Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-12 / 37. szám
B rownswille New York egyik negyede. Nem kis hely, hiszen még ma is több mint 100 ezer ember él itt. — A múlt éjjel öt csapdát állítottam fel a lakásomban, és két 6ra alatt tizenhárom egeret fogtam — mondtaegy asszony. — Az udvaron akkora patkányok futkosnak, mint egy mókus. Az idegent vagy spiclinek, vagy kábítószer-árusnak tartják itt. A fiatalok egy csoportja — megelégelve a kábítószerrel váló üzletelést — megmotozott egy utcai árust, és az elkobzott kábítószert a csatornába dobta. A rendőrség tudomást szerzett az esetről, és' szigorúan megtiltotta a fiataloknak az efféle eljárást. — Védik a kábítószer-kereskedelmet — jeléntette ki a fiatalok egyike. — Az egyetlen törvény, amely itt érvényes, a közömbösség törvénye. Nemrégiben tizenkét amerikai nagyváros polgár- mestere társaságában mentem végig a Brownswil-' le-en. A2 elhagyott épületek csupasz falai és az egykor virágzó falu romjai láttán — ahol hajdan 170 ezer ember élt — Seattle város polgármestere azt mondta: — Istenem! Ez olyan, mint Drezda a második világháború után. A kijelentés 1971-ben hangzott el New York City voA polgármestere, John W. Lindsay szájából. A polgármester kizárólag Brownswille-re vonatkozott. De New York többi részében is láttam hasonló képet. Természetesen vannak felhők fölé nyúló felhőkarcolók is, mahagóni burkolatú márvány- éa bronzcsarnokok, gobelinekkel teleaggatott irodák,. drága fából készült bútorok. A könyvtárban 5 millió kötet könyv, a Metropolitan Szépművészeti Múzeumban 32 Rembrandt-kép (több mint a Louvre-ban.) Pénzmágnások élnek itt, s az itt található kilenc bank önmagában is a gazdasági hatalom legnagyobb koncentrációját képezi Nyugaton. Ez a kapitalista világ leggazdagabb városa, de mnden nyolcadik lakos szociális segélyt kap, s havonta 20 ezerrel növekszik azok száma, akik segélyben részesülnek, mert hihetetlen nyomorban élnek. Lindsay szerint még legalább egymilliőan élnek hasonlóan rossz kö- >- riilmények között, s ők is jogosultak volnának a segélyre de különböző okok miatt nem kapják meg. 1975-ben pedig már meghaladta az egymilliót azok száma, akik kizárólag szociális segélyből élnek. Valaki kiszámította, hogy ha ez így folytatódik, 1980-ban szinte egész New Yorknak segélyt kell folyósítani. A Statisztikai Hivatal' 1969-ben megállapította, hogy New Yorkban egy négytagú családnak évi 10 ezer dollárra van szüksége. Akkoriban ez takarékos, de még tűrhető megélhetést biztosított. Tellett belőle négyévenként egy új öltönyre és az autó karbantartására. 1970 tavaszán a létminimum New Yorkban már 12 067 dollárra rúgott. Az árak, az adó, egyre emelkedik a szolgáltatások, az orvosi gondozás drágul. a reálbérek pedig csökkennek. Az abszolút létminimumot, évi 6000 dollárban állapították meg, egy munkás minimális évi átlagkeresete viszont 3328 dollár. / A lakáshelyzet rossz és egyre rosszabbodik. Egy nemrégiben megszavazott törvény eltörölte az 1971. május 30-a után kiürített bérlakások ellenőrzését. Ennek következtében a háziurak kíméletlen bánásmódban részesíthetik a bérlőket, rákényszeríthetík, hogy kiköltözzenek és másik lakást béreljenek — magasabb árért. (Egy átlagos egyszobás lakás New York valamelyik tisztességesebb negyedében havonta 300 dollárba kerül.) New York a csőd szélén áll, s a volt kormányzó, Rockefeller ezt nem győzte hangoztatni. New York a világ leggazdagabb városa. A Rockefeller család vagyonát 5 milliárd dollárra becsülik. A család tagjainak évjáradéka több tíz millió dollár. A város 1976. évi költségvetésében 641,5 millió dollár deficittel számolnak. Beame polgármester kijelentette: ha ez így folytatódik, kénytelen lesz elzálogosítani a Szabadság szobrot. Bronxban, Brooklynban, Brownswille-ben az ember talál tönkretett, elhagyott házakat, a járdákon tele szeméttartályokat, lehullott vakolatot, lyukas tetőt, a falakon réseket, megrozsdásodott csöveket, lepat- togzott festéket, bűzt, svábbogarat, patkányokat, nem működő egészségügyi berendezést, beszakadt padlózatot, kutyaürüléket, az utakon gödröket, de mindezt Manhattanben is megtalálni. New York City évente 21 ezer lakásegységet veszít, és minden évben háromezer házat hagynak el. A ház- tulajdonosok az előző bérlőktől sokszorosan megkapták a ház árát, a bankok leírták — senki sem törődik velük. Minden épületet kihasználnak, amíg C9ak össze nem omlik, a legnyomorultabbaknak adják bérbe — karbantartás nélkül, de ugyanúgy bérbe adják a hazárdjátékok, a prostitúció, a kábítószer-kereskedés lebonyolítására is. „. Hogy ez törvényellenes? Az inspekciók, az ellenőrzések és a törvény ellen bizonyos összeg fejében a megvesztegethető politikusok és a rendőrség nyújt védelmet. A városok tucatjait láttam Európában, Afrikában, Közép-Keleten és Latin-Amerikában, de sehol sincs annyi piszok és komor reménytelenség, mint itt. Nem az Ötödik Avenue-n, New York luxusnegyedében, az- Empire State Buildingnál, hanem Harlemben, ahol leégett házak, kitört ablaké épületek mellett mentem el, ahol a földszinten és az első, második emeleten üveg helyett deszka vagy pléh van az ablakon, ro-’ mok mellett mentem el, olyan volt a környék, mint- - ha arra vonult volna végig a háború. A piszkos, zsúfolt utcákat elnyeli a Torgalom, ellepik a bűzös levegőtől szédelgő emberek; a külvá- 8 rosokban összpontosulnak a benzinkutak, a tisztítók, mosodák, parkolóhelyek és motelek, s ezeket szin2. tén Amerika szemétdombjának nevezik. Egy amerikai riporter „az emberi méltóság krízisének“ nevezte ezt az állapotot. „Brooklynban felszáll az ember a földalattira, egy órát áll a zsúfolt kocsiban, és negyven éven keresztül ezt teszi. A többiek ráköhögnek, lökdösik, rugdossák, olykor le is köpik, vagy lehányják“ — írta. A hatalmas Central Parkon kívül egész Manhattanben nincs egy sávnyi tisztességes zöldövezet. A gyér játszóterek a bérházak sarkában húzódnak meg, om- íadék és piszok között, a járműforgalomtól mindösz- sze drótkerítéssel elválasztva. A gyerekek a kipufo- gő-gáz füstjében, a vad dudálás és tülkölés kakofóniájában játszanak, sportolnak. A vakolatlan piszkos házak az utcára nyújtogatják rozsdás tüzlétráikat, a járdát szemétrakások szegélyezik. Akkora lyukak tátonganak az utakon, hogy I a járművek kerekei belesüllyednek, a benzinszag elnyomja a Jjulladék bűzét, tönkreteszi a növényzetet, ■ ■ ELLENTETEK VAROSA Pop-art szobor a Wall Streeten megfertőzi a folyókat, s a szennyezett víz végül a tengerbe folyik. Az Egyesült Államokban többek között 48 milliárd konzervdobozt, 26 milliárd üveget, 70 millió gumiabroncsot és 6 millió gépkocsit dobnak ki évente. A hulladék pusztulással fenyegeti az amerikai városokat. Sehol a világon nem látni annyi ellentétes képet, mint New Yorkban. A Wall Street gazdasága, luxusbankok, szállodák, exkluzív üzletek az egyik oldalon, és téglatörmelékkel, üvegcserepekkel telehordott parcellák, elhagyott házak — itt húzódnak meg a kábítószer-élvezők —, gomolygő füst. penész- és dohszag a másikon. Végigmentem a csavargók utcáján. Lezülött, elnyűtt emberek tanyáznak itt, azok, akik nincsenek túl jó viszonyban a világgal. Életunt, megrögzött alkoholisták, akik a nyomasztó környezetből — ahová kerültek — meg sem próbálják keresni a kiutat. Egy toprongyos férfi sütkérezett a napon, s miután kapott egy negyeddolárost, kinyújtotta a karját, majd felállt. Kirázott valamit a hajából, lehetett az szemét is, de tetű is, megvakarta ráncos, borostád arcát. El- vánszorgott egy darabig, de megroggyant a lába, leesett a földre és fekve maradt a járdán. Rövid kis jelenet, senkit sem indított meg, az utcán senki sem vett róla tudomást. Az ember szégyenkezik, erőt vesz rajta a csüggedés. ^ Csak azért mentem el a Boweryre, mert a New Yorkról szóló minden második útirajzban megemlítik. De százával találhatók itt -ilyen helyek. Véleményem szerint a Bowery sokkal rendezettebb s főleg sokkal rezignáltabb, mint például Harlem néhány utcája. New York többi szegénynegyedében az emberek nemcsak komor gondolatokkal, koldulással meg ivás- sal foglalkoznak. A gyűlölet igen mélyen beléjük gyökerezett, s a megalkuvás legkisebb csírája is kihalt belőlük. Időnként fellángol bennük a dac, s ez igazán nem nevezhető lampionos ünnepségnek. A lázadás szelleme gyutacsként robban, s teljesen mindegy, kit ér. Harlem már megélt egynéhány zendülést, s olykor szabad folyást kapott a vandalizmus, a fosztogatás, a gyújtogatás és a gyilkolás. Évente átlag 900 gyilkosság esik Harlemben. 1971-ben 2141 nemi erőszakot követtek el. 100 ezer kábítószer-élvező közül évente mintegy 1000 hal meg a heroin miatt. A gyermekhalandóság 1968-ban 22,1 százalék volt (1000 gyermekből) az USÁ-ban, New Yorkban 23,1 százalék, Baltimore-ban, Detroitban, Chicagóban és Philadelphiában több mint 27 százalék. Az USA a Világon a 23. helyen állt. New York egyes részeiben, például Browsville-ben a gyermekhalandóság kétszeres. 1975. május 1-én a New York Times Magáimban megjelent egy cikk, amely így kezdődött: „New Yorkban az elnyomottak gyermekei halálos ítélet alatt állnak. A legkisebbek, akik éppenhogy megszülettek, kikerülnek az öldöklésre kiképzett világba. Sorsuk már a bölcsőben eldőlt...“ Ez a megállapítás a harlemi gyerekekre vonatkozik. A New York i egyetem 1969-ben New York City 6500 háztartásában végzett felmérést, és megállapította, hogy a háztartások tagjainak 20,3 százaléka legalább részlegesen rokkant. 1968-ban egy hasonló felmérés kimutatta, hogy 56 háztartásban az elmúlt két hét alatt a családok 64,9 százaléka súlyos beteg volt. Az utóbbi években a szervezett munkásság nagyon gyakran folyamodik sztrájkhoz a puszta létéért folyó harcban. Kiszámították, hogy New Yorkban ötven városi villanyszerelő megbéníthatja az egész villamos-hálózatot. Leállíthatja a földalatti vasutat, a felvonókat, a légkondicionáló berendezéseket és a komputereket egész Manhattanben. A csatornahálózat dolgozói és a szemétszállítók sztrájkja egész New York-ot beleíUl- laszthatja a hulladékba. 1971 júniusában lezárták a hidakat, a kompokat, melyek összekötik a szigetet a városrészekkel s a környező világgal. Azon a forró napon az autósok százezrei kerültek csapdába. A reggeli csúcsforgalom óráiban a Manhattan felé vezető összes utat elárasztották az autók. Brooklyn lakosai — a gyerekeket is beszámítva — kinyitották a vízcsapokat, minek következtében veszedelmesen csökkent a víznyomás. A sztrájkhoz a javítók, a karbantartók, a gépészek és a technikusok is csatlakoztak. Csak egyetlen hídymaradt forgalomban, éspedig az, amelyik Queenst Sellfare Islanddel köti össze, ahol a kórházak vannak'. „Rockefellerrel ellentétben mi, a közlekedésben dolgozók nem viselünk háborút a betegek ellen“ — mondta az egyik szakszervezeti vezető. A sztrájk azért folyt, mert Rockefeller kormányzó testületé New York államban nem szavazta meg a nyugdíjbiztosítás módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. / Leállították az élelmiszer, az ital, a tej, az építőanyag és mindennemű más áru szállítását. Ugyanazon a napon jelentette be a csődbe jutott Penn Central vasút, hogy a munkások 10 százalékát — mintegy 9000 embert — elbocsátja. A város életét korábban már jó néhányszor megbénították. -Az utóbbi néhány hónap alatt sztrájkoltak a taxisofőrök, a vasutasok, a postások, a közlekedési dolgozók, a telefon- és távírótársaságok és a parkolóhelyek alkalmazottai. A városi boss-szok és a sajtó egy része igyekszik a sztrájkolók ellen hangolni a közvéleményt, ami nem is olyan nehéz, hiszen az érintettek ott vesztegelnek a pokoli hőségben az országúton, s a házak előtt egyre gyűlik a szemét. A legutóbbi sztrájk alkalmából leállították a szűrőállomásokat és a szemétégető telepeket. Több millió hektoliter szennyvizet bocsátottak a folyókba s a folyókból a tengerbe. De New Yorkban nem kell ahhoz sztrájk, hogy a környezet fertőzött legyen. A New York-i Tudományo-., Akadémia fennállásának 150. évfordulóján dr. René Dubois azt mondta, hogy „az energia felhasználásának jelenlegi módja fokozza a pusztítást, és egyre alkalmatlanabb környezetet teremt az élethez". New York légkörében állandóan csökken az oxigéntartalom. Manhattant az autóforgalom növekedésével az összeomlás veszélyezteti, mivel a város alatt 721 mérföldnyi hosszú alagút húzódik. A város híd- jain és alagútjain évente 133 millió autó hajt keresztül. A nincstelenek New York nagyvárosi dzsungelében, a szűkös létfeltételek börtönében élnek — s ez nemcsak rossz álom. A pusztító bomlásban az a szó, hogy szabadság, csupán üres frázis a számukra. MILOS KREJC1 A Staten Islandet Brooklynnal összekötő VerrazanokU
