Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-07-11 / 28. szám
PAVEL FRANCOUZ Berkenyehullá/ idején yelembe venni szívesked- i üdvözlettel — 1950. no- • Aláírás. * * * ízt így elfogadják, kérdezem meg, Jankóm: ics már ellenségünk ezen °gy egymásra fenjük a . rendben van már, olyan den a műveltség és gon- :n ebben az országban, — úgy mondják — „fon- iér, több mint három hókapitány úr sejhaján ráíoz, hogy egyszer átlép- ikségszerűségek világából lirodalmába — nem kéne It szükségtelenségek vi- ibb az értelmes szükségeljutunk?! — Aláírás. nem hagy nyugton a lel- nkritikát gyakoriok“ — nből. Azt írtam: a ba- kötelez“. Hazudtam. Te, íré hivatkozván, aranyhi- il elém. Amelyre én bólém. Mert már alig vár- Mert már nem tudom, ni vagyok, hol vagyok, ;y szeretnék túllenni az hogyan! Mert már hetek >m magam, hogy mindun- ésbe fogok: nem dicsőí- ian, mégis, akaratlan is, dateszkát? ... Köszönöm t. «Átmentem rajta. Bo- ogy emelt fővel akartam ! még a kollégiumi esti ccavimus: inartifice egi- Bm fecimus. Miserere not imádkozunk? 6. as! Megkaptam hivatalos amely szerint, „az elveimre tekintettel, ügyem dre tértek.“ Köszönöm a iráti szavakat, san ez a város kicsiny, éseit az ember nemcsak ti — hivatalos csatorná- ' add mondjam meg: , hogy a „Kapitány úr, géről adott elemzésemet s“ — egyhangúanl — rabulisztikának“ minősí- em, hogy nem vitatkoztál í vitatkoztam volna. Kár. s mintaszerű. (Néha kőiéin a szocializmust, ha hogy a munkásoknak imorérzékük.) idők róla, hogy a hatá- ameimről“ nem esett szó; hivatkoztak, hogy „hasz- Hm. Iskolás korunkban vei állatot, növényt, ás- k illetni. Jobb néven vet- ha azt mondják, amit lyiszor hallottam: hogy vagyok! „Érdemeim“ — i. Igényt tartok rá, hogy ik? iá, semmiféle csatornán :m, mire büntették azt, ilmat, gyötrelmet és mun- :t, fölöslegesen, károsan, észtjük?!) abban, hogy. ez „szar el kell sürgősen felejte- nekem mondod? yorsan elfelejteni! Csak- arról az eszelős eretnekszó. Nem a Valakiről, ügyben“. Nem a strébertől eleve kimondták az m Rólad meg rólam! ttunk — Te is, én is — dó Butaság előtt! ttalak, Jankóm. Oly rég, gondolok, ma is azt a gadat látom. Emlékszel ebben a rohanó, sosem egyszer még személye- nk, meg fogjuk állni ezek e köpjük szemközt egy7. ;em! Kösz! Rád ismerek. ;arok pártszerű lenni. Az sökevények“ miatt leg- n én magam kínlódom, alóban, hogy „dramatizá- t. ■hét, hogy nem eléggé, igyok. Ez viszont tény. morú. Napok óta csak nyol földmíves sírverse“ ien. Zakatol a két diszti- <-jnint a vonat. Meddig anyat a királyölő Brutus ban az ostobák és lesi- ? Meddig?! Bl-ért a ha-lál“ ... B. ú. é. k., kedves csaAz autó nagyot zökkenve áthaladt a dombtetőn. Kikapcsolta a sebességet és hagyta, hogy a tehetetlenségi erő vigye lefelé a lejtőn. Már nem ügyelt rá, hogy a sebességmérő mutatója a százason maradjon, már nem villogtatott a reflektorral az előtte haladó autók visszapillantó tükrébe. Már nem kellett sietnie. Kőhajításnyira volt csupán céljától. A fák szegélyezte autóút meredek lejtőn futott a patak felé. Ekkor hirtelen megpillantotta a híd fehér karfáját. Eleget élt már ahhoz, hogy tudja: a hidak is élnek, és semmi biztosíték arra, hogy holnap is olyanok lesznek, mint tegnap voltak. A fehér korlát mégis felkészületlenül érte. Meglepődött, és megmagyarázhatatlan nyugtalanság ébredt benne. Ez a korlát annak idején rozsdával írta be magát az esetébe, amikor a fekete rozsda pár évvel ezelőtt, egy késő őszi délután a kezére tapadt. Rozsdás volt a perc is, és ma ezt a percet okolta a történet szomorú végéért. Nem sokkal ezelőtt elhatározta, hogy váratlan fordulattal jóra fordít mindent... Azon az emlékezetes napon elszántan szorította a hideg, rozsdamarta fémet, s nézte a híd alatt rohanó patakot és a felszínén sodródó száraz leveleket. Ez sokkal könnyebb volt, mint a lány szemébe nézni. Kopott szvetter volt rajta. Fázott, és már csupán azt kívánta, legyen vége az egésznek. Szorította a rozsdás vasat, s újra és újra bizonygatta helyességét annak, ami az imént már elhangzott: nincs értelme, elhatározása szilárd, nem akar örökre eltemetkezni, s főként nem itt, a határszélen. Körül akar nézni a világban, kicsit megszedni magát ... szóval, most érkezett el az idő. Ezzel számolnod kellett, ez így szokott lenni, én neked nem ígértem semmit. Holnap hát én is megyek a többiekkel... Eszébe jutott, hogy 9 hídnál meg kellene állnia. A fehér mázolás nyugtalanította, szükségét érezte, hogy közelről is lássa. Rászorította a lábát a fékre, és az út szélére állította a kocsit. Kiszállt. Hirtelen megütötte fülét a patak zúgása. Felment a hídra, és a korlátra tette a kezét. Vadonatúj volt, sima tapintású, fénylett rajta a festék. És hideg volt, éppolyan hűvös, mint akkor... Nyilván a lány is fázott. A kabátja ujjúval törölgette a szemét, nem volt zsebkendője. A patak zúgott, úgy, mint most, zúgott addig, míg ott álltak, és zúgott azután is, amikor a lány már megfordult, és lehor- gasztott fejjel elindult a dombon át a falu felé. Elengedte a korlátot, és megnézte a tenyerét. Tiszta volt. Meggyújtott egy cigarettát, a gyufát a vízbe hajította, és visszament a kocsihoz. A patakon túl az út ismét emelkedett, és fölvitt a hegyre. Jobb- és baloldalt zsíros, barna szántóföldek kígyóztak. Ök is a történethez tartoztak, százszor, ezerszer taposott rajtuk durva bakancsa. Egy egész éven át. Árkokat ástak a falu határában, és sok ezer méternyi agyagcsövet fektettek az aljukba. Onnan kintről csak egy ház, a templomtorony hegye meg a jegenyék csúcsa látszott a faluból. Akkor még csak négy jegenye állt ott, erre biztosan emlékezett. Egy év alatt maradandón emlékezetébe vésődött a falu képe. A legkisebb részlet is tisztán élt benne. Mindennap látta ezt a képet mindennap megállt előtte az erdő és a patak muzsikájának kíséretében. Visszaült a kocsiba. Lecsavarta az ablakot, és kiszellőztette a cigarettafüstöt. A falut nézte, és arra gondolt, mennyi mindennek kellett megtörténnie, hogy úgy határozzon, eljön ide. Mennyi mindent kellett áltélnie ahhoz, hogy megerősödjön benne a vágy: eltörli a múltat. Helyrehoz mindent, és újra ráteszi kezét a híd korlátjára. Szeme előtt elvonult a sok ismeretlen falu és város — holt képeslapgyűjtemény —, melyekben nem bírt gyökeret verni, rétek és mezők, melyeknek égetett agyagerezetet ágyazott testébe, a szennyes kocsmák és osztályon aluli szállodai szobák, idegen férfiak és nők arca. És végül lakókocsijuk fakószürke falát látta, melyen még ragadt a festék, felidéződött a szombat este hangulata, látta a piszkos asztalt s az egyre fogyó gyertya lángját. Szombat este, a harmincegyedik születésnap estéje. Az üres lakókocsi s a félmeztelen szépségek képe az ajtó belső oldalán. A szombat este, amikor minden társának volt hová mennie. Csak neki nem. A szürke olajfestés derengése éjszaka, amikor a ködös szántóföldek közepén, a magányosan álló kocsiban hosszú számoszlopként egymás alá írta élete eseményeit, azután aláhúzta, összeadta és megkapta a végeredményt, mely a kint álló Moszkvicsot leszámítva, egyenlő volt a nullával. A cigaretta a körmére égett. Kidobta a csikket az útra, a nadrágjáról a kocsi aljába söpörte a hamut becsukta az ablakot, és elindította a motort. Lassan, kettessel hajtott végig a falun. Észrevette, hogy az iskolán új ablakok vannak, s a téren hullámos műanyag tetővel fedett autóbuszmegálló díszeleg. Az egész falut világosabbnak, tágasabbnak látta, mint ahogy az emlékezetében élt. Hamarosan rájött, miért. Eltűntek a rozzant tetejű vályogházak, a düledező falak és a rajtuk burjánzó csalánbokrok. Nagy változás volt ez, de összevetve a hídon történt változással, semmiségnek tűnt. Tudomásul vette, de nem szomorította el. Az ő történetében mindeddig vajmi kevés szerepe volt a falunak. Sokkal kisebb, mint a zsíros agyagnak kint a földeken, összehasonlíthatatlanul kisebb, mint a híd korlátjának, mely olyan nyugtalanítóan különbözött attól, amire emlékezett. A korlát változása kétségekkel és félelemmel töltötte el. Mi lesz akkor, ha a lány már nem lakik itt? Mi lesz, ha elköltözött, és senki se fogja tudni, hová? Ha ragaszkodó szerete- tét a sértés gyűlöletté változtatta? Mi lesz, ha szóba sem áll vele? Megállt, behúzta a kéziféket és kikapcsolta a motort. Mindent pontosan úgy tett, ahogyan eltervezte. Legelőször is látni akarta a lányt. Az arcát, és főként a szemét, mert egyedül a szemből olvasható ki az igazság. Ki akarta mondani a nevét és szerette volna, ha akkor egyedül vannak. Ezért nem ment el a lányék házáig, hanem kissé távolabb állt meg. Ezért nem nyitotta ki a kiskert kapuját, melynek csikorgására mindmáig tisztán emlékezett, ezért nem sietett végig a kavicpsal felszőrt úton és nem lépte át a ház küszöbét. Az útpn alaposan átgondolt mindent, s most eszerint járt el. Tehát kikapcsolta a motort, be- húzta a kéziféket, rágyújtott és várt. Várt azzal a szilárd elhatározással, hogy akár ítéletnapig várni fog. Kinyitotta a szellőzőablakot, és tekintetét az udvarra szegezte. A lány bármely pillanatban feltűnhetett. Elszívta az első, a második, majd a harmadik cigarettát. Több mint egy órát várt, és mivel semmi sem történt, kételkedni kezdett terve helyességében. Rádöbbent, hogy nem a valóságon alapszik, csupán puseta feltételezésen, s hogy egyre kevésbé látszik valószínűnek. Egyszeriben elpárolgott belőle az erő, mellyel eddig úrrá lett türelmetlenségén és izgatottságán. Elnyomta a negyedik cigarettát a hamutartóban, és a kilincs után nyúlt. Le akarta nyomni a kertkapu kilincsét is, hogy azután végig- menjén a kaviccsal felszórt úton. Mielőtt kiszállt volna önkéntelenül hátrapillantott. Kocsit nem látott, csak egy szatyrokat cipelő fiatalasszonyt. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és abban a pillanatban rádöbbent: Ő az! Itt van! Nem költözött el! Elfelejtett lélegzetet venni. Érezte, hogy kiszárad a torka Kiszállt a kocsiból, és ránézett. Ö volt az. Kissé megváltozott, de ő az. Elindult feléje, és nem messze tőle megállt. A fiatal nő felpillantott és megtorpant. A férfi látta, hogy a szeme kerekre tágul, a szája kinyílik, mintha mondani akarna valamit. De csak állt némán. A férfi nézte és hallgatott. Az asszony se szólt, majd két könnycsepp gördült le az arcán hirtelen. Ö csak nézett rá, és a könnycseppek láttán elöntötte az öröm. Mert csak egyet jelenthettek. Szerette, még mindig szereti. Most bebizonyosodott: igaz, amire előző éjjel az elhagyatott lakókocsiban gondolt. Itt a két út kereszteződése, melyek közül akkor a rosz- szat választotta. Itt követte el a hibát, mely később minden tévedés forrása lett. Csak nézett a lányra, és úgy érezte, hogy megtalálta a biztos pontot a világűrben ahol megvetheti a lábát. A világ erre a könnytől nedves arcra szűkült össze, a két szemre, melyekben mindent megtalált, amit remélni me>rt. Csak nézett a lányra, és boldog volt, kimondhatatlanul boldog ... míg ki nem lépett a házból egy kisgyerek. Végigfutott a kaviccsal felszórt úton, kinyitotta a nyikorgó kertkaput, odaszaladt he tzájuk a sáros úton, és háromszor is elismételte a rövid mondatot, melyet ott bent, a ház sötét ablakai mögött rábíztak: Anyu. gyere már, hallod, anyu ... CSÉFALVAY ESZTER fordítása Varga Lajos illusztrációja
