Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-08 / 32. szám
POTSDAMI JEGYZETEK - II II TÖRTÉNELMI KONFERENCIA VAROSÁBAN Három vázlat Cecilienhofban az amerikai küldöttség dolgozószobája érzékelteti talán a legjobban, milyen nehéz út vezetett el ahhoz, hogy létrejöjjön a Potsdami Egyezmény. A falon ott látható az a három vázlat, amelyet az amerikai küldöttségek előbb Teheránban, majd Jaltában, végül Potsdamban terjesztettek elő. Mindhárom terv — változó formában — háromnégy német állam alakítását irányozta elő. Első terv: Roosevelt elnök az 1943 végén Teheránban megtartott első nagyhatalmi konferencián Németország öt önálló kis államra való felosztását, valamint a Saar- és a Ruhr-vldé- ken, továbbá Hamburgban és a Kiéli csatornánál nemzetközi övezetek létesítését javasolta. A szovjet küldöttség azonnal el- ^ utasította ezt a tervet — csakúgy, mint a Churchill-féle dunai föderáció tervét. A Szovjetunió elejétől ellenezte Németország felosztását. Második terv: Morgenthau amerikai pénzügyminiszter az A három szövetséges fél már a teheráni konferencián elvben az Odera—Neisse, határban állapodott meg, és ezt a döntést azután a Potsdami Egyezményben rögzítették. Mint ismeretes, a nyugatnémet kormány e határt csak 1970-ben ismerte el, a Szovjetunióval és a Lengyel Népköztársasággal kötött szerződésekben. Más-más utakon Németország szétszakításának terveit a szovjet fél határozott és következetes fellépése következtében a nyugati hatalmaknak a potsdami konferenciával nem sikerült elfogadtatniuk, de végül mégis megvalósították. Németország szétszakításának, amiért a nyugati hatalmakat terheli a teljes felelősség, semmi esetre sem ez az egyezmény volt az alapja, hiszen egységes egészet alkotott. Potsdam után azonban másmás utakon jártak az egyezmény aláírói. A szovjet övezetben — a haladó német erőkkel karöltve minden megtörtént, hogy az egyezmény valóra válKorszerű lakóházak a Havel partján 1944 szeptemberében tartott québeci angol—amerikai értekezleten terjesztette elő ezt a tervet, amely Németországot két államra és nyugati részén egy nagy nemzetközi övezetre osztotta fel. Ezenkívül e terv magában foglalta a Rajna bal partjának átadását Franciaországnak, az összes bánya bezárását, minden jelentős ipari létesítmény megsemmisítését és leszerelését. — A nyugati sajtó ezt a tervet találóan „katasztrófa-“ vagy „krumplitervnek“ nevezte. Amikor Churchill a Morgenthau-tervet 1944 októberében előterjesztette, Sztálin és Molotov megvitatásra sem érdemes, teljesen alkalmatlan javaslatként elutasította. Harmadik terv: ezt Truman 1945 júliusának végén a Fehérszalonban terjesztette a szovjet küldöttség elé. A javaslat értelmében három államot kellett volna létrehozni, amelyek közül csak a kis nyugati német ipari állam került volna a szövetségesek vagy az ENSZ ellenőrzése alá. A fővárosok Berlin, Essen és Bécs lettek volna — Ausztriát és Magyar- országot egy délnémet államhoz csatolták volna. Trumannak azonban vissza kellett vonnia e tervet s ezért 0 egy másik változatot terjesztett elő, mely szerint Németországot gazdasági és adminiszt8- ratív egységként kezelték volna, de központi kormány nélkül. Mint a háború utáni fejlődés bizonyította, az Egyesült Államok kezdettől fogva arra törekedett, hogy egész Németországot saját befolyása alá vonja. Az angol küldöttség dolgozó- szobája és titkárságának helyisége ugyancsak arra emlékeztet, hogy a Churchill-kormány is Németország felosztására törekedett. Terveit a szovjet fél elutasította éppúgy, mint Churchillnek azt a javaslatát, hogy a nyugati hatalmak a má1 sodik frontot a Balkánon nyis| sák meg. jék. A nyugati övezetekben pe-, dig a megszálló hatalmak a hadijog alapján szálltak szembe azokkal a tömegmozgalmakkal, amelyek azt szolgálták, hogy amit a Cecilienhof falai között elhatároztak, az egész Németországban megvalósuljon. A nyugatiak így tették meg az első, s ugyancsak meghatározó lépést Németország kettészakí- tására. ök azokra a rétegekre támaszkodtak, amelyeket a Potsdami Egyezmény értelmében ki kellett volna iktatniuk Németország politikai életéből. Hagyomány és szocialista várostervezés Annak ellenére, hogy 1945. április 14-én, a Sanssouci kastély alapkőletételének 200. évfordulóján egy angol légitámadás következtében az óváros magva elpusztult, Potsdam belvárosa még mindig egységes barokkváros benyomását kelti. A mai várostervezőknek ezért nem könnyű a feladatuk, hogy ezt a városépítészeti hagyományt egybehangolják « szocialista várostervezés követelményeivel. A város egyik fő vonzóereje a Sanssouci park híres kastélyaival és kertjeivel. A mintegy három négyzetkilométer területű park két Időszakban épült ki. II. Frigyes porosz király — akit annak idején még „Nagy“ Frigyesként emlegettek — nem Berlint, hanem Potsda- mot választotta állandó székhelyéül. 1744-ben kezdte meg az akkor még a város kapui előtt fekvő terület kiépítését. Kiváló építészek, szobrászok. Lenné, a híres parkalkotó és mások alkottak Itt egy műremeket. Miután a Sanssouci kastély 1747- ig felépült, a következő negyedszázadban készültek el a további híres építmények: az Obeliszk díszkapu, az Obellszk, a Neptunbarlang, a Kínai Teaház, a Képtár és hétéves háború után az Oj Palota, az Antik — templom és a Barátság — templom, a Belvedere, a Klausbergen és a Sárkányház. Ezt az Időszakot a Télikertnek az úgynevezett 0/ Kamrákká való átépítése zárta le. Ezzel olyan egyedülálló együttes jött létre, amely páratlan szépségével, a természet és az építészet összhangjával bámulatba ejti a látogatót, s a turisták millióit vonzza ide évente. Bár a porosz királyok voltak az építtetők, a kizsákmányolt nép szorgalma tette számukra lehetővé e műremekek elkészíttetését. A kis múzeumban II. Frigyest már nem nevezik Nagynak, s a kiállítás nem az építtető dicsőségét, hanem az általa megbízott építészek, kertészek, kézművesek, művészek szorgalmát, ügyességét és tehetségét hirdeti. Potsdam egykor az ostoba porosz gőg, a militarista szellem szimbóluma volt. A poroszok királya, II. Frigyes sírjánál tett Hitler 1933. március 21- én, hatalomra lutása után esküt: „a parasztok régi nagyságát“ egyesíti a „nemzetiszocialisták friss erejével“. A helyőrségi templomban volt a sír, ott zajlott le a nagyszabású színjáték. A templom 1945. április 14-én porig égett. Újjáépítését nem tartották szükségesnek, ma a helyén elektronikus adatfeldolgozó központ áll. „Az ember legyőzi a világűrt" — olvasom a homlokzatát díszítő üvegmozaik feliratát. Sanssouci megmentői Azon az április 14-én harminc percig bombázta 490 angol repülőgép Potsdamot. Háromezer ember pusztult el a romok között, pótolhatatlan műemlékek váltak hamuvá és porrá. Ezen a napon volt éppen kétszáz éve annak, hogy 1745-ben elhelyezték a Sanssouci kastély alapkövét. A szovjet csapatok már egészen közel voltak, s április 27-én elfoglalták a várost. A háború utolsó napjaiban, 1945 áprilisában a szovjet katonák hadvezetőségük parancsára az akkori gárda főhadnagya, Jevgenyii Fjodorovics Ludzsuvej vezetésével életük kockáztatásával védték a Sanssouci parkot és műkincseit megóvták a pusztulástól. Ludzsuvej a német főparancsnokságra rádiótáviratot küldött, melyben felajánlotta, hogy a Sanssouci parkot s a kastélyokat nem lövik, és minden harci cselekményből kizárják. A szovjet városparancsnokság első ténykedései közé tartozott, hogy Ludzsuvejt, aki a háború előtt a leningrádi egyetem tanára volt, Sanssouci parancsnokává nevezte ki. Ebben a minőségében a háború utáni első években nagy érdemeket szerzett e pótolhatatlan műemlékek ápolásával és megőrzésével. „Csak a kötelességemet téliesítettem — mondotta később —, mint ahogy ezt a szoviet hadsereg minden katonája megtette volna. Potsdam városa díszpolgárává, a hallei egyetem pedig díszdoktorává avatta őt. Ludzsuvej 1966-ban bekövetkezett haláláig a Lomonoszov Egyetem tanáraként dolgozott. A rendbe hozott s a látogatók előtt megnyitott kastélyban ma ott áll Ludzsuvej mellszobra, a Zöld Rácsnál, a park bejáratánál pedig bronztábla hirdeti azoknak a szovjet katonáknak az emlékét, akik annyit tettek Sanssouci megmentéséért. Szovjet utászok mindjárt a harcok befejeztével különböző műszaki intézkedéseket tettek, hogy a sérült épületek további romlását megakadályozzák. Egyébként Ludzsuvej nevét viseli az egyik utca is, amely a Sanssouci parkhoz vezet. A város napjainkban Poroszország egykori fővárosában mindörökre kiirtották a A Sanssouci kastély keni oldala porosz szellemet. A Berlintől mintegy ötven kilométerre fekvő Potsdam ma kerületi székhely, közel 115 000 lakossal. Nemcsak a történelmi műemlékek, hanem az ipar, a tudomány és a kultúra városa is. Utcáin haladva lépten-nyo- mon meggyőződhetik az ember, hogy az ó és az új összefonódása harmonikus városképpé formálódik. Korszerű üzemek, mint a potsdami építőipari kombinát, a „Karl Marx“ Gépgyár, a RAW vasúti javító üzemek, a Deutche Schallplatten hanglemezgyár, a DEFA filmműtermei, valamint a főiskolák: az NDK jogi és államtudományi főiskolája, a Karl Liebknecht nevet viselő pedagógiai főiskola, mind a város szocialista jelenének élő tanúbizonyságai. A város múltja szorosan ösz- szefügg a német munkásosztálynak a kizsákmányolás és az elnyomás elleni forradalmi harcával is. Erről tanúskodik többek között a Hegelallée 38. számú házának falán elhelyezett Karl Liebknecht emléktábla. Mint ismeretes, Hindenburg, Hitler és Göring azon a bizonyos 1933. március 21-én a potsdami helyőrségi templomban a Reichstag, a birodalmi gyűlés demonstratív megnyitásával pecsételte meg a német imperializmus és a fasizmus egyesítéséi, aminek következménye háború és pusztulás lett. A potsdami kommunisták 1944. novemberében Kari Lieb- knechtet bízták meg az említett házban, hogy a birodalmi gyűlésben a hadikölcsönök ellen szavazzon. Ű volt az egyedüli képviselő, aki a Reichstagban felemelte szavát e kölcsönök el len. Potsdam és környéke proletariátusának legjobb képviselői a fasizmus, a második világháború legsötétebb idején is folytatták küzdelmüket Kari Liebknechtnek, a forradalmi munkásmozgalom harcosának szellemében, s legtöbbjük a Gestapo börtöneiben áldozta életét az új szocialista Potsda- mért. Nem volna azonban teljes a városkép, ha nem vetnénk legalább egy futó pillantást az új, korszerű lakónegyedekre, a Havel tórendszer szép környezetében kiépült üdülőhelyekre, a modern uszodára, a városközpont irodaházaira és áruházaira. Időnkből sajnos már nem futja, hogy a Weisse Flotte (Fehér Flotta) valamelyik szép hajóján a meseszép környékre is kiránduljunk, pedig a járatok sűrűn indulnak a Barátság-szigeten 1969-ben épült, s a legkorszerűbb kényelemmel berendezett „Interhotel Potsdam“ hatalmas épületének közvetlen közeléből. A látogatás rövid volt — hisz hetekbe tellene, ha a város minden nevezetességével behatóan meg akarnánk ismerkedni — de azzal a jóleső tudattal indulunk vissza Berlinbe, hogy Potsdam, a történelmi konferencia városa, felbecsülhetetlen történelmi műemlékeivel, valamint a szabad élet több mint három évtizedes eredményeivel a szocializmus útján haladó német nép szorgalmát, tehetségét hirdeti, s a porosz mi- litarizmus egykori bástyája ma a virágzó Német Demokratikus . Köztársaság békés építőmunká- iának egyik jelképe. PROTICS JOLÁN
