Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 3. szám
ÚJSZÚ r SZ OL őrs kul r • A lialista zágok turáiis ■ r rr ■ w GROZ KÖLTŐK VERSEI DZSANSZUG CSARKVIAIMI: AZ ÖREG MOLNÁR UTOLSÓ ÉJSZAKÁJA 1976. I. 18. sr i n rA most kezdődő esztendőben ünnepük a Kazal» SZSZK lakói az ország „névadó ünnepének“ negyvenedik évfordulóját, de ünneppel — igaz szerényebbel — búcsúzott a múlt év is: decemberben emlékeztek meg a Kazah Televíziós Film alapításának ötödik évfordulójáról. Hamit Hasszenov, a stúdió egyik vezető dolgozója a külföldi sajtó képviselői előtt jogos büszkeséggel hangsúlyozta, hogy a létesítmény a néhány rövid év alatt rohamléptekkel fejlődött, mert a párt és a kormány tervszerűen, céltudatosan serkenti ezt a fejlőd dést — Igaz — jelentette ki Hasszenov elvtárs —, nálunk valóban témabőség van: városok, amelyek a szovjethatalom éveiben nőttek fel, emberek, akik a szovjethatalom éveiben kapták meg saját arcukat, váltak kiemelkedő személyiségekké, vagy a mindennapi építőmunka névtelen, de nagyra becsült hőseivé. Nálunk a televízió különösen fontos, mert színház, irodalom, filmszínház, hangversenyterem és természetesen újság is, tehát gyönyörködtet, szórakoztat, oktat, nevel, embert formál, a szó legigazibb értelmében. A dokumentumfilm szövetségi fesztiválján a második díjat nyertük el, most pedig Muhtar Omarha- nóvics Auzev szovjet kazah író Abaj zsoli című művét tévésítjük. Nagy munkára vállalkoztak tehát a kazah tévések. M. 0. Auzev fő műve a két, lényegében önálló részből álló nagy regény, az Abaj és az Abaj zsoli, amelyben a jeles 19. sz.-i kazah költőnek, Abaj Kunanbajogli- nak állít emléket. A mi hazánkban a név valóban csak az irodalmi szakembereknek, vagy a „vájtfülűeknek“ jelent valamit, ezért úgy érezzük, nem árt röviden bemutatni Abaj Kunanbajoglit (1845—1904), a kazah írott Irodalom és irodalmi nyelv megteremtőjét. Mohamedán papi iskolában tanult, és 35 éves korától csak a versírásnak élt. A száműzött orosé demokratákhoz fűződő barátsága szabta meg költői irányvonalát, és haladó eszméi miatt a hatóságok üldözték. Lírájában mesterien ötvözte eggyé a klasszikus keleti irodalmak hagyományait az akinok (kazah és kirgiz költők ) versrögtönző technikájával. Bizonyosak vagyunk abban. hogy a nagyon fiatal kazah tévé-stúdió ezzel az alkotásával maga mögé utasítja azokat a jóval nagyobb múltra visszatekintő hasonló létesítményeket, amelyek a madagaszkári királlyá lett néhai gróf távlovaglásait mutatták be képernyőn. Thornton Wilder A házasságszerző című darabját a Madách Kamaraszínház mutatta be. A tudósítások, elemző kritikák alapján megállapítható — a komoly egyetemi tanár, a Pulitzer- díjas író, a formabontó módszerek kedvelője és gyakorlati alkalmazója ebben a művében kirándult az irodalmi kalandok rengetegébe, de amint maga mögött hagyta az amerikai nagy- és kisvárosok polgári látszaterkölcsökkel borított kövesútját, azonnal botladozni kezdett, bizonytalanná vált — eltévedt. „A mesét — írja az egyik kritikus (Sas György) — akár a mi Kisfaludy Káro- lyunk vagy Szigligeti Edénk is kieszelhette volna. A legfőbb dramaturgiai tényező: a bujkálás. Szekrényekben, asztal alatt, paraván mögött, szeparéban, konyhában ..." És mindez azért történik, mert egy dúsgazdag amerikai konzervgyáros New Yorkba utazik, hogy özvegyi sorsát levetve, újra házasodjék. Lengyel György rendező mindent megtett azért, hogy „kihozza“ a darab értékeit, és nem az ő hibája, ha nem kincseskamrát kapott a kezébe. A színészek közül a kritika elsősorban Dayka Margitot emeli ki, e sorok írója, aki még látta a művésznőt a „fiatal évek csillogó pompájában“, meghatot- tan csodálja ezt az emberi és művészi vitalitást. Tol- nay Klári, Márkus László, Schütz Ila, Vándor Éva, Ka- locsay Miklós, Gyabronka József és Garas Dezső érdemelték ki a bírálók elismerését. Vörösmarty születésének 175. évfordulója alkalmából gazdag válogatással tisztelgett a budapesti Irodalmi Színpad a költő emléke előtt. A Vörösmarty-verskon- cert rendezője, Gáspár János elmondta hogy először olyan összeállításra gondoltak, amelyben Vörösmarty- levelek váltakoznának velük egyidőben született versekkel és korabeli dalokkal. De áttanulmányozva a levéltári anyagot, úgy tűnt. a mai kor emberét inkább a versek érintik közelről. Az eltelt másfél száz év nem fa- kította meg a költő szavait. Az előadás hatásfokát fokozta a világítás, a hangeffektusok, Dévai Nagy Kamilla zenéje. Mi volt az előadás alap- gondolata? Válaszoljon rá a rendező: — Az emberiség, a magyarság iránti szeretetet, a társadalom gondjai iránti fogékonyság, a haladás eszméinek elkötelezett szolgálata! Ismét hódít a sanzon, amit valamikor úgy határoztak meg, hogy egyszerű szerkezetű, könnyed hangú dalkompozíció, többnyire frivol csattanóval. Ez a meghatározás azonban ma már elavult, mert a mai sanzon nem a könnyű, pikáns kalandokról beszél, hanem az igazi szerelemről, vagy — egyre nagyobb mértékben — az igazságról, a haladóéról. Bizonyította ezt a frankfurti (NDK) sanzonfesztivál is. Ezen a nagyszabású szemlén a proletárok forradalmi sanzonjai váltakoztak a francia hagyományokat őrlő dalokkal és Brecht—Weill „song“-jaival. Politikai eseményekről és szolidaritásról, a chilei nép szenvedéséről, a szocialista haza szépségéről, a jelenről, gondolatainkról, tetteinkről és vágyainkról énekeltek az előadók. Nagy sikert aratott Degen- hardt dala, a „Song az elesett elvtársakról“, amelyben a portugál áprilisnak állít emléket, és Reinhard Walter alkotása, „A 49-es évfolyam éneke“, amely az első szocialista német állam történelme — dalban elbeszélve. Mi, akik még láttuk a sanzonokat éneklő Mistingu- íttet és Chevaüer-t, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a mai sanzon nem végződik „frivol“ csattanóval. A haladás eszméje, amely egész bolygónkat áthatja és mozgatja, meghatározza ennek a közel öt évszázados műfajnak a mondanivalóját is. P. GY. Hadd higgyek én ma a zöldsugarú teliholdnak, az ezüstcsillámos, hulladozó falevélnek! Legyen tiétek a holnap, én ezt az éjt hadd mondjam enyémnek. Utolsó éjem. A tölgyről hullik a makk kopogva, mintha malomlapáton a víz zuborogna. Vagy az utolsó percek gyülekeznek egérke-zajjal, elrágni életem fonalát, mire felkel a hajnal? Gőg, kicsinyesség semmi lesz, mire eljön a reggel. Lejáratom még hajnalig maradék gabonámat. A vénség, mint a víz, megtölti a mély malomárkot, megáll a kerék. Elmúlik az ember. TAMAZ CSILADZE: Csapzott levél Őszi csapzott levél A háztetők cserép-piramisára Szürke esőben ázik. terül o füst, omló lepel. Hosszan dörög egy távoli lövés. Hozzád megyek. Házad már idelátszik. A madár lassú szárnya vért virágzik. Belépek és Süllyed a nap, alján mély repedés. kimondok minden szót, amit A part felett lőporfüst, könnyű pára, magammal hoztam. Nem kevés, a csendet tompa visszhang nyeli el. Őszi csapzott levél. Szürke esőben ázik. Hosszan dörög egy távoli lövés. OTAIR CSILADZE: Idő, vonat Telt az idő odakint, fűrész zengett, daru mászott a kömívesek megint felhúztak egy újabb házat. Telt az idő és vonult évszakokkal, suhanókkal, az erdő hol pőre volt, hol merő lomb és rigódal. Habzó patakon át villogott a ferde zápor, messze-messze katonák dala szállt az út porából. Telt az idő, az idő, tavasz, nyár jött, várakoztam, csak hogy teljen az idő, régi újságot lapoztam. Vonat szállt, sín csattogott, síró mozdonysíp sikongott, a szél lábamhoz csapott, az úton egy papírrongyot. Nem intettem más után, senki elébe nem mentem, vártam és voltam csupán, arcom súlyos tenyeremben. Dúdolgattam éneket, napot, évet nem számláltam, sosem vertem gyökeret az esztendő négy szakában, mert tudom: az ór<i jár, mutatója körbe ballag, végül engem is bevár a föld vagy egy messzi csillag. Színek égnek itt meg ott, gyószban-örömben ragyogva. Akit a sors megfogott, nem ereszti el, befonja. Majd egy átfutó vonat felkap könnyű füst-kezekkel, elsodorja nyomomat. S voltam hol nem voltam egyszer ... RAB ZSUZSA fordításai * Konüzsi István felvétele
