Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-26 / 39. szám
A matematikai olimpia negyedszázada Filakovszky Péter Miklós László A felszabadulás után új helyzet állt elő a hazai matematikaoktatásban; egyre sürgetőbb, igény jelentkezett a matematikai műveltséggel rendelkező szakemberek iránt. A tanulókat meg kellett nyerni a matematika tanulásának. Ennek érdekében már az 1949—50-es iskolai évben matematikai versenyeket szerveztek néhány kerületben A szovjet, a lengyel, a magyar és a román versenyek adták az alapötletet Eduard Cech akadémikusnak (1893—1960) egy hazai országos középiskolai matematikai verseny — a matematikai olimpia — létrehozásához. Hazai matematikatanításunk történetében nevezetes dáium az 1951. szeptember 12-e, mivel ettől a naptól számítjuk a matematikai olimpia (a továbbiakban röviden 140) létezését. Az időközben- jelentős megmozdulássá terebélyesedő MO történetében 25 év nem különösebben nagy idő, mégis úgy gondolom, az eddigi eredmények — társadalmi jelentőségüknél fogva — megérdemlik, hogy tudjunk róluk. Bizonyára nem lesz érdektelen, ha megemlítem, hogy az MO-t kerületenként a tanulók kora szerint a következő kategóriákban rendezik meg: az A kategóriába a középiskolák 3. és 4. évfolyamának, a ß kategóriába a 2. évfolyam, a C kategóriába a középiskolák 1. évfolyamának diákjai, a Z kategóriába pedig az alapiskolák két utolsó évfolyamának a tanulói tartoznak. A verseny minden évfolyama kategóriákként 2, illetve 3 forduló. Az I. forduló tanulmányi jellegű, tehát a versenyzők a kitűzött feladatokat otthon oldják meg, s a megoldás értékelését az egyes iskolák szaktanárai végzik. A II. és a III. forduló zártkörű. Az ezekben a fordulókban készült megoldásokat az MO-szervei értékelik. Az MO válogató jellegű verseny (csak a Z kategóriára jellemző a tömeges részvétel). Az MO-ba való bekapcsolódás önkéntességen alapul. A versenyfeladatok értékelésére kijelölt pedagógusokra hárul az a feladat Is, hogy az A kategória leg eredményesebb résztvevői közül (a III. fordulóban nyújtott teljesítmények alapján) kiválasszák azt a nyolctagú csapatot, amely hazánkat a nemzetközi diákolimpián képviseli. Az olimpiát Románia kezdeményezésére 1959-től évente másmás országban rendezik meg. E nemzetközi rendezvény eredményei jól mutatják, melyik országban milyen jelentőséget tulajdonítanak a tehetséges tanulókkal való foglalkozásoknak. Sajnos, ezen a téren még bőven van pótolnivalónk. Az MO egyes fordulóira való felkészülés elképzelhetetlen megfelelő szakkönyvek, feladatgyűjtemények, szakfolyóiratok tanulmányozása nélkül. A prágai Mladá fronta kiadásában „Az ifjú matematikusok iskolája“ sorozatban eddig 35 kötet jelent meg, amely kiválóan szolgálja a versenyre való felkészülést. Ezenkívül minden tanévben a versenyről egy-egy évkönyvet adnak ki, amelyben ismertetik az MO lebonyolításának menetét, felsorolják a győztes tanulók nevét, értékelik az eredményeket. Eddig 23 ilyen évkönyv jelent meg. Sajnos, ezek közül a kiadványok közül magyar nyelven egy sem látott napvilágot a középiskolai tanulók számára. Csak dicsérni lehet a budapesti Tankönyvkiadót, mert a Középiskolai szakköri füzetek sorozatban megjelentette a mi feladataink egy részét Szovjet és csehszlovák olimpiai feladatok gyűjteménye címmel. Magyar- országon sok olyan matematikai szakkönyv jelenik meg, amely a magyar tannyelvű iskolák tanulóinak a versenyre való felkészülése szempontjából sem lehet érdektelen. Nem véletlen, hogy kimagasló versenyeredmények leginkább abban az iskolában születnek, ahol az általános színvonal is magas. Magát a versenyzést csak eszköznek tekintem az alaposabb matematikatudás megszerzésében. A matematikai olimpiára ugyanis az egész tanévben rendszeresen kell készülni. Lényegesnek tartom, hogy a szaktanárok ne csak néhány versenyzővel foglalkozzanak, hanem minél szélesebb kört vonjanak be a matematikai foglalkozásokba. Mindezt azért is szükségesnek tartom megemlíteni, mert a „kis iskolák“ matematikaoktatói hajlamosak arra, hogy elhitessék önmagukkal és másokkal is: az ő iskolájukon nem érdemes M0- val foglalkozni. Ez a vélemény még akkor sem fogadható el, ha valóban kedvezőtlenebbek a feltételek ezeken az iskolákon. A tehetség ott szunnyad az emberben, de idejében élesztgetni kell. Jó, ha valaki korán ráébred tehetségére, de ez még nem minden. Az is lényeges, hogy a körülmények elősegítik-e vagy gátolják a tehetség kibontakoztatását és fejlődését. Ha az MO-n kiválik egy tehetség, ebben nemcsak az egyén érvényesülését ünnepeljük, hanem a közösségre visszaható színvonalemelkedést is. Meggyőződéseim, hogy az iskola vonzó ereje fokozódik azáltal, ha sajátosan reagál a társadalmi igényekre, s hagyomány- nyá kovácsolja a tanulmányi versenyekre való felkészülést. A magyar tannyelvű iskoláknak az MO-ba való bekapcsolódását, valamint az elért eredményeket tekintve három időszakot különböztetünk meg. Az MO első 13 évfolyamába (1951— 1963) iskoláink csak szórványosan kapcsolódtak be. Igaz, ez az időszak egybeesik a magyar iskolák hőskorával, s jól képzett matematika szakosok is hiányoztak. így nem csoda, ha jelentősebb eredmény sem kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Az MO-évköny- vek első 12 évfolyamának tanúsága szerint (az első tíz helyezett nevét szokták felsorolni) a volt nyitrai kerületben csak az alábbi komáromi tanulók nevét említjük' meg: Horváth Gabriella, Téglás Ferenc, Horváth László és Kocsis Károly. A második időszakot (1963—1972) az MO-ba való bekapcsolódást és I eredményességet illetően nagyméretű előrelépés jellemzi. A nyugat szlová- j kiai MO-bizottságokhoz beküldött feladatok között (főleg Komáromból) kezdtek megjelenni az ötletes feladatmegoldások is. Ennek eredményeként — az 1964—65-ös iskolai évben kiírt versenyen — már olyan egyedülálló sikerről I számolhattunk be, mint amilyet Pal- lag János komáromi diák ért el. Az I A kategória III. fordulójában az or- | szág legjobb 80 tanulója közül — Olo- moucban — az első húsz között végje». A további sikerek érzékeltetésére idézzünk egy részt a nyugat szlovákiai MO-bizottságoknák a verseny 16. évfolyamának (1966—67-es tanév) értékeléséből: „A legnagyobb és nagyon kellemes meglepetés a Komáromi Ma- i gyár Tannyelvű Középiskola második helyezése. Ez az álütő siker annál [ örvendetesebb, mert magyar iskola ér- \ te el, tehát azoknak az iskoláknak \ az egyike, amelyek eddig gyengébb eredményeket mutattak fel. A. diákok felkészültségén meglátszik tanáraik nagy és odaadó munkája. Reméljük, 1 ez a siker a további években ösztön- j zően hat nemcsak Komáromra, hanem az összes magyar tannyelvű iskolára.“ A magyar tanítási nyelvű iskolák szempontjából jelentős az a tény, hogy — az általános helyzettel ellen- j tétben — ebben az időben Komáromból jóval több tanuló jelentkezett MO- ra, mint a korábbi években. Ez kétségtelenül a tanárok és a tanulók fokozott érdeklődésének és nem utolsósorban a színvonalas szakköri munkának köszönhető. Az említett sikert az MO 16. évfolyamának évkönyve szerint az alábbi komáromi diákok neve fémjelzi: Haulitusz Sándor, Öllé Ferenc, Veszelovszky Sándor, Szalag Magdolna és Németh László. A bra- tislavai Novohradská utcai iskola mögötti második helyezés rendkívül jó teljesítménynek számít, annál is inkább, mivel az említett bratislavai iskolában a matematikát emelt óraszámban tanították. Az MO 16. évfolyamának értékelése szerint a Galántai Magyar Tannyelvű Középiskola — az elért ötödik helyezésével — olyan nagy múltú iskolákat hagyott maga mögött, mint a' nyitrai, lévai trenőíni, hogy csak néhányat említsek. A galántai Mészáros Attila a C kategóriában a harmadik lett. A -szakemberek körében közismertek a galántai tanulók pontos és eredeti feladatmegoldásai. Az évkönyvek adatai szerint az MO 21. évfolyamában (1971—72-es tanév) Kántor Tibor (Komárom) az A kategóriában és Fiedler Judit (Koáice), valamint Do- pirák István (KassSi Gépipari Szak- középiskola) a C kategóriában került az első tíz közé. (Itt jegyzem meg, hogy a füleki Nagy Olga az MO 15. évfolyamában nyújtott teljesítménye | alapján a C kategóriában az első tíz közé került. Sajnos; a közép- és kelet-szlovákiai kerület többi magyar tannyelvű középiskolájának nevét hiába kerestem az MO-évköny vekben.) A harmadik időszakot 1972-től számítjuk napjainkig. A nyugat-szlovákiai kerületben az 1972—73-as iskolai évtől kezdve Bratislavában és Nyit- rán működnek kerületi MO-bizottsá- gok. Az utóbbi hatáskörébe tartozó magyar tannyelvű iskolák versenyzői közül (az MO 22. évfolyamának évkönyve szerint) az alábbi tanulókat említhetjük meg: Kántor Tibor (Komárom, A kategória), Téglás Zoltán (Komárom, B kategória), Holocsy Ildikó és Horváth Edit (Somorja, C kategória). Az MO utolsó négy évfolyamában a j nyugat-szlovákiai kerületi MO-bizott- | ság értékelése alapján az alábbi tanulók végeztek az első öt hely valamelyikén: az MO 24. évfolyamának B kategóriájában Miklós László (Komárom) első helyezett, a C kategóriá- I ban Filakovszky Péter (N. Zámky) első, Marcsa Mária (Stúrovo) harmadik helyezett; az MO 25. évfolyamának A kategóriájában Miklós László (Komárom) 5’—6. helyezett; a B kate- ; góriában Filakovszky Péter (Érsekújvár) első helyezett. Matus Anna (Somorja) 2—3., Antal Elemér (Dunajská Streda) 5-8.; aC kategóriában Méhes József (Dunaszerdahely) második, Kubik István (Galánta) 5. helyezett. Külön említést érdemel Miklós László és Filakovszky Péter rendkívüli jó teljesítményével; mindketten — [ a kilencedik osztálytól kezdve — évente eredményesek voltak az egyes kategóriákban. Filakovszky Péter szokatlanul jő eredményt mondhat magáénak, mivel az MO 25. évfolyamában — a B és az A kategóriában — sikeresen szerepelt. Miklós László pedig az MO-n kívül részt vett a magyarországi Középiskolai Matematikai Lapok (KÖMAL) pontversenyén is (több éven keresztül), ahol tavaly az előkelő negyedik helyen végzett. Az MO- és a KOMAL-pontverseny rendkívül jól kiegészíti egymást, ezért igen ajánlatos a bennük való aktív részvétel más iskolák tanulói számára is. A galántai diákok a jubileumi verseny C kategóriájának II. i fordulójában nyújtott teljesítményükkel a nyugat-szlovákial kerület legeredményesebbjei lettek (az induló hét tanulójuk közül hat sikeresen végzett). Persze, a lap terjedelmét messze meghaladná, ha a sok szorgalmas munkát, önálló feladatmegoldást, elmélyedő tudást, s annak száz meg száz jelét rögzíteni szeretnénk. S amikor a diákok eredményes szereplését méltatjuk, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk a vezető kézről és irányító szellemről, amely nélkül a szép eredményeket nem minden esetben érhettük volna el. Ezért köszönet illet diákot, tanárt egyaránt és mindenkit, aki évről évre hozzájárult a versenyek sikeréhez és az eredmények eléréséhez. OLÁH GYÖRGY, a nyugat-szlovákiai kerületi MO-bizottság tagja Méhes József Öllé Ferenc Szalay Magdolna Pallag János Kubik István
