Vasárnapi Új Szó, 1976. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-09 / 19. szám

I Az 1975/76-os csehszlovák jégkorong idényt a CSSZTSZ KB jégkorongc Szövetségének plenáris ülése előzte meg, amelyen dr. Zdenék AndrSt is- ■mertette legjobbjaink tervét. Ebben az állt, hogy válogatott csapatunk jeltetl szándéka vagy az olimpiai, vagy a világbajnoki aranyérem meg­szerzése. Utólag is bevallhatjuk, hogy ez a célkitűzés nagyon merésznek látszott. Aki mégis bízott sikeres teljesítésében, az elsősorban az inns­brucki olimpiai tornát látta alkalmasabb színtérnek, mint a katowicei világbajnokságot. Ma már mindkét csúcs ismeretes, s örömmel állapít­hatjuk meg, hogy Csehszlovákia jégkorong-válogatottja a nehezebb jel­tételek között megközelíthető célt érte el. Kétségtelen, hogy a legjénye- ' sebben mindig az olimpiai aranyérem csillog, de a jégkorong-sportban a világbajnoki elsőséget nemcsak füld-észünkön tartják megkülönböztetett tételeiben ... Mosoly az arcokon a katowicei Rondo stadionban. Pospísil, a csehszlovák jég­korong-válogatott csapatkapitánya magasra emeli a világbajnok-együttesnek ki­járó aranykupát. Bal felől dr. Sabetzky.^ az L1HG elnöke figyeli az ünnepélyei jelentet A RÉSZVEVŐK Az innsbrucki hatos döntőben részt vett csapatokon kívül friss erők je­lentkeztek Katowicében: Svédország jó összetételű, bevetésre váró, pihent csa­patot küldött a VB-re, s az ugyancsak pihent NDK-beli válogatott azzal a fel­tett szándékkal indult a küzdelembe, hogy további esztendőre is biztosítsa „A“ csoport szereplési jogát. A finn csapat sorai gyengébbek lettek, a len­gyel és a nyugatnémet szinte azonos erejű együttest szerepeltetett, mint az olimpiai tornán. A szovjet együttesből a nagy egyéniségek közül Petrov ma­radt ki. A csehszlovák válogatottban — amely csakúgy, mint a többi rész­vevők, 20 tagú kerettel jelenhetett meg — ismét helyet kapott Dzurilla, Hole- őek jelenlegi legméltóbb kapustartalé­ka. KEDVEZŐ BEOSZTÁS Mivel a VB-ktizdelmek története so­rán első ízben került sor megosztott megoldásra, a jobbik és a gyengébb négyes csoport összetétele csak az el­ső rész teljes lebonyolítása után ala­kult ki, mindenkinek minden ellenfe­lével meg kellett mérkőznie, s az em­lített fontossági sorrend érdekében kí­vánatos volt a teljes erőbevetés. Ugyanezen cél elérése érdekében a játékosoknak csínján kellett bánniuk az erőnlétükkel. A csehszlovák válogatott a bemutat­kozó mérkőzésen az NDK együttesé­ben megfelelő ellenfelet kapott, amely az „A“ csoportba való visszatérése után még nem ismerte kellőképpen a VB légkörét, s a megilletődöttség árát kétszámjegyű vereséggel fizette meg. Másnap ugyan a szovjet csapatot előzőleg meglepően legyőző lengyel együttes volt jégkorongozóink ellenfe­le, csakhogy az a háromnegyed nap, amely a házigazdának az erőgyűjtés­hez rendelkezésükre állt, természete­sen kevésnek bizonyult. így aztán nem is meglepő, hogy éppen a lengyelek ellen aratta a csehszlovák együttes leg­nagyobb arányú győzelmét Katowicé­ben. Míg a közelmúltban, de előbb is, a csehszlovák együttes általában sok erőt pazarolt a kimondottan gyengébbek el­leni küzdelemre, s a hajrára nem ma­radt belőle, elég, ezúttal a nálánál lé­nyegesen mérsékeltebb képességűeket fölényes biztonsággal késztette meg­adásra, a velük vívott küzdelmekben egy pillanatra sem volt kétes a talál­kozó eredménye. Csapatunk minden további mérkőzé­se után egy-egy pihenőnap követke­zett, amit a szakvezetés és játékosok kiváló módon használták fel az előző erőpróba tapasztalatainak leszűrésére, az újabb ellenféllel szemben követen­dő taktika előkészítésére és begyakor­lására, valamint a legalaposabb pszi­chikai . és fizikai erőgyűjtésre. Amikor a VB első része befejeződött, együttesünk világbajnoki címe biztosít­va volt. Játékosaink ennek ellenére nagy lelkesedéssel küzdöttek, s így sikerült a világbajnoki cím mellé az Európa-bajnokit is megszerezni. A tisz­ta játékmodor további alkalmazása a sportszerűségi verseny első helyét biz­tosította számunkra. A VB tíz legered­ményesebb gólütő jének-előkészítőjének listáján nemcsak, hogy fölényes cseh­szlovák élcsoport alakult ki, hanem jégkorongozóink közül hatnak sikerült a dicsőséglistára kerülnie. Az újságírók véleménye szerint „csil­lagok csapatában“ a hat hely közül ez a négy: Holeöek, Pospísil, Martinec, Növi teljesen megérdemelt volt. Az LIHG direktóriumának értékelésé­nél csak Holeéek minősült posztján, a kapuban a legjobbnak, de minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Pospí­sil jobb volt a svéd Waltinnál, s Har­lamov teljesítményéhez feltétlenül fog­ható volt Martinecé, Nov^é, hogy Jifí Holíkot ne is említsük, aki a csehszlo­vák együttes egyik leghasznosabb já­tékosa volt, s méltatlanul nem része­sült nagyobb nemzetközi elismerésben. MESTERI ÖTVÖZET A Gut—Staráí edzőkettős szakavatott munkájának gyümölcse Katowicére tel­jesen beérett. A válogatáshoz szeren­csés kézzel nyúltak, s az idősebb, ta­pasztaltabb jégkorongozók mellé olyan fiatalok kerültek, akiknek mindegyike túljutott azon a ponton, hogy csak ígéretes tehetségnek minősítsük. Végül is a világbajnokság egyetlen olyan együttese maradt csapatunk, amelynek egyenlő képességű „ötösfo­gatai“ voltak. Bármilyen nagy találko­zó terhét azonos mértékben el tudta viselni akár a Milán Növi vagy Iván Hlinka, vagy pedig a Jifí Novák irá­nyította alakzat. Említett középcsatá­raink formája szerencsére a VB idő­pontjára tetőzött. Eredményességük mellett teljes mértékben kitűnt önzet­lenségük is, s ennek az egész csapat látta hasznát. A kapuban Holeőek változatlanul igazolta világklasszisát. Nem egy eset­ben biztos góltól mentette meg csapa­tát, s ezzel lelket öntött társaiba. Na­gyon jó megoldásnak bizonyult, hogy társává Dzurillát jelölték, aki ugyan csak két esetben szerepelt, de teljes értékű helyettesnek bizonyult. Föltét­lenül kettes számú kapusunk, s nálá­nál jobb legfeljebb Tretyak lehetett az egész mezőnyben. Hátvédeink élére a csapatkapitány Pospísil kívánkozik. Taktikai érettsé­ge, higgadtsága, lélekjelenléte, kom- binatív készsége példaszerű. A táma­dásindítás terén nem volt párja. Nehe­zebben lendült játékba és elsősorban vállsérülése miatt hamarabb készült el erejével társa, Machaő, de „kapásból“ olyan helyettesítője akadt Chalupa személyében, aki feledtetni tudta. Bubla erőteljes, határozott játéka nem meglepetés. Jól rombolt, önfeláldozó volt, nagyszerűen indított, s olykor a befejezésre is futottá erőtől duzzadó teljesítményéből. Kajkl teljes mérték­ben méltó társának bizonyult. Kaberle robbanékonyabb Dvofáknál, s a már említett Chalupa bármelyiküket nagy­szerű kettőssé egészítette ki. A Nov? sor mindkét oldalán Izmos tehetségek mutatkoztak be. Peter Sfastnjr a csehszlovák jégkorong-sport nagy csatárfelfedezettje. Sorozatos jó és eredményes szereplései láttán a be- avatatlan nem is sejtette, hogy újonccal van dolga. Ráadásul nem is a Slovan- ban megszokott helyén, a középcsatár posztján szerepelt. Cernik gyors, hatá­rozott volt, bátran vállalta a „közel­harcot“ a nálánál robusztosabb védők­kel. Védőmunkáját is dicséretesen lát­ta el. E. Novák sérülése sem tette ke­vésbé hatékonnyá az első sor teljesít­ményét, s ez sokat mond! A második sor közepén Hlinka rég nem látotb teljesítményekkel rukkolt ki, szinte szárnyakat kapott és mágá- val ragadta a jobbszélen felváltva sze­replő Marian Sfastnyt, vagy Pouzart is — bár az utóbbi ezen a VB-n teljesít­ményével elmaradt a várakozástól. Ho- lík a csapat egyik leghasznosabb tag­ja volt. Korongbiztos, nélkülözhetetlen az emberhátrányos helyzetben, a be­csületes küzdeni tudás mintaképe. A harmadik sor, a pardubicei hár­masfogat fogalom a jégkoronglvilágá- ban. Jifí Novák hallatlan szívóssággal, akaraterővel szerzi meg a korongot, s azt mindig jó helyre adja. ötlet terén a Martinec—B. Sfastnf szélső kettős­nek nincs párja a világ jégkorong­sportjában S AZ ELLENFELEK Változatlanul a Szovjetunió csapata volt együttesünk legnagyobb ellenfele, bár nagyon megérezte az előbbi „vi­lágötös“ vezérének, Petrovnak hiányát, sőt a későbbiek folyamán Malcev sé­rülése miatt szintén kivált a küzdő, fe­lek közül. Ekkora előnyt a nagy tar­taléklehetőségű olimpiai győztes sem adhatott ellenlábasainak. Tretyak nem mindig tudta a gyakran bizonytalan­kodó hátvédek ■ hibáját kijavítani. Rá­adásul Szigyelnyikov gyengébb formá­ja miatt cseréiére sor sem kerülhetett. Vasziljev, Ljapkin, de Lutcsenko is Innsbruckban jobb volt. Korotkov és Babinov még nem rendelkezik elég ru­tinnal. Cigankov szolid teljesítményt nyújtott. Mihajlov és Harlamov változatlanul a világ legjobbjai közé tartozik, de V. Golikovvai kiegészítve nem az előző félelmetes végrehajtók. A másik sorban Sadrin és Jakusev szokott formája alatti teljesítményt nyújtott, csak Salimov tüntette ki ma­gát. A harmadikban Balderis volt újonc létére az ig^zi egyéniség. Virtuóz mó­don, villámgyorsan vezeti a korongot, s ha a végrehajtásnál pontosabbá, nig- gadtabbá válik, Harlamovhoz hasonlít­ható lehet. Zsluktov csak testmozgásá­val emlékezetetett Petrovra. Kapusz- tyint sérülése akadályozta jobb telje­sítmény nyújtásában, A. Golikov fejlő­dőképes. A svéd együttes fokozatosan lendült játékba. Az amerikaiak elleni első mérkőzésen tűrte a megfélemlítést, s megrettenve szenvedte el vereségét. Ellenünk minikét találkozón hagyomá­nyosan nagy és kellemetlen ellenfél volt. Mind Löfquist, mind Högosta jól védett. A csapat irányítója Waltin volt, aki azonban szerintünk megjelenésé­vel, s nem játékával vívta ki az LÍGH vezetőinek szimpátiáját. Megint Sal- ming volt a svédek fenegyereke. A csa­tárok közül elsősorban Brasaar, Lab- raaten és az újonc Lundberg hívta fel magára a figyelmet. Az Egyesült Államok együttesében két szerződéses kapus szerepelt, eleve biztosítva volt, hogy felváltva jutnak szóhoz, pedig Curran teljesítményével rászolgált volna az állandó bevetésre. A töbhiek közül a legjobb benyomást Jensen keltette. Gambücci a múlt em­bere, Langevin pedig elsősorban a rossz profi értelmezésű jégkorongozás­ból akart mindenáron ízelítőt adni. Finnország együttese, amely a hazai széthúzás következtében nagyon mér­sékelt képességű volt, csak nagyon ne­hezen tudott megkapaszkodni az „A“ csoportban. Oksanen, E. Peltonen és Nummelin ilyen társakkal nem vihet­ték többre. Az NSZK válogatottja az olimpiai harmadik hely után csalódást keltett. Túlbecsülte képességeit és erejét az­zal, hogy Innsbruck után kanadai por­tyára ment. Kühnhackl és Schloder már a jobbak színvonalához tartozik, de sorozatban még nem igazi együt­tes a nyugatnémet csapat, amely hal­latlan szerencsével menekült meg a kieséstől a lengyel válogatott kárára. Lengyelország válogatottja a végle­tek együttese volt. A szovjet csapat el­leni győzelem után már csak az NDK elleni két győzelmet tudta hozni, a finnektől kicsikart két pont kevés volt a bennmaradás biztosításához. Az első rész befejezése előtt a svédeket kellett volna legyőznie ahhoz, hogy a jobbik négyes tagja jehessen, s vé­gül a gyengébb négyes csoportból is meg kellett válnia. Az NDK válogatottja az USA és Finnország legyőzéssel keltett meg­lepetést, de az NSZKnól egyetlen pon­tot tudott elvenni, s így az utolsó he­lyet nem kerülhette el. MEGINT AZ OLIMPIA ÉVÉBEN Az LIGH először a sapporói téli olimpia évében engedélyezte a világ- bajnokság megrendezését is. Prága 1972-ben a csehszlovák csapat világ- bajnbki címének tapsolhatott. Most az innsbrucki téli olimpiát követően Kato­wice szintén VB-t rendezett, s csapa­tunknak csaknem olyannyira kedvező környezetet biztosított, mitn négv éve hazánk fővárosa tette. Megint Cseh­szlovákia csapata szerezte meg a vi­lágbajnoki címet, s ez a tény további nagyon alapos munkára készteti csapa­tunk szakvezetőit, játékosait, hiszen a világbajokra nagyon kíváncsiak lesz­nek szeptemberben a profikkal telített kanadai „hatos tornán“, meg egy esz­tendő múlva Bécsben, az 1977-es világ­bajnokságon. ZALA JÓZSEF Meghiúsult svéd támadási kísérlet az első Csehszlovákia—Svédország mérkőzé­sen. Martinec az előtérben gyors ellentámadást indít. Balról Kaberle, Labraa- ten, B. Sfastny, Martinec, Söderström és Chalupa •ÚJSZÚ Index: 48 011 Jégkonuig-neivtaiias világszinten Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Vezető titkár: Gál László. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 169, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda Nyomdaüzeme, Bratislava, Stúrová 4. Hirdető- iroda: Vajanského nábrezie 13/A/ll., telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Oj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedíció a dovoz tlace, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom