Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-17 / 42. szám
*j|t sem jellemzőbb a változó ÍV11 világ változó dolgaira, mint az, hogy az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakán több mint húsz napirendi pont foglalkozik a leszereléssel. Fő téma lett tehát a leszerelés és az enyhülés, s ennek fontosságát csak aláhúzzák azok a megnyilvánulások, melyek előválasztások és választási kampányok idején legszívesebben megkérdőjeleznének mindent, ami e téren az elmúlt esztendőkben végbement. Nem érdektelen azonban felfigyelni arra, hogy a nyugatnémet kormánykoalíció választási kampánya középpontjába állította az enyhülést {ellentétben a jobboldali CDU/CSU pártokkal), s ennek is köszönheti, — ha kis többséggel is — győztesen került ki a választásokból. Viszonylagos szavazatvesztesége a belpolitikai kérdések megoldásában mutatkozó következetlenségeivel magyarázható. Hovatovább ismét téma lesz az enyhülés a tengeren túl is, ahol pedig egyidőben Ford elnök még a szótárából is törölte ezt a kifejezést, csakhogy ellenfelével, Reagannal szemben kedvében járjon a konzervatív választóknak. A nemzetközi enyhülés összefüggései azonban sokkal mélyebbek és sokrétűbbek annál, hogy pillanatnyi divatok vagy hangulatok kormányozmiptegy 3 ezer dollárjába, az első világháború idején az Egyesült Államoknak 21 ezer dollárba, a második világháborúban pedig 200 ezerbe került egy halott katona. A „háborúk ára“ amerikai statisztikusok szerint (millió dollárban számítva) így alakult: — az első világháború közvetlen katonai kiadásai: 26 000, összesített kiadásai: 112 000; «— a második világháború közvetlen katonai kiadásai 228 000, összesített kiadásai 664 000; — a koreai háború: 54 000, illetve 164 000; — a vietnami háború: 128 000, illetve 352 000. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a vietnami háború megközelítőleg 50 évig terheli az amerikai gazdasági életet. A szennyes háború következményeként ugyanis ennyi ideig lesz kénytelen az Egyesült Államok hadi- segélyben részesíteni azokat, akik Vietnamban rokkantak meg, vagy azok hozzátartozóit, akik életükkel fizettek ezért a bűnös kalandért. Az Egyesült Nemzetek Szervezete kimutatása szerint a katonai kiadások ma 2,5-szer nagyobbak, mint a világ országainak az egészségügyre fordított kiadásai; 1,5-szer nagyobbak az oktatásügyre fordított eszközöknél, s' Leuuyid Brezsnyev interjút ad a francia televíziónak az enyhülés - korparancs zák: bár ezek időről időre visszavetik, lelassíthatják a folyamatot. A KÖZVÉLEMÉNY HELSINKIBEN Szeptember végén — mint ismeretes — a finn fővárosban adtak találkozót egymásnak a nemzetközi közvélemény leszerelési világértekezletének küldöttei. Kilencven ország tudósai, politikai pártjai, szakszervezeti vezetői, a békemozgalom küldöttei mondtak véleményt a leszerelésről. S bárhogy „ragozták“ is a témát, a következtetés aligha lehetett más, minthogy századunkat meg kell szabadítani az újabb, még pusztitóbb világégés veszélyétől. Leszögezték azt is, hogy az enyhüléshez hasonlóan a lefegyverzés előmozdítása sem csupán a kormányok feladata, hanem hallatniuk kell szavukat a népeknek Is. Bár egy ilyen rendezvénytől aligha várható el, hogy mindenki mindennel egyetértsen, a nagy többség azonban megértette, nem lehet egyenlőségjelet tenni a fegyverkezési hajszát fokozó Egyesült Államok és a haladás ügyét, a béke érdekeit védő Szovjetunió közé. A tanácskozás fő nyilatkozata egyértelműen elítélte az imperializmust, megállapítva, hogy a fegyverkezési verseny súlyosan veszélyezteti a ma élő és a holnapi nemzedéket éppúgy, mint az egész emberi civilizációt. S mivel e hajsza fenyegető méreteket öltött, leköti az emberi alkotóerőt és az energiát, yeszélyezteti milliók munkáját, itt hát az idő, hogy megálljt parancsoljanak e folyamatnak. A béke erőinek ezt az elszánását erősíti a stockholmi felhívás, melyet eddig több mint kétszáz millióan írtak alá. Ehhez kapcsolódik a Békevilágtanács égisze alatt .október 8—11 között Budapesten megrendezett fejlődési világértekezlet is. Ez utóbbi u leszerelésért folytatott eredményes harcot összekapcsolja a fejlődő országok szociális és társadalmi problémáinak megoldásával. 300 MILLIÁRD FEGYVEREKRE A második világháború befejezése óta a világ országai hatbillió dollárt költöttek fegyverekre. E hajszára jellemző, hogy a világ ma évente 300 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. A csillagászati számok mögül az emberi munka fegyverekre, öldöklésre fordított tényei merednek a ma emberére. Egy svájci tudós, /. /. Babel kiszámította, hogy az utóbbi 5500 esztendő alatt — tehát a civilizáció kezdetétől — a század feléig 14 500 kisebb-na- gyobb háború pusztított. Ezekben mintegy 3 milliárd 640 millió ember .vesztette életét, ami megfelel a földkerekségen élő népek mai számúnak. Anyagi értékben — a svájci tudós számításai szerint — az emberiség mintegy 500 kyintillió svájci franknak megfelelő összeget vesztegetett el erre a célra. Egy nyugalmazott amerikai altengernagy azt Is kiszámította, hogy kétezer évvel ezelőtt Julius Caesarnak kb. 75 centjébe került #gy emberélet. Napóleonnak már 30-szor nagyobbak annál, amelyet a fejlett országok a fejlődő országok megsegítésére fordítanak. Nem in beszélve arról, hogy a fegyverkezés a világ nyersanyag- és energiakészletének mintegy 5—10 százalékát emészti fel. 1965 és 1974 között 5 millióval növekedett a hadseregek létszáma, s gyakorlatilag ma — amerikai adatok szerint — 25,75 millió férfi áll fegyverben a világon. A tömegpusztító fegyverek felhalmozására jellemző, hogy a nagyhatalmak fegyverraktáraikban több mint 700 000-szer nagyobb pusztítóerőt tárolnak, mint amit a Hirosimára ledobott atombomba képviselt. A Wall Street Journal című lap szerint az atomreaktorokkal rendelkező országok olyan mennyiségű plutóniummal rendelkeznek, melyből gyakorlatilag hetente tíz, a Nagaszakira ledobott bombával azonos értékű gyártható. A JÖVÖ FEGYVEREI? Megnyugvással szerezhettünk a közelmúltban tudomást arról, hogy a genfi leszerelési bizottság az ENSZ- közgyűlés elé terjesztette a környezeti hadviselés tilalmáról szóló egyezménytervezetet. Ez annyit jelent, sikerült a lombikba visszaparancsolni a tudomány nagyszerű eredményeinek hátborzongató mellék- termékeit. Ha a Közgyűlés megszavazza, s a tagállamok csatlakoznak érhez, akker egy súlyos gonddal kevesebb áll a világ előtt. A természeti katasztrófákat előidéző vagy a légköri viszonyokat megváltoztató fegyverek betiltása a szovjet diplomácia nagy eredménye. A gondolatot ugyanis két évvel ezelőtt vetették fel, s tavaly a Szovjetunió és az Egyesült Államok közös tervezetet helyezett a bizottság asztalára. Mégis, egy esztendei vitára volt szükség, hogy a genfi leszerelési értekezlet elfogadja a kompromisszumos javaslatot. A kör azonban ezzel nem zárult be. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára több ízben figyelmeztetett azokra a tudományos-fantasztikus regényekbe illő fegyverfajták előállításának veszélyére, melyek nem kevés^ bé pusztítóak, mint a környezeti hadviselés eszközei. Ezek ma még laboratóriumi állapotban vannak, megfékezésükre azonban mindenképpen szükség van, hisz a tapasztalat azt mutatja, a már kifejlesztett fegyverek betiltása sokkal körülményesebbb, mint a fejlesztés alatt levőké. így, bár ma még nincsenek az emberi szervezetet károsító infra- hanggal működő fegyverek, vagy genetikai hadieszközök, melyek az öröklés mechanizmusát zavarják meg, s az etnikai fegyverekről is csupán a nyugati sajtó hasábjain vau szó (vegyi, biológiai és más eszközökkel a vércsoport, bőrszín stb. szerint pusztítják az arra kiválasztott ember- csoportot) ezek fejlesztése azonban olyan stádiumban van, hogy bármikor veszélyessé válhatnak. Az újfajta tömegpusztító eszközök betiltásával kapcsolatos szakértői tanácskozások már megkezdődtek, s azzal a céllal folynak a szovjet—amerikai konzultációk is, hogy e témában is közös javaslatot terjesszenek majd a genfi leszerelési bizottság elé. KEZDJÜK MEG A LESZERELÉST! A francia televíziónak adott nyilatkozatában Leonyid Brezsnyev kijelentette: „Nyilvánvaló, hogy az enyhülésre minden országnak szüksége van, és ezért nem túlzás azt állítani, hogy az enyhüléshez való viszony ma az államok politikájának gyakorlati kritériuma, és ez határozza meg minden politikai személyiség arculatát. Kijelenthetem — mondta a továbbiakban az SZKP KB főtitkára, hogy kormányom teljesen osztja a Szovjetunió kormányának a fegyverkezési verseny megállítására és a leszerelésre ' vonatkozó memorandumában foglaltakat.“ Ez utóbbiakról a világ már korábban is tudomást szerezhetett. A béke lenini eszméi gyakorlati megvalósítását szolgálták a szovjet kormánynak azok a javaslatai, melyeket Gromiko külügyminiszter terjesztett az ENSZ- közgyűlés XXXI. ülésszaka elé. Az SZKP XXV. kongresszusa szellemében a szovjet külügyminiszter a külpolitikai tevékenység egyik fő feladatának mondta, hogy elérjék a fegyverkezési verseny megfékezését, majd a leszerelés megkezdését. Ennek érdekében a Szovjetunió már eddig is több javaslatot tett, s most Újabbakat terjesztett a világszervezet elé. A nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános eltiltása mellett a Szovjetunió javasolja a vegyi hadviselés eszközeinek megsemmisítését, az úi típusú tömegpusztító fegyverek betiltását, a hagyományos fegyverfajták csökkentését, beleértve a fegyveres erők létszámát is, továbbá a békeövezetek és atomfegyvermentes övezetek kialakítását. A fegyverkezési verseny megfékezése érdekében javasolja, hogy a Közgyűlés által három évvel ezelőtt elfogadott határozat érteimében (mely a mai napig nem került megvalósításraj 1977-től hozzákezdjenek annak teljesítéséhez. Akár ügy, hogy tíz százaléknál nagyobb, vagy kisebb számú csökkentésben megállapodva kimozdítják e kérdést a holtpontról. * További javaslat: terjesszék a leszerelési problémát, a maga egész ősz- szetettségében, a legszélesebb és leg- illetékesebb fórum, a leszerelési világkonferencia elé. Központi helyet foglal el a szovjet diplomácia tevékenységében a hadászati stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A háborús veszély csökkentése érdekében javasolta a szovjet külügyminiszter, hogy a világszervezet megállapodásban rögzítse az erőszakról való lemondást. Más szóval: hogy a tagállamok a vitás kérdések rendezésében nem folyamodnak az erőszakhoz, vagy az erőszakkal való fenyegetőzés módszeréhez. Ezek a javaslatok nemcsak új magatartás-normákat jelentenének a tagországok számára, hanem jelentős hozzájárulást is a békés egymás mellett élés elvének gyakorlati érvényesítéséhez. Hazánk, mint a szocialista közösség szilárd része, egyértelműen és egyöntetűen a béke és az együttműködés pártján áll. „Arra törekszünk, hogy megfékezzük a lázas fegyverkezést, majd hozzáfogjunk a már jelhalmozott fegyverek szamának joko- zatos csökkentéséhez, majd a teljes leszereléshez — mondotta Bohuslav Chuoupek külügyminiszter az ENSZ fórumán. — Csehszlovákia a teljes és általános leszerelést támogatja és az a célja, hogy a jegy verek és a haderők mielőbb anakronizmussá váljanak.“ A világ félelmetes katonai erőviszonyait tekintve, nagy szükség volna arra, hogy ez az anakronizmus mielőbb bekövetkezzen. Elsődleges feladata volna ez az ENSZ-nek, melynek Alapokmányában az ünnepélyesen deklarált célok között fő feladat- kéut szerepel, hogy „megszabadítsák a jövő nemzedéket a háború borzalmaitól, amely a mi életünkben két ízben okozott példátlan szenvedést az emberiségnek“. FÖV'of~ ZOLTÁN Bohuslav Chnoupek, hazánk külügyminisztere az ENSZ-közgyűlés idei ülésszakán. (CSTK-f elvételek)
