Új Szó - Vasárnap, 1976. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1976-07-04 / 27. szám

VASÁRNAP 1976. július 4. A NAP kel — Nyugat-Szlo­vákia: 3.55, nyugszik 19.58; Közép-Szlovákia: 3.47,, nyugszik 19.50; Ke- let-Szlovákia: 3.39, nyug­szik 19.42 órakor. A HOLD kel — 11.49, nyug­szik 23.07 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük ULRIK — PROKOP nevű kedves olvasóinkat 1776-ban ezen a napon ki­áltották ki az Amerikai Egyesült Államok függet­lenségét O 1856-ban balt meg Ferenczy István ma­gyar szobrászművész (szül. 1792). AZ ÜJ SZŐ JÖVÖ vasárnapi SZAMÁNAK TARTALMÁBÓL A szovjet társadalom — ma M. Rutkevics cikke A tudományos- műszaki haladás a mezőgazdaságban Irta: Emil Cakajda, a CSSZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének első helyettese Fábry István: Franco la muerto, de a francoizmus még él Egykori párbeszéd a Mecénással Szabó Béla írása Igazolójelentés Mesterházi Lajos elbeszélése Régi birtokviszonyok Krajczár Imre dél-jemeni riportsorozatának második része | BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK ESEMÉNYEK KÉPEKBEN ________________i___________i__________________ Tö bben, de még mindig kevesen Üzemi éttermeink kasztosainak száma az elmúlt öt év alatt 129 000-rel gyarapodott. Figyelembe véve a közétkeztetés társadalmi jelentőségét, ez kétségtelenül sikert jelent, de mégsem lehetünk elégedettek. A foglalkoztatottaknak ugyanis mindössze 22 százaléka fogyaszt a kedvezményes vállalati ebédből. Ma már senki sem vitatja, hogy a munkahelyi étkez­tetés fontos termelési feltétel. Ezért az illetékeseknek mindent meg kell tenniük azért, hogy jobb feltételek között, egyre többen ülhessenek asztalhoz az üzemi éttermekben. Vessünk pillantást az étkezés körülményeire. Üzemeinkben évről évre több a korszerű, tágas, minden követelménynek megfelelő étterem. A dolgozók szervezetten, tiszta asztalnál, minden fölösleges várakozás nélkül ebédelhetnek. A helyzet azonban nem mindenütt ilyen kedvező, bőven akad olyan üzem, ahol az alkalmazottak számához mérten kicsi az ét­terem, így állandó a tolongás, az ebéd kiadására sokat kell várakozni, és ilyen .körülmények között rendszerint baj van a tisztasággal és a renddel. A megoldást elsősorban új ét­termek építése jelenti, de jobb szervezéssel, egy kis lele­ménnyel nagyobb beruházások nélkül is enyhíthetünk a gon­dokon. Változatlanul problémát jelent a kisebb munkahelyek alkal­mazottainak kosztolása. Sokan vendéglátóipari létesítmények­be járnak ebédelni, de ez jelentős munkaidő-veszteséget okoz. Ezért több helyen bevezették, hogy az ételt más üzemi kony­hákból szállítják, és így azok is bekapcsolódhatnak a kedvez­ményes munkahelyi étkeztetésbe, akiknek munkahelyén nem lenne kifizetődő külön konyha üzemeltetése. Az utóbbi időben javult az ételek minősége is. Ez többek között annak az eredménye, hogy az üzemi szakszervezeti szervezetek jelentős összeggel járulnak hozzá az étkeztetés­hez. Ez a hozzájárulás 1973-ban 54,7 millió, 1975-ben már 81,6 millió korona volt. Az évente megrendezett szakácsverseny pedig azt tanúsítja, hogy a rendelkezésre álló összegből ízle­tes, változatos, az ésszerű táplálkozás követelményeinek meg­felelő ételek készíthetők. Bár akad még javítanivaló az étkezés körülményein és az ételek minőségén is, sok dolgozó nem használja ki az olcsóbb étkezési lehetőséget. Megszokásból, inkább a magukkal ho­zott, vagy az üzemi büfében vásárolt felvágottat, szalonnát fogyasztják el, esetleg felmelegítik a hazait, pedig ez sem­mivel sem olcsóbb, nem is beszélve arról, mennyire egész­ségesebb, ha változatos meleg ételt fogyasztunk. Előfordult egyes üzemekben, hogy az érdeklődés hiánya miatt kény­telenek voltak lemondani arról a tervükről, hogy a második és a harmadik műszak dolgozói számára is meleg ételt készít­senek. A 6. ötéves tervidőszakban fokozott figyelmet szentelünk a dolgozókról való gondoskodásnak, és ennek keretében az üzemi étkeztetésnek. Tovább gyarapítjuk a kosztosok számát, arányuk 1980-ig eléri a 34 százalékot. Bővítjük, korszerűsítjük a már meglevő éttermeket, újakat építünk, a konyhákat új felszereléssel látjuk el, és nem feledkezünk meg a szaká­csok képzéséről sem. Mindez emeli a közétkeztetés szín­vonalát, hozzájárul jó munkahelyi közérzetünkhöz, egészséges életmódunkhoz. CSIZMÄR ESZTER KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Uruguayban „minden a régi" Az 1973. június 27-i puccsal Juan Bordaberry uruguayi el­nök az országban reakciós diktatúrát vezetett be; feloszlatta a parlamentet, betiltotta a „Széles Front“ nevű antiimperialis- ta koalícióban tömörülő politikai pártokat és szervezeteket, továbbá a szakszervezeteket és az „Uruguayi Egyetemi Hall­gatók Szövetségét“. Bordaberry fasiszta típusú kegyetlen terrort vezetett be. Hatalma elsősorban a hazai nagybirtoko­sokra és iparosokra és a külföldi — főleg amerikai — im­perialista körökre támaszkodott. 1974-ben azonban nylilan írtak arról, hogy Bordaberryt komoly veszély fenyegeti s bu­kása várható, azonban egy ideig sikeresen lavírozott, de jú­nius 12-én uruguayi katonai körök bejelentették, hogy Borda­berryt felmentették elnöki hivatalából. Röviddel ezután Alber­to Demichellit, az addigi alelnököt nevezték ki az Uruguayi Köztársaság ideiglenes elnökévé. Uruguay gazdasági helyzete az utóbbi években rendkívül romlott, elsősorban azért, mert nagy mértékben csökkent a két hagyományos áru, a marhahús és a gyapjú kivitele. Az uruguayi hűtőházakban felhalmozódott a hús, amely iránt külföldön nincs kereslet. Az uruguayi gazdaságra negatívan hatott a kőolaj és a petrolkémiai termékek árának gyors emelkedése. A kőolajon kívül további olyan termékek és nyersanyagok is drágultak, amelyeket ez a kis ország kény­telen importálni. A behozatal nagy mértékben túllépi a ki­vitelt, s így egyre növekszik a kereskedelmi mérleg deficitje, amely már egy évvel ezelőtt meghaladta az egymilliárd dol­lárt. E problémák következtében több nagybirtokos és ál­lattenyésztő Bordaberry ellen fordult, és a legfelsőbb kato­nai körökben is kedvezőtlen hangulat terjedt. Már a múlt év májusában a vezető katonai körök azt követelték, hogy lép­jen vissza az elnök. Bordaberrynek akkor még sikerült meg­győznie opponenseit, de a gazdasági és a politikai válság el­mélyült, s így Bordaberryt eltávolították a politikai színpad­ról. Ezek után felvethetjük azt a kérdést: milyen úton fog haladni tovább Uruguay? Alberto Demichelli ideiglenes elnök első beszédeinek egyikében hangsúlyozta, hogy továbbra is megőrzik az eddigi antikommunista álláspontot a belpoli­tikában, és változatlan marad a külpolitikai irányvonal is. Az uruguayi külpolitika továbbra is az Amerikai Egyesült Álla­mokkal és Lalin-Amerika reakciós rezsimjeivel való szoros együttműködésen alapszik. Eduardo Viera, az UKP KB Végre­hajtó Bizottságának tagja nemrég egy havannai sajtókonfe­rencián megállapította, hogy juan Maria Bordaberry elnök leváltása nem jelent semmiféle lényeges változást az ország politikai életében. Az új elnök hatalma ugyanazokra az erők­re támaszkodik, mint Bordaberry rendszere. Világos, hogy nem a katonai vezetők, hanem az egyre erősödő haladó moz­galom vezetheti ki az országot a bajból. A demokratikus jo­gok felújításáért és a dolgozók gazdasági és szociális hely­zetének javításáért folytatott harc élén az Uruguayi Kom­munista Párt áll, amely kénytelen most is illegalitásban dol­gozni, és sok vezető személyisége az uruguayi börtönökben sínylődik, de harca egyre meggyőzőbb eredményeket ér .el. JAN BLANSKÍ Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára hétfőn találkozott Leonyid Brezsnyev- vel, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárával, aki a szovjet küldöttség élén az európai kom- munista és munkáspártok konferenciájára érkezett Berlinbe. (Felvétel: CSTK — ZP) Hamburgban nagyarányú tiltakozó tüntetést tartottak a diá­kok Henry Kissinger amerikai külügyminiszter, Johannes Vors- ter dél-afrikai rasszista miniszterelnök és figal Alton izraeli külügyminiszter nyugat-németországi látogatása ellen. (Felvétel: CSTK — UPI) A világközvélemény felháborodása egyre nő azok miatt a bru­tális intézkedések miatt, amelyeket a dél-afrikai rasszista hi­vatalok foganatosítottak a bennszülött lakosság ellen. Felvé­telünkön: a dél-afrikai fajgyűlölők ellen június 26-án, Wa­shingtonban lezajlott tüntetés résztvevői. A transzparenseken az Egyesült Államok és a dél-afrikai kormány együttműködé­sét elítélő feliratok olvashatók. (Felvétel: CSTK — TASZSZ) Miss Rhodesia — 76 1978 vir. A dél-rhodesiai hatóságok 18 és 50 év közötti nőket is tobo- l roznak a hadseregbe (V. Csakirigyisz rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom