Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-10-10 / 41. szám
A lakes jövöböi vezető híd: a katonai enyhülés Európa földjén már reális vonásokat öltött „a feszültség csökkentésének és az enyhülés megszilárdításának“ politikai meghatározása. Ezt célként Európa tűzte zászlajára és tört utat érvényesüléséhez. A Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia szerződéskötése^ az NSZK-val, a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú megállapodás aláírása. a két német állam -felvétele az ENSZ-be, egyezmény kötése a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös kapcsolatainak alapjairól, a Szovjetunió és számos nyugat-európai állam kormányai állandó tanácskozásának mindennapi gyakorlattá válása — mindez lényegesen elősegítette a feszültség csökkentését és a politikai enyhülés megszilárdulását. Két igen fontos stratégiai dokumentum alkotja az európai biztonság és együttműködés szavatolása fő irányvonalának alapját: az SZKP XXIV. kongresszusán, 1971 tavaszán elfogadott békeprogram, valamint 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetői által egy évvel ezelőtt aláírt záróokmány. Természetesen, lehet nem egyetérteni a kommunista ideológiával, az is lehetséges, hogy valaki a Szovjetunióban kialakult értékrendszert nem tartja a jövS értékrendszere előképének, ám lehetetlen nem ismerni el a tényeket: azt, hogy éppen a Szovjetunió és a szocialista közösség más országainak békepolitikája és a békés egymás mellett élés alapelvének elismeréséért vívott állandó küzdelme az egyetlen el- jogadható alapelv a különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös kapcsolataiban s ez vezette el Európát a helsinki Zöld Könyvhöz. A problémák liatékony megoldásának programja Az emberiség az utóbbi években sok olyan megállapodást, szerződést könyvelhetett el aktívái között, amelyek tovább szűkítették a fegyverkezési hajsza területét. Közöttük különleges helyet foglalnak el a stratégiai fegyverek korlátozására, az atomháború elhárítására stb. vonatkozó szovjet-amerikai egyezmények. A viiág közvéleményének széles körű helyeslésével találkoztak ezek a nukleáris tűzvész kitörésének veszélyét kétségtelenül csökkentő megállapodások. Nagyon is nyilvánvaló, hogy a már elértekre támaszkodva tovább kell haladni mind a politikai, mind a katonai enyhülés útján. Éppen ezt tűzte ki célul „A békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és jüggellenségéért jolytatott további harc programja,“ amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa fogadott el. Ez a program számos olyan javaslatot tartalmaz, amelyek megvalósítása a leghatékonyabban előmozdíthatná a béke megszilárdulását. Ez a dokumentum a nap központi feladatává nyilvánítja a fegyverkezési hajsza megszüntetését, a felhalmozódott fégyverkészletek csökkentésére, a leszerelésre való áttérést. Az SZKP úgy véli, hogy kitartóan tovább kell haladni azon az úton, amelyet már az elmúlt években az atom- fegyvertár két fő birtokosa — a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folytatott tárgyalások során megjelöltek. Az e téren való előrehaladás jó bázisát teremtik meg a vlagyivosztoki csúcstalálkozón a stratégiai támadó fegyverek „plafonjára“ vonatkozóan történt megállapodások. Leonyid lljics Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára az SZKP XXV. kongresszusán hangsúlyozta annak fontosságát, hogy „mindent meg kell tenni a hadászati jegy verek korlátozására és csökkentésére vonatkozó újabb szovjet—amerikai megállapodás előkészítésének befejezésére.“ Mint ismeretes, a szovjet kommunistáknak ezt az álláspontját igen gyakran olyan személyek is osztják, akik messze vannak a kommunista meggyőződéstől és a Szovjetunió iránti egyéni rokonszenv- től. Mint a Harris Intézetnek az amerikai közvéleményhez intézett körkérdéseire adott válaszok bizonyítják, az amerikaiak többsége (65 százaléka) éppen az előbb felvázolt fejlődés mellett van. Ugyanakkor honfitársaiknak csak 15 százaléka képvisel merőben ellentétes nézetet. Az a felhívás, hogy a kongresszus léptesse mielőbb életbe a vlagyivosztoki megállapodásokat, a politikai realizmust tanúsító amerikaiak millióinak hangulatát tükrözte. Pandora szelencéje A másik fontos irány — amelyet követve, az SZKP Központi Bizottságának és, a szovjet kormánynak nézete szériát szilárdítani kell a békét — az új tömegpusztító fegyverfalták és ilyen új fegyverrendszerek kidolgozásának és gyártásának betiltásával kapcsolatos probléma haladéktalan megoldása. Valóban, a tudományos-műszaki haladás mai fejlődési szintjén a hadászaiban nagyon is lehetséges olyan hadviselési anyagi eszközök előállítása, amelyeket minőségileg új fizikai, vegyi vagy biológiai folyamatok alapján fejlesztenének ki. Áz ilyen eszközök bevonása a hadseregek fegyvertárába feltétlenül növelné az emberiséget lenyegető veszélyt. A háború utáni évek tapasztalatai meggyőzően igazolták, hogy sokkal könnyebb az új fegyverek betiltása, mint a már meglevők kiiktatásának megoldása. Az olyan számítások sem helytállóak, hogy ilyen új fegyverek segítségével hosszú időre biztosítható valamilyen egyoldalú nagy fölény. Az ilyen fölény rendszerint ideiglenes és gyorsan megszűnik. A fegyverkezési hajsza csavarvonala rövid időn belül újból felszökik. Elég visszagondolnunk, hogy amerikai tudósok a negyvenes évek végén javasolták, ne 'gyártsanak termonukleáris fegyvert, hanem állapodjanak meg a gyártását megtiltó nemzetközi egyezmény megkötésében. A Truman-adminisztráció nem hallgatott e józan tanácsokra. A fegyverkezési hajsza újabb menete kezdődött — ez már az atomfegyverkezés menete volt. Újabb súlyos csapás érte a világ biztonságát, de vajon ezzel erősödött-e magának az Egyesült Államoknak a biztonsága? » Lássunk még egy példát. Néhány évvel ezelőtt olyan hangok hallatszottak az. Egyesült Államokban, amelyek követelték, hagyjanak fel a több robbanófejes MIRV-rakétarendszer kidolgozásával és kössenek erre vonatkozó egyezményt a Szovjetunióval. Most is úgy tettek, mintha nem hallanák az ésszerű felhívásokat. Folytatódtak a MIRV-rendszeren végzett munkálatok, ami természetesen a másik felet is megfelelő tudományos-műszaki kutatásokra kényszerítette. Nem váltak be a Pentagon számításai, hogy a M1RV segítségével döntő változást ér el a stratégiai fegyverek mérlegében. Kelle- nek-e még további példák? Azt hiszem, nincs rájuk szükség. A természeti közeg és a katonai kísérletek Feltétlenül figyelmet kelt még egy szovjet kezdeményezés, amelyet a XXV. pártkongresszus is megerősített. Olyan nemzetközi egyezmény megkötéséről van szó, amely megtiltaná a természeti közeg katonai vagy egyéb ellenséges célú befolyásolását. A vonatkozó egyezménytervezet, amelyet a Szovjetunió képviselője megvizsgálás végett az ENSZ-közgyűlés XXIX. ülésszaka elé terjesztett, leszögezte: „Az egyezményben részt vevő felek mindegyike kötelezi magát, hogy nem kísérletezi ki a természeti közeg befolyásolásának meteorológiai, geofizikai és más egyéb tudományos-műszaki módjait, beleértve az éghajlat és az időjárás katonai és más, az emberek jólétének és egészségének érdekeivel összeegyeztethetetlen befolyásolásának módjait, s úgyszintén semmilyen helyzetben sem folyamodik a természeti környezetre és éghajlatra való ráhatás ilyen módszereihez, és alkalmazásukra sem tesz előkészületeket.“ Az adott esetben olyan befolyásolásra gondolok, amely nemcsak földrengéseket, óriási tengeri hullámveréseket (cunami), zavarokat idézhetnek elő bizonyos táj ökológiai egyensúlyában, hanem az időjárás elemeiben (felhők, csapadék, ciklonok, és tornádó- szerű viharok), az ózonréteg vagy az ionoszféra állományában, éghajlati elemekben vagy az óceáni áramlásokban is döntő változásokat okozhatnának. Tavaly augusztusban az ENSZ leszerelési bizottsága elé terjesztették egy erre vonatkozó megállapodás szovjet— amerikai tervezetét. A tervezet kidomborítja, hogy betiltandók a természeti közeg befolyásolásának olyan eszközei, amelyek nagy kiterjedésű, hosz- szan tartó vagy súlyos következményekkel járnak. Az ilyen megfogalmazás elejét veszi az egyezmény résztvevői között évekig elhúzódó vitának abban a kérdésben, vajon bizonyos „ellenséges célú“ jelenség hatással van-e a természetre és az éghajlatra, vagy sem. A Szovjetunió úgy véli, hogy a megállapodás szövegét már az idén egyeztethetnék, ha valamennyi érdekelt állam jóakaratot tanúsít. Mondjanak nemet a nukleáris kísérleteknek! ■(*"' ....... ' ■ A fegyverkezési hajsza megszüntetéséhez újabb lényeges hozzájárulás lehetne annak az SZKP XXV. kongresszusán kezdeményezett javaslatnak a megvalósítása, hogy kössenek nemzetközi egyezményt az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról. Ilyen javaslatot - terjesztett a Szovjetunió megvitatás végett az ENSZ Közgyűlésének ülésszaka elé. Annak oka, hogy ilyen megállapodás még nem született meg, abban keresendő, hogy bizonyos amerikai körök a Pentagon nyomására az ilyen egyezmény megkötése ellen mesterkednek. Fő érvük nem új keletű: azt állítják, hogy a föld alatti atomkísérletek betiltása azért lehetetlen, mert ellenőrzésük műszaki nehézségekbe ütközik. Márpedig számos országban végzett - különféle kísérletek során bebizonyosodott, hogy a nemzeti felderítő eszközök alkalmazásával és a szeizmikus adatok nemzetközi cseréjével teljes mértékben biztosítható a föld alatti kísérletek hatékony ellenőrzése. Több tekintélyes nyugati politikus, köztük például George Kennan, nyilatkozik ma erről úgy, hogy a jelenlegi helyzetben még az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásának a „kiszámított kockázata“ is- teljesen igazolt: (Számos nyugati szakember még tovább megy, és szakértelemmel azt állítja, hogy a mai viszonyok között egyáltalán nem lehet beszélni valamilyen „kockázatról“.) Egyébként a kísérletek teljes betiltása komolyan befolyásolná az atomfegyverkezési hajsza csökkenését, kihatna az atomfegyver nem terjesztésére vonatkozó megállapodás bázisának szilárdulására. Ezért válik e probléma Szeptember 23-án Helsinkiben került megrendezésre a lázas fegyverkezés beszüntetéséről, a leszerelésről és az enyhülésről szóié világkonferencia. Képünkön a tanácskozás résztvevői láthatók. (CSTK—AP felvétele) most különösen komollyá és időszerűvé. Megoldása kétségtelenül elősegíti a föld alatti békés célú atomrobbantásokra vonatkozó egyezményt, amelyet 1976. május 28-án Moszkvában és Washingtonban Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke írt alá. Mint Leonyid Brezsnyev kiemelte: „a régebbi megállapodásokkal együtt ez az egyezmény még egy láncszem qzok- nak az intézkedéseknek a láncolatában, amelyek a fegyverkezés fokozódásának feltartóztatására, az atomfegyver-kísérletek általános és teljes beszüntetése céljának elérésére irány uh nak“. Konfliktus ? Tessék a tárgyalóasztalhoz ülni! Az általános biztonság szavatolására irányuló szovjet békekezdeményezések között különös szerepe van annak a javaslatnak, amelyet az SZKP XXV. kongresszusán Leonyid Brezsnyev az SZKP Központi Bizottságának a beszámolójában fejtett ki. Az SZKP Központi Bizottsága szükségesnek tartja, hogy „törekedni kell olyan, az egész világot átfogó szerződés megkötésére, amely megtiltja a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazását“. Ez a javaslat méltán keltett nagy érdeklődést a világsajtóban. A New York Times 1976. február 26-án megjegyezte, hogy a javaslat „komoly tanulmányozásra érdemes“. Már számos kétoldalú megállapodás rögzítette azt a megállapodást, hogy a felek tartózkodni fognak az erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától, mint például az NSZK- nak keleti szomszédaival kötött szerződései, a Szovjetunió és Franciaország együttműködésének alapelvei (1971 október), a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös viszonyának alapjai (1972 május). Az erőszak nem alkalmazásának elve az Európa-értekez- let záróokmányának szerves része lett. Most eljött az ideje annak, hogy az egész világot átfogó szerződés kötésé- vei biztosítsák az erőszak nem alkalmazásának vagy az erőszakkal fenyegetés kizárása alapelvének egyetemességét. Mint Leonyid Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán megjegyezte, „a Szovjetunió kész más államokkal együtt megvizsgálni a ayaknrlati lépéseket e javaslat megvalósítására“. Továbbra is a leszerelét a stratégiai cél A szovjet kezdeményezésnek és a fegyverkezési hajsza megszüntetésére, egy új háború veszélyének enyhítésére irányuló további javaslatok megvitatásának jó fóruma lehet a leszerelési világértekezlet, s ezzé is kell válnia. Az ENSZ tagállamainak többsége már az értekezlet megtartása mellett foglalt állást. Alaptalan az értekezlet halogatása, amire például a fegyverkezés korlátozását és a leszerelést szolgáló lépéseket teljesen figyelmen kívül hagyó pekingi vezetők törekszenek. Az ENSZ adatai szerint az emberiség már most évi 300 milliárd dollárt költ fegyverkezésre. Fokozhatja-e a népek biztonságát az improduktív katonái kiadások további növekedése? Természetesen, nem. Nyugati szakemberek adatai szerint mindegyik fél már most olyan fegyverrel rendelkezik, amely lehetővé teszi a másik többszörös megsemmisítését. A nemzeti jövedelemnek katonai célokra való újabb elpazarlása a hadiipari komplexumoknak előnyös, amelyek óriási profitot húznak a fegyverkezési hajsza folytatódásából, amely a lakosság túlnyomó tömegeinek csak újabb nyomort jelent. Nem fokozza a biztonságot, sőt reálisan akadályozza az élet- és munkafeltételek javításával összefüggő fontos problémák megoldását, -a munkanélküliség felszámolását, az infláció enyhülését, a társadalmi haladás meggyorsulását. A katonai enyhülésnek nincs alternatívája. Csak arról lehet szó, milyen időn belül és milyen következetes lépésekkel szabadulhat meg az emberiség a háborús katasztrófa Damoklész kardiától. A Szovjetunió újabb békekezdeményezései jelentik éppen azt a bázist, amelyen megkezdődhet a fegyverkezés korlátozása és a leszerelés, az emberiség békés jövőjének biztosítása anélkül, hogy az államok biztonsága ezzel bármiként is károsodna. ALEKSZANDR JEFREMOV, a történelemtudományok doktora (APN)
