Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-08-15 / 33. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1976. augusztus 19. VASÁRNAP BRATISLAVA IX. ÉVFOLYAM 33. szám Ára 1 korona # IGÉNYESEN A PROPAGANDAMUNKÁBAN Pártunk XV. kongresszusa nagy fi­gyelmet szentelt a propagandatevékeny­ségnek, s az elkövetkező időszakra vo­natkozóan igényes terveket tűzött ki ezen n téren. A propagandamunkának meggyőzőnek és hatásosnak kell lennie, éppen ezért a kongresszusi dokumentu­mok nemcsak a fő feladatokat és irány­zatokat jelölik ki, hanem azok megkö­zelítési módjait is. Mint tudjuk, a propaganda fontos szerepet tölt be a társadalom eszmei és szellemi életében, marxista-leninista alapállásból kiindulva segít a társadalom szociálpolitikai és eszmei egységének fejlesztésében, a szocialista embertípus formálásában. Különösen érvényes ez napjainkban a választások előtti idő­szakban. Pártunk 1980-ig terjedő gazda­ság; és szociálpolitikai terveinek igé­nyességét ismerve ismét hangsúlyoznunk kell Lenin megállapításának igazát, mely­ben úgy tekintett a propagandára, mint olyan gyakorlati tevékenységre, mely nemcsak terjeszti a tudományos szocia­lizmus eszméit, hanem hozzájárul, hogy azok a társadalom anyagi erejévé válja­nak. A választások előtti időszakban a pro­pagandatevékenység zömét az agitációs központokban végzik. Alátámasztja ezt az a lény. hogy Szlovákia üzemei mel­lett több mint 3000 agitációs központ mű­ködik, s ehhez hozzáadhatjuk még a fal­vakban és városokban a nemzeti bizott­ságok felügyelete alatt működőket is. S mindegyikben több agitációs kollektíva is tevékenykedik. Sok dolgozó vesz részt az agitációs és propagandamunkában, tevékenységük eredményeivel lépten-nyomon találko­zunk. Ezek az emberek tisztán látják, milyen nagymértékben függ a propagan­dista munkájától, hogy mennyire értik meg dolgozóink a XV. kongressszus ha­tározatait. Továbbá, hogy milyen akti­vitással, alkotó módon járulnak-e hozzá új, ésszerűsítő javaslataikkal a választá­si programokhoz, melyekre mint nyílt dokumentumokra tekintünk, s majd a későbbiekben hogyan veszik ki részüket azok teljesítéséből. Több agitációs központ vezetőjével folytatott beszélgetés után felvetek né­hány kérdést, melyekről mind gyakrab­ban kell szólni, annak ellenére, hogy az első pillanatban talán sematikusnak vagy túl általánosnak tűnnek fel. Az első az igényesség és a színvonal kérdése. A'Z agitációs központok dolgo­zói tudják, mennyi fáradságba kerül egy olyan előadás megszervezése, amely le-- bilincseli a lakosságból verbuválódott he­terogén közönség figyelmét, hiszen min­denkinek más az érdeklődési köre, mást szeretne hallani. Vagy egy közelebbi pél­dát említek. Több helyen rendeztek a fia­taloknak előadásokat arról, milyenek voltak a választások régen, s miben kü lönböznek ma a kapitalista és a szociá­list társadalomban. A tapasztalat azt mu­tatja, hogy az idén először választók, s a náluk is fiatalabbak csak akkor értik meg igazán, ha az előadók a száraz el­méleti fejtegetések helyett színesen, szemléletesen, s meg merem kockáztatni; irodalmi igénnyel szólnak a hallgatóság­hoz. Hiszen e témával a világirodalom több jelentős alkotója foglalkozott, sok példa akad rá a magyar irodalomban is. Az agitációs központok tevékenységé­ben jelentős helyet foglal él szocialista társadalmunk vívmányainak, az 5. ötéves tervidőszak eredményeinek és az előt­tünk álló feladatoknak ismertetése. Mi­vel a központok döntő hányada üzemek mellett működik, s nagy részük már több éves hagyománnyal rendelkezik, termé­szetes, hogy nagy súlyt helyeztek a gaz­dasági propagandára. Az elkövetkezők­ben a gazdasági propagandát jól össze kell hangolni a község-, illetve város­fejlesztési tervekkel, hiszen a jövőben sokkal hatékonyabb lesz a nemzeti bi­zottságok és üzemek együttműködése a lakosság életszínvonalának emelését szol­gáló beruházások megvalósításán. Különösen a figyelem homlokterébe kell kerülnie a már sokszor hangoztatott személyes agitácíónak. Ez nagy elméleti és módszertani felkészültséget kíván a propagandistáktól, másrészt pedig töké­letes szervezettséget. Jó példaként meg lehet említeni a szepsi elvtársakat, akik a fiatalokat, az ifjúsági szervezet tag­jait vonták be ebbe a munkába -- ered­ményesen. Vagy Kassa város északi kör­zetét, ahol az utcai alapszervezetek mel­lett a nagyobb lakóházakban is megszer­vezték a pártsejteket, agitációs csoporto­kat, s így a személyes ismeretséget, jó­szomszédi viszonyokat is gyiimölcsöztet- ni tudták ebben a munkában. Befejezé­sül: a propagandatevékenység nem idő­szaki munka, nem lehet véletlenszerű, teljes odaadást kíván, kommunista hoz­záállást, a propagandamunkára jól felké- sjített, igényes népművelőket. M UTNLK ISTVÄM A CSTK felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom