Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-01 / 31. szám
A turistacsoport lenéz a tfiz- hányó fortyogó kráterébe. — Hátborzongató — mondja egy amerikai. — A pokolra emlékezteti az embert. Az idegenvezető kétségbeesetten tárja szét a karját: — Ez rémest — kiáltja. — Maguk, amerikaiak, már mindenütt jártaki 7^ ßalct baryoV': Két férfi ballag az utcán egymás mögött, magasra tartott kézzel. Egy járókelő megkérdi tőlük, miért ez a furcsa, kéztartás? Az egyik erre körülnéz és felkiált: — Te, Sanyi, a gerendát ott hagytuk a földön fekve! 0 A nő hazája az az ország, ahol szerelmes. Alexandre Dumas - fejts Orvos: Asszonyom, nem tetszik nekem az ön nyelve! Páciens: Ahá, ezek szerint ön már beszélt a férjemmel! O Két, nem túlságosan jő sorban élő New York-i találkozik az utcán. — Max — mondja az egyik —, remek üzletet ajánlok. Kaphatsz tőlem egy teljesen kifejlett elefántot ötven dollárért. — Megbolondultál — mondja Max —, tudod, hogy egy másfélszobás lakásban élek a feleségemmel és három gyerekkel. A hatodik emeleten. Miféle üzlet lenne ez? — Igazad van — mondja a partner. — Látom, nem tudok túljárni az eszeden. Nos, mit szólnál két elefánthoz, hetvenöt dollárért? — Na, látod — szél Max. — Ilyen alapon már tárgyalhatunk. — Nem tudom, te hogy vagy vele, de engem egy pohár ital azonnal a földhöz vág. — Csakugyan? — Igen. Rendszerint a kilencedik. 9 — Kovács közlegény, borot- változott ma reggel? — Jelentem: igen. — No, akkor holnap majd lépjen közelebb a borotvához. — Ha a főnük vissza nem vonja, amit ma délelőtt mondott, én bizisten elmegyek a vállalattól) — Miért? Mit mondott? — Hogy menjek a vállalattól. az Élelmes maganvallalkozö Elek Tibor rajza 1976 HI. 1. 3 n 3 ANEKDOTÁK. Vittorio de Sica, a nemrég elhunyt kiváló olasz filmszínész és rendező, Gina Lollobrigidával a római filmvárosba, a Cinecittába robogott. Az autót de Sica vezette. Egy kereszteződésnél, míg a zöld lámpára vártak, a szomszéd kocsiból kihajolt valaki és felkiáltott: — Nézd csak, de Sica! Az olasz film királya! A rendező szerényen elmosolyodott, de a színésznő látta, hogy jólesett neki a magasztaló bők. Már szabad is az út, de Sica gázt ad, s talán ebneren gett egy kicsit a királyságban, mert a következő sarkon nem vette figyelembe egy keresztbe robogó kocsi elsőbb ségét. Majdnem összefutottak. Még fékcsikorgás közben kiüvöltött az ablakon a másik kocsi vezetője: — Ki az isten tanított vezetni...? Te baromi Most Lollobrigida mosolygott, talán rosszmájűan, de nagyon szerényen. S csak ennyit mondott: — Trónfosztásl Egy producer megkörnyékezte de Sicát, a hevesen figyelmébe ajánlotta legfrissebb, ifjú felfedezettjét. — Biztosíthatlak — erősködött a producer —, olyan kislányról van szó, akiből sokat profitálnánk, ha mégis- mernék. — Én viszont úgy értesültem — replikázott csípősen de Sica —, hogy a kislány máris abból profitál, hogy sokan ismerik. Egy balszerencsés színpadi- és mozi-szerző keservesen panaszkodott Sicának: — Engem állandóan szidnak, engem mindenki üldöz.,. Pedig semmi más bűn nein terheli a lelkiismeretemet, minthogy írtam néhány filmet és színdarabot... — Csak az a baj — mélázott a rendező —, hogy te követed el a bűnöket, és a közönségnek kell vezekelnie. E.£KÉS ISTVÁN gyűjtése Mr. Brown kezdő golfozó. Egy balul sikerült balegyenes betöri egy parkírozó gépkocsi ablakát. Mr. Brown ír egy cédulát: „Véletlenül betörtem az ablakot, kérem a számlát házhoz küldeni!.“ Néhány nap múlva jön a válasz: „A kár szóra sem érdemes. javaslom, hogy a javításra szánt összegen vegyen inkább golfórákat.“ Tizenöt évi szívós munka árán sikerült elérni, hogy körte nőtt a fűzfán, amely a körtetermesztési tudományos kutatóintézet udvarán állt, és levelei békésen zizegtek a lenge szélben. Szenzációs esemény volt! A gyümölcstermesztés tudományának szakemberei legott az intézetbe siettek. — De hiszen ez a körte savanyú, mint az ecetl — fin- torgoll az első. — És kemény, mint a kő! — selypítette a második, akinek beletört a foga az újfajta gyümölcs izébe. — A magjai meg valahogy szörnyen nagyok! — jelentette ki a harmadik, miközben női télikabátgombhoz hasonló valamit köpöti ki a földre. — A héja pedig, higgyék el, akár az acéllemez! Ezt még a disznók sem emésztik meg ... — jegyezte meg zavartan a negyedik. Ekkor beavatkozott a beszélgetésbe az új gyümölcs felfedezője. — Meglehet, hogy egyben másban igazuk van. De ne feledkezzenek meg valamiről: ez f-ű-z-f-á-n termett k-ö-r- t-e! Megértik ezt? Olyan körte, amelyet fűzfán termesztettek! Ez pedig azt jelenti, hogy valóra vált az emberiség évezredes álma! És sietve elhadart néhány, a témától meglehetősen távol álló népi közmondást és szólást. A bölcs szakemberek pedig engedelmesen bólogattak galambősz fejükkel. A felfedező pedig dolgozószobájába vonult, és nyomban munkához ült. Most az a feladat várt rá, hogy növelje a fűzfáról szüretelhető körte hektáronkénti terméshoza mát, s ezáltal megvédhesse a fűzfakörte-tudományok doktora címnek elnyeréséért írandó disszertációját. Aranykor kezdődött a tudományos intézet számára! GELLÉRT GYÖGY fordítása VIKTOR ROMANOV SZÖVEG NÉLKÜL Gabriel Levicky rajza A vonat fülkéjében két ntas UI. Az egyik elővesz egy újságot, darabokra tépi, s a papír- szeleteket kidobja az ablakon. Azután elővesz egy másik újságot, azt is darabokra tépi, és megint kidobja a papírszeleteket. A másik utas kíváncsi lesz: — Uram, mire való ez? — Elijesztem az oroszlánokat. — De hát errefelé nincsenek oroszlánok! — Tehát máris van hatása a módszeremnek) — Szívecskéml Hogy tetszett a hangverseny? — Eléggé... Csak az akusztika volt rossz. — Miért nem dobtátok ki? — Ügy látom, a te házasságod olyan, mint egy kikötő, ahol két hajó találkozik. — Lehet, de nekem úgy tűnik, mintha a másik hadihajó lenne! Elég sok ellenséged vari ahhoz, hogy ne szü kölködjek barátok nél kül. Jules Renari) A perpetuum mobilét feltalálni nem szándékoztam, de nagyon szerettem volna feltalálni valamit, ami elkábftotta, sőt lázba hozta volna a közvéleményt. Valami olyasmire gondoltam, ami rohamosan növelte volna a termelékenységet, nem csupán a mi üzemünkben, hanem lehetőleg országos viszonylatban. Hosszas töprengésem eredménnyel járt, és a találmányommal beállítottam az egyik milliós példányszámban megjelenő, népszerű folyóirat szerkesztőségébe. — Találmányom ötpercnyi munkaidőt takarít meg az egész országban! — mondtam büszkén, de a szerkesztőt ez valahogy hidegen hagyta. — Bizonyára eltévesztette a házszámot — mondta szá razon. — Az is lehet, hogy találmányom akár félórányi munkaidőt takarít meg, főleg azokban az országrészekben, ahol kevés a könyvtár... El tudja képzelni, mekkora megtakarítás ez? Hiszen ez egy csomó új gépet, sok száz tonna szenet, megszámlálhatatlan ezer méternyi ruhaanyagot jelent — lelkendeztem. A szerkesztő unottan rám tekintett, és kelletlenül mondta: — Tudományos jellegű cikkeket ml nem közlünk,... > — Tudja-e, hogy a legfélreesőbb országrészekben akár 2—3 óra is lehet az időmegtakarítás? Az meg hát azért csak jelent valamit, nemde? — Hát ez már fantasztikus! No és miként szeretné ezt elérni? — kíváncsiskodott egyszerre a szerkesztő, és leste a válaszomat. Átadtam neki egy papírlapot, melyre egy keresztrejtvény volt rajzolva. A szerkesztő egy ideig csak nézegette, aztán megszokásból hozzálátott a megfejtéshez. — Nagy épület... palotai — mormogta elégedetten, és beírta a betűket a négyzetekbe. Mosoly ragyogott az arcán — Kerékpár része ... öt betű — folytatta, majd gyursan rávágta: — Kerék! Az egész keresztrejtvényt pontosan hat perc alatt fejtette meg. — Ez egy príma keresztrejtvény, barátocskám! — lelkendezett a szerkesztő. De nekem úgy tűnik, hogy túl könnyű. Nem gondolja? Elgondolkodott, megnézte az óráját, majd folytatta: — A keresztrejtvényfejtés rendszerint sok időmet veszi el, de ezt a magáét szinte egy szuszra megfejtettem... — No látjal Hiszen éppen ez a találmányom lényege Hogy könnyűi Érti? — magyaráztam. — Nem kell elszá guldania a könyvtárba, lexikonokban keresgélnie, az óko ri Görögország történetét tanulmányoznia, vagy francia szakácskönyvekben lapozgatnia. Én a keresztrejtvény- nyeimet nem az élvonalbeli értelmiségnek szánom, hanem egyszerű embereknek, akiknek sok a munkájuk. Az pedig nem vár ... — Elfogadom — mondta a szerkesztő. Felállt és hálásan kezet rázott velem. SÁGI TÖTH TIBOR forditóia
