Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-01 / 31. szám
A / ■<$ — új, korszerű vasútállomás. A " •‘Sih három kocsiból | több mint száz utas száll ki. Kilenc óra, de már perzsel a Júliusi nap. Az utasok többsége — a fasor árnyékában — elindul a város felé. Persze vannak, akik előbb a büfében szórajukat csillapítják, mások, főként a turisták, nézegetik a térképeket, szemlélődnek. „Az őrtorony mellett, az a barna sáv az országhatár“ — magyarázza készségesen az érdeklődőknek egy vasutas. Az állomástól alig száz méternyire két katona figyeli őrhelyéről a terepet. Ez az országhatár: két világ határa ... Két évtized távlatából Az új vasútállomást az ötödik ötéves tervidőszakban építették, két kilométernyire a régitől. Amióta üzemel, szinte mindenki itt száll le a Cheb- ből érkező vonatokról. Emlékezetemben — két évtized távlatából — kirajzolódik egy kép: szűk utcák, félrecsúszött háztetők, kidőlt falak, összeomlott házak s a romokat közönyösen kerülgető emberek. Egy évtihadsereg tisztje 1949-től ASban teljesített szolgálatot. S nemcsak az alakulatával törődött, az is. érdekelte, ml történik a városban. „Addig, amíg az emberek döntő többsége csupán ideiglenes lakhelyének tekintette a városi, szinte a levegőben vibrált a bizonytalanság. Biztonságot, tá rlatot kellett nekik adni, beszélni kellett velük, s ez bizony hosszú folyamat volt..Mivel a közigazgatásban szükség volt képzett, jó szervező képességű elvtársakra, 1962-ben őt is kikölcsönözték a hadseregtől és megválasztották a vntt elnökévé. — A romhalmaz? Körűibe r' nyolcszáz épület romjait kellett eltakarítani. Ez a munka hosszú e»ekig tartott. A város- központban a régi házak helyére nem építettünk, kivételt csupán az új áruház képez a belterületnek jóformán cs fele beépített, a többi pair. ~r övezet, ligetszerűség. Az u; városrészeket a dombokon, a pókokban építettük fel. Az elnök Irodáiéban tucatnyi bekeretezett elismerő oklevelet látunk. A városi nemzeti bizottság az elmúlt évben kapta meg kiváló munkájáért az „£pí- tésben szerzett érdemekért" állami kitüntetést. „HatvanA városközpontban épuit fel a Centrum Aruház / 76 1. Václav Kovarik, a városi párt bizottság elnöke zeddel a háború befejezése után olyan volt As, mintha szétbombázták volna. Meglepődve hallgattam egy magas szőke katonatiszt magyarázatát: ide soha nem hullott bomba, a háború csupán átsuhant a városon. A száz év körüli öreg házikókat és házakat — mivel senki sem gondozta — kikezdte az idő foga, Nézelődöm, kutatok a romhalmazok után. Ma olyan a város, mint egy nagy park. Itt a völgyben az öreg városrész — ' pontosabban, ami belőle megmaradt — tiszta utcák, üzletek, áruház. Az utca képe csupán annyiban különbözik a csallóközi kisvárosétól, hogy itt a délelőtti órákban alig láttam férfit. Az utcákon, az üzletekben, a parkokban nők, diákok, gyermekek zsibongtak. Újjáépült, megfiatalodott a város. Miroslav Svoboda, a városi nemzeti bizottság elnöke — a hajdani magas szőke katonatiszt — jóleső érzéssel hallgatja szavaimat. Azok közé tartozik, akik 1945-től a határvidéken élnek. Mint a népnégy képviselőnk van, elsősorban a kommunisták személyes példamutatása serkentette a lakosokat arra, hogy társadalmi munkát végezzenek. Azt mondják, még nagyobb városban, járási székhelyen sem építettek annyit ebben a választási időszakban, mint nálunk. Versze, mindazt látni kell.. Kőrútom Elfogadtam az elnök javaslatát. Olyan emberrel sétálgattam fél napot, keresztül-kasul a városon, aki aktiv részese a 30 év alatt bekövetkezett változásoknak. Václav KovaHk Beroun mellől került a határvidékre. 1949-től a TOSTA üzemben dolgozott, s három éve mint a szállítási osztály vezetője ment nyugdíjba. Nem én vagyok az egyedüli, aki nem akarja elhinni, hogy 63 éves. Legalább két évtizeddel fiatalabbnak nézem. „Mindig sportoltam, még most is ástok, futok, kerékpározok, így szórakozom. Egyszerűen nem akarok megöregedni. Nincsen annyi felesleges időm, hogy még az öregségről is elmélkedjek ...“ Zömök, mozgó kony férfi, alaptermészete a derűlátás, a bizakodás. „Aki legalább egy picit meg akarja ismerni a várost, annak gyalog kell járnia" — mondja jókedv vei. Új járdán kapaszkodunk fel a domboldalon a legújabb la kótelephez. Lentről a völgyből csupán két épületet látni, a többit eltakarják az évszázados fák. Pedig itt fenn, szépen elrendezett kis lakótelepen, háromszázötven lakás épült fel az elmúlt választási időszakban. Keletről és délről kapják a fényt a lakások, az északi és nyugati szél ellen pedig a park fái védik a négyszintes épületeket. Az új lakótelep mögött régi egyszintes épületek mellett haladunk el, majd újra a domboldalon!, a park fái alatt rövidítjük az utat az épülő fedett uszodáig. Kevés kisváros dicseA kisváros .lakóinak egyik büszkesége: épilik a fedett uszodát (A szerzS felvételei) kedhet ilyen létesítménnyel. A főépület már elkészült. „A jövő évben kell megnyitni az uszodát, ezt a napot már nagyon várják a fiatalok. Remélem, sikerül megtartani a tervezett határidőt." Különben a sportok kedvelőiről, fiatalokról és idősebbekről, elismeréssel szól Kovafík elvtárs, a városi pártbizottság elnöke. „Látom, hogyan dolgoznak a társadalmi szervezetek. Az Iskra sportszervezet 900 tagját főként azért becsülöm, mert kezdeményezők és társadalmi ményezték a teniszpályák építését. Csakhogy ezért a meggondolatlan kijelentéséért éppen a legközelebbi munkatársat alaposan megmosták a fejét. Meglátod, a fiad Is ott fog játszani, mondták neki. A válasz: azt már nem szeretném megél? ni. Beteljesedett a jóslat. Azóta poharazgatás közben fel-felröp- pen a megjegyzés: Jozef, te még élsz? Többen Is bizonygatták, hogy ez a megjegyzés szállóigévé vált a városban, s ha valaki meggondolatlanul mond véleményt, rendszerint munkával igyekeznek ideális feltételeket teremteni a különféle sportágak fejlesztéséhez.“ Az uszodától alig száz méternyire betekintünk a szaunába, majd a városközponton áthalad va megnézünk néhány boltot és az új áruházat. A várhegyről — csupán egy dombocska — látni. hogyan határolja el széles erdősáv as várostól az ipari negyedet. Már a XVili. században fonodáiról volt ismert a város. Ezt a tradíciót most a 4500 embert foglalkoztató TOSTA üzem, valamint más tex tilipari üzemek fejlesztik tovább. Beszélgetünk és közben eljutunk a város túlsó részére. Láttam a teraszosan kiépített és oly sokat emlegetett teniszpályákat. Nem Ismerek olyan kisvárost, amelyben szinte valamennyi sportág kedvelői számára Ilyen ideális feltételeket teremtettek volna. Persze saját maguk, a Z-akció keretében, társadalmi munkával. Ennek kapcsán hallottam: a 70-es évek alapján egy munkás bírálta a nemzeti bizottságot, mivel „úri sportok“ támogatására költi a pénzt. Tudniillik értelmiségiek, orvosok kezdeelhangzik a megjegyzés: Jozef, te még élsz? A mi városunk... Visszatérve a vnb épületébe, a két elnök visszaemlékezéseit hallgatom. Az 50-es évek végén Aéban még romeltakarításra serkentették az embereket, s bizony bármily szépen beszéltek is a vezetők, a személyes példamutatás voll a leghatékonyabb agitáció Voltak itt olyanok is, akiket csupán a kereseti lehetőség vonzott a határvidékre. Egyik helyről a másikra vándoroltak, csak az anyagiak szerzésével törődték. Közülük csak azok maradtak itt, akik képesek voltak változtatni elképzeléseiken és becsületesen kezdtek dolgozni, itt a kritikus kezdeti időszakban azokra lehetett építeni, akiket nem csupán a kereseti lehetőség vonzott ide. hanem azért jöttek, mert megértették: itt van a legnagyobb szükség munkájukra. ftk véglegesen letelepedtek a városban. Azóta felnőtt egy nemzedék, az 6 számukra a romeltakarítás, az építés hőskora már történelem. CSETÖ JANOS Újjáépítik, restaurálják a műemlékeket. A vub székhaza, a régi város egyik legszebb épülete
