Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-13 / 24. szám
Ünnepélyes pillanat a brigád életében: az ezüstérem átvétele T izennégyen vannak, és valamennyien büszkék arra, hogy a műszaki fejlesztési osztály szocialista munkabrigádjának lehetnek tagjai. 12 évvel ezelőtt — amikor összefogtak, hogy közösségbe tömörülve teljesítsék a rájuk váró feladatokat — csak remélni merték, hogy évek múltán olyan kollektívává kovácsolödnak, amelyre mindig számíthat a vállalat. A kitűzött cél immár valóság. A Kelet-szlovákiai Gépgyárban Karol Nykod^m szocialista munkabrigádjának neve, tekintélye van. Tagjai számos olyan termelési folyamat műszaki feltételeinek tökéletesítését oldották meg, amellyel a vállalatnak sok százezer koronás megtakarítást eredményeztek. AZ „EZÜST“ KOLLEKTÍVA PÉLDÁS TAGJA Nagy János brigádtag, a gépgyár alapításától dolgozik a vállalatban. Munkájáról és a brigádról az elmúlt napokban a gépipari szocialista munkabrigádok országos találkozóján beszélgettünk. — A kötelező katonai szolgálat után jöttem a vállalatba, és azóta egyfolytában itt dolgozom. Az eltelt évtizedek alatt aprólékosan megismertem a termelés minden oldalát. Ez is elősegíti, hogy fiatalabb munkatársaimmal néha korábban veszem észre azokat a problémákat, amelyeket a termelés gazdaságosabbá tétele érdekében meg kell oldani — mondta a ma 48 éves Nagy János, a brigád vezetőjének helyettese. Szavait az oklevelek, .elismerések sora igazolja. 1974-ben „Az üzem legjobb dolgozója“ kitüntetést kapta, a „Szakszervezeti mil- liárdot“ a százezresek mozgalmában elért sikeréért: elfogadott újítási javaslatával a vállalat jelentős nyersanyag-megtakarítást ért el. — Az újítási javaslat az NSZK- ból behozott krőmoző-kádakkal függ össze — magyarázta aprólékosan. — A kád elszívó pumpájának egyes részei a belé került szennyező anyagok miatt félévenként elromlottak. A csere alatt leállt a termelés, s ráadásul az elhasználódott alkatrészeket valutáért kellett behozni. A kádba szűrőkészüléket szereltünk, így a pumpák már egy éve üzemzavar nélkül működnek. A kádakkal kapcsolatos a másik újítás is. A két- sokszor háromműszakos üzemelés miatt deformálódott a kádak fala, megrepedezett az ólombetét, s ezért félévenként cserélni kellett. A vállalatban 8 kád van és a betétcsere kádanként 250 kilogramm nyugatról importált ólmot Igényelt. A felszerelt vaspántok a kádak ólombetétjeinek élettartamát kétszeresére- háromszorosára hosszabbítják meg. A két újítás évi 130 000 korona megtakarítást jelent. Egy rövid összegezés után az is kiderült, hogy az ólommegtakarítást eredményező újítás sorrendben már a huszonkettedik Az elsőt 15 évvel ezelőtt nyújtotta be, és ha összeadjuk valamennyi újítás értékét, akkor ez évi 620 000 korona megtakarítást tesz ki. — Melyik újításra a legbüszkébb? — kérdeztem. — Valamennyire egyformán — felelte gondolkodás nélkül. — Hiszen mind egyformán a termelés fejlesztését szolgálta és a brigád hírnevét öregbítette. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy csoportunk 1976 májusában elnyerte az ezüst fokozatot. AZ ARANY FOKOZATHOZ VEZETŐ ÜT És ezzel az egyéni eredményektől eljutottunk a brigád sikereihez, ami törvényszerű, hiszen e kettő egymást kölcsönösen feltételezi. — Célunk az arany fokozat elnyerése — hangsúlyozta Nagy János. — Ennek megfelelően brigádom 1976-ra olyan munkatervet dolgozott ki, amely teljes mértékben összhangban áll a vállalat érdekeivel, s tagjai egyéni képességeit messzemenően figyelembe veszi. Az egyes feladatokat e képességek figyelembe vételével osztottuk szét. Újításokkal például négyen foglalkozunk. Vállaltuk, hogy a folyó évben is benyújtunk újítási javaslatokat és az újítómozgalmat irányítani fogjuk. Mint a fejlesztési osztály dolgozói tudjuk, mit kell tennünk. Ezért a vállalati újságban, a Strojárban „ötletek az újítóknak“ rovatot nyitottunk. Ebben rendszeresen ismertetjük azokat a tematikus feladatokat, amelyek megoldására várnak. Az újítómozgalomba a vállalat dolgozóinak mintegy 10 százaléka kapcsolódik be, s így az említett rovattal figyelmüket valóban a kulcs- fontosságú feladatok megoldására irányítjuk. — Milyen feladatokat vállalt még a brigád? Felelet helyett a vállalati újság egvik számát tette elém. Az egyik oldalán egy cikk mutatja be a gyár legújabb termékét, egy korszerű tartálykocsit. — Például ezt is vállaltuk — mondta. — Dolgozóinknak és más lapokon keresztül az országnak is bemutatjuk legújabb termékeinket, amelyekre méltán büszkék lehetünk. Az arany fokozathoz persze még ez sem elég. Tudja ezt a brigád valamennyi tagja, így a munkaterv még számtalan további pontot tartalmaz. Bekapcsolódnak az önkéntes véradó mozgalomba, és kiveszik részüket a közhasznú munkából is. Segítenek a vállalat sporttelepének építésén, és a termelésben önkéntes műszakokat vállalnak. Közben még marad idejük a szocialista életmód kellő népszerűsítésére. Közösen járnak színházba, közösen tekintik meg az egyes filmfesztiválok bemutatóit, és negyedévenként egyszer családostul a vállalat üdülőjében találkoznak, amikor gyermekeikkel együtt kellemesen elszórakoznak. Például különböző sportversenyeken mérik össze erejüket és ügyességüket. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a munkában összetartó kollektíva tagjaiként állják meg a helyüket. EGRI FERENC RÁJUK MINDIG SZÁMÍTHAT A VÁLLALAT Az ember és környezete kei olyan tényező, amelyek egymástól elválaszthatatlanok. Az életkörnyezet hat az emberre, hangulatára, közérzetére, tehát egész lényére, tevékenységére. Az ember viszont nemcsak „él“ a környezetében, hanem saját elgondolásai, szükségletei és lehetőségei szerint változtatja, alakítja azt. Ha pedig a környezet alakítását tudományos alapokon és kellő szaktudással, „művészi“ érzékkel végzik, akkor úgy érezzük, hogy a kérdéses objektum művész keze alól került ki. Olyan műalkotások születnek így, amelyek szépségét, értékét, hasznosságát az egész társadalom elbírálhatja. Az ember tehát tudatosan formálja azt a teret, amelyben mozog, s ezt a munkát a társadalom ma már többé- kevésbé szakemberekre — pontosabban a műépítészekre bízza. Ha megállunk egy-egy szép megoldású épület, vagy a táj arculatába jól beilleszkedő alkotás előtt — legyen az üdülőház vagy emlékmű — talán nem is gondolunk arra, kik az alkotói. A műépítészek feladata olyan társadalmi feladat, amelynek fontosságát az utóbbi években az Illetékes szervek egyre többet hangsúlyozzák. Nem véletlenül foglalkoztak az architektúra küldetésével a CSKP XV. kongresz- szusán sem, ahol többek között a szocialista műépítész küldetését és feladatát is pontosan meghatározták. A Szlovákiai Műépítészek Szövetségének elnöke. Peter Nahálka professzor és a szövetség több vezető munkatársa a közelmúltban a bra- tislavai újságírókkal folytatott beszélgetés során beszámoltak azokról a feladatokról, amelyeket a legközelebbi időszakra tűztek maguk elé. A szóban forgó szövetségbe tömörülő építőművészek tisztában vannak azzal, hogy alkotásaiknak elsősorban a szocialista embert kell szolgálniuk. Ez azt jelenti, hogy műveik létrehozásakor mindig a társadalmi szükségletet kell előtérbe helyezni. Tudják, hogy munkájukkal nagymértékben befolyásolják és nem utolsósorban formálják az emberek esztétikai érzékét is. Hazánk építészei szaktudásukat a Műépítészek Nemzetközi Szövetségének munkájába, tevékenységébe bekapcsolódva állandóan fejlesztik. Az életkörnyezet alakítása, amelynek az architektúra az egyik szerves része, olyan terület, amely megköveteli a szakemberek nemzetközi együttműködését, a gyakori vélemény- cserét, tapasztalataik átadását. Ahogy az említett beszélgetés során megtudtuk, ezen a területen a Szlovákiai Műépítészek Szövetsége olyan aktivitást tanúsított és tanúsít, amely miatt nem kell szégyenkezniük. Részt vesznek minden egyes tanácskozáson, kongresszuson, amelyet a Műépítészek Nemzetközi Szövetsége rendez. A szabad idő ésszerű és hasznos kihasználásának kérdései, az ember és a lakás viszonya, az iskolaépületek és ehhez hasonló témakörök képezik a különböző tanácskozások. tanulmányutak tárgyát. A fenti példákból is látható, hogy a műépítészek munkája sokrétű, és valóban az embert szolgálja. Említettük már, hogy a nemzetközi rendezvények létrehozásában a Szlovákiai Műépítészek Szövetsége sem marad le. Ezekben a hetekben kerül sor Szlovákiában például az „Emberről való gondoskodás“ témakörű akcióra. Ezen részt vesznek a szocialista államoknak ezzel a kérdéscsoporttal foglalkozó építészeti szakemberei is. A külföldi résztvevőknek egy-egy ilyen rendezvény alkalmából kiegészítőként tanulmányutak keretében mutatják meg a témakörhöz kapcsolódó építészeti alkotásainkat. Az idén már harmadszor kerül sor Szlovákiában „A szocialista ember és lakó- környezete“ elnevezésű nemzetközi értekezlet megrendezésére is. Milyen lesz, illetve milyen legven a szocialista ember lakása 2000-ben — ezzel a kérdéscsoporttal foglalkoznak majd az értekezleten részt vevő szakemberek. „Az építészek számára az ezredforduló már nagyon is közel van“ — hangsúlyozta ki beszélgetés közben Nahálka professzor — „ugyanis az elképzelések fontos terveinek elkészítése és a tervek kivitelezése nem egyéves folyamat“ Ezekkel a kérdésekkel már mindenütt foglalkoznak. Ezt az is bizonyítja hogv a tanácskozáson a külföldi és a hazai építészek már valamennyien a konkrét, kidolgozott javaslataikat is bemutatják A műépítészek munkájáról még nagyon sokat lehetne szólni. Sokrétű, változatos, és mint már szó volt róla, alkotómunkát végeznek. Sajnos, munkájukat sok esetben károsan befolyásolja és hátráltatja az a tény hogy javaslataikat, hozzászólásaikat, észrevételeiket az építőipari szakemberek figyelmen kívül hagyják, pedig együttműködésük ugyancsak társadalmi érdek. Annál is inkább, mert többek között olyan művek példás alkotóiról van szó, mint a Nit- rai Mezőgazdasági Főiskola areálja, a Banská Bystrica-i SZNF Emlékmű, a bratislavai Ky- jev-szálló, illetve a bratislavai Karlová Ves-i lakótelep. PÁKOZDI GERTRÜD A brigád tagjai vasgyűjtés közben [Stefan Fedor felvételei)
