Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-23 / 21. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK 'MW * jm SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1976. május 23. VASÁRNAP BRATISLAVA IX. ÉVFOLYAM 21. szám Ára 1 korona „A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar jő feladata lesz, hogy biztosítsa a lakosság szükségle­teinek még sokoldalúbb kielégíté­sét, fokozatosan elérje az önellá­tást a szemesek termesztésében, s tovább növelje az általános önel­látást az élelmiszerek termelésé­ben.“ (A CSKP XV. kongresszu­sán jóváhagyott irányelvekből.) A szocialista állam gazdaságpolitiká­jának egyik célja az, hogy tervszerűen gondoskodjon a népgazdaság olyan szerkezetéről, amely a gazdasági növe­kedést egy bizonyos társadalmi opti­mum Irányába ösztönzi. E társadalmi optimum követelménye az, hogy a szo­cializmus alapvető gazdasági törvényé­vel összhangban biztosítsa a lakosság mindennemű szükségletének maximális kielégítését, s emellett figyelembe ve­gye az „idő gazdaságosságának“ ob­jektív gazdasági törvényét. E gazdasági törvények figyelembe­vétele a gazdaságpolitikai koncepció felállításánál nálunk annál is fonto­sabb, mert a társadalom anyagi, sze­mélyi, természeti és egyéb forrásai korlátozottak. Ez viszont megkívánja e források hatékony kihasználását. A gazdasági optimum egyik döntő tényezője az ésszerűség. Ha az éssze­rűség kérdését átvetítjük az élelmisze­érdekében, hogy a mezőgazdaság a népgazdaság stabilizálásának irányában hasson. A párt és az állam szerveinek igyekezete a mi esetünkben arra irá­nyul, hogy az élelmiszerek fogyasztá­sát belső forrásokból elégítsék ki. Ugyanis ezekre a gazdaságpolitika kü­lönböző eszközökkel közvetlenül hat­hat, míg a külső forrásokra a gazda­ságpolitikának nincs ilyen méretű be­folyásoló lehetősége. A belső források kihasználásával szükséges elérni az élelmiszerekből va­ló önellátás minél magasabb fokát, s emellett figyelembe kell venni azt, hogy az élelmiszerek árai stabilak és aránylag alacsonyak legyenek. Ez nem­csak áz inflációs irányzatok leküzdé­sének kérdése, hanem a népgazdaság fejlődésének egyik fontos tényezője Is. Az élelmiszer, ahogyan ezt már hang­súlyoztuk, az ember munkaereje bio­lógiai újratermelésének egyik fontos feltétele. Az élelmiszer-fogyasztás 1 olyan tényező, amelyet nem szabad, illetve nem lenne szabad korlátozni más szükségletek kielégítésének előny­ben részesítésével. Tekintettel arra, hogy az élelmiszer-szükséglet kielégí­tése biológiai jellegű, más fogyasztási cikkekkel szemben fogyasztásuknak relatív és abszolút határa van. Az élel­miszerek aránylag stabil és alacsony A nyugal-szlovákiai kerületben ezekben a napokban 8590 hektárról gyűjtik be a szálas takarmányokat. A Gabéíkovói (Hősi) Állami Gazdaság feketeerdei rész­legén Mészáros Árpád traktoros és Öllé Vaszil, az E 280-as járvaszecskázó ke­zelője naponta több mint 12 hektárról takarítja be a termést rek termelésébe, akkor előtérbe kerül a népgazdasági rentabilitás. Ha pél­dául behozatallal kisebb ráfordításba kerül az élelmiszerek beszerzése, mint a saját termelésre fordított kiadások, akkor a népgazdasági rentabilitás meg­kívánná, hogy ezt a forrást tegyük előtérbe. A tapasztalat viszont az, hogy a gazdaságpolitika az adott körülmé­nyeknek megfelelően sokszor tudato­san megszegi és figyelmen kívül hagy­ja a népgazdasági optimum említett alapvető követelményét, és a mező- gazdaságot az önellátás minél maga­sabb fokára ösztönzi. A gazdaságpoli­tika ebben az „irracionalitásban1 a mezőgazdaság minőségi funkciójúból indul ki. Egy gazdaságilag fejlett ország fel­tételeiben a mezőgazdaság helyét és szerepét a népgazdaságban nem lehet mérni ennek részarányával a nemzeti jövedelem képzésében. A mezőgazdaság jelentőségét a termelésre és a gazda­sági növekedésre ható stabilizációs és ösztönző funkciója fejezi ki. A mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar termékei az ember és munkaereje biológiai újratermelésének elkerülhe­tetlen és pótolhatatlan szükségletei. Az élelmiszertermelés ezen keresztül hat a társadalom gazdasági, szociálpolitikai helyzetére és általában a politikai életre. Hatása a lakosság folyamatos élelmiszerellátásában és a stabil élel­miszerárakban mutatkozik meg: Míg a mezőgazdasági és az élelmiszeripar ha­tása e két irányban folyamatos, addig azok stabilizációs funkciója is érvé­nyesül, s az önellátás kérdése nem válik gazdaságpolitikai mérlegelések tárgyává. Ha azonban különböző okokból kilengések következnek be, vagy következhetnének be az élelmi­szerek kínálata és kereslete között, azonnal előtérbe kerül a mezőgazda- sági termelés stabilizációs funkciójának kérdése. Ugyanis ilyen esetben fenye­getve van a lakosság életszínvonala, és hiány mutatkozik a feldolgozóipar egyes ágazatainak nyersanyagellátásá­ban Ez magával vonja az élelmiszerek árának emelkedését. Az ilyen helyzet inflációs irányzatot vált ki, csökken az életszínvonal, meginog a lakosság szociális létbiztonsága. Ez az oka annak, hogy a társada­lom szervei mindent megtesznek annak ára azt vonja maga után, hogy a la­kosság jövedelmének növekedésével az élelmiszerekre kiadott részarány az az összkiadásokból csökken. Az élel­miszerekre fordított kiadások hányadá­nak csökkenése kihatással van az egész népgazdaság dinamikájára, ugyanis a fogyasztás összetételében előtérbe kerülnek a tartós fogyasztási, cikkek, növekszik az igényesség a szolgáltatásokkal szemben, ezzel pár­huzamosan növekszik a szabad idő ha­tékonyabb kihasználása stb. A fogyasztás szerkezetének változá­sa nem csupán a belkereskedelemre támasztott igények növekedésére hat, han^m az életszínvonal olyan emelke­désére is, amely összhangban van a szocialista életmód elmélyítésével. A tartós fogyasztási cikkek növekvő igénye jelentősen befolyásolja az inno­vációs folyamatokat, és ezen keresztül a mezőgazdaság stabilizációs funkció­ja hatással van a tudományos-műszaki fejlődésre a népgazdaság néhány to­vábbi ágazatában. A népgazdaság távlati fejlesztésének feladataiból kiindulva a társadalom szervei az élelmiszerekből való önel­látás fokának emelését tűzték a mező- gazdaság elé. Ez természetesen további tényezőkkel is összefügg, mint például az élelmiszerek világpiaci árának emel­kedésével, a világ élelmiszer-termelé­sének szintjével, a világ lakosságának ellátottságával stb. A CSKP 1974 novemberi plénuma megállapította, hogy mezőgazdaságunk teljesítette "a XIV. kongresszuson ki­tűzött feladatokat — a fogyasztás nö­vekedését saját termelésből fedeztük. A belső és a külső viszonyok azonban megkövetelik, hogy a mezőgazdaság elé igényesebb feladatokat tűzzünk ki. A CSKP 1975 októberi plenáris ülése részletesen lebontotta a mezőgazdaság új feladatát, amelyet pártunk XV. kongresszusa is elfogadott. A pártha­tározatokban foglalt feladatok azokból a bel- és külgazdasági viszonyokból indulnak ki, amelyek objektíve megkö­vetelik, hogy mezőgazdaságunk rövid időn belül elérje az önellátást a sze­mesek termesztésében, és fokozatosan a többi élelmiszerből is biztosítsa az önellátottság minél magasabb fokát. SZLOVÁK GYULA A Slovair repülőgépei nagy segítséget nyújtanak az őszi búza tavaszi úítratá- ciőjánál. A több mint 4000 hektár szántóterületen gazdálkodó Budtilovi (Bodol- lóij Efsz-ben a Bódva völgyében naponta 400 hektáron szórták el a gyorsan ható salétromos nitrogénműtrágyát Fontos tavaszi munkafeladat a vegyszeres gyomirtás elvégzése a gabonatáblá­kon. A Senai CSSZBSZ Efsz-ben két per metezővel naponta több mint 100 hektárt permeteznek be Aminex gyomirtóval. A képen Horváth Gizella és Balázs Pál a permetlét készíti elő (A CSTK felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom