Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-09-05 / 36. szám
ha Karviná fe- ice felé érke- feltűnik elöt- lorámája. He- sziröl sem lát- iszont az utak , hűtőtornyok \ détmarovicei észak-morvaor- igyobb építke- lkészül, telje- 10 megawattot, özeiében 1970- gazdaság le- 1 terültek el. irdogált rajtuk sorsa három TELJESÍTMÉNYE 800 MEGAWATT halastóval együtt hamarosan megpecsételődött. ötvenkét hektárnyi területen megkezdődött a kerület legnagyobb építkezése. A termőföld elhordását két szakaszra osztották. Az első szakaszban „mindössze“ 100 000 köbméter, a második szakaszban 150 000 köbméter termőföld elszállításáról gondoskodtak az építők. A lecsapolt halastavakból 20 0U0 köbméter iszapot kellett elszállítani. Ennyit talán a kezdeti nehézségekről, arról a munkáról, amely elengedhetetlen feltétele volt az építkezés megkezdésének. A földmunkákkal egyidejűleg természetesen meg kellett oldani a szállítói kapcsolatok kérdését is, ami ilyen kapacitású villanyerőmű esetében nem éppen csekély probléma. Következett az ideiglenes utak építése, hogy a szükséges épületanyag, turbinák stb. „megérkezhessenek“ rendeltetési helyükre. Arról nem is szől: va, hogy a szállítások megnövekedése következtében bővíteni kellett a vasútállomás befogadó- képességét. Elmondhatjuk, hogy a szállítóvállalatok együttműködése mind a mai napig példás. És a tervezők megfontolása szintén dicséretet érdemel. A villanyerőművet ugyanis javarészt mocsaras, a mezőgazdasági termelés szempontjából értéktelen területre tervezték. A termőföld helyét a halastavak gödreit ugyanakkor salakkal töltötték fel. Ez utóbbiból „mindössze“ 700 000 köbméterre volt szükségük. Ivan Holoőík elvtárs, az építés vezetője az érdekesség kedvéért elmondja, hogy a komplexum legnagyobb épülete 197 méter hosz- szú és 72 méteres magasságba emelkedik. Ennek az objektumnak az építői 40 000 köbméter betont építettek be, amelyet 6000 tonna vassal „dúsítottak“. Az elmondottak bizonyítják, hogy a száraz számok mögött az egész kollektíva becsületes munkája áll. Nem csoda tehát, hogy két szocialista munkabrigádot is ezüstéremmel tüntettek ki. Mindez összefügg az építkezési munkák harmonogramjának megtartásával. Az ostravai Teplotechna 269 méter magas kéményt készített el határidőre, de sorolhatnánk tovább a többi szállítóvállalatot is. Hiszen nem kevesebb, mint 40 objektum és számos üzemegység épül Détmarovicében. A villanyerőmű már teljesíti küldetését. Az acélhuzalokon megindult az áram szolgáltatása, s bár még nem teljes ütemben, első félévi tervüket máris jelentősen túlteljesítették. Pillanatnyilag a harmadik részleg próbaüzemelése folyik. És befejezés előtt állanak a hatalmas építkezés utolsó objektumai is. tt umok rgeti- zöld- par- m is Ibség- nparí >gy a szin- ,z ed- ifoga- Í0 000 |elent ;özre- nem s. — tere- k“ a őtlen mil- üzest, a den“, íohó- mny- kor- , szö- >bban ekete kör- ko- í maa vámára é vál- adsá- lehe- enek tét a ön3 fő- gyan kezű nénk rfiak tt, a anütt Erre i leOpava rendezett, gondozott, szép város. Ugyanolyan szép, színes, üde egész valóságában, mint utcái, terei, nevezetes épületei azon a tizenöt fölvételen, amelyek 1974-ben jelentek meg egybegyűjtve, a város megalapításának 750. évfordulója alkalmából. Közel 55 000 ember él itt. Hogy hogyan? Válaszoljunk a kis fotóalbum bevezetőjéből vett két mondattal: „Békében élünk, jól és boldogan, a jövőben ts úgy fogunk fälgozni, hogy Opava a Csehszlovák Szocialista Köztársaság egyik leQ~ szebb városa legyen.“ „Jói és boldogan“ élünk. A macskakörömbe zárt szavakban az is benne van. hogy: tartalmasán és kultúráltan. A műemlékekben gazdag városban számos kulturális intézmény, szervezet gondoskodik arról, hogy a dolgozók hasznosan töltsék szabad idejüket. A mozikon, könyvtárakon, klubokon, kiállító-termeken kívül említsük meg a ZdenékNejedly Színházat, a Sziléziai Múzeumot és a Petr Bezrué Városi Művelődési Otthont, amely — palotának is beillő épületben, nagy igyekezettel és sikerrel — a dolgozók széles rétegeit kapcsolja be az aktív kulturális munkába, az amatőr művészeti mozgalomba. Opavai látogatásunk során találkoztunk a Művelődési Otthon fiatal igazgatójával, Karel Kostkával, aki tagja a választóbizottságnak is, hogy elbeszélgessünk tevékenységük mikéntjéről, eredményeiről. Már első mondataiban kiderül, rendkívül sokrétű, jól szervezett, irányított kulturális, oktató-nevelő munkát végeznek, szocialista kultúrpolitikánk szellemében, korunkhoz illő színvonalon. És mert tudják, hogy manapság Szép város művelődési otthonában közös célokért igazán jól, hatékonyan dolgozni csak közös erővel lehet, termékeny kapcsolatokat teremtettek üzemekkel, üzemi klubokkal, társadalmi szervezetekkel, iskolákkal, különböző intézményekkel, a városban és a járásban. Karel Koslka sokáig sorolta, hogy a Petr Bezruö Városi Művelődési Otthon mit adott például idén, az első félévben Opa- vának és környékének, mivel gazdagította-alakította az emberek érzés- és gondolatvilágát. Ide —helyszűke miatt — keveset rögzíthetünk, illetve idézhetünk föl a beszélgetésből. — Állandó Jellegű tematikus előadássorozatainkon, különféle tanfolyamainkon kívül, amelyek iránt igen élénk az érdeklődés, hangversenyeket rendeztünk a színház épületében, itt nálunk és az irányításunk alatt működő Művészet Házában, ahol egyébként hét képzőművészeti kiállítást is megtekinthettek a látogatók. Műkedvelő színjátszóink öt előadást tartottak nagyszámú közönség előtt. A hozzánk tartozó községekben 15 műkedvelő csoport dolgozik, 240 taggal. A fiatalok teadélutánokon, táncestéken szórakozhatnak, kulturált körülmények között. Öt alkalommal rendeztünk szórakoztató zenés műsort, hivatásos együttesek közreműködésével. A Művelődési Otthon nem feledkezik meg a legkisebbekről sem, négy bábszínház sok-sok előadáson vezette be a gyermekeket a mesék izgalmas világába. Az amatőrcsoportok, és az egyes szakkörök élén képzett vezetők állnak, akik a város üzemeiben, iskoláiban és más munkahelyeken dolgoznak. Szabad idejüket alkotó közösségek irányításával töltik, átadva egyúttal tapasztalataikat, ismereteiket az utánuk érkező nemzedéknek. — Művelődési Otthonunk legtöbb célja, hogy a legnagyobb mértékben kielégítse városunk lakóinak kulturális igényeit — mondotta Karel Kostka igazgató. \ * • • Aztán közösen megtekintettük a Művészet Házát, amelyet egy 13. századból származó, a művészettörténészek számára is érdekes, több helyiségből álló épületben rendeztek be. Szeptemberben a kiállító-terein fehérre meszelt falain amatőr fényképészek munkái láthatók majd. Témájuk: a béke. A Vítkovicei Vasmű a múlt század közepén (egykorú metszet) MINDANNYIUNK SIKERE Az ostrava-karvinái bányakörzetben mindenféle magas aknatornyok emelkednek ki a tájból. Ezenkívül hatalmas szénhegyek, a drótkötélpályákon mozgó, szénnel megrakott vagy éppen terhűktől megszabadult üres csillék. A bányavidék legjellegzetesebb vonásai ezek. A gazdag szénmedence egyik legnagyobb vállalata, az orlo- vái Antonín Zápotocky-bánya bejáratánál állunk. Éppen műszakváltás van. Az épületből kilépő embereken alig látszik a nyolcórai kemény munka nyoma. Vidáman beszélgetnek az aznapi teljesítményeikről és gondjaikról. Atsietnek a rendezett, virágos parkon. Van, aki a megállóhelyen várakozó autóbuszok valamelyikébe# tűnik el, s van, aki a közeli üzemi étterem felé igyekszik, ahol többféle ízletes étel várja a bányászokat, s a vállalat többi dolgozóját. 3200-an dolgoznak ebben a hatalmas bányaipari vállalatban, ebből több mint 1500-an közvetlenül a szénfejtésben. Ez utóbbiak közé tartozik Milan Zabf.ík is, akinek nevét a CSKP XV. kongresszusán az egész ország megismerhette. A Szocialista Munka Hőse kitüntetés tulajdonosa szerényen elhárít minden dicsérő szót. Ha pedig a munkájáról van szó, mindig többes számban beszél. A csoportvezető, aki a szénfejtésben világviszonylatban is csúcsteljesítménynek számító eredményt ért el, tudja, hogy a többiek segítsége nélkül ez lehetetlen lett volna. — Már gyermekkorom óta vonzott a bányászat — mondja, mikor megkérjük, beszéljen valamit önmagáról is. — Szüleim viszont sehogy sem akartak beleegyezni, hogy ezt a mesterséget válasszam, így a vsetíni Zbro- Jovkában szereztem meg az esztergályos oklevelet. Mikor már önállóan dönthettem arról, hogy hová megyek, hátat fordítottam a szakmámnak és 1956-ban az ostravai Vörös Októberbányában kezdtem dolgozni. Akkor még kevés volt a bányagép, többnyire kézi erővel fejtettük a szenet. Lényegesen nehezebb volt, mint ma, de örültem, mert azt csinálhattam, amihez kedvem volt. Egy súlyos sérülés azonban hosz- szabb időre megakadályozott munkám gyakorlásában. Mikor teljesen felgyógyultam, ismét visszakerültem ebbe a szakmába, ezúttal ide az Antonín Zá- potocky-bányába. Akkor már az öcsém is itt dolgozott, s vele egy csoportba osztottak be. Azóta is együtt dolgozunk. — Nem okozott sok nehézséget a kiesés? — De igen. Csaknem mindent újra kellett tanulnom, hiszen itt mások voltak a körülmények is, mint Ostra- ván. Fokozatosan újra előbbre jutottam, így lettem műszak-, majd csoportvezető. 1971-ben kollektívánk egy szovjet gyártmányú dúcoló berendezést kapott, amely lényegesen megváltoztatta a munkánkat. Gyorsabban haladhattunk előre és így szárnyalhattuk túl még ugyanebben az évben a szénfejtési világcsúcsot. Ezt a sikert viszont a korszerű gépek segítsége és a kollektíva összefogása nélkül ma nehezen vallhatnánk a magunkénak. — Jő szervező, jó emberismerő, nindent megtesz a csoportjáért. — Ezt már Zdenék Holzäpfl, a bányászok hármas számú pártcsoportjának elnöke mondja róla, majd folytatja. — Az is igaz, hogy viszonzásul a kollektíva tagjai is mindenben segítik őt. Valamennyien hallgatnak rá, s ha kell, sző nélkül túlóráznak, hogy teljesítsék a napi tervet, övék a legmagasabb az egész vállalatban. Naponta 2000 tonna szenet hoznak felszínre az általa vezetett 87-tagú kollektíva tagjai. A csoportban már olyan nagy az összhang, hogy ha ő nem lehet jelen, akkor is kiváló munkát végeznek. Az pedig gyakran előfordul, hogy hiányzik, mert a kerületi pártbizottság tagja, s ezen felül — mint Ismeretes — a CSKP Központi Bizottságának is tagja. így gyakran van távol a vállalattól. Annak, hogy beválasztották a központi bizottságba, valamennyien nagyon örülünk. Úgy éreztük akkor is és most Is, hogy ez az egész bánya munkájának elismerése. Milan Zabőík ifjúsági csoportja és a hozzá hasonló sok ezer bányász tudja, hogy a siker, a szénfejtésben elért rekordok köteleznek. Ha nem születnek is naponta világcsúcsok, feladataikat mindig maradéktalanul teljesítik. Az oldal anyagát összeállította: Balogh P. Imre Bodnár Gyula Pákozdi Gertrúd Zdenék Véncek nyerőmű második szakaszát ez év márciusában adle,
