Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-19 / 38. szám
SZABADSÁGOT A JUNTA RABJAINAK! Azok a neves jogászok, akik nemzetközi szervezetek megbízásából Chilében jártak, meggyőződhettek róla, hogy mind az ottani törvények, mind a nemzetközi jogszabályok értelmében semmilyen objektiv vádat nem emelhetnek Luis Corvalán szenátor ellen. Bűnössége bizónyítékának a hiányával magyarázható, hogy minduntalan halasztgatják a „bírósági, tárgyalást“, amelyet már hónapokkal ezelőtt bejelentettek. A chilei junta tudja, hogy egy ilyen bírósági eljárás lehetőséget ad Luis Corvalán szenátornak arra, hogy bebizonyítsa azoknak a vádaknak a hamisságát, amelyeket a fasiszta rendszer eredménytelenül próbál ellene fabrikálni. A bírósági eljárással a junta megkockáztatná, hogy nyakig merülne a szennybe. Ezért nyilvános tárgyalástól óvakodva, a junta indokolatlanul fogva tartja Corvalán szenátort. Ugyanilyen helyzetben vannak a chilei demokraták százai, nemcsak a Népi Egység hívei, hanem más irányzatok képviselői is. A fasiszta rendszer csak számos kormány cinkossága folytán tudja magát fenntartani, nem is szólva egyes olyan latin- aknerikai országoktól kapott segítségről, amelyekben reakciós kormányok vannak hatalmon, és nem is szólva különösen azoktól a monopolista erőktől kapott támogatásról, amelyek nagy politikai befolyással rendelkeznek az Egyesült Államokban. Salvador Allende köztársasági elnök meggyilkolása után a világ a tiltakozások hatalmas hullámának a tanúja lett. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, az UNESCO, különféle bizottságok leleplezték, hogy Chilében rendszeresen megsértik a polgárok jogait és szabadságjogait. A junta vezetői mégis figyelmen kívül hagyják á tiltakozásokat. Kétségbeesetten próbálkoznak port hinteni a világközvélemény szemébe, kihasználva egyes kormányoknak az Amerikai Államok Szervezete legutóbbi santiagói ülésszakán elhangzott nyilatkozatait. Mindez akkor történik, amikor az országban folytatódik a demokraták bebörtönzése és öldöklése. Tovább kell terjednie a nagy nemzetközi szolidaritásnak, amely már ezrek élétét mentette meg Chilében. Folytatni kell a junta bűntetteinek leleplezését, s ezekről tudomást kell szereznie az egész világnak. Emilé borguer francia ügyvéd Tömegakciék Japánban A japán közvélemény határozottan tiltakozik az ellen, hogy a Pinochet-junta fogva tartja Luis .Cor- valánt, a Chilei KP főtitkárát és sok más chilei hazafit. A Corvalán-per hadbírósági tárgyalásának többszöri elhalasztását a chilei néppel vállalt nemzetközi szolidaritás mozgalmának újabb és újabb fellendülése, a világ közvéleményének követelései váltották ki, hogy azonnal szűnjék meg a junta népellenes tevékenysége és engedjék szabadon az összes politikai foglyokat. A chilei junta, bármennyire is szeretne mielőbb végezni Luis Corvalánnal, fél a nyilvános bírósági eljárás megkezdésétől, mivel. ennek során feltétlenül fény derülne a chilei fasiszták állati gaztetteire vonatkozó újabb tényekre. Az 1973 szeptemberi chilei katonai puccs után a japáni chilei szolidaritási bizottság a demokratikus közvélemény széles rétegeivel együtt mozgalmat indított el a következő jelszóval: „Az összes politikai foglyok szabadon bocsátásáért, a demokratikus szabadság jogok helyreállításáért Chilében!“ Ez év februárjában Japánba látogatott Vidor fara ismert kommunista énekes özvegye. A japán közvélemény számos összejövetelén síkraszállt a chilei hazafiak támogatása érdekében. Áprilisban a jokohamai kikötömunkásokkal együtt sikerült megakadályoznunk az Ancund nevű chilei hajó befutását a kikötőbe. A japán dokkmunkások, tiltakozásuk jeléül, ütemesen kiáltozták: „Ancund, a chilei katonai junta hajója, takarodj japánból!“ „Követeljük Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának azonnali szabadlábra helyezését!“ A fasiszta junta bűntettei elleni tiltakozási mozgalom a chilei nép iránti testvéri érzelmeinket bizonyítja. Szolidaritási mozgalmunk különféle formákat ölt. Nagy sikert aratott Japánban a chilei néprajzi együttes számos fellépése. Jövőre más chilei művészek is szerepelni fognak Japánban. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy elmélyüljenek kapcsolataink a nemzetközi chilei szolidaritási mozgalommal, ápoljuk kapcsolatainkat a világ számos országának szolidaritási bizottságaival. Japánban gyűjtést rendeztünk a chilei hazafiak megsegítésére. Az összegyűjtött pénzt rendszeresen átadjuk Chile képviselőinek. A közeljövőben méginkább fokozni kívánjuk harcunkat Luis Corvalánnak, a Chilei KP főtitkárának mielőbbi kiszabadulásáért és ugyancsak a többi politikai fogoly szabadlábra helyezéséért, a demokratikus szabadságjogok helyreállításáért Chilében. JOSZITAKA UTÓ, a Japáni chilei szolidaritási bizottság tagja A diktatúra homlokzata mögött Pedro Felipe Ramirez, az Allende-kormány egykori bányaipari és lakásépítésügyi minisztere 31 hónapot töltött Pinochet börtöneiben. A baloldali keresztény- demokraták egyik vezéralapja. A Dawson-szigettől a Valparaiso melletti koncentrációs táborig minden poklot megjárt. A fasiszta hatóságok koholt vádak alapján nemegyszer el akarták ítéltetni, de nem értek célt. A közvélemény nyomásúra kénytelenek voltak Ra- mirezt „bizonyítékok híján“ szabadlábra helyezni. Ramirez a Gallo Illustrado című mexikói hetilapnak adott nyilatkozatában beszámol a jelenlegi chilei helyzetről, s megállapításai különféle forrásokból szerzett adatokra támaszkodva, a szemtanú beszámolójaként hatnak az ország legújabb eseményeiről. Ramirez kijelenti, hogy Chilében a megtorlások nem enyhültek, mint azt Pinochet el szeretné hitetni, hanem valamelyest más fogásokat alkalmaz a junta. A diktatúra megtorló funkcióit továbbra is a hírhedt DINA, a „nemzeti felderítő szolgálat“ látja el. Pinochet közvetlen irányítása alá tartozik. A fasiszta hatóságok zsákutcába, jutottak, amikor képtelenek voltak bármilyen vádat is rábizonyítani a letartóztatottakra. Ramirez megjegyzi, hogy a juntának nem bírósági eljárások lefolytatása az érdeke, hanem az, hogy felszámolja az ellenállási mozgalom bármilyen tevékenységét, s emellett azt a látszatot keltse, hogy mind kevesebb a bebörtönzöttek száma. Ezért a DINA jelenleg titkos letartóztatásokhoz és vallatásokhoz folyamodik. A letartóztatottakat már nem az ismert koncentrációs táborokba és börtönökbe szállítják, hanem titkos központokba. Titokban történik, ha valakit szabadlábra helyeznek, és ugyancsak titokban temetik el azokat, akik nem tudták kiállni a kínvallatásokat. Ezért ha szóba kerül bizonyos személyek sorsa, a junta rögtön kijelenti, hogy az illetők nincsenek a letartóztatottak között, nincsenek az ismert helyekén, a valóságban azonban a DINA titkos központjaiban tartják őket fogva. Ramirez szerint ez korántsem jelenti azt, hogy Rajz a bebörtönzött Luis Corvalánról csökkent a letartóztatottak száma. Példaként azt a tényt említi, hogy csak a papság bizonyos körei által létrehozott „szolidaritási vikariätus“, amely a bebörtönzöttek megsegítésére hivatott, május óta havonta átlag 300 bejelentést kapott polgári személyek eltűnéséről, vagyis kétszer annyit, mint tavaly. Az eltűntek hozzátartozói fordulnak bejelentéssel a szervezethez, s mivel nem mindenki vesz magának bátorságot erre, a valóságban sokkal több a diktatúra áldozatainak száma. Felipe Ramirez részletesen foglalkozik a chilei gazdasági helyzettel. Tavaly az ország termelési volumene 15—17 százalékkal hanyatlott. Ramirez szerint a problémát nem a hanyatlás foka jelenti, noha óriási méreteket öltenek és sok gyárvállalat állandó elszegényedésével, lezüllésével járnak. A fő •dolog a nemzeti jövedelem elosztásában történt változás. Jelenleg a nemzeti jövedelemnek csak 35 százaléka jut a dolgozóknak. Következésképpen a monopolista körök évente mintegy másfél milliárd dollárt sajátítanak ki maguknak. Mindez negatívan hat ki a kiskereskedők, kisiparosok és kézművesek helyzetére. Az országban általában a dolgozók nagyfokú elszegényedése tapasztalható. Az ő rovásukra gazdagszik meg egy kis tőkés csoport. Szédületes méreteket ölt a munkanélküliség. Még Pinochet környezetében is feltételezik, hogy elérte a húsz százalékot. Egy szakosult szervezet adatai szerint azonban Santiago egyes proletár negyedei- bén a dolgozók 70 százalékának nincs munkája, a többi harminc százalék pedig éhbérért dolgozik. Az ellenállás már komoly sikereket aratott, különösen a munkásmozgalom vonalán: Pinochetnek nem sikerült a dolgozókra kényszerítenie „munkakódexét“, és a szakszervezeti jogok ellen Irányuló 198. számú rendeletet. A Nemzetközi Valutaalapnak az az ármánykodása sem sikerült, hogy a chilei pénzügyminisztérium segítségével megszüntesse a lakbéreknek az infláció növekedése miatti negyed- évenkénti változását. Az ellenállási mozgalom leghalaszthatatlanabb feladata jelenleg a fasiszta juntával szembeszálló chileiek többsége akcióegységének szilárdítása. R. TDCSNYIN
