Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-30 / 22. szám
A Felfedezők tere a titkok tere. Egy spanyol emigráns ül mellettem a lisszaboni városi autóbuszon, s megállíthatatlanul magyaráz. Ha itt járok, sohasem mulasztom el megnézni. A téren áll a mészkőből faragott osz- lopgigász, tövében pedig ott a „portugál világ“ térképe. És még hozzáteszi: menjünk be a Szent Hieronymus templomba is, ott van Vasco de Gama sírja. A busz fékez, a 14. században, madeirái gótikus stílusban épült, az akkor frissen felfedezett sziget Madeira bőséges vegetációjának gazdaságát a gótikus merészséggel ötvöző ka- tedrálisnál. A templom ..üzemel“, a plébános dörgedelmes hangon szónokol az egyik mellékoltárnál összegyűlt néhány száz hívének. Délután van, nem miseidő, a hívek fáradtan, de fegyelmezetten hallgatják a papot. A templom bejáratánál, jobbra nyugszik a portugál történelem egyik legismertebb figurája: Vasco de Gama, aki Kolumbusz, Mátyás király és Podebrád György századának végén felfedezte az átjárót az Indiai-óceánra. Kívül a katedrálison, a tengerré duzzadt Tejo partján magaslik a felfedezők és hajósok emlékműve. A gigantikus kőfal hajóorrot mintázó élen tengerész Henrik áll, a hajóépítés fanatikusa, aki eszelős kitartásával, mániákus következetességgel hajós államot faragott ebből a jelentéktelen agrárprovinciából. Henrik mögött jobbról és balról azok állnak, akiken a felfedezés terhe nyugodott, akik a felfedezés dicsőségét élvezték, s feltárásokat követő kegyetlen gyarmatosítást végrehajtották. Hittel megrészegült szerzetesekből, vérszagra vágyó komor katonákból, fáradhatatlan hajóépítő mesterekből áll a sor, amelyben csupán egyetlen nő kapott helyet: a fejedelmi hitves. Mintha egyedül ez az asszony érezte volna az otthon maradt nők magányát. Az emlékmű tövében mozaiktérkép kőkockákból kirakott jelzései igazítanak el az Ázsiát, Észak- és Dél-Ame- rikát, valamint Afrikát és a távoli szigetvilágokat átfogó portugál gyarmatosítás egyes álllomásai között. Onnan, a „portugál térképről“ jól látszik az emlékműre ordító helyesírási hibával írt angolai jelszó: „Halál Meló Antunesrer Így, ezzel a piszkoszöld színű mázolással minden és mindenki együtt van már az emlékművön: ott görnyednek és feszítenek azok a hősök és kalandorok, akik megalapozták a portugál világuralmat, és ott van az a név is, amellyel összekapcsolódott a dekolonizációs folyamat befejező szakasza, a gyarmatok felszabadulási okmányait külügyminiszterként ellenjegyző Meló Antunesé. Az emlékmű a tengerré szélesedett Tejo partján áll, tőle nem messze kikötnek az óriási olajszállító hajók, hogy feltöltsék a dél-lisszaboni tartályokat A hajók szinte elvesznek a kontinentális Európa leghosszabb hídja alatt, amelyet — építésének korára jellemzően — Salazar hídnak neveztek el. Később április 25-e Md“ lett a hivatalos neve. A Salazar-fel- irat helyébe azonban ez a nem éppen meglepő sző került: HlD. Már elhagytuk, a Felfedezők terét, spanyol kollégám még mindig a „titkokról“ mesél. Keveset értek belőle. Mi itt a titok? — Miből merítette a mérhetetlen fanatizmust ez a parányi nép, hogy ezt a birodalmat létrehozhatta? És miből merítette a magabiztosságot a hajósok hercege, a kalandorok seregeinek parancsnoki kara? — töpreng kollégám, és valóban nem könnyű választ adni ezekre a kérdésekre. Bizonyos: az erejét meghaladó gyarmatosítás önmagában is sorvasztotta Portugáliát, amely nem is volt képes sohasem olyan mértékben hasznosítani a maga számára a gyarmatok kincseit, a mérhetetlen kizsákmányolásból eredő profitokat, mint a brit vagy a francia gyarmatosítók. Portugália elsőnek kezdte a gyarmatosítást — és utolsónak lép le a gyarmati birodalmak színpadáról. Fegyverrel kényszerítették erre a dzsungelekben felkelt tömegek: s a gyarmati háborúk kec^rű tapasztalatai nagyban hozzájárultak a Portugáliát végül is szétfeszítő forradalmi változások érlelödéséhez. A dekolonizációt végrehajtó katonapolitikusok zöme gyarmatokon szerzett harci tapasztalatokat, gyarmati tiszt volt az az őrnagy is, akire elkeseredett angolai ellenfele halált kívánt. Az angolaiak lapjában, a „Retornado“ -bán ugyan nem lehet ilyesfajta, lincselés- re bujtogatő felhívásokat olvasni, de az „angolai csoport" minden szélsőséges cselekedetre, minden terrorakcióra talál mentséget. Alighogy megtörtént a lisszaboni kubai nagykövetség elleni merénylet és kiderült, hogy a szálak „angolai berkekbe vezetne!.“ — máris készen volt a mentség: az elkeseredett hazatelepülök így akartak bosszút állni, amiért Kuba internacionalista segítséget nyújtott az angolai hazafiaknak. A robbantás a választási kampány finisében történt, és sokan tartottak tőle: erősen befolyásolja, jobbra tolja majd a még bizonytalankodó sza- vazókzt. A fejlemények ismeretesek: ez nem következett be, elmaradt a jobboldali földcsuszamlás. Ami azt mutatja: az angolaiak befolyása eléggé korlátozott. Eddig ugyanis a megfigyelők eképpen számoltak: a gyarmatokról az anyaországba visszatelepült 3—500 ezer ember. Ez — baráti és családi kötelékekkel együtt — egymillió szavazatot jelenthet. Ennyi voks pedig elegendő lett volna a választási térkép teljes átrajzolásához. Ez nem igazolódott be, nem utolsósorban azért, mert az idei választási harcban nem tudták kulcskérdéssé tenni az angolai problémát. Angola kérdését a hivatalos Portugália úgy-ahogy lezárta, s a jelenlegi lisszaboni diplomácia egy-egy lépésével megpróbál valamit jóvátenni abból a vétkes habozásból, amely Angolát egy szörnyű véres háborúba taszította. Meló Antunes úgy érzi: személye, politikája alkalmas erre. Paternalista viszonyt hirdet, különleges kapcsolatokat követel a gyarmatokkal, azt akarja, hogy Portugália hidat képezzen Európa és a harmadik világ között. A gyarmati múlt azonban lehetetlenné teszi egy ilyen híd felépítését. A mozambiki és angolai keservek nem felejtődnek el a legjobban hangzó lisszaboni gesztusoktól sem. Hiszen Portugália nemrég még fegyverrel „ápolta“ ezt a különleges kapcsolatot! És nem követelhető meg az azonnali feledés, az azonnali megbocsátás még akkor sem, ha a Tejo partján egyébként tisztességesek a szándékok. A volt gyarmatok jelenlegi kormányai, a Bissau-Guineában, a Zöldfoki- szigeteken, Angolában és Mozambik- bán meghirdetett kormánypolitika ma. napság már lényegesen balra áll a lisszabonitól. Maputóban és Luandában legfeljebb egy Goncalves-jellegű kabinetet tekintenének partnernek ... Akkor talán el is maradtak volna a kisebb portugál egzisztenciák rovására hozott szociálpolitikai, nacionali- zálási intézkedések. A volt gyarmatoknak a ma és a holnap — a megjósolható közeli holnap — Portugáliájával már csak korrekt kapcsolatokra van szükségük. A különleges kötelékekből nem kérnek. Portugáliának magának kell megharcolnia nem könnyű harcait. Az ország eléggé szegény, a válasz, tások bizonyára jelentős anyagi terhekkel járnak: az idénre mégis kettőt is kiírtak. Április 25-én, a vörös szekfűs forradalom második évfordulóján tartották a köztársasági gyűlési választásokat, s ezzel az alkotmányo- zó nemzetgyűlés után megválasztották a törvényhozó nemzetgyűlést is. A választást azonban nem követte érdemi változás — hiszen a pártok már jó előre megegyeztek: új kormány csak az elnökválasztás után alakul, aZ új elnök megbízásából. Pedig a demokratikus játékszabályok szerint máris meg lehetne alakítani a kormányt. A jobboldali pártok azonban biztosítékokat igényeltek: olyan embert akarnak végleges megbízatással a Belem palotába küldeni, aki lehetőleg jobboldali, vagy jobbközép kormányt szervez, de mindenképpen biztosíthatja, hogy a jobboldali pártok közül legalább az egyik részese marad a hatalomnak. Termé- szétesen ezzel együtt a jobboldal ki akarja zárni a hatalomból a szavazás napján pozícióiban megerősödött Portugál Kommunista Pártot. A párt a szavazatok 14,75 százalékának birtokában negyven képviselői mandátumot szerzett, s az orszáq negyedik pártja lett. A szocialisták előzték meg, a néppártiak és a nagytőke legjobban szervezett ereje, a Demokratikus Szociális Centrum, a CDS. A választási eredmények alapján Lisszabonban ötféle lehetőséggel számolnak, s mind az ötben meghatározó szerepe lenne a Szocialista Pártnak. Eszerint: 1. Soares pártja egyedül, minden más erő kizárásával alakít kormányt, s a többi pártokat vagy ellenzéki vagy szimpatizánsi szerepre kényszeríti. 2. A szocialisták összefognak a PPD-vel. Ezt a lehetőséget felkarolja a párt jobbszárnya, de elveti a bal, — és így magában hordozza egy esetleges újabb pártszakadás veszélyét. A 3. koalíciót kibővítenék jobbra úgy, hogy a CDS-t Is bevennék. Kétségkívül, ennek a megoldásnak is vannak hívei, de még tovább feszítené a PS-t gyötrő ellentmondásokat. 4. A szocialisták a PPD helyett a nyíltan jobboldali, de harcmodorában lovagiasabb CDS-sel szövetkeznének, s akkor kizárnák a koalícióból nemcsak a kommunistákat, hanem a demokratikus néppártiakat is. 5. Végső esetben a szocialisták ellenzékbe szorulnak. Jellemzőnek tarthatjuk, hogy szocialista körökben még a lehetőségek birodalmában sem tartják számon a szocialisták és a kommunisták összefogását, ezzel elméletileg sem számolnak. Pedig a két munkáspárt mandátumainak elsöprő fölénye kényelmes kormányzást biztosíthatna a szocialista és a kommunista program közös vonásaira épülő kabinetnek. A kommunisták sürgetik az összefogást, a szocialisták elutasítják az effajta lehetőségeket — közben az órszág készül a következő nagy választási csatára, amely végül is lezárhatja a portugál fejlődés néhány nyitva hagyott kérdését. Vagy: lehetőséget ad a kérdések újrafelvetése. Mert nem lehet vitás: a parlamentben erőre kapott jobboldal előbb-utóbb megkísérli majd megváltoztatni az alkotmánynak a szocializmussal kapcsolatos konzekvens megállapításait, vagy ha az alkotmány betűje érvényben is marad, súlyos támadások érhetik annak szellemét a törvényhozási csatározásokban. A különböző irányzatú lapok már a választási kampány előtt — próba- 1 labdaként — bedobtak egy-egy elnökjelölt-nevet. A sajtó eleinte csak a hatalmon lévő politikusok között „nézett szét“. Costa Gomez jelenlegi ideiglenes államfőtől máris több olyan nyilatkozatot csikartak ki, amelyben az elnök kijelenti: nem indul az elnök- választáson. Azevedo miniszterelnök már korántsem ilyen szerény: „ha a nemzet hívja“, ő nem habozik, megy. De az ő neve sem látszik pillanatnyilag alkalmasnak arra, hogy jobboldali zászló legyen. A jobboldal még markánsabb figurák után néz. s ha mindenképpen katonákra van szüksége, akkor azokat a jobboldali kommandóparancsnokok, körzetparancsnokok között keresi. A CDS-propagan- disták Eanes nevét szellőztették: az erélyes tiszt mintaképe lehet a fegyelmet helyreállító — és a baloldal ellen következetesen fellépő — katonának. De Galvao de Meló tábornok neve is újra forgalomban van: a jobboldali puccskísérletben kompromittált politikus már kiheverte a szalonképességén esett csorbákat és készen áll arra, hogy zászlaja alatt összegyűjtse a ma még több jobboldali pártba és pártocskába széttagolt reakciót. És ugyanakkor Lisszabonban nem kevesen reménykednek abban, hogy a tegnapelőtti bálvány, Otelo de Carval- ho, a COPCON volt parancsnoka is ringbe szállhat. A tábornokból őrnaggyá visszafokozott Carvalho ugyan jelenleg házőrizetben él, két puccskísérlet leverésében jeleskedő katonái pedig a templomok műkincseit őrzik — de úgy látszik, némelyek nem tartják lehetetlennek visszatérését a politikába. Lisszabon ma nem olyan hangos, nem olyan örömteli, mint egy évvel ezelőtt. A politikai aktivitás megcsappant — de a politikai hiszékenység szinte csorbíthatatlan, Még gyakorló politikusoktól is lehet hallani olyasféléket, hogy mindegy, ki lesz az elnök, hiszen kezét oly mértékben megbéklyózza az alkotmány, hogy sem jobbra, sem balra nem tud ártani, esetleges szubjektív szándékával nem veszélyeztetheti a kialakult egyensúlyt. Valójában az alkotmány Portugáliában elnöki demokráciát vezetett be, s ebben természetszerűleg kulcsfigurát játszik — az államfő. Portugália ma csendes ország. A csodavárás, az azonnali boldogulás reménye elröppent, a tavalyi és a ig76. tavalyelőtti viharos politikai élénkség a múlté. Lisszabonban az izzó ta- v. 30. vászi nappalokat követő esti esők lemossák a falakról a választási plakátok maradványait, az utcákról és a lépcsőkről pedig elűzik azokat a hajléktalanokat. akik éjszakára ott akarnák meghúzni magukat. Kiszámítható, hogy a közeli hetekben nem lesz nagy változás. A falakat újra belepik a plakátok a szegények száilásgondja sem enyhülhet hirtelen. Legfeljebb reggel, feltápász- kodva, a többi járókelővel együtt más színű, másfajta, másra buzdító plakátokat találnak majd a falon. Aki velük érez, bízik abban, hogy eligazodnak majd a plakátok felszólításai között, s oda adják voksukat, ahol a legtöbbel tesznek a portugál jövőért. KRAJCZÁR IMRE — ........ mimiBiJiJi V. Pl akáterdő az április 2S-i parlamenti választások előtt (CSTK — felvétele)
