Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-09-05 / 36. szám

nemcsak íontos ipari és kereskedelmi központ, de egyben híres egyetemi város, valamint a norvég tu­dományos és művészeti élet fellegvára is. Az észak­déli irányban húzódó városnak csodálatosan szép ke­retet kölcsönöznek egyrészt a kisebb fjordok, más­részt pedig a meredek hegyek lejtői. Ám sokkal büszkébbek a bergeniek városuk híres szülötteire, akiket Ludvig Holberg, a nagy drámaíró, Ole Bull, a hegedűművész, valamint Edvard Grieg, a híres zene­szerző képviselnek. De szívesen emlegetik azt is, hogy a Bergeni Múzeumban dolgozott Fridtjof Nan­sen is, mielőtt végrehajtotta volna merész vállalko­zását Grönland szigetén. Szigetcsoportok mentén hajózunk tovább, elérve a 180 kilométer hosszú Sognefjord vidékét, melynek partszakaszát meredek, 1000—1500 méter magas hegyóriások szegélyezik, s vizének mélysége he­lyenként eléri a 1290 métert. Később a fjord kiszé­lesedik. s a partvidéken, különösen pedig a folyók Nehéz lenne eldönteni, vajon van e a földkerek­ségnek még egy olyan vidéke, ahol a természet any- nyira bőkezűen pazarolta volna szépségeit, mint a norvéig fjordokon. Amikor — évezredekkel ezelőtt — a szárazföld belsejét borító hatalmas jégtakaró a fel­melegedés következtében az óceánba csúszott s az útjába eső völgyeket kimélyítve és kicsipkézve a ten­gervízbe hatolása után létrehozta a norvég fjordokat, valóban mesteri munkát végzett. A hol kiszélesedő, hol pedig elkeskenyedő, hol egyenes, hol pedig ka­nyargós, hol lankás lejtésű, hói pedig meredek falú partok közé szorított f jordok, egy hihetetlenül hosszú, mintegy 20 000 kilométer hosszú partvonalat képez­ve, valóban páratlan panorámát nyújtanak a szemlé­lőnek. A látvány hatását csak fokozzák a partvidék gyakran több száz méter magas, szeszélyes alakú, —■ vad sziklaképződményei, melyeknek csúcsáról szám­talan esetben ugyancsak több száz méter magasból zuhannak alá a festői szépségű vízesések, hatalmas vízfüggönnyel takarva el a sziklák falait. De a nor­vég fjordok partvidékéhez szorosan hozzátartozik az a 150 000 kisebb-nagyobb sziget is, amely védelmet nyújt az' időiárás viszontagságai ellen. Amikor aztán Festői fekvésű falu a Geiranger-fjord végződésénél a fjordok látogatója útja befejeztével megpróbálja összegezni élményeit és benyomásait, arra a követ­keztetésre jut, hogy mindenekelőtt a végtelen csend, nyugalom és szépség harmóniája az, amit mintegy egész életrd szóló útravalóként hazahozott. Ügy ér­zem, hogy magam is ezzel az érzéssel eltelve szá­molhatok be a tengernek, szikláknak, vízeséseknek e végtelen birodolmában szerzett élményeimről. A norvég „Riviéra", avagy a „Nevető Nyár Földjén" Bár az ágas-bogas fjordok a svéd határ közelében fekvő Oslo-fjordtól kezdve egészen a finn—norvég határ mentén, északon levő Varanger-fjordig úgy­szólván Norvégia egész partvidékét behálózzák, a tulajdonképpeni fjordvidék a nyugati part déli csücs­kében elhelyezkedő Stavanger városánál a Ryfylke- fjordokkal kezdődik és északon a Geiranger-fjorddal végződik. Bár észak felé haladva, a Trondheimi -fjordtól egészen a már említett Varanger-fjordig számos kisebb nagyobb fjord csipkézi a partvidéket, ezek a nagy távolság miatt már kevésbé látogatot­tak. Előbb azonban az Oslo és Stavanger között húzódó, úgynevezett déli tengerpartot hajózzuk végig, amely nem is annyira fjordjairől (bár ezek is előfordulnak), mint inkább apró, romantikus szigeteiről, hatalmas szikláiról, főként pedig tengerparti strandjáról vált nevezetessé. S valóban, a turisták, nyaralók, pihen­ni és napozni óhajtók valóságos paradicsoma ez a vidék, melyet egyébként norvég „Riviéraként“, vagy még ennél is találóbban a „Nevető Nyár Földje“- ként szoktak emlegetni. Igaz, itt előszezon nincs, az üdülőidény i? csak június közepétől szeptemberig tart, akkor azonban oly nagy a látogatottság, hogy azt bizony a „déli rokonok“ is megirigyelhetik. Azt hiszem nehéz lenne- összeállítani bármilyen sqrrendet is a déli tengerpart szépségeiről, látniva­lóiról. Fjordjai közül csupán a Sandel-jjord, a Lista- fjord, valamint a Flekke-fford érdemel említést. Sok­kal több látnivalót nyújtanak a partvidék festői, sokszor ódon, történelmi hangulatot lehelő városkái. Larvik város közelében minden látogató megcsodál­ja az óriási „piramist", az első világháborúban hősi halált halt norvég tengerészek monumentális emlék­művét. Grimstad városka viszont arról nevezetes, hogy mint győgyszerészsegéd itt irta első verselt a legnagyobb norvég költő és drámaíró, Henrik Ibsen. Kristiansand nikkelfinomító gyára állítólag Európa legmagasabb kéményével büszkélkedik és ejt ámulat­ba, míg Mandel, Norvégia legdélibb fekvésű városa hosszan elnyúló, igazi „aranyhomok“ strandjaival te­szi felejthetetlenné utunkat. Eigersund városánál az­tán már magunk mögött is hagyjuk a déli tenger­partot, hogy azután Stavanger városa körzetében be­lépjünk a Norvég Fjordvidék tengerrel és hegyek­kel övezett birodalmába. Barangolás a Fjordvidék csodálatos birodalmában Maga Stavanger 80 000 lakosával Norvégia negye­dik a legnagyobb városa, s egyben a halkonzervipar és a halexport világviszonylatban is legfontosabb központja. A várostól északra s keletre fekvő Ryfyl- ke-fjord, amelynek több kisebb-nagyobb nyúlványa van, termékeny szigeteivel a Norvég Fjordvidék leg­délibb fekvésű, s egyben legkellemesebb éghajlatú része. Partvidéke rendkívül változatos. A tágas, hosz- szan elnyúló partmenti fövenystrandokat gyakorta váltják fel a fjordba mélyen belenyúló, csaknem 100 méter magas sziklapadok, melyeken szerényen húzódnak meg a „szirti“ községek apró házai, gaz­dasági épületei. A Ryfylke-fjordon északi irányban hajózva rövide­sen egy szűk tengerszorosba érünk, melyet jobbról a szárazföld, balról pedig a Karmoy-sziget határol. A tengerszoros északi bejáratánál fekszik Haugesund városa, Norvégia egyik legnagyobb hajózási központ­ja. Nem érdektelen itt megjegyeznünk, hogy Norvé­gia a maga 200 000 000 tonnás korszerű kereskedelmi flottájával világviszonylatban a harmadik helyen áll, ami viszont az egy lakosra átszámított tonnatarta­lommal az első helyet biztosítja számára. Ugyancsak élen járnak a bálnahalászat terén is, hatalmas, úszó bálnagyárakkal helyettesítve az egykori bálnafeldol- goző telepeket. Éppen ezekben az iparágakban össz­pontosul Norvégia munkásosztályának legöntudato- sabb rétege. Visszatérve a város nevezetességeire, megjegyezzük még, hogy állítólag a város határában van eltemetve „Szőkehajú Harold“, a vikingek legna­gyobb királya. Sírhantja fölött monumentális emlék­mű hirdeti a vikingek egykori nagyságát. Haugesund városát elhagyva egyetlen további cé­lunk lehet csupán, mégpedig a Norvég Fjordvidék egyik legszebbikének, a több ágra szakadó (Sor-fjord, - Mauranger-fjord, Etd-fjord) Hardanger-fjordnak a körülhajózása. Különösen a Sor-fjord nyúlványa nyújt számunkra maradandó élményt, melynek part­vidékén, a hó borította hegyek lábainál színpompás gyümölcsösök, zöldellő parcellák végeláthatatlan so­ra húzódik. A természet szépségein túlmenően mél­tán hirdeti ez a táj a szívós norvég nép évszázado­kon át tartó, verejtékes munkájának eredményét, melynek nyomán, termékennyé vált a kövektől meg­szabadított talaj. Érdekes, hogy Norvégia partvidé­kének, s így a fjordok vidékének az éghajlata eny­he, kiegyensúlyozott, tehát óceáni jellegű, amit első­sorban az északnak tartó Golf-áramlat jótékony hatá­sának köszönhet. A Hardanger-fjord körülhajózása után — Ismét észak felé tartva — rövidesen elérjük Bergent, Nyu- gat-Norvégia fővárosát, s egyben Norvégia második legnagyobb (215 000 lakosú) városát. Bergen azonban A történelmi hangulatú Trondheim egyik utcája A Hardanger-fjord egyik lankás, megművelt partsza­kasza (A szerző felvételei) torkolatánál egyre több termőföldet „fedezünk fel“, — ez az itt lakó norvégek hősies küzdelmének élő bizonyítéka. Még távolabb a fjord „meggondolja ma­gát“, s négy ágra szakadva nyomul be a száraz­föld belsejébe. Titokzatosság és romantika A Sogne-fjordot elhagyva, rövidebb hajózás után megérkezünk a Nord-fjord vidékére, amely mintha még titokzatosabb és még romantikusabb hangulatot lehelne, mint a többi fjord. Ügy érezzük, megőrzött valamit az óriások regevilágából, valamint Grieg ze­néjének melódiájából. Sajnos, sokáig itt sem időz­hetünk, hanem tovább haladunk, ismét északnak, a csődálatosan szép Geiranger-fjord felé. Ez a fjord felülmúlhatatlan szépségével és méreteivel, csodála­tos alpesi csúcsoktól körülvéve, mintha maga a Fjordvidék megtestesülése volna. Nem véletlenül ne­vezik a Geiranger-fjord környékét a Fjordvidék' „te­tejének“, illetve „koronájának“. De itt csodálhatjuk meg a földkerekség talán legszebb vízesését, a „Hét Nővér“ vízesést, amely hét ágában zúdulva a mélybe, mintegy sejtelmes függönyként tárul szemünk elé. Ugyancsak a fjord közelében található a világ egyik legnagyobb vízesése, a Mardálsfoss, amely nem ke­vesebb mint 655 méternyi magasságból zuhog szünte­lenül, megállíthatatlanul. Ezzel lényegében be is fejeztük a szűkebb érte­lemben vett, csodálatosan szép Fjordvldéken tett uta­zásunkat. Hajónk azonban egyre tovább halad észak felé, utunk utolsó állomása, a Trondheim-fjord és annak partján fekvő Tordheim város irányába. Ez a város tulajdonképpen Észak- és Dél-Norvégia képze­letbeli választóvonala mentén, földgátakkal jól kö­rülvett és védett helyen fekszik. így aztán nem meg­lepő, hogy már a vikingek korában, majd pedig jő ideig a középkorban is Nidaros néven az ország fővá­rosa, királyi székhely volt. Innen jutottak el a vikin­gek karcsú hajóikkal olyan messzi tájakra, mint Ame­rika nyugati partvidéke, vagy a bizánci császárság keleti partjai, jelenleg — lakosainak számát te­kintve — a harmadik legnagyobb norvég város, s nemcsak fontos ipari és kereskedelmi központ, ha­nem otthont is ad az ország műszaki egyetemének. Ügy tartják, ma már az egyetlen olyan norvég város, amely — főként műemlékei, valamint a hagyomá­nyok állandó ápolása révén — mindmáig megőrizte hamisítatlan középkori hangulatát. Mesebeli kincsek a fjordok mélyén A norvég fjordokről, s általában a norvég part­vidékről szóló rövid beszámolónk azonban korántsem lenne teljes, ha nem tennénk említést azokról a szinte kimeríthetetlen ásványi kincsekről, elsősorban földgáz és kőolajlelőhelyekről, amelyeket a tenger mélye rejt. Ezeknek a kitermelése már jelenleg olyan ütemben folyik, hogy Norvégia a jövő évben export­képes lesz, 1978-ra pedig eléri évi termelése kőolaj­ból a 48 millió tonnát, földgázból pedig a 27 milli­árd köbmétert. Ugyanakkor olyan vízienergia-forrá- sokkal rendelkezik, hogy a jelenlegi 30 000 000 kW kapacitásból csupán 10 000 000 kW-t hasznosítanak. Az egy főre eső villamosenergia-termelése szempont­iából világviszonylatban így is a legelsők a nor­végek. Amikor pedig visszatérőben hajónk kifut a Trond- heim-fjordből, úgy érezzük, a norvég fjordok a csend, nyugalom és szépség harmóniáját árasztották reánk. Csupán azt sajnáljuk, hogy nem mehetünk tovább, egészen az Északi Fokig, s nem csodálhatjuk meg Norvégiának, s egyben egész Európának ezt a leg­északibb magaslatát, ami bizony legfőbb vágya min­den erre járó külföldinek. KOHÁN ISTVÁN ius-’-üÉL Hl WSm

Next

/
Oldalképek
Tartalom