Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-30 / 22. szám
A színhely: egy elegáns magánszanatórium Az idő: 1920 áprilisa.' A történet: egy menekülés históriája. Az első magyar munkásállam. a Magyar Tanácsköztársaság elbukott, a fehérterror első esztendeiének végén pedig az ellenforradalmárok már nemcsak az exponált vezetőket, hanem az egyszerű volt vöröskatonákat is vadásszák. Az előkelőén a világ fölé emelkedő Garas Dezső a Herkulesfürdői emlék egyik főszerepében — és a határhoz közel fekvő — magánszanatóriumban egy ,ösz- szekötő“ dolgozik. és hozzá igyekeznek néhányan: bízva benne, hogy majd átsegíti őket a határon. Közülük kettőt azon. bán elfognak, és csak a harmadik személy jut ei a szanatóriumba. Onnan az összekötőt — egy ápolót — már szintén elhurcolták. Az élve maradt harmadik a helyére áll. mert tudja, hogy az igazi nagy feladat még hátra van. A Magyar Tanácsköztársaság egyik üldözött, de sikeresen bujkáló vezetőjét kell átsegíteni a határon, és ezzel az összekötő teljesíti is feladatát. A magánszanatórium életében új szín az új ápolónő, és körötte kialakul egy sajátos világ. Mindenféle .személyi megpróbáltatások érik. míg végül eljön a nap. hogy teljesítheti a feladatot. Megérkezik a bujkáló, és egy éjszaka — közvetlenül pirkadat előtt — útrakel egy csónak, hogy nekivágjon a túlsó part felé vezető útnak. Benne az összekötő és az üldözött. De elég egy meggondolatlan cselekedet — és rajtuk ütnek... Tóth Zsuzsa és Sándor Pál forgatókönyve nemcsak egy izgalmas eseményhez vezet, hanem érdekes jellemek sorát is bemutatja. A forgatókönyv tele van halasabbnál hálásabb szerepekkel. s e szerepeket kitűnő színészek keltik életre. Egy idős színésznő személye kitűnő kabinet oiakítás lehetőségét biztosítja Dayka Marqlt számára: hálás feladatot kap Garas Dezső: az egyik menekülőként Holmann Dezső szegedi egvete. mista, egy fürdővendégként Car- a Romanelli olasz színésznő, akit már egv Krúdv regény megfilmesítésében láthattok a Magvar Televízió nézői (Napraforgó): és sokan mások. Az előkelő magánszanatórl um saiátns légkörét Sándor Pál rendező teremti meg, akinek korább: filmjei például a Bo hóc a íalon. a Sárika, drágám. a Réqi idők focija igazolják hangulatteremtő erejét. Az ope rátör: Raqályi Elemér. Sándor Pál így beszél film (érői: — Akárcsak a Régi idők jo Az eredeti összekötő elfogatíisa Egy készülő magyar filmről cija. ez a filmem is egy meg qyőződés „anyaqgá-válásának“ cselekedetekké alakulásának történetét mondta el. A Her kulesfürdőt emlék egyenes főig tatása a P.éqi idők focija qon dolatviláqának. Abban a film ben Mlinarik, a megszállott ra Ionqó azért tesz meq mindent a labdarúgásért, mert „kell egy csapat“ eqy összetartó közös séq. amely nélkül nem lehet élni. A Herkulesfürdői emlék ben, a .,csapat“ — a Magyar Tanácsköztársaság teremtette emberi közösséq — már összeállt, és a fehérterror éppen ennek meqsemmisitésén, szétrob- bantásán fáradozik. De míg Mlinariknak eqy látható csapatra volt szükséqe, itt a Herkulesfürdői emlékben láthatatlan szálak, a közös eszme szálai fűzik eqybe és vezetik a cselekvésben az embereket. Holmann Dezső és Carla Romanelli a Herkulesfürdői emlék egyik jelenetében (B. Miiller Magda felvételei) — A szanatóriumban tulajdonképpen csupa magányos em. bér tartózkodik, de közülük néhány mégis eqy jelentős közösséghez kötődik. Kérdés azonban, hoqy bevallhatja-e ezt? Azt hiszem, és remélem, hoqy éppen ez a sok-sok ellentmondás ad különös léqkört új filmem cselekményének és ebben a furcsa léqkörben igyekszem kibontani azokat a jellemeket, melyek e film elkészítésére ihlettek. A felvételek egy része a budai hegyekben, Kossuth Lajos egykori nyaralójának épületében készült, a többi műteremben. Az előkelő magánszanatórium díszletében állva, a felvé- 'eleket figyelve, a szemlélődót hirtelen megcsapja a kor szele. Ahogy halad a munka, úgy válik egyre erősebbé a látogatóban az érzés: igen, ez az az 1920 áprilisi nap, amelyiken az állandó lesbenállás és a ki nem mondott igazság, az állandó készenlétben élés és az egyre erősödő menekülésvágy összecsap. Akaratlanul is 1920-ba kerülünk vissza, és az eseményekben dús felvételi nap végén szinte elcsodálkozunk, amikor kilépve a filmgyár kapuján az 1976-os Budapest nyüzsgő forgalmába kerülünk. Szinte za* varnak a modern buszok és villamosok. Lám. a Herkulesfürdői emlék világa a filmgyár kapuin túl is elkísér ... FENYVES GYÖRGY J Natal ja Patyejevától, a szép szovjet filmszínésznőtől egyszer megkérdezte a Szovjetszkij Film munkatársa— Ha saját magát interjúvolhatná meg, miről beszélne legszívesebben? — Miről? Miért nem játszik a színésznő olyan szerepeket, amilyeneket játszania kellene, ahelyett, hogy esetleges, „véletlen“ mellékes szerepeket bíznak rá, amelyek nem adnak örömet sem az eszének, sem a szívének? Miért nem születnek olyan forgatókönyvek, amelyek középpontjában a nő áll? Miért van az. hogy a női figurák legtöbbször csak háttérül szolgálnak a férfiszerepeknek? Véletlen-e, hogy az utóbbi időben annyira férfiszínészek vonták magukra a figyelmet: Innokentytj Szmoktunovszkij, Donatas Banionls, Mihail Ú1 janov, Anatolij Papanov, jevgenyij (evsztyig- nyejev, Armen Dzsigarhanjan, Iván Lapikov ... Folytathatnám a sort. És még valami. Miért nem a színésznő választja a szerepet, miért őt választják a szerepre? A beszélgetés további részeiből kiderült, hogy Natalja Fatyejevának — kérdései jogossága ellenére — volt jó néhány nagy sikerű filmszerepe. Közöttük is talán a legsikeresebb az Útközben című film fiatal mérnöknője. Fatyejeva igon sokat szinkronizál, például csaknem mindig az ő hangján szólal meg oroszul Sofia Lőrén. Még egy adat a szovjet színésznőről: férje Borisz fegorov űrhajós. Natalja Fatyejeva amint legújabb értesüléseink tanúsítják, hajdani kérdéseire mindinkább pozitív válaszokat kap. Most például szinte egyidőben három filmet forgat: fölváltva áll a felvevőgép elé Moszkvában, Leningrádban és Ogyesszában. Moszkvai filmjének címe: Lejátszás; Fatyejeva egy szigorú tanárnőt alakít benne, aki nehezen barátkozik meg az új zenei ritmusokkal. Leningrádban, a Közönséges hónap című háromrészes tévéfilmben: érett asz- szony, akinek férje, felnőtt fia van s úgy látszik élete megállapodott, amikor egy váratlan szerelem megváltoztat mindent. Ogyesszában A dobos története című Gajdar-regény film- változata készül. Ebben az alamuszi, hebehurgya Valentyinát játssza Natalja Fatyejeva. A skála tehát meglehetősen széles (—) 1976. V. 30.-( io ÚJ szú
