorlati oktatásban is részesül. Betegek és sérültek szállítása közben tekintettel kell lennünk mindazon tényezőkre, amelyek a rossz egészségi állapotban levő ember számára nem segítséget, hanem ártalmat jelentenek. Orvosi szempontból előnyben kell részesítenünk a mentőszolgálat kiértesítését és a helyszíni szakszerű elsősegélyt, mert már maga a célnak meg nem felelő szállító- eszköz (személygépkocsi vagy teherautó) elhamarkodott igénybevétele is súlyos következményeket vonhat maga után. Ez például a vérző fejsérülést, comb- vagy lábszártörést és bordatöréssel összekötött mellkasi sérülést szenvedett pácienst veszélyezteti. Ha segélynyújtásban jártas személy tanácsa vagy saját alapos megfontolásunk alapján, az életmentés érdekében a mielőbbi elszállítás mellett döntünk, helyezzük el a sérültet vagy a beteget feltétlenül állapotának megfelelően. Eszméletlen betegnél gondolni kell arra, hogy helytelen fektetésnél vért, hányadékot, kivert fogat vagy egyebet lélegezhet be. A rosszul vagy nem rögzített törések szállítás közben sértetlen lágyrészeket és életfontosságú szerveket sérthetnek fel. Az el nem állított vérzés súlyos sokkot válthat ki szállítás közben. A betegnek vagy sérültnek a járműben meg felelő kényelmet kell biztosítani. Igyekeznünk kell az állapotával kapcsolatos félelmet eloszlatni, csillapítani nyugtalanságát, fájdalmait és szomját. A szállítás folyamán a hőmérsékletnek megfelelően takarjuk be lepedővel, könnyebb vagy melegebb takaróval. Igen fontos a friss levegő, a szellőzőnyílás (ablak) a külső hatások közül beengedi például a zajt, a port, a füstöt és a hideget is. Betegszállítás közben a járművezető igyekezzék latbavetni minden tudását és ügyességét, hogy a haladó gépkocsi lehetőleg ne okozzon rázkódást. Legyen tekintettel utasára előzésnél, kanyarban és minden irányváltoztatásnál ugyanúgy, mint hirtelen fékezésnél. A szállítás nem csupán a kimentés és elsősegély- nyújtás és a szakszerű orvosi ellátás közti lélektelen művelet, hanem komoly megfontolást és hozzáállást igénylő emberi feladat. DR. SZÄNTÖ GYÖRGY A KÖZÚTI JÁRMÜVEK FORGALOMBAN TARTÁSÁNAK MŰSZAKI FELTÉTELEIRŐL (7.) A Szövetségi Közlekedésügyi Minisztérium 1975 május 20-án kelt 90 Tt. sz. hirdetményének ismertetése (Folytatás a múlt heti számból) A HÁTSÖ HELYZET JELZŐ ÉS A RENDSZÁMTÁBLÁT MEGVILÁGÍTÓ LÁMPÁKNÁL Minden motoros járművet — az oldalkocsi nélküli motorkerékpár kivételével — hátul két helyzetjelző lámpával kell felszerelni. Az oldalkocsí nélküli motorkerékpárokat és ezek utánfutóit, amelyek szélessége a 0,80 métert nem haladja meg, egy hátsó helyzetjelző lámpával kell felszerelni a jármű hosszirányú függőleges felezősíkjában. A hátsó helyzetjelző lámpák csak piros fényt bocsáthatnak ki és éjszaka, tiszta időben 300 méter távolságból észlelhetőnek kell lenniök anélkül, hogy a többi jármű vezetőjét vakítanák Hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpával minden motoros járművet és ezek pótkocsiját fel kell szerelni, amennyiben ilyen kötelesség rájuk vonatkozik. A rendszámtáblát megvilágító lámpának olyan fényerővel kell világítania, hogy a rendszámtáblát legalább 25 méter távolságból el lehessen olvasni. A lámpa csak fehér fényt bocsáthat ki. A FÉKLÁMPÁKRÓL Minden olyan motoros járművet és pótkocsit, amelynek legnagyobb konstrukciós sebessége a 20 km/órát meghaladja, hátul két féklámpával fel kell szerelni; az oldalkocsi nélküli motorkerékpárokat és ezek pótkocsiját — amelyek szélessége a 0,80 métert nem haladja meg — egy féklámpával kell felszerelni. A féklámpa csak piros fényt bocsáthat ki. A féklámpa fényerejének a hátsó helyzetjelzö lámpa fényerejénél lényegesen nagyobbnak kell lennie. A féklámpa fényének nappal, ráeső napfényben legalább 30 méter távolságból, éjszaka, tiszta időben legalább 300 méter távolságból határozottan felismerhetőnek kell lennie. AZ IRÁNYJELZÚ LÁMPÁKRÓL Minden motoros járművet és ezek pótkocsiját irányjelző lámpákkal fel kell szerelni. Az irányjelző lámpát úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a járművezetők és a közúti közlekedés többi résztvevői a jármű irányváltoztatási szándékát határozottan és idejében észlelhessék. Az irányjelző lámpák fényének nappal ráeső napfényben legalább 30 méter távolságból^ éjszaka, tiszta időben legalább 300 méter távolságból határozottan felismerhetőnek kell lennie. Az irányjelző lámpák csak narancssárga színű villogó fényt bocsáthatnak ki. A lámpák percenkénti villogási száma 60—120 lehet. A járműben felszerelhető olyan külön berendezés — kapcsoló —, amely a motoros jármű és a hozzákapcsolt pótkocsi összes irányjelző lámpát egyszerre működteti, ami a jármű elakadását jelzi. Ilyen esetben a jármű szerel vény falán piros fényű visszajelző lámpákat kell felszerelni, vagy világítania kell a mindkét oldali irányjelző lámpa működését visszajelző lámpának, amely jelzi az összes irányjelző lámpának bekapcsolt állapotát. A FÉNYVISSZAVERŰKRÜL Minden motoros járművet — a motorkerékpárok kivételével — hátul két piros, nem háromszög alakú, azonos típusú fényvisz- sza verő vei kell felszerelni. A fényvisszaverőket ügy kell elhelyezni, hogy hatásos felületüknek felső széle az úttest szintjétől legalább 0,40 méterre és legfeljebb 0,90 méterre, kivételes esetekben 1,20 méterre legyen — szimmetrikusan a jármű hosszirányú függőleges felezősíkjában. Az egy nyomon haladó járművet hátul egy piros, háromszög alakú fényvisszaverővel kell felszerelni a jármű hosszirányú függőleges felezősíkjában, s hatásos felületének alsó széle az úttest szintjéhez 0,25 méternél közelebb nem lehet. Minden pótkocsit fel kell szerelni: — elől két fehér, nem háromszög alakú, azonos típusú fényvisz- - szaverővel. Az első fényvisszaverőket úgy kell elhelyezni, hogy hatásos felületüknek felső széle az úttest szintjétől legalább 0,40 méterre és legfeljebb 0,90 méterre, kivételes esetekben 1,50 méterre legyen; — hátul két piros, azonos típusú, háromszög alakú, csúcsával felfelé mutató 150—200 milliméter élhosszúságú, egyenlő oldalú fényvisszaverővel, melynek belsejében semmiféle jelzőlámpa nem helyezhető el. A hátsó fényvisszaverőket úgy kell elhelyezni, hogy hatásos felületüknek alsó széle az úttest szintjéhez 0,40 méternél közelebb, felső széle 0,90 méternél távolabb ne legyen: — a motorkerékpár pótkocsiját hátul egy piros, háromszög alakú fényvisszaverővel kell felszerelni és a jármű hosszirányú függőleges felezősíkjában úgy kell elhelyezni, hogy az úttest szintjéhez 0,25 méternél közelebb ne legyen. KIEGÉSZÍTŐ FÉNYSZÓRÓK ÉS LÁMPÁK FELSZERELÉSÉRŐL Minden motoros járművet fel szabad még szerelni a távolsági és tompított fényszórón kívül — egy keresölámpával, hátrameneti lámpákkal, ködfényszórókkal és hátsó helyzetjelző ködlámpákkal, amennyiben ezek az előírásoknak megfelelnek. A motoros járművekre és ezek pótkocsijára felszerelt egy vagy két hátrameneti lámpa kapcsolásának olyannak kell lennie, hogy csak akkor világíthasson, ha a gyújtáskapcsoló és a hátrameneti sebességfokozat bekapcsolt állapotban van. Két hátrameneti lámpa felszerelése esetében azokat úgy kell elhelyezni, hogy a jármű hosszirányú függőleges felezősíkjában szimmetrikusan, azonos magasságban legyenek. A hátrameneti lámpa csak fehér fényt bocsáthat ki s átvilágított felülete az úttest szintjéhez 250 mm-nél közelebb, és 1,2 méternél távolabb nem lehet. A motoros járműre felszerelt köd fényszórók csak fehér vagy sárga fényt bocsáthatnak ki. A gépkocsikra két, a motorkerékpárokra egy ködfényszőró szerelhető fel és külön kapcsolásúnak kell lennie; a ködfényszóróval együtt a helyzetjelző lámpáknak és a hátsó rendszámtáblát megvilágító lámpáknak is világítania kell. A ködfényszőró bekapcsolt állapotát a szerelvényfalon felszerelt zöld vagy narancssárga fényű visszajelző lámpáknak kell jeleznie. A ködfényszóró átvilágított. felületének külső széle a jármű legszélső pontjától 400 mm-nél távolabb — felső széle a tompított fényszóró átvilágított felületének felső szélénél magasabban, és alsó széle az úttest szintjéhez 250 mm-nél közelebb nem lehet. Minden motoros járművet és pótkocsit fel szabad szerelni egy vagy két piros fényt kibocsátó hátsó helyzetjelző ködlámpával. A lámpa átvilágított felületének alsó széle az úttest szintjéhez 250 mm-nél közelebb, felső széle 1,00 maternél távolabb, a hátsó helyzetjelző lámpák és a féklámpák átvilágított felületéhez 100 mm-nél közelebb nem lehet. A két vagy több nyomon haladó járművekre szerelendő egy helyzetjelző ködlámpát a jármű hátsó bal felében kell elhelyezni. (Folytatjuk)
