Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-29 / 35. szám
A CSKP Gustáv Husák elvtárs vezette küldöttsége a berlini konferencián A világ minden részéből érkező visszhangok arról tanúskodnak, hogy a kommunista és munkáspártok berlini konferenciáját az európai testvérpártok általánosan és egyértelműen támogatják. Ugyanakkor a nem európai kommunista pártok is egyetértenek a berlini konferencia résztvevőinek azzal a meggyőződésével, hogy az értekezleten kitűzött nagy célok megvalósítása megfelel minden nemzet érdekeinek, s egyben komoly hozzájárulás a béke, a demokrácia és a szocializmus ügyéhez egész bolygónkon. A berlini konferencia Jelentősége elsősorban abban rejlik, • hogy magasra emelte az európai kommunisták egységének zászlaját. A konferencián részt vevő pártok kijelentették, „hogy az országaik közötti baráti kapcsolatokat és együttműködést Marx, Engels és Lenin eszméinek alapján fejlesztik tovább, szigorúan figyelembe véve az egyes pártok egyenjogúságát és szuverén függetlenségét, a belügyekbe való be nem avatkozást, tiszteletben tartva a haladó társadalmi átalakulásért és a szocializmusért vívott harc különböző útjai megválasztásának szabadságát. A szocializmusért a saját országban vívott harc és minden egyes pártnak saját munkásosztály és népe iránti felelőssége összefügg a világ dolgozóinak, összes haladó mozgalmának és népeinek a szabadságért és a függetlenség megerősítéséért, a demokráciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzdelemben való kölcsönös szolidaritásával.“ Az európai kommunistáknak ez a fóruma mindazokban mélységes megelégedést váltott ki, akik elkötelezték magukat az emberiség szebb jövőjéért folytatott küzdelemnek. Hiszen a nemzetközi együttműködés és szolidaritás felbecsülhetetlen Jelentőségét az egész világ dolgozóinak sorsa és a nemzeti felszabadító mozgalmak irányításában a történelem számtalanszor bebizonyította. S ha a szocializmus a békés fejlődés döntő tényezőjévé válik, s a kapitalista országok munkásosztályának forradalmi mozgalma a monopóliumok uralma elleni harc újabb és újabb lehetőségeit tárja fel, s a nemzetek felszabadító mozgalma tovább mélyül és terjed, akkor mindez elsősorban a világméretű antiimperialista mozgalom élcsapatának internacionalista egységének és kölcsönös segítségnyújtásának köszönhető. Szocialista együttműködés nélkül a közelmúlt agrárállamai ilyen rövid Idő alatt nem válhattak volna a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági tényezőivé, ha az országok közötti kapcsolatok nem a szocialista internacionalizmus, barátság és kölcsönös segítségnyújtás elvein alapulnának. Az országok egysége, a népek baráti együttműködése s az országok helyes belpolitikája vezetett ahhoz, hogy ma a szocializmus az egyetemes béke bástyájává vált. Nem véletlen, hogy a béke megszilárdítása és az államok közötti együttműködés fejlesztése terén a legjelentősebb eredményeket az európai kontinensen értünk el. Hiszen a szocialista belpolitika eredményei is itt a legszembetűnőbbek. A szocialista államok közös kezdeményezése alapján — amit a többi békeszerető és haladó erők is támogattak — kedvező feltételek alakultak ki az államok közötti új kapcsolatok és a békés együttműködés fejlődéséhez. ami ugyanakkor egészségesen befolyásolja a világpolitika légkörét. A Szovjetunió és a többi szocialista ország sokoldalú támogatása hozzásegítette a testvéri vietnami népet, hogy véget vethetett a külföldi katonai agressziónak, s ma minden erejét a háború utáni nehézségek leküzdésére összpontosítja. A laoszi elvtársak kijelentették, hogy Laosz népe igaz ügyének győzelme a kommunista pártok és a baráti szocialista országok népeinek támogatása és önzetlen segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg. A népek szabadságáért és függetlenségéért küzdő mozgalmak a szocialista országok sokoldalú támogatását élvezik. Szamára M. Machel elvtárs, a Mozambiki Köztársaság elnöke, Mozambik Felszabadltási Frontja elnöke, a közelmúltban tett szovjetunióbeli látogatása alkalmából értékelve a Szovjetunió és a többi szocialista ország fontos szerepét a mozambiki nép nemzeti függetlenségének kivívásában, kijelentette: „A szocialista országok létének puszta ténye és a szabad emberek zónájának fennállása, fontos stratégiai háttere az elnyomott osztályok és népek harcának. Ebben rejlik a szocialista országok támogatásának lényege. Az imperializmus nemzetközi terveinek egyik akadályozója a szocialista tábor, amely elősegíti a forradalmi mozgalmak győzelmeit, és azon dolgozók és parasztok harcát, akik még a kizsákmányolás lármában sínylődnek." Az események fejlődéséből az a következtetés vonható le, hogy az internacionalista együttműködés és szolidaritás további megerősödése alapján újabb sikereket érhetünk el, és kétségtelenül el is érünk a békéért, a népek szabadságáért és a szocialista haladásért folytatott harcban. Napjainkban, amikor megnövekszenek a kommunista pártok előtt álló egyre bonyolultabb és sokoldalúbb konkrét szociális-gazdasági és politikai feladatok, amikor erősödik az osztályharc nemzetközi jellege, a forradalmi erőkre újabb feladatok és kötelességek várnak, a legnagyobb jelentőségűvé válik az imperialistaellenes erők egyesítése. Korunkban különösen aktuális Lenin tanítása, hogy — a forradalmi pártokban és minden ország munkásosztályában — az internacionalizmusnak tettekre és nem szavakra van szüksége. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az imperialista reakció minden rendelkezésére álló felforgató eszközzel igyekszik megbontani a forradalmi erőket, elsősorban az egyes országok munkáspártjainak egységét. Az antikommunista ideológusok állandóan arra biztatják a kommunisták sorait.szétziláló elemeket, hogy a harcban alkalmazzák „a kereskedelmi utak elvét“, „Játsz- szanak sokoldalúan és bátorítsák a nemzeti kommunizmust“. Ezeket a felhívásokat leginkább az a félelem diktálja, hogy egyre szélesebb tömegekre terjed ki a kommunisták hatása. Továbbá a más országok belügyei- be való nyílt vagy álcázott beavatkozási kísérlettel akarják megzavarni a nemzetek saját útjuk szabad megválasztásának a jogát. Természetesen, ilyen körülmények között a kommunisták és az igazi hazafiak figyelmüket elsősorban az nemzet függetlenségi jogának védelmére fordítják. Reakciót vált ki az a tény is, hogy némely kapitalista ország kommunista és munkásmozgalma a végsőkig elmegy, s nemcsak a szociális-gazdasági problémák megoldására világosan megfogalmazott programja össznépi Jellegét hangsúlyozza, hanem kész magára vállalni minden felelősséget az ország ügyeinek intézéséért. Az imperialista reakció világméretű antikommunista tevékenysége koordinálása közben erősíti a forradalmi és antiimperialista mozgalmak elleni ideológiai diverziőt. A dolgozók mozgalmai gyöngítésé- re törekvő erők az internacionalista szolidaritás jelszavát valamiféle „fenyegetésként“ tüntetik fel. Mikor az egyes pártok ilyen jelszóval lépnek fel, ellenségeink ezt azonnal úgy magyarázzák, hogy az egyik párt a saját érdekei alá akarja rendelni a másik párt érdekeit. A többi kommunista pártnak az internacionalizmus kérdésében elfoglalt álláspontját kihasználva azzal vádolják őket, hogy, elhanyagolják nemzetük érdekeit. Az imperialista propaganda egyik tézisének lényege, hogy bebizonyítsa: a szolidaritás erősödése ellentmond a nemzeti függetlenség elvének. De a forradalmi mozgalmak gyakorlata igazolja. hogy ennek az állításnak nincs semmi köze sem a valósághoz. A gyakorlat az ellenkezőjét bizonyítja: azok a kommunisták, akik internacionalisták is, egyben igazi hazafiak is és nemzetük érdekeinek legjobb védelmezői. Marx és Lenin tanításának követői határozottan kitartanak elvi álláspontjuk mellett. A kommunisták számára az internacionalizmus együttműködést és a közös harcban a forradalmi egységek kölcsönös segítség- nyújtását, valamint a közös ellenség, az imperializmus elleni összefogást jelenti. A különböző országok kommunistái, ahogy az SZKP XXV. kongresszusa is leszögezi, egymás tevékenységét érdeklődéssel és érthető figyelemmel kísérik. Időnként keletkeznek köztük egyik vagy másik kérdésben véleménykülönbségek. Az ellenséges propaganda azután ezeket a különbségeket megpróbálja felnagyítani és silány erkölcsi értékű szenzációvá felfújni. A marxisták az ilyen kérdések megoldását pedig mindig az internacionalista álláspont alapján közelítik meg, a keletkezett problémát az igazi elv- társiasság szellemében vitatják meg, az egyenjogúság keretei között és tiszteletben tartják minden párt önrendelkezési Jogát. Gondoskodnak a kommunisták egységének megszilárdításáról, arról, hogy a testvérpártok között folyó viták ne a véleménykülönbségek kiéleződéséhez vezessenek, hanem azok megoldását segítsék elő. A marxisták a gyakorlatban mindent elkövetnek, hogy izmosodjon a testvérpártok együttműködése és fokozzák a békéért, a biztonságért, az együttműködésért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harcukat. A feladatok helyes megoldásának a legkiválóbb példáját az eu- rópai kommunista és munkáspártok berlini konferenciája szolgáltatta. A konferencia lefolyása és eredményei komoly hozzájárulás az európai béke, a biztonság, az együttműködés és a társadalmi haladás megteremtéséhez. Minden egyes kommunista pártot annak az országnak a munkásmozgalma szülte, amelyben tevékenykedik és akcióiért mindenekelőtt saját országa dolgozóinak felel, akiknek érdekeit kifejezi és védelmezi. De éppen ez teremti meg a kommunisták nemzetközi szolidaritásának alapját is. Hiszen az országok dolgozóinak érdekei és törekvései azonosak. Másrészt nyilvánvaló, hogy minél befolyásosabb egy kommunista párt saját országában, annál hathatósabban tud hozzájárulni nemzetközi téren a kommunisták közös céljaiért folyó harchoz. Az internacionalista kapcsolatok erősítésére szervezett, a kommunistákat egyesítő központ nem csorbítaná egyik vagy másik párt Jogait és érdekelt, ellenkezőleg, minden eszközzel a pártok helyzetének megszilárdítását mozdítaná elő. „Ami pedig a proletár internacionalizmust Illeti — vagyis a munkásosztálynak, valamennyi ország kommunistáinak a közös célokért folyó harcban való szolidaritását, a nemzeti fel- szabadulásért és társadalmi haladásért küzdő népek harcával való szolidaritásukat, a testvérpártoknak az egyenjogúság és minden egyes párt függetlensége szigorú betartásával megvalósuló önkéntes együttműködést — mondotta Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára a berlini konferencián —, mi úgy véljük, hogy az ilyen elvtársi szolidaritás, amelynek zászlóvivői immár több mint száz éve a kommunisták, korunkban is teljes mértékben megőrzi egész óriási jelentőségét. Ez a szolidaritás a kommunista pártok és általában a munkás- mozgalom hatalmas és kipróbált fegyvere volt és marad.“ A marxisták a gyakorlatban igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy erősödjék a testvérpártok internacionalista együttműködése és szolidaritása. Ez a szocializmus, a béke, a demokrácia, a népek szabadságának és függetlenségének elengedhetetlen záloga. A pártok eltökélt szándéka, hogy határozottan tovább haladnak előre a megkezdett győzelmes úton. VITALIJ KORINOV Moszkvai Pravda BMI FEGYVEREK A nagy jelentőségű konferencia tárgyalóterme
