Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-15 / 33. szám
ÚJ szú K 19 78 VIII. 15. kűzös Értekeink A REVUE SVETOVEJ LITERATŰRY A MAGYAR IRODALOMRÓL Magyar számnak is nevezhetnénk a Revue svetove] = literatúry 1976/3-as számát, hiszen a benne szereplő művek közül a legtöbbel: négy írással a magyar irodalom szerepel. Vojtech Kondrót Juhász Ferenc és Nagy László be- mutatásával kezdi a sort. A versfordítások elé rövid 1 előszót csatol, melyben vázolja Nagy László és Juhász Ferenc helyét a kortárs magyar irodalomban. A róluk szóló értékelésben többek közt ezt mondja: „Nagy László 119251 és Juhász Ferenc (1928J a magyar költői középgeneráció két legnagyobb egyénisége. Szocialista költők a szó legnemesebb értelmében. Nemzedékük —■ és nemcsak a költői nemzedékre gondolunk — legjellegzetesebb képviselőiéként tarthatjuk számon mindkettőjüket.“ Költői zsengéikről megállapítja, hogy számtalan közös vonást mutatnak, nemcsak egymással, hanem tágabb értelemben a fiatal Vojtech Mihálik költészetével. Juhász Ferenc és Nagy László verseiben legerősebben a „visszavágyás a faluba“ motívum érvényesül — erős szociális hangsúllyal. Nagy László költészetével kapcsolatban említi még a József Attila-hatást, a népdal egyszerű ritmikájá- I nak beolvasztását Ez utóbbi érvényesülésében nem | kis szerepe volt a költő másfél éves bulgáriai tartózkodásának. Juhász Ferencnél hangsúlyozza a hatvanas évek derekától egyre erősödő, egyre nagyobb területre ki- i terjedő himnikus-enciklopedikus költészet felé toló- : dást, a poémákhoz, eposzokhoz kötődést, a „cseppkő- barlang-szavak“ lávaként előtörő zuhatagát. A közölt 11 és 12 versfordítás ízelítői ad a két költő mind ifjúkori, mind később született verseiből. A fordításokat stílszerűen Szántó Piroska, Gyulai Li- ¥ viusz és Dallos Ferenc illusztrálták. ’ Juhász Ferenc tizenegy lefordított verse közül hat í korai, a többi a hetvenes évekből való. A fordítások értékelése nem feladatunk, erről mindössze annyit, hogy Vojtech Kondrót maximális hűséggel fordít, lehetőség szerint átmenti a legfinomabb árnyalatokat is, tartja az eredeti formáját. A gyűjtemény rövid versekből áll, de a fordító , nyilván foglalkozik Juhász Ferenc költészetével, ezért nem alaptalanul reménykedünk, hogy a jövőben újabb, „cseppkőbarlang-szavas“ versóriások is megjelennek szlovákul. Nagy László költői portréját kéziratos vers, a Bar- : tök vezeti be. A további tizenkét költemény közül — az előbbi válogatáshoz hasonlóan — hat régi és hat ‘ újabb: Tetszett a Tenger, pokoli tündöklésed (More, ’ tvoj trblet pékéin?) című vers fordítása, tetszett az eredeti lényegét formai változtatással hangsúlyozó Faáiangová zrkadlová (Farsangi tükör-dal]. Ezután Rudolf Chmel hosszabb kapcsolattörténeti tanulmánya következik: Magyar irodalmi alkotások fordításai 1945 és 1975 között. Vázolja a fordítási hagyományok kezdeteit, melyek még a múlt század hatvanas éveibe nyúlnak vissza, bemutatja a társadalmi közéget, a közönség viszonyát a magyar irodalmi művekhez. Elmondja, hogy „a fordulatig a szlovák olvasók részletesebben csak Petőfit JHviezdoslav fordításában,l, Madách Az ember tragédiáját Jszintén Hviez- doslav fordításában), valamint Jókai, Mikszáth és még néhány magyar szerző müveit ismerték — főként folyóiratokból“. A két háború között megszaporodott a fordítások száma, elsősorban Stefan Krémő- ry, E. B. Lakáé, valamint Pavel Bújnák, A. Göllnerová és R. Uhlár jóvoltából. A fordítandó művek kiválasztása azonban ösztönszerű és esetleges volt. A felszabadulás után gyökeresen megváltozott a helyzet. „Természetesen most se beszélhetünk céltudatos, koncepciózus fordítói programról — mondja a szerző —, de néhány mennyiségi és minőségi mutató bizonyos következtetésekre ad módot.“ Ebben az időszakban több mint négyszáz magyar mű jelent meg szlovákul, ami azt mutatja, hogy az utóbbi harminc évben meglehetősen nagy volt az érdeklődés a magyar irodalom iránt. A fordítások között legtöbb a ptózai mű, összesen kétszáz jelent meg. Legnagyobb számban Jókai, Mikszáth, sőt Rejtő Jenő, de Szabó Pál, Veres Péter, Németh László, Déry Tibor, Illyés Gyula, Lengyel József, Örkény István, Moldova György, Kertészé Ákos is. A versfordítások nem számbelileg, inkább minőségileg jelentősek. Jeles fordítók: Ján Smrek, Valentin Beniak, E. B. LukáC, Vojtech Kondrót és mások közvetítették Petőfi, Ady, József Attila, Babits, Juhász Gyula, Kosztolányi. Tóth Árpád, Illyés Gyula, újabban Radnóti, Kassák, Weöres Sándor, ismét Babits és Illyés Gyula verseit. A lefordított drámák zöme belső színházi használatra készült csupán Csiky Gergelytől, Katonától Örkényig. A magyar gyermekirodalomból pedig Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Molnár Ferenc, Balázs Béla műveit fordították le. Végezetül Rudolf Chmel jelzi, hogy a fordítások felsorolásakor inkább a mennyiségről akarta tájékoztatni az olvasókat, mintsem a fordítások minőségéről. A tolmácsolások színvonaláról megállapítja, hogy „többnyire nem haladja meg a szubstandard nyelvi színvonalat“, ezért a jövőben „a fordítói rutint alkotó jellegű fordításoknak kell felváltaniuk“, hogy „híven tolmácsolják olvasóinknak a magyar irodalom esz- í mei-esztétikai értékeit“. Befejezésül két, szlovákul újonnan megjelent magyar könyv recenzióját közli a Revue. Az elsőt Albin Bagin írta Babits Mihály válogatott verseinek szlovák nyelvű kötetéről, melynek címe: Ostrov a more, az életműből válogatta és fordította Vojtech Kondrót. A másik, szintén dicsérő kritika Gál György Sándor Gershwin-életregényéről szól. CSÉFALVAY ESZTER DÉNES GYÖRGY: ÜŐ' K Jó volno hűségért hűséget adni, így élni s így maradni meg, elhessentve a rettenetét, mely végzetünket igyekszik kiszabni. » Jó volna élni, mint óriási iák, bújtatva gyöngébb életet, elhessentve a rettenetét, jövőt tervezgetni és, biztos hazát. Jó volna zúgni tennkölt szabadságot, fenyítve -tajtékos eget, elhessentve a rettenetét, dajkálva bízón minden pici lángot. Jó volna sziklás, kemény földbe kötve legyűrni zúzás, zord telet, elhessentve a rettenetét, ■ hűnek, erősnek maradni örökre. i(ímm kímm Csak őket bántom én: szeretteim, kínlódva kínozom, aki még szeret, rájuk zúdítom zajló egemet, nekem fáj jobban mégis a kin. Harapok enhúsomba, amikor másokat ostoroz a kába harag, s magamat fogom igába, ha a vak kényszer bennem bujdokol. « Meg kéne gyógyulni, kegyetlen szívemre vágyott írt találni, szeretteim, segítsetek megtalálni, a rengő földön, rettegéseimben. ZIRIG ÄRPÄD: fám, úoymr 41 ü&rc/l/ 4 TÜKÖR felébredek rám kocsonyásodik a reggel új apostolok jönnek hintázó sötét szemekkel szélhuszárok szóhuszárok délre felforr minden bugyborékoló nagy káosz közepén az öröklét szobra mintha kabátot dobtak volna egy fogasra zuhognak a hírek támadó és elhárító rakétatolálkoző tele a szoba tele az utca vágta az ügetőn mégis lefogadom az utolsó napom saját holnapunkra úgy mint a tükör az arcom nézi mielőtt támad a penge tél jön fényét sorsát megidézni párnák suhannak készül a fekhely vér és pitralon illat felém nyúl asszonyom karja simulnak a ráncok még izzik a csillag a haja múló éveim betakarja lassan emésztődnek tévedéseim Molnár J&nos leiväteiu
