Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 3. szám
t Független lett a világ legnagyobb bauxittelepe # Suriname nehéz és hosszú útja Fő probléma: a gyarmati múlt örökségének felszámolása és az egység • Mi lesz a támaszpontokkal? A világtérképen hiába keresnénk ezt a nevet: Szranang. A földrajzi fogalom, amelyet a bennszülöttek nyelvén ,elez, sokáig Holland-Guayana, majd az utóbbi években Suriname volt, mely tavaly november 25-én független köztársaság lett. Amikor a bennszülöttek Szranangként emlegetik hazájukat, talán nem is a mai Suriname-ra, mint inkább a földre gondolnak, amelyen 1499-ben a mesebeli Eldorádót kereső európaiak megvetették a lábukat. A trópusi éghajlatú ország, melynek belsejét — területének háromnegyed részét — járhatatlan őserdők borítják, azonban nyilván nem vonzotta az első európaiakat, mert rövidesen továbbálltak. Csak mintegy száz év múlva jelentek meg a spanyolok, akik hódítók módjára kiirtották az őslakosságot. A spanyolokat később a hollandok, angolok és franciák követték. Letelepedésük már nem volt annyira kalandos jellegű; a hollandok számára például már szűknek bizonyult az óhaza, a Kelet-Indiai Társaság szervezte a kitelepülést és idegen területek gyarmatosítását. Guayana középső része, Suriname akkoriban angol kézen volt, s az emlékezetes bredai békekötésben, 1667-ben a britek megállapodtak a hollandokkal, franciákkal és dánokkal, hogy a mai New York város területén fekvő Üj-Amszterdamért elcserélik a hollandokkal Suri- name-t, amely így vált Holland- Guayanává. Gazd ag és mostoha természet Suriname éghajlata kedvez a «iéligyümölcsnek. Megterem itt a rizs, a citrom, a narancs, a banán, a kávé, a kakaó, a kukorica, a kókuszdió és sok más jellegzetes növény, de csak a keskeny tengerparti sávokban, mert mint mondottuk, az ország területének háromnegyed részét őserdő borítja, mégpedig terjeszkedő őserdő. A folyók és a tenger lerakódásaiban csakhamar lombot hajtanak különféle trópusi fafajták. Suriname jellegzetes fafajtái a mangrove, az őserdőkben az állítólag üdítő italt adó, megcsapolható ravenala, vagy a marima, amelynek kérgéből „ruhát“ készítenek a bennszülöttek. A mavaküre kúszónövény mérgét használták fel az egykor itt élő indiánok a nyílhegyek preparálására. Nem véletlen, hogy az erdőlakő őslakosság fő foglalkozása ma is a fafaragás *és a gyékényszövés. Suriname gazdaságában sokáig domináns ág volt a cukornád-termesztés. Ma is jelentős az ország cukorgyártása, de mindent háttérbe szorított századunk egyik korszakjelző jelentőségű iparága, az alumíniumgyártás, illetve a bauxitbányászat. Ezen a téren Suriname világméretben a második helyen áll, készleteit tekintve azonban az első helyre sorolható. Hatmiliiárd tonnára becsülik Suriname bauxitgazdagságát, de e roppant kincs kiaknázásából vajmi kevés haszna van a 430 000 főnyi lakosságnak, mert az alumíniumipar idegen társaság kezében összpontosul. Mivel mezőgazdasága a kedvező éghajlat ellenére, termőföldek hiánya miatt fejletlen, Suriname importtal kénytelen fedezni a lakosság élelmiszerszükségletét. Ez a körülmény pedig még sokáig függő helyzetbe hozza az új országot a külföldtől. tartalmú suriname-i bauxitot az ALCOA nevű észak-amerikai társaság surinamei leányvállalata, a SURALCO bitorolja. Az ásványkincset a múltban teljesen kiszállították és külföldi üzemekben dolgozták fel. Az utóbbi időben, különösen szociális elégedetlenség hatására, épült ugyan három kisebb helyi feldolgozó üzem, de kapacitásuk korántsem kielégítő. A paranai és overdachi bauxitmű- ben az észak-amerikai részvénytulajdonosoké, a moengői- ban a hollandoké a döntő szó. Az idegen társaságok azért érezhetik magukat viszonylagos biztonságban, mert a lakosság döntő része elmaradott, még nem érte el azt a szintet, hogy haladó nemzeti demokratikus szellemben követeljen forradalmi változásokat, másrészt a lakosságot nemzetiségi, illetve faji ellentétek osztják meg, ami szintén összefügg a gyarmatosítás történetével. A spanyol hódítók az indián őslakosság nagy részét kiirtották. Csak azok menekültek meg, akik az őserdőkbe menekültek és itt ^ vészelték át a pusztítást. Ezekből alakult ki a „bozótlakók“ közössége. Később, a holland gyarmatosítás idejében, a meddő aranykeresés után a rabszolgakereskedelem jelentett igazi kincset a kolonizálóknak. így kerültek ide a ma mintegy 40 ezer főt számláló néger lakosság ősei. A hollandok más fajú népeket is behoztak, így kerültek ide indiaiak, indonéziaiak, malájok, tamilok, kínaiak stb. Így Suriname természetszerűen különböző népek „olvasztótégelye lett, hisz társadalmi helyzetük lényegében azonos volt. A foglalkozás szerinti megoszlás azonban megosztja Bauxitszállftás az óceán felé Suriname névadója, az ország fő folyója némi megélhetést nyújt hal- és rákgazdagsága miatt a lakosság egy részének, de még nagyobb jelentősége van az alumíniumipar szempontjából. Ez ugyanis víz- és energiaigényes iparág. A 60 százalékos alumíniumőket; történelmileg olyan íratlan szabály alakult ki, hogy a gyarmatosítók utódainak és a bennszülötteknek keveredéséből származó kreolok közül kerülnek ki a munkások és a kisiparosok, kézművesek, az indiaiak a kereskedelmet tartják kezükben, a parasztságot pedig az indonéziaiak képviselik. Minden népcsoportnak megvan a maga pártja, amely szűk érdekcsoportok szószólójaként lép fel, így gyakoriak a súrlódások. Különösen a kreolok érdekképviseletét támadják. ; A felemelkedés útján Suriname népének harca valójában már régen elkezdődött, ha tekintetbe vesszük a gyakori rabszolgalázadásokat, a do- zótok népének lázadozásaít Suriname 1954. december 29- én belső önkormányzatot kapott, s irányítását a holland királynőt képviselő főkormányzó vezetésével a helyi lakosság képviselőiből alakult konzultatív tanács és kormány vette kezébe. Ez azonban korántsem enyhítette a lakosság elégedetlenségét. 1967-ben a királynő és férje ellátogatott Paramaribóba, a suriname-i fővárosba, s ebből az alkalomból a helyi börtön foglyai 25 antillai centet adakoztak össze fejenként, hogy luxusszőnyeggel kedveskedhessenek- az uralkodónak. A hatás nem maradt el: 900 fogoly kegyelmet kapott, de az ország helyzete ettől még néni változott. A hetvenes évek elején mindinkább erősödött az önállósági törekvés, különösen azután, hogy 1973-ban a közalkalmazottak sztrájkba léptek az akkori kormány resztrikciós intézkedései ellen. Ezt hosszadalmas tárgyalások követték, melyek során a curacaói Willemstadtban Hollandia és Suriname képviselői megegyeztek. „Megállapodás történt ártól, hogy Suriname 1975. november 25-én elnyeri függetlenségét. Ez meg is történt Az új állam ideiglenes elnöke az eddigi főkormányzó, /. H. E. Ferrier lett, kormányfője pedig Henk Arron. ök állnak az ország élén a bizonytalan időben megtartandó parlamenti választásokig. A jelenlegi kormányt a Henk Arron vezette, főként a kreolok érdekeit képviselő Surinamei Nemzeti Párt és más pártok Nemzeti Szövetség Párt elnevezésű koalíciója állította össze. Ez a körülmény bizonyos mértékben biztosítja a nemzetiségi és faji súrlódások mérséklődését, és a nyomatékot Suriname gyarmatosítóktól örökölt gazdasági és kulturális elmaradottságának a jelszámolására helyezik. Ez az irányzat bizonyára hosszú ideig érvényben lesz. A 327 évi holland gyarmati uralom után a független Suriname kormánya tíz éven belül folyósítandó, több mint hatmil- liárd holland forint fejlesztési segélyt követelt a holland kor* ■»lánytól, de az csak 3 milliárd 200 millióra adott ígéretet. A független Suriname, mint ENSZ- tagállam az el nem kötelezettség politikája mellett szállt síkra, és hadat üzent a gyarmati rendszer maradványainak. Ezzel függ össze néhány katonai támaszpont sorsa is, mert a hollandok távozása után a Pentagon érdeklődése az Antillák felé, illetve az itt ejhelyezett támaszpontok félé irányul. A haladásért kibontakozó küzdelemben lényeges kérdés, hogy szociális és politikai vonatkozásban eggyé váljanak az új állam tarka színű zászlaján öt különböző, csillag által képviselt alapvető népcsoportok. A jövő reménységei Bozótlakók őserdei hajléka Idegenek, akik otthon érzik magukat
