Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-16 / 20. szám

1976 V. 16. hogy a hagyományos tananyagból el kell távolítani az idejét múlt anyagrészeket, és meg kell szün­tetni a tananyag túlzott aritmetikai jellegét. Ügy vélem, hogy az ilyen korszerű szempontok figyelembevételével, nagymértékben megjavítható még a jelenlegi tantervekbe foglalt matematikai is­meretek bemutatása is. A teljesebb megoldás miatt tehát arra van szükség, hogy alkotóbb szellemmel, előrelátóbban válasszák ki és rendszerezzék a jövő iskolája tantervébe foglalt matematikai ismereteket. A közel­jövőben feltehetően bevezetésre kerülő nyolcéves alapiskola számára készült tantervi tematikában töb- ibek között a következő új elemeket találjuk: haf- imazelméleti alapismeretek számrendszerek, binér műveletek, alapismeretek matematikai logikából, a matematikai statisztika és a kombinatorika alapele­mei. A halmazelmélet és a matematikai logika ele­meinek besorolása a nyolcosztályos alapiskola mate­matika anyagába főleg a szemléletformálás érde­dében történik. Közismert, hogy a hagyományos oktatás passzív és reproduktív jellegű volt. és mint ilyen, nem járult hozzá kellő mértékben az önálló és alkotó gondolkodás fejlesztéséhez. Az iskolai oktatás so­rán számos helyzet adódik, amely korlátozza a tanuló alkotó gondolkodását. Az a tény. hogy a tanár nem tud választ adni a tanulók által feltett minden kérdésre, valamint a tanulók kérdéseinek alaposabb vizsgálatához szükséges idő hiánya oda vezet, hogy a tanár a tanulótól a tankönvv szövegéhez. való ra­gaszkodást követeli, a problémák megoldását ő ma­ga közli a tanulókkal, nem hagy időt az önálló próbálkozásokra. Így azután felesleges ismereteket sajátíttatnak el, s még a „jó“ tanulóknál is sablo­nok szerinti problémamegoldás, gondolkodási me­revség tapasztalható. Ebből világosan következik, hogy nemcsak a matematika oktatásával van baj napjainkban, hanem az egyéb tantárgyak tanításával Is. A faktografikus tanítás egy tantárgyban sem elő­nyös. A matematikaoktatás külföldi irányzatai és vál­tozatai is fontos szerepet tulajdonítanak a tanulók problémamegoldó képessége fejlesztésének. A korszerű matematikaoktatás egyik fontos tsnférve. hogy a tanulás és a problémameg­oldás hagyományos viszonyát megfordítja. Szemlé­letünkben eddig e viszony úgy nyilvánult meg, hogy a problémamegoldás feltételeként tekintettük azt, hogy a problémával találkozó tanuló ismeretekkel rendelkezzen. Vagyis mindig elsődlegesnek tekin­tettük az ismeretek megszerzését és csak ezt követ­te az alkalmazás. Ehelyett a megismerés valóságos viszonyait jobban megközelíti az a felfogás — és ennek megfelelő gyakorlat —. hogy az előbbi sor­rendet megfordítva, problémamegoldásokon keresz­tül fut a tanuló úf ismeretekhez. Végül egy sokszor elmondott igazságról szeretnék szólni, mely szerint a tanítás korszerűsítése sike­rének a kulcsa a pedagógus kezében van. Vonatko­zik ez a matematikaoktatásra is. A szervezési válto­zások és a legjobb tantervek sem hozzák meg a vár­ható eredményeket, ha radikálisan nem javulnak meg a tanítási módszerek Ez pedig közismerten a pedagógusok hozzáállásán szakmai és módszertani felkészültségén és nem utolsósorban a kedvező isko­lai feltételeken múlik. A holnap iskoláiról ma még csak elképzeléseink lehetnek de már az eddigi kí­sérletek alapján is bizonyosnak látszik, hogy az ön­álló tanulás módszerei (önálló tanulás tankönyvből, segédkönyvből, munkafüzetből) nagyobb teret kap­nak. Korunk követelménye, hogy felkészítsük tanu­lóinkat az egész életükön át tartó permanens önkép­zésre. Ahhoz, hogy ezt elérjük, szükséges kialakítani a matematika jövendő oktatójában a állandó töké­letesedés vágyát és képességét. OLÁH GYÖRGY (Könözsi István felvétele) A matemat ikaoktatás néhány vonatkozása A hazai matematikaoktatás korszerűsítésének gon­dolata először a matematika—fizika szakos tanárok 1949 augusztusában Brnóban megtartott országos konferenciáján vetődött fel. Az itt rögzített alapel­veket tükrözik az ugyanebben az évben szerkesztett matematika tankönyvek is. Ennek az új koncepció­nak a lényegét a következőkben jelölhetjük meg: A matematika felépítését tudományos alapra kell helyezni, fontos a bevezetésre kerülő új fogalmak pontos meghatározása; a tanulóktól meg kell köve­telni, hogy pontosan ki tudják magukat fejezni, a feladatok megoldása során végezzenek elemzéseket, bizonyításokat és a problémákat vitassák meg. Az imént vázolt gondolatok visszatükröződtek mind a tantervekben, mind az akkori középiskolai tan­könyvekben. A további előrelépést ezen az úton CECH akadémikusnak az 1954-ben szerkesztett ma­tematika tankönyvei jelentették, amelyeket a követ­kező jelentős újítások jellemeztek: a) az előző tankönyvekhez viszonyítva bevezették a pontos és következetes deduktív következtetés követelményét; b) az elvi jelentőségű fogalmak kiemelésével je­lentősen csökkentették a tananyagot; c) a matematikaoktatás folyamatába bevezettek néhány olyan fogalmat és munkamódszert, amelyek az akkori tudományos matematikát jellemezték. A korszerűsítés kérdésének átfogóbb, komplexebb megoldását — a mai értelmezésben — 1962-ben a Csehszlovák Matematikusok és Fizikusok Szövetsége szorgalmazta. A kísérleteket két szakaszban tervezték megvalósítani. Az első szakasz az ún. „alapozó (kis) korszerűsítés“, amely­nek az a feladata, hogy az új matematika egyes elemeit a hagyományos, érvényben levő tanterv ke­retei között vigye be az oktatásba. Ezt a felada­tot dr. Jifi KÁBELE irányításával a prágai Pedagó­giai Kísérleti Intézet igyekezett megvalósítani. Az oktatás ilyen értelemben való korszerűsítése már nagyrészt valóra vált. Elkészült az ezzel kapcsolatos tantervi javaslat és elkészültek a megfelelő tanítási szövegek is. A „Matematika az alapiskola 1. -évfo­lyama számára — oktatók részére készült szöveg“ című kiadványt, valamint a tanulók számára meg­jelentetett munkafüzetet első ízben a prágai kísér­leti iskolában alkalmazták. 1971 szeptemberétől kezdve minden kerületben egy-egy kísérleti osztályt jelöltek ki, az 1972/73-as tanévtől kezdve már kerületenként 2—3 első osztályt kapcsoltak be a kísérletekbe. A kísérletek jelenleg olyan stádiumba jutottak, hogy a korszerűsített ok­tatás széles körű bevezetésére — a következő isko­lai évtől kezdődően — országos méretben sor ke­rülhet. Egyidejűleg fontolgatják annak lehetőségét, hogy az alapiskola alsó tagozatának tanulmányi ide­jét öt évről négy évre csökkentik. A kísérlet az első osztályokról fokozatosan kiterjed a második, majd a következő években a harmadik osztályokra. A második szakasz, az ún. „nagy korszerűsítés“ feladata, hogy teljesen korszerű értelmezésben dol­gozza ki és kísérletekkel is igazolja a matematika új rendszerű tanítását. Ezt a kísérletet a Csehszlo­vák Tudományos Akadémia keretében működő szerv — a matematikaoktatás korszerűsítését irányító kabinet — vezeti. Méreteit tekintve ez már nagyobb szabású tervezés. Irányítója kezdetben Karéi HRVSA professzor volt. A kísérleteket 1964-ben 3 kísérleti alapiskolában kezdték meg (Prágában, Brnóban és Bratislavában). A kísérletek az 1—6 évfolyamokban indultak meg. majd fokozatosan kiterjesztették őket a további évfolyamokra is. A ben beszélhetünk. Nem kétséges, hogy szükség van további kísérletekre és kutatómunkára. Mindezt kel­lő nyomatékkai aláhúzta a múlt év augusztusában Liberecben megrendezett matematikaoktatás) konfe­rencia is, amely a prágai, a brnói és a bratislavai kísérleti iskolák eredményeit ér'ékelte és vitatta meg. Szükséges megemlíteni, hogy ezek a kísérleti iskolák nem válogatott gyerekek iskolái. Az értekezleten a kísérleteket vezető pedagógusok sikeres munkájukról számolhattak be; eszerint nö­vekedett a tanulóknak a munkában való önállósági, aktivitása és motivációja. Módszertani alapelv. hogy a gyerekek kihasználják a táblázatokat, grafikono­kat. A, függvények és a grafikus ábrázolás a ha­gyományos tananyagban csak mozaikszerűen, „szi­getecskékben“ fordul elő. Így a tanulóknak nem volt alkalmuk megtanulni grafikusan gondolkodni, ezáltal az egész matematikaanyag nehezebb lett. A ta­nítási óra inkább megbeszélés mint deduktív magya­rázat. A csoportmunka nevelési szempontból is na­gyon Jól hat. A csoportokban a gyerekek nem fél­nek, jobban aktivizálódnak. A gyengébb tanuló is önbizalmat kap azáltal, hogy a tanár körbe járja a csoportokat, segít, tanácsol és összefoglalja az át­vett tananyagot. Gépiesen semmit sem tanulnak — nem magolnak. Nem alkalmaznak vasszígort — a gondolkodást fejlesztik. A megtárgyalásra kerülő feladatok igényesek és érdekesek. Ezeken a mate­matikaórákon a tanulók megszokták, hogy kérdez­zenek, megszokták, hogy egy-egy problémának több­féle megoldása is lehet — ezért eleve úgy „álltak hozzá“ más tantárgyakhoz s más tevékenységekhez is a legkülönbözőbb életszituációkban. A siker lényege abban van, hogy a tanulók érdeklődésből, nem pedig kényszerből tanulják a matematikát. Saját tudósukra építenek. A tanulmányi szövegek sem hagyományos felosztá- súak. Az egyes feladatsorozatokban különböző céllal beépített feladatok találhatók. Az előkészítő felada­tok az új anyagba való átmenetet szolgálják majd az ezt követő feladatok az elméleti rész lényegét tükrözik, végül ellenőrző feladatok következnek. Mind a libereci konferencián elhangzott előadások­ból, mind a konferencia záróokmányából is kitűnik, hogy a szondák az eddig nem vizsgált témákra va­lamint a progresszív számítás-technikai és grafikus ábrázolási módszerekre, függvényekre irányulnak. A legelemibb szinten többek között arról is szó lesz. különböző évfolyamokban bevezetett kísérleteket minden esetben megelőzte egy ún. szondaszerű kísérlet, majd a következő év­ben a kísérleteket már a szokásos oktatás kereté­ben folytatták. A kísérlet már az alapiskola vala­mennyi kísérleti osztályában megvalósult. - Műszaki­tervezési okok miatt a munkát 3 éves időszakra osztották fel. Az 1—3 évfolyam kísérleteit HRllSA professzor vezette, a 4—6 évfolyamét lan TA1SL, a plzefti Pedagógiai Fakultás docense irányította, mig a 7—9 évfolyamét dr. Zbynek DLOUHY, majd utána Jan VYSlN docens. Ennyit a hazai korszerűsítési kísérletek múltjáról. A korszerűsítésre irányuló kísérletekre (különösen az Iskolai gyakorlatban kipróbált kísérletekre) szük­ség van. A korszerűbb tananyag és az újszerű mód­szerek hatékonyságának megbízható elemzéséhez nélkülözhetetlen, lói regisztrált kísérletek mennyisé­géről, valamint a helyes megítélést elősegítő vissza­tekintés kellő időbeli távlatáról ma még csak rész­9 BEHIÉÉ® MIMÉ HUJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom