Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-23 / 21. szám

1931. május 25-én Kosúton csendőrfegyverek dörögtek. Előzménye: 1931 tavaszán az évek óta meg-megújuló bérharcok egyik legeredményesebb sztrájkja zajlott le a galántai járásban, amelynek eredményeiről Kosúton, egy népgyúlésen akartak beszámolni. A járási hivatal az utolsó pillanat­ban betiltotta a tömeggyűlést, s csendőrséget vezényelt ki az idő közben összegyülekezett földmunkások ellen. Az eredmény: a csendőrpribékek Ma­jor István kommunista képviselőt kardlappal leütötték, Zsabka Sándort, a helyi kommunista pártszervezet elnökét, Gyevát János ifjúmunkást és Turzó István földmunkást megölték, Kugler József, Popluhár József, Mol­nár Dániel, Rapand Gyula, Pszota Ferenc és Pszota Erzsébet mezőgazda­sági munkásokat súlyosan, néhány társukat pedig könnyebben megsebe­sítették. Az atrocitás után rendkívüli állapotot hirdettek ki a faluban: ház­kutatásokat tartottak, mintegy hetven embert meghurcoltak, kilencet be­börtönöztek, aztán pedig megrendezték a Major-pert — hiába tiltakozott a CSKP parlamenti klubjának bizottsága, hiába emeltek szót e jogtiprás ellen hazai és nemzetközi szervezetek, egyebek közt Romain Rolfand is. megfelelő gyermekintézményt létesítettünk, a hajdani Ábra- hámffy-kúriát pedig nyugdíjas- otthonná alakítottuk. Új tűzol­tószertár és halottasház is épült — az utóbbi szintén ön­kéntes társadalmi munkával. Az utóbbi években végrehajtot­tuk az úttestek felújítását, il­letve újjáépítését: két bekötő­út kivételével ma már minden utca aszfaltozott, s úgyszólván mindenütt betonjárdák húzód­nak a házak előtt. Üzletháló­zatunk is nemrég bővült egy új önkiszolgáló élelmiszerüzlet­tel. Aztán megemlítette — rész­letesebb felsorolás nélkül —, hogy az állami gazdaság és a földművesszövetkezet gazdasá­gi épületei is túlnyomórészt a felszabadulás óta épültek, s amelyek között különösen fi­ma 108 millió korona, a tagok évi átlagjövedelme pedig, egy dolgozóra számítva. 24 280 ko­rona. — Az itteni földek kitűnőek, de rajtuk régebben soha nem értek el olyan magas hektárho­zamokat, mint ma. Ebben já- rásszerte vezetőhelyen állunk — mondta Horváth István, a Vörös Csillag elnöke a társult nagygazdaság hidaskürti köz­pontjának irodahelyiségében, beszélgetés közben. Hogy ez a szakosított és korszerűen gépesített mezőgaz­dasági nagyüzem milyen nö­vénytermesztési eredményekkel dicsekedhet, gazdasági szám­adatok helyett inkább az elnök­nek egy szemléletes kijelenté­sét idézem. — Az idei aratást is például harmincöt kombájnnal kezdjük Míg a májusi verőfényben gépkocsink csendesen suhant velünk a község határában, majd a falu utcáin is, mind­egyre azt forgattam a fejem­ben: vajon mennyit kínlódha­tott ez a nép itt. az egykori uradalmi és haszonbérlői föl­deken meg a kulákblrtokokon — hatalmas cukorrépa- és ga bonatáblákon — hajlongva-ara- szolgatva, s ugyan hány ezer kilométert gyalogoltak vagy pedálozgattak ezeken az uta­kon a proletárügyhöz hű szívű kommunisták? — Hajjaj, de sok küzdelmen át vezetett a mi utunk idáig! ki előttem Kosút mai arcula­ta: — Községünkben a felszaba­dulás óta kétszáznegyvenhét új lakás épült, csupa két-három szobás, összkomfortos családi ház, azonkívül százötven régi lakást korszerűsítettek, illetve építettek át tulajdonosaik. Köz­építkezéseink sorában első he­lyen áll az 1959—61 között, több mint másfél millió koro­nás beruházással épült műve­lődési otthon, előterében a Ma­jor István tiszteletére emelt emlékművel. Továbbá: átépítet­tük és modernizáltuk a községi iskola épületét, a régi óvodá­ból — jórészt társadalmi mun­kával — ötven gyermek teljes ellátását biztosító s a mai igé­nyeknek minden tekintetben Kosúti emberek Zsabka Sándor, Gyevát jános és Turzó István sírjai a kasúti lem etében Major István emlékműve a kosúti művelődési ház előtt gyelemre méltó az állami gaz­daság új, komplexül gépesített tehénistállója. A gépi beren­dezések és felszerelések ott már kiküszöbölik a kétkezi mun­kát: az állatgondozás, etetés, tejtermelés és a termékek ke­zelése majdnem minden moz­zanatában automatizált folya­mat.' Ottjártamkor éppen befejezés előtt álltak egy nagyszabású létesítmény, a néppark építési­rendezési munkálatai. A lebon­tott Fekete-kúria helyén közös irodaházat építettek a nemzeti bizottság és a posta elhelyezé­se céljából, az őspark mélyén pedig tetszetős külsejű amfi­teátrumot emeltek. Itt rende­zik a hősi múltra, a negyven­öt évvel ezelőtti csendőrsor- tűzre és a kosúti nép küzdel­meire, harcaira emlékeztető ünnepséget is. — Az ünnepség lezajlása után újabb vállalkozásba kez­dünk — közölte a nemzeti bi­zottság titkárnője'. — Három­millió koronát meghaladó be­ruházással egy új építkezést hajtunk végre. A járásban el­sőnek a mi községünket kap­csolják be az Érsekújvár—jóka közt húzódó fő vízvezetékrend­szerbe. A főcsövek lerakását már tavaly elkezdték, s 1977 végére szeretnénk minden la­kásba bekapcsolni a vízvezeté­ket. Reméljük, sikerül is. A kosútiak megélhetését na­gyobbrészt ma is a mezőgazda­ság biztosítja, amellett, hogy ma már sokan eljárnak dolgoz­ni Galántára meg a járás kü­lönböző ipari üzemeibe, sőt Bratislavába is. A földművesszovetkezet, amely 1950 tavaszán alakult, 1973 óta a hat község társulásával létrejött Vörös Csillag Efsz egyik részlegeként működik, 480 hektáron, 98 taggal. A Vö­rös Csillag, az 5067 hektáros nagygazdaság évi összbevétele — mondta érezhető elégedett­séggel hangjában. — Tudja, hasonlatos ez ahhoz, mint ami­kor a frontokon harckocsik oszlopa vágott neki a nagy me- zőségeknek. Akarva-akaratlan költői ké­pet alkalmazott: az ő kombájn­jaik is napjaink békeoffenzívá- jának hadigépei. Gazdálkodásunk beszédes té­nyei, hogy évente kétszáz va­gon húst, több mint három és fél millió liter tejet szolgáltat­nak népgazdaságunknak, meg hogy baromfitenyészetükben 120 ezer naposlibát és hatezer naposkacsát produkálnak. — Ezekben a szép eredmé­nyekben rendre benne van a kosúti nép szorgalmas és be­csületes munkája is. Nagyon dolgos, törekvő nép azl — mondta még. amikor búcsút vettem, tőle. A másik nagyobb mezőgaz­dasági üzem, a 936 hektáros kosúti állami gazdaság szintén egy agrokomplexum, a hét kör­nyékbeli állami gazdaság egye­sítésével alakított Magtermesz­tő Állami Gazdaság részlege, amely 1973-ig önálló gazdaság volt, tizenkét éven át Kugler János igazgatása alatt, aki ép pen az idő tájt vonult nyug­állományba. A kezdeti évek nehézségeit leküzdve, a hatva­nas évek derekától mint eredmé­nyesebben prosperáltak: a jobb szlovákiai állami gazdaságok közé tartoztak. A kosúti rész­leg mai vezetője Zsemlye Lász­ló. Százhuszonöt kosúti lakos dolgozik itt most is, akiknek például 1976 első negyedében az egy munkásra számított ha­vi átlagkeresetük 2234 korona volt. — Ha az ember szóba hozza, hogy milyen volt az akkori élet. hát már a saját gyerme­kei sem nagyon hiszik — mondta Saqan Mihály bácsi, a veterán kommunista, Major Ist­ván valamikori harcostársa, amikor egy kis beszélgetésre első utam hozzá vezetett. — A mai fiatalok azt el sem tudják képzelni... Mi lehetne ma megbízható összehasonlítási alap? — hány- torgott bennem minduntalan, mialatt őt. majd a falu többi emberét faggattam tegnapi éle­tükről és mai helyzeliik-sorsuk alakulásáról. A múlt __ A felszabadulásig ez a vidék a cukorbárók birodalma volt. Azidőtt 1200—1250 ember lak­ta Kosútot, s a község határá­hoz tartozó, mintegy másfél ezer hektárnyi földterületen ro­botolt és nyomorgott — föld- birtokosok, bérlők, basaparasz­tok kénye-kedve szerint Ma is émelyegve emlegetik a nevü­ket: a Kuffner báróét, a Feke­te báróékét. Ábrahámffyét, a Glázer és Diamantot, a Sterné- két meg a kulák Gregorovi- csét és Dudásét. . . Huszonhéttől kezdve minden évben sztrájkoltunk — emlé­kezik Sagan Mihály A kommenciós cselédek, a majorsági meg a cukorgyári munkások egészségtelen, zsú­folt zsellérházakban laktak — a legtöbb család egyszersmind közös konyhán —-, s volt nem egy ház, amelynek szűk, pené­szes szobájában két népes csa­lád is szorongott. Általában hetente egyszer ettek húsos eledelt — vasárnap. Évek tel­tek el, míg valaki új ruhát, cipőt vásárolhatott — azt is baromfinevelésből, libahízlalás- ból, miegymásból kuporgatott pénzen. ... és a jelen Az elmúlt harminc év alatt korábban soha nem tapasztalt fejlődésen ment keresztül a fa­lu. Márta Kristojiková, a helyi nemzeti bizottság titkárnője se­gített eligazodni a tények és az adatok sűrűjében. Tájékoz­tatása nyomán szinte faktográ- fiai hitelességgel bontakozott Ä ß SU® Ä

Next

/
Oldalképek
Tartalom