Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-18 / 3. szám
■ü m Világ proletárjai, egyesüljetek! Bratislava, 1976. január 18. IX. évfolyam, 3. szám 'H Ára 1 korcrna Szlovákia kommunista pártja központi bizottságának napilapja Tél: fehér évszak, fénylő tisztaságú, melegebb ruhába bújtató, örömökben, fenyőillatban ringató. Az utóbbi esztendőkben kinyitott tenyérhez hasonlatos tájainkon szinte észrevétlenül, havazó napok nélkül vonulna át, és adná meg magát a tavasznak, ha nem hozná el kedves ünnepeinket és velük a jókedvet, derűt. A szeretet ünnepét, amikor összetalálkozik a diaszpórákba szóródott család; amikor elcsendesedik a világ, elhallgatnak a fegyverek is; amikor mindnyájan érezzük a megtartó béke erejét. Elhozza a Szilvesztert, amikor búcsúztatjuk az óesztendőt, és üdvözöljük az újat, őszinte kézszorításokkal kívánva egymásnak boldogságot, sok szerencsét. A nagy elhatározások, álmok, remények napjai ezek. És hozzájuk háttérnek a frissen mosott ingnél fehérebb világ. Vonzó világ, magához ölelő; dombokra, hegyekbe, jégre csalogató. Hógolyőzni, hóembert is gurítani, sárgarépaorrút, széngombos kabátban pöffesz- kedőt. S bár ez a „mű“ rövid életű, az alkotás öröme megmarad a piros arcú, üde tekintetű gyermekekben, akikben folytatódunk tovább, akik egy-két évtized múlva maradandóbbakat alkotnak, építenek majd. Tél: fehér évszak, napfényben szikrázó havasokkal. A tiéli sportok ideje. A kisebb- nagyobb dombokat és a magas hegyek lejtőit sok ezren keresik föl ezekben a hónapokban, szánkózni, sízni vagy éppen hosszú órákig sétálni a süppedő hóban, friss levegőn, földig érő fehér szoknyát öltött fák alatt. Évről évre egyre többen keresik föl sport- és üdülőközpontjainkat; az üzemek, szövetkezetek egyre több dolgozó számára teszik lehatővé, hogy élvez hessék a tél örömeit. Az iskolák rendszeresen sítanfolyamokat, kirándulásokat szerveznek; vonatok, autóbuszok indulnak a hegyek felé, játékos kedvű fiatalokkal, színes sliccekkel. Ismeretlen, csodálatos érzések, örömök, felejthetetlen élmények forrása minden ilyen kirándulás. És ami a legfontosabb, megújul a test és a szellem; pihenünk, kilépve a száguldó időből, mintha időtlenségben, távol a vá/osok zajától a betonrengetegtől a gépektől a sértetlen, egészséges- erőtől duzzadó természetben. Jó, hogy így van; hogy régi telekkel szegényes szobákban csontig liatoió hideggel, rőzsét gyűjtögető öreg nénikékkel már csak nagyszüleink elbeszéléseiben találko zunk. Ha egyszer elindulnának a hangos téli hegyek, fehér fátyolként úszna utánuk, fák őrizetében, a tenyérhez hasonlatos táj. De a hegyek nem mozdulnak, a föld az éltető, ha hó hull, fehérben álmodik az emberről, a munkáról, a tavaszról. Álmodik kék eget, napfényt, békét -> csendben, mozdulatlanul. Mégis, ha sétálsz behavazott vonalain, egy szál magadban, hallod a mélyből az élet lüktetéséi, rügyek pattanását, füvek énekét, haliod az aranyban táncoló kalászok melengető üzenetét. Érik millió magocska, születésre, világra. Tél: fehér évszak, szép és meleg évszak, tomboljon bár a szél, hordja bár a havat. Már nem húzódik össze fázva az ember, akit fűtenek belső tájai. Tárt kebellel indul dolgozni is, játszani . is, vagy akár a tél örömeinek forrása felé. BODNÁR GYULA K. Kubicek felvétele I •;*$ 09 j;;--I H >0J i-KÍ* I » «# IS I 'CQ r ! "TO jgggggj c ||||| s §|||
