Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-27 / 26. szám

► I ÉPÜL, NAGYOBBODIK A GYÁR í Negyed évszázad telt el azóta, hogy a selmeci hegyek közelében, a Garant folyó mellett lerakták a tlmacet ka­zángyár, a mai Sz. M. Kirov Szlovák Energetikai Gépgyár alapjait. A tlma-> íei kazánkovácsok készítményeikkel fokozatosan a világpiacra is betörtek, s ma fontos feladatokat teljesítenek a KGST-országok energetikai rendszeré­nek fejlesztésében. — Bizony, huszonöt év múlt el — emlékezik vissza a régi időkre Domi­nik Kotora művezető, aki 1949. július 15-én lépett itt munkába. — Én elein­te a gyár alapjainak építésében segí­tettem a mérnököknek. Akkoriban a Veiké Kozmálovce-i állomásra érkezett meg az első téglaszállítmány, amelyet szekereken szállítottunk a nem mesz- sze épülő gyár alapjaihoz. A munká­sok toborzása sem volt egyszerű, az emberek nehezen tudtak megválni a földműveléstől. Végül mégiscsak össze­verődött mintegy nyolcvan ember, akik Trnavában, s részben Bratislavában részesültek szakképzésben. Én az utóbbiak közé kerültem, s a gyár táJ mogatásával a szakközépiskolát is el­végeztem. Négy gépészmérnök, s mi hatan technikusok képeztük az induló gyár szakmai törzsét. Ma több mint 180 mérnök dolgozik a vállalatban. A tech­nikusok számát nem is tudnám meg­mondani, olyan sokan vagyunk. Most a 410-es üzemegységben mint műveze­tő dolgozom. A huszonöt év alatt több helyen dolgoztam a gyárban, voltam gyártásvezető, minőségi ellenőr, konst­ruktőr és részlegvezető is. — Azt is mondd el — szólt közbe Jozej MáöaJ szerelő —, hogy a munka mellett sportolásra is jutott elég idő, hiszen 15 éven át védted a gyár fut­ballcsapatának a kapuját, most pedig a tekecsapatban veszel részt a szlová­kiai nemzeti bajnokság versenyein. Jozef Máőaj szintén azok közé tar- % tozik, akik építették, formálták a gyá­rat, s akiket a gyár is formált. Eleinte betanult munkásként dolgozott, később elsajátította a hegesztés mesterségét. Ezután már a magyarországi Ajkán és Mosonmagyaróvárott villogtatta he­gesztő készülékét, s ott volt az al- másftizítői alumíniumgyár kazánjának építésénél is. jelenleg a jugoszláviai Obrenovac hőerőmű szerelésén dolgo­zik. Hat hete járt legutóbb itthon. — Hiányzóm a fiamnak — mondja némi büszkeséggel. „Apu, ne utazz már, dol­gozz már itthon,“ mondogatja, amikor búcsúzkodunk. — S hogyan határozott? — Szeretem a kinti szerelési mun­kákat, de a fiamat is. Nagyon. Majd meglátjuk. Végül is majd csak itthon maradok. Szükáég lesz ránk itthon is. Épül, nagyobbodik a gyár, hiszen lát­hatja! A gyár valóban épül, hatalmasodik, ezt az új műszaki kutatóintézet fehér betonelemekkel tarkított vaskonstruk­ciója is bizonyítja a gyártelep előtti mezőn. A vastraverzeken magabiztosan Dominik Kotora művezető mozgó építők előtt kitárul az egész f yár panorámája. Itt dolgozik Michal kula is, a 7-es szátnú SZISZ-szervezet elnöke, akinek a májusi ünnepségek al­kalmából a lévai Járási pártbizottság „A járás érdemes dolgozója“ kitünte­tést adományozta, s nevét bejegyezték a járási pártbizottság becsületkönyvé­be. Vele is elbeszélgetünk azokról a fiatalokról, akik hat-nyolc éve kerül­tek a gyárba az iskolapadokból, s akik az öregek oldalán most tanulják a szakmát. — .Szervezetünk sokat köszönhet a konstrukciós részlegben működő párt- szervezet tagjainak, főleg Ráchela, DrahoS és Lobell elvtársaknak, akik pél­daadóan végzik munkájukat, s akik so­kat tesznek a fiatalok körében a mar­xista világnézet elsajátítása és a szo­cialista életstílus kialakítása érdeké-- ben. Szervezetünk tagjai ebben az év­ben már 45 újítási javaslatot terjesz­tettek elő, s ezek közül tizenkettőt a bírálók már el is fogadtak. A konst­rukciókat tervező üzemben négy if­júsági munkaközösség dolgozik. Ezek­ben a napokban kapcsolódtunk be a szaratovi mozgalomba, bár ennek fő követelményeit, különösen a munka minőségének szigorú ellenőrzését, már eddig is igyekeztünk teljesíteni. — A fiatalok megszerették a gyá­rat? — Természetesen. Itt élünk és itt dolgozunk, s szeretjük is, amit csiná­lunk. A gyártási program még sok új­szerűséget tartogat számunkra. Ez az épület például — pillant fel a magas­ba törő vaskonstrukcióra — már szá­munkra, a „második váltás“ számára készül. Elbúcsúztunk. A gyár kapujában még Karol Kotora elvtárssal találkoztunk, aki szintén a törzsgárdához tartozik. Jelenleg az anyagraktár vezetője. Örömmel és lelkesen idézi fel a múl­tat, a gyár építésének történetét. — Felejthetetlen emlék marad a csehországi testvérvállalatok, a CKD Blansko, a CKD Dukla Praha, a CKD Slany, a Královo Pole-i Gépgyár, a Hradec Králové-i Februári Győzelem Üzemek dolgozóinak, különösen Illek, Buzek, Baumgartner, Pala, Novák és Tencer elvtársaknak a segítsége. Az első 50 tagot számláló üzemi pártszer­vezetnek, melynek a titkára voltam, ugyancsak élenjáró szerepe volt a gyár fejlesztésében, melynek első üzemrészlege itt épül fel a kapu kö­zelében. Gyártottunk mi kazánokat is családi házak fűtéséhez, tartó acél­konstrukciókat magasfeszültségű áram-- vezetékekhez, ístállótrágya-szórókat a mezőgazdaság számára, és sok egye­bet, amire éppen szükség volt. Gyár­tási programunk eléggé változó volt, ami szintén hozzátartozik a kezdeti nehézségekhez. A párt gondoskodá­sát viszonzó munkások szorgalma azonban nem ismert akadályokat. Ha­talmas ipari komplexummá fejlődött a gyár, melyben ma 14 pártalapszer- vezet tevékenykedik. Jozef Mácaj hegesztő Igaza van Kotora elvtársnak. Első­sorban a szorgalmas munkásoknak köszönhető, hogy hazánk kazángyár­tása ma világszínvonalú és rohamosan fejlődik. A tlmaőei kazánkovácsok jó munkáját egyaránt dicsérik Moszkvá­ban és Bukarestben, ahol az általuk készített kazánok jelentős mértékben biztosítják a városok hőellátását. A tlmacei kazánok folyamatosan és meg­bízhatóan fejlesztik a hőt a romániai Dicesti, a brazíliai Sotelca, a kubai Neuritas, a jugoszláviai Kolubara, Obrenovac és Kakanja, a bangladesi Khulna, az iráni Masad, valamint a magyarországi százhalombattai és ti­szai erőművek ellátásához. A gyár tervezői, dolgozói azonban már az „atomkorban“ élnek, a gyár atomprogramjának megvalósításán fá­radoznak. A Zeliezovcén (Zselízen) épülő hatalmas gyárrészleg termelésé­hez 1000 munkásra lesz szükség, s így a járás déli részén is megveti a lábát a gépipar. A 6. ötéves tervidőszakban a gyár termelése a négyszeresére nö­vekszik, s a gyár dolgozói számára újabb 1000 lakás épül. * * • A tlmaőei Sz. M. Kirov Szlovák Energetikai Gépgyár dolgozói sok ne­hézséget, akadályt küzdöttek le a si­kerhez vezető úton. Annál nagyobb örömmel ünnepelnek ezekben a na­pokban mindazok, akik részesei a si­kernek, akik az évek tapasztalatai alapján bizakodva haladnak tovább a megkezdett úton, tettekkel írva a tl- maőei kazánkovácsok és a gyár má­sodik negyedszázadának történetét. NORBERT POVAZSKÍ Az Sz. M. Kirov Szlovák Energetikai Gépgyár latképe 1976 VI. 27. 3 FELTÁRNI ES HASZNOSÍTANI Geológusaink feladatai a XV. kongresszus utóin A geológusok vallatják a mély­séget, kutatják, keresik a föld felszíne alatt rejlő termé­szeti kincseket, hogy azok feltárásá­val hozzájáruljanak hazai nyers­anyagbázisunk további bővítéséhez. Most, hogy a nyersanyagok ára vi­lágviszonylatban állandóan növeke­dik, fokozottabb mértékben van szük­ség hazai nyersanyagforrásaink ész­szerű és gazdaságos felhasználására. Ebből adódik, hogy a geológusok fel­adatait a CSKP IX. kongresszusa óta első ízben most, a CSKP XV. kong­resszusán határozták meg pontosan. A CSSZSZK 1976—1980. évi gazdasá­gi és szociális fejlesztésének irány­elveiben ugyanis többek között ez áil: „Nagyobb intenzitással kell ki- használni a hazai természeti kincse­ket, főképpen a szilárd tüzelőanya­gok lelőhelyeit, az elektromos ener­gia termelését biztosító hazai fém­készleteket, a faanyagot, a mezőgaz­dasági talajt és valamennyi másod­lagos nyersanyagot. Intenzív geoló­giai kutatásokkal kell feltárnunk a kő- és barnaszén-, valamint a lignit­lelőhelyeket. A kőolaj- és földgázle­lőhelyek kutatását az e szempontból leggazdagabb területekre és nagyobb mélységekre kell összpontosítani. -A hazai nem fémtartalmú nyersanyag­készletet ki kell használni a magne­zit-, az üveg-, a porcelán- és a kerá^ miagyártás bővítésére, és keresni kell az építőanyagok nyersanyagfor­rásait.“ Ján Kuráü mérnök, a Szlovák Geo­lógiai Intézet igazgatója, a fenti idé­zettel kezdte meg beszámolóját egy közelmúltban megtartott sajtóértekez­leten, amelyen a XV. kongresszus ha­tározataiból rájuk háruló feladatok-i ról számolt be. Tisztában vannak az­zal, hogy ha eleget akarnak tenni küldetésüknek, a múlt ötéves terv­időszakban kifejtett eredményes munkájukat még tovább kell fokoz­niuk. A jelenlegi ötéves tervidőszak­ban bányászainkra is hatalmas fel­adatok várnak — elsősorban a szén­fejtésben. A tervidőszak utolsó évé­ben 122—125 tonna szenet és ligni­tet kell kitermelni, ami azt jelenti, hogy geológusainknak szintén erre a területre kell irányítaniuk tévé- kenységüket. Ahogy a Szlovák Geo­lógiai Intézet igazgatója elmondotta, Szlovákiában főleg Cígel, Nováky és Gbely környékén végeznek ez irányú kutatásokat. Feltevéseik és eddigi kutatási eredményeik szerint Szlová­kia jelentős részén vannak eddig még feltáratlan kőolaj- és földgázle­lőhelyek is. Ezek feltárása szintén nagy feladatokat ró az ezzel foglal­kozó geológiai kutatócsoportokra. A Szlovák Geológiai Intézet dolgo­zóira egyébként 2,5 milliárd korona értékű feladat elvégzése vár ebben a tervidőszakban. Ezek sikeres teljesí­tését mindenekelőtt a munkatermelé­kenység növelésével akarják elérni, amely az előző ötéves tervidőszak­hoz viszonyítva 26 százalékkal növe­kedik majd. Kutató-feltáró munká­jukat egész Szlovákia területére ki­terjesztik, s távlatilag elkészítik a pontos geológiai térképet. Említet­tük már, hogy vannak még feltárat­lan kőolaj- és földgázlelőhelyeink. Ezek pontos feltérképezése, a 4— 6000 méter mélységű kutak fúrása csaknem 2 millió koronába kerül majd. Munkájukat nagymértékben ne­hezíti az, hogy nincsenek megfelelő, korszerű berendezéseik. Hasonlóan fontos munka elvégzése vár rájuk az ivóvíz s az ipari felhasználásra al­kalmas víz forrásainak feltárása te­rén is. Gondot fordítanak az ásvány­vizek lelőhelyeinek feltárására, s ku­tatásának különösen Közép-Szlová- kiában van jövője. Geológusaink nem hanyagolják el a nem fémes nyers anyagok feltárását sem, amelyek szintén nagymértékben gazdagítják természeti kincseink skáláját. A Szlovák Geológiai Intézet Zili- nai és SpiSská Nová Ves-i részlegein, és az egész intézetben jól rajtoltak a hatodik ötéves tervidőszakra kitű­zött feladataik teljesítéséhez. Ehhez hozzájárul az is, hogy az egyes geo­lógiai kutatócsoportok között egész­séges versenymozgalom alakult ki. Az igazgató különösen Junga Árpád munkacsoportjára hívta fel a figyel­met, amely a szűk keresztmetszetű furatok végzésében országos csúcsot állított fel. Jó munkát végeznek, amit az is bizonyít, hogy nagyon sok kül­földi megrendelésük van. Azonban, ha azt akarjuk, hogy a mélység val­latóinak munkája hatékony legyen az általuk feltárt kincsekkel okosan kell gazdálkodnunk. P- G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom